Tiszatáj, 1993 (47. évfolyam, 1-12. szám
1993 / 11. szám - Sütő András: Az ugató madár (Magyarok három felvonásban)
28 tiszatáj zászló, én ennek az asszonynak a ragaszkodása előtt tettem le a fegyvert. Vele maradok, vele megelégszem. Vigyen el mindenkit és titeket az ördög! Vénusz szobrát befejezem, ha rám szakad az ég, akkor is! NÉMETH: Ha Bem apó jönne? És ágyút kérne? BODOR: Meghalt Törökországban! SZENTGYÖRGYI: Ha Petőfi jönne? BODOR: Csigaházat álmodott magának ő is a harcok után Háromszéken - Júlia mesélte. (Neumannhoz.) Doktor úr, hiába somolyogsz! Nem tékozló fiúként térek meg Claudiához és a szobros... álmaimhoz! Nem könnyelmű és iszákos tekergésből jövök! Isten a tanúm rá, hogy mindig minden, ágyú és orgona, gőzmasina és márványszobor, szabadságharc és Claudia egyidejűleg emésztett engem. Isten a megmondhatója, hogy miként kínlódtam én az evezőimmel egyfelé, miközben vitte, sodorta csolnakomat a víz árja másfelé! Sárkányos világ ez a mienk, nem Árkádia! De magamnak azt mondom: elég volt! Közbátorléti Nemzeti Védegylet helyett kétszemélyes Magánbátorléti, családi és művészi Védegyletet alapítottunk Rhédey Claudiával - áldja meg az Isten! Jegyezzétek meg hát: magatok ügyében akkor se számítsatok rám, ha lábamnál fogva akasztotok föl, miként a teknősbékát a szakácsné, hogy védő páncéljából a fejét kicsalva hurokra kapja és torkát elmetssze. Vérét veszi a magányából kitagadottnak, de velem ilyet nem fogtok csinálni! Nem! Megértettétek? CLAUDIA: Kérem az urakat, hagyjanak egy kicsit magunkra! DÓZSA: Gyerünk a kármentőbe új hordót csapolni! (Elvonulnak.) Ötödik jelenet Claudia, Bodor. CLAUDIA: Péter! Bodor Péter! Én megkínzott és haragra lobbant, drága emberem! Csillapodj! Ki sem mehetünk így az utcára. Az Istenre kérlek, mondd, mi történt veled? Miért hagytál engem cserben? Kétesztendei fáradozásomat, látásomat-futásomat, megalázó könyörgéseimet Bécsben, Budán és Szebenben, miért vetetted el? BODOR: De hiszen tudják...! CLAUDIA: És tudták elejétől fogva! Tudták, hogy mindenkit megvesztegettem és láthattad: velünk együttérző cinkosainkká lettek a veszélyes játékban! El tudtam hitetni velük, hogy nem csak Jókai vészelhet át nehéz időket Sajó név alatt, bár mindenki tudta, ki rejtőzik e kutyanév mögött. Nem csak besúgás van itt, Péter! Embermentés is! BODOR: Senki ne mentsen engem, ha közben megaláz! CLAUDIA: Visszaélhetnek a beismerő szavaiddal! BODOR: Miként, ha eddig is tudták a valót? CLAUDIA: Tudták, de nem akarták tudni! Most arra kényszeríted őket, hogy felrúgják a játékot, amelynek tétje az életed! Nem ostobaság ez?! BODOR: Elfajzott hitvány másolata vagyok önmagamnak? Nem látod, nem hallod, milyen cinikusan alkudoznak a bőrömre? CLAUDIA: Ha életed a kezükre jutott, nem viselkedhetsz úgy, mint egy Wesselényi a mágnáskaszinóban! BODOR: Nem! Főleg, mert nem vagyok egy Széchenyi, egy Wesselényi! Megesett papleánynak törvénytelen gyereke vagyok, így hát arcul köphet minden nyavalyás fiskális! CLAUDIA: Hozzád méltatlan válasz ez, Bodor Péter! Nem emlegettem a származásodat! BODOR: Nem tűrhetek sértést! CLAUDIA: Óh, Petur bán, vészesen dagadozik már megint a nyakere! Üsd az orrát, magyar, ki bántja a tied! Üsd, ha csak megfricskáztak is! BODOR: Csúfolkodol? CLAUDIA: Tükröt tartok a vérbe borult szemed elé! BODOR: Harag és szégyen égett az arcom, te meg oktatsz engem, mint egy iskolás gyereket! Pirongatsz, mint agarat?! CLAUDIA: Ostoba módon a kezünkre játszod magad! Amikor megint lecsapnak rád, talán csak pirongatni fognak?