Tiszatáj, 1984 (38. évfolyam, 1-12. szám

1984 / 6. szám - Utassy József bemutatja Oláh Zoltánt

UTASSY JÓZSEF Az ember bár beleborzad de elébe megy a sorsnak Feje fölött nincs szivárvány Arca villámdermedt márvány Elnéz hazátlan hegyekre mintha a VAN még LEHETNE Száműzetés már az elme lehetetlen szép kegyelme Az ember bár beleborzad de elébe áll a sorsnak Bérgyilkossal szemközt nézve késbe dől mint ölelésbe Oláh Zoltán versei elé Hatalmas ég, mennyi verset kellett elolvasnom betegségem tíz éve alatt! Ám a szerencse elkerült: nem akadtam egyetlen költőre sem. Megérte mégis a fáradozást, mert most egy hu­szonnégy éves paksi fiatalember — Oláh Zoltán — versei fölött tűnődhetem. Ez a fiú tetőtől talpig költő! Nem írja, hanem éli a verset. Nem nézi a világot, hanem látja, és van ereje hozzá, hogy láttassa is. Ilyen sorokra bukkantam: „melled bibliáját bújva Krisztust becéz a kéz. ” Vagy: „Kökényük arcodon egy könnycsepp. ” Vagy: „...megremegnek egyetlen hajszáltól a tarkókon virrasztó bárdok ." Ennek a fiúnak a halántékán: „sátrat vert ezüstből két pici hajszál. ” Igaz, egy kicsit sok még az irodalom. Igen erős József Attila, Nagy László és Csoóri Sán­dor hatása is. Viszont: kitűnő mestereket választott magának! Ha valamit is tanácsolhatok neki, arra kérném őt, hogy forduljon a népköltészet művészi egyszerűsége felé. És a szokásos „jó utat”-kívánás helyett fogadja el barátságomat, és rójuk együtt a göröngyöst. 12

Next