Tiszatáj, 1981 (35. évfolyam, 1-12. szám
1981 / 6. szám - Zelk Zoltán† (1906-1981) - Szerkesztői asztal
Zelk Zoltán (1906—1981) „Volt, aki azt írta rólam, úgy vagyok költő, ahogy a rigó rigó. Vállalom. Szeretnék még néhány évig fütyülni, de nemcsak tavasztól őszig, ahogyan a rigó — hanem télen is” — írta egyik prózai önvallomásában. Ha úgy veszszük, hogy a természetes, a saját magát közvetlenül adó érzelemkifejezésre értette ezt, akkor nagyon találó a jellemzés. Mert abban a tekintetben már sántít a hasonlat, hogy ez a „fütyülés” hosszú-hosszú évek óta egyáltalán nem volt derűs és gondtalan, sőt egyre inkább éppen az ellenkezője. Zelk, aki egyszer régen szemlélődőidillikus öregkori költői magatartásról és napokról álmodozott és így remélte megteremteni a magasabb lírai harmóniát, végül is pontosan egy másik úton, súlyos válságokkal küzdve és megküldve, megpróbáltatásokkal szembeszegülve s a végén évekig ágyhoz láncoltan harcolta ki a vágyott költői összhangot. Mind a „takart seb”, mind a „festett vérzés” költői egyéniségéhez nem illő végleteit elkerülve, a mindig zaklatottban-fájóban folyton rendet teremtve írt egyre nemesebb veretű költészetet, eredendően érzelmi poétaként már az emóció és a gondolatiság egyensúlyát is megteremtve. „És eljő majd az éjszaka...” — írta néhány esztendeje éppen lapunknak küldött egyik versében. Nemcsak a „világot tudta”, tudta már a halált is, bölcsen és fölényesen, mondhatni játékosan, ő, a gyerekek és a játék nagy barátja. Villanykörtémet dér lepi, de tudom a világot, az én labdám már sohasem zörgeti meg a hálót... Testileg már nem zörget hálót Zelk Zoltán. De mert rögeszméje volt a költészet, a szó hatalma, szimbolikusan igaznak tudjuk, amit Száz esztendős koromban című költeményében írt, hogy versei-szavai messzemessze túlélik őt. Egyik szavából zöld ág lett, másik szavából madár lett, nőtt az erdő, a madárhad, soha, soha ilyen sátrat! V. L. diszldi Németh László-emlékszobát avattak május 11-én Hódmezővásárhelyen, az egykori leánygimnázium épületében. Megnyitó beszédet Király István akadémikus mondott. A kiállítást gazdagítja az a sok-sok személyes használati tárgy, eredeti dokumentum, amelylyel az író özvegye járult hozzá e jelentős irodalmi emlékhely létrehívásához. Ugyanaznap délután a Bethlen gimnázium előcsarnokában Grezsa Ferenc irodalomtörténész méltató szavai mellett leplezték le Szervátiusz Tibor Németh László-domborművét. 96