Tiszatáj, 1991 (45. évfolyam, 1-12. szám
1991 / 6. szám - A. L.: Vallatás és tanúskodás-1957
Vallatás és tanúskodás — 1957 Tamási Áronnak eddig ismeretlen feljegyzését adjuk közre. Mint a gépirat bal felső sarkában keze írásával megjegyezte: „König Zoltán számára, aki 1957. VII. 3-án kihallgatott, Alizka vitte be a hivatalba: Gyorskocsi u. 31.” Tamási Ágotának köszönhetően, az író más feljegyzéséből megtudhatjuk: az 1956-os forradalom eseményeivel kapcsolatban Tamási Áront 1957-ben többször is a belügybe hívatták. Először május 13-ára, későre szólt az idézés. Délután 4-től fél 6-ig a Gyorskocsi 31-ben Tóth százados faggatta, s mint Tamási rögzíti: a „Forma udvarias volt.” Következett a július 3-i kihallgatás, amikor is König Zoltán 9-től negyed 1-ig vallatta az írót. Ennek folyományaként íródott a július 5-i válasz, amely nyilvánvalóan a többórás, keresztkérdésekkel, provokációkkal és rágalmakkal átszőtt belügyi faggatózásra tisztán és egyértelműen volt hivatva válaszolni. A három gépelt oldalas vallomás megviselhette az írót, mert szűkszavú és tárgyszerű eseménytörténetében fontosnak tartja megjegyezni: „Este rosszullét.” Akkori felesége, Basilides Adél két mellékletet is kézbesített a Válasszal, mint a levél végén Tamási kézírással feljegyzi: ,,a.) Vöröskereszt megbízólevél, b.) Bejelentő levél (Kállainak), hogy mikor megyünk Menonhoz . ..” (Menon India budapesti nagykövete volt.) Július 31-én délután 2 órakor tanúként ismét meg kellett jelennie a Gyorskocsi utcában. Majd az először október 30-ára — Déry Tibor ügyében szóló —, Vida Ferenc, a hírhedett vérbíró által aláírt idézést november elsejére, péntekre módosították. „A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Titkos ügykezelése által szentesített, a Fő utcába szólító stencillap hátoldalára Tamási a következőket írta: „Délben esett meg a tanúvallomás, írók igen rossz állapotban vannak. Vallomás előtt végiggondoltam: nem vagyok érdektelen, mert írók, irodalom munkásai, az országos megbékélés és az irodalom élete előbbre jutna, ha visszatérhetnének az írói munkába, annál is inkább, mert ha vétettek is valamit, az abból eredt, hogy a pártvezetés hibáit akarták megszüntetni. Ezt vallomásomban meg is mondtam.” December 4-én, szerdán délután háromnegyed 4-től 5-ig tanúként kellett jelen lennie Lakatos István, december 17-én, kedden délben 1—3-ig pedig Göncz Árpád ügyében. 1957. május—december. Gyötrelmes hónapok Tamási Áron életében. A levert forradalom után, az összeomlott országban a szellem és a tisztesség megőrzése kivételesen nagy próbatétel — írói és emberi értelemben egyaránt. Ezen az őszön írta Hegyi patak című darabját. A játék befejező jelenetében Ciprián, az erdei famunkás, a rendjéből kiszakadt szerzetes, arra kéri társait, hagyják egyedül, imádkozni szeretne. Ciprián leveszi a polcról a Bibliát, s olvasni kezdi. Zokogásba fúló esdeklésében és vigaszkeresésében a Szentírás példabeszédével a magányos és vigasztaló Tamási Áront is halljuk: „Boldogok vagytok, midőn szidalmaznak és üldöznek titeket, örüljetek és vigadjatok, mert a ti jutalmatok bőséges leszen a mennyek országában. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen a város. Sem gyertyát nem gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem, hogy világítson mindazoknak, akik a házban vannak.” Cipriánra rászakad az ég, Tamási Áron világi zsoltárát pedig betölti a reménység... A. L.