Tiszatáj, 1981 (35. évfolyam, 1-12. szám
1981 / 7. szám - Művészet
Nekem szerencsére viszonylag jó a kedélyem, egészséges is vagyok, és talán átlátom a helyzetet. Nagyon sok mindent látok. Néha már-már oidipuszi a helyzet, mert milyen istenverés tudni azt, amit nem tudni volna jó. Kevesebb volna bennem az aggódás. De hát negyven éve napi húsz óra készenléti állapottal csinálom azt, amit csinálok. Negyven éve már, és figyelni nem szűntem meg. Ami nyugalmat ad, hogy ennek a korszaknak, ennek a negyven évnek a legnagyobb színházi embereivel dolgozhattam olykor közös csapatban, s a sors még azt is megadta, hogy remekművek társaságában tölthettem az időm javát. A korszak legnagyobb íróival alkotó kedvük, alkotó periódusuk legnagyszerűbb pillanataiban találkozhattam. Nem panaszkodhatom tehát; engem a feladatok mindig megtaláltak. Nincs bennem olyan fájdalom, hogy valaki eljátszik előlem egy szerepet. Legfeljebb az bosszant, ha azt, amit én a magam gigantomániás hősfelfogásával eljátszottam valaha emberfölöttiként, most eljátsszák kicsiben, miniatűrben. És ez is elég. Sőt, óriási siker. Úgy látszik, nincs többre igény. Akik ma előadásokat teremtenek, mintha az erő puszta jelenléte sértené őket. Pedig én épp az erőt és az erkölcsi igényt tanultam el azoktól a hősöktől, akiket játszottam — Dózsától Stromfeld Aurélig. Erőt a megkerülhetetlen kérdés megválaszolásához: mit jelentett a történelemben és mit jelent ma a világnak ezen a pontján élni. Mit jelent ma magyarnak lenni? És arra jöttem rá a Hunyadi Jánostól Petrovics Petőfi Sándoron át folytatható példasoron, hogy magyarnak lenni nem származási kérdés, hanem választás és felelősségvállalás dolga. A hazafiság számomra az, ahogyan Németh László megfogalmazta: egy nép sorsához illő magatartás. Tartok tőle, hogy azok, akik nem olyan szerzőkön és hősökön iskoláznak, amilyeneken mi, sohasem fogják ezt megérteni. A színész végül is az általa játszott színdarabokban szerzi meg és erősíti föl a műveltségét. Nem mindegy tehát, hogy fiatalon mivel találkozik. Amit én végigcsináltam, hat életre is elég lehetne tanulságul. Mert valamiképpen részese lehettem a köztünk élő óriások küzdelmének. Annak a küzdelemnek, amit Németh László, Illyés vagy Nagy László vívtak a világgal, a visszahúzó múlttal és a társadalommal a társadalomért, hogy ennek a szerencsétlen népnek jó pillanata legyen. vásárhelyen, nagybátyámmal 107