Tiszatáj, 1981 (35. évfolyam, 1-12. szám
1981 / 3. szám - Örökség
államférfi figyelt fel a két együttélő nép történeti kapcsolataira. Iorga több alkalommal is kiállt a nemzetiségi jogok és a román—magyar megbékélés mellett. Szabadegyetemén, Valeni de Muntében teret adott a magyar kultúra megismertetésének. 1922-ben Romani fi slavi, Romani fi unguri című előadásában a délkelet-európai népek megértésének fontosságát hangoztatta.10 1924-ben, midőn az Erdélyi Múzeum Egyesület és az Erdélyi Irodalmi Társaság elküldte képviselőit a Román Kultúrliga suceavai kongresszusára, a magyar kisebbség jogainak tiszteletben tartása mellett nyilatkozott.11 1925-ben pedig, midőn a nagyváradi Magyar Színház Bitay Árpád fordításában bemutatta Apáról fiúra című darabját, az „irodalmi testvériesülésről” beszélt, „örülök — jelentette ki —, hogy így segíthetek a két nép között bizonyos megértést teremteni. Ha ez a két nép régebben megérthette volna egymást, megváltoztathatta volna a világ ezen részének sorsát. Népeink annyira egybetartoznak, hogy lelkeinknek is egymásra kell találniok.”12 A román szellemi élet más képviselői is sürgették a román és magyar művelődés közeledését. Emil Isac, korábban a Nyugat, a Huszadik Század és az Esztendő munkatársa őszinte hittel és jóakarattal kezdeményezte már a húszas évek elején a román—magyar kulturális összefogást. Az Idea Europeana című bukaresti folyóiratban a nemzetiségi művelődés jogát hangoztatva „a román demokrácia vallomását” fejezte ki.13 A kolozsvári Napkelet hasábjain pedig a kultúrák egyenjogúságának eszméjét fejtegette: „Önök itt magyarok, akiknek a román államhoz való tartozása is abban nyilvánul, hogy itt saját nemzeti kultúrájukat fogják fejleszteni.” Ehhez az állásfoglaláshoz csatlakozott ugyancsak a Napkeletben az Idea Europeana neves szerkesztője, Motu Radulescu professzor is.14 Avram P. Todor Iorga szabadegyetemén tartott előadásokat a magyar irodalomról, G. Bogdan-Duica egyetemi tanár 1922-ben a Patria című lapban írt Petőfi Sándor költészetének jelentőségéről, Iosip Popovici egyetemi tanár önálló könyvet írt ugyancsak Petőfiről, Ion Minulescu költő 1924-ben hivatalos minőségben volt jelen az érmindszenti Ady-ünnepségen, Octavian Goga pedig szinte rendszeres kapcsolatokat tartott fenn a romániai magyar irodalmi élet képviselőivel.15 Az irodalmi együttműködés fejlesztésében alapvető szerep jutott annak a műfordítás-irodalomnak, amely mindkét részről bontakozni kezdett 1918 után. Először néhány irodalomtörténeti fontosságú antológia mutatta be magyarul a román költészetet: 1922-ben Keresztury Sándor Új román költők, 1924-ben Fekete Tivadar Szerelmes kert, 1925-ben Kiss Piroska Átültetett virágok, 1928-ban Bitay Árpád: Műfordítások román költőkből és Gáldi (Göbl) László Műfordítások, 1930-ban Fekete Tivadar Klasszikus kert című könyvei. Sorra jelentek meg Al. Vlahuta, Vasile Alecsandri, Panait Istrati, Áron Cotrus és Octavian Goga kötetei, 1934-ben pedig Kibédi Sándor fordításában Eminescu összes versei. Az erdélyi magyar folyóiratok önként vállalt feladat gyanánt tolmácsolták a román irodalmat, az Erdélyi Irodalmi Szemle rendszeresen ismertette a román társadalomtudományi kutatásokat. A kolozsvári magyar színház Eftimiu Prometheus, Caragiale Elveszett levél, Mihai Sorbul Vörös szenvedély, Valjean Vasilescu Nem zörög a haraszt, Lucian Blaga Zamolxe és Constantin Rinletz A hercegnő fürdője című színdarabját játszotta Janovics Jenő, Kádár Imre és E. Negrusiu fordításában a húszas évek elején. Román részről igyekeztek viszonozni ezeket a fordításokat. 1922-ben Nagyváradon jelent meg Justin Iliesiu Laura című antológiája huszonkét magyar költő hatvannégy versével, 1928- ban pedig Liviu Rebreanu előszavával Ion Lupu szerkesztésében a Povestitori unguri ardeleni című válogatás a „Cartea Vremii” nevű sorozatban az erdélyi magyar elbeszélők műveiből. Az idők során Áprily Lajos, Bartalis János, Bárd Oszkár, Reményik Sándor és Szombati Szabó István versei, Benedek Elek, Kovács Dezső, Ligeti Ernő, Tabéry Géza és Tamási Áron novellái jelentek meg román folyóiratokban, valamint Nyírő József Isten igájában című regényének folytatásos közlésére került sor a Boaba de Grâu című lapban. 1935-ben adta közre Octavian Goga Madách Az ember tragédiájának klasszikus erejű fordítását, a Tragédia Omuluit. Több román folyóirat: a Cele trei Criburi, a Gândirea, a Románia Literara, a Fami- 91