Tiszatáj, 1976 (30. évfolyam, 1-12. szám
1976 / 10. szám - Zelk Zoltán versei
ZELK ZOLTÁN Eljő az éjszaka mikor a vakok egy seregbe gyűlve fehér botjukat térdükön kettétörik s rakják halomba és fölgyújtják, aztán a tűz körül, a máglyára vetett vakság körül úgy ugrálnak, úgy huj fogatnak: recseg az égbolt, mint az ablak s a szilánkok fölvérezik az alvók homlokát! S mikor a tűz csitul, apad és már csak parazsa hunyorog az ég parazsaira, ők elindulnak fölfedezni a gyermekek arcát, és a zöldet, az avart és a zúzmarát, s lábuk mellett, mint addig, most is a rájuk fölnéző ragaszkodás, a fenyőgyanta tekintetű kutyák. És eljő És eljő majd az éjszaka s az éjszakában az a pillanat, mikor az ágon alvó madarak mind fölrebbennek s egy csapatban úsznak a boldog ég alatt. Nem! nem! ők nem a Holdra tartanak! nem a szomszédos Marsra, Jupiterre, halottaink lakta messzi szigetre! a szentek, az istenfestette piros, kék, szürke, fekete, smaragd és aranytollú madarak! 3