Tiszatáj, 1993 (47. évfolyam, 1-12. szám
1993 / 11. szám - Sütő András: Az ugató madár (Magyarok három felvonásban)
1993. november 11 BODOR (a fentiek magabiztos folytatásaként): Istennek, királynak, hazának, bár utóbbi kettővel nem nagyon dicsekszünk, megjegyzés tőlem, É. P., töretlen hitet, hűséget fogadok, minden felségsértő szándékot magamban megsemmisítek. Kötelezem magamat, hogy eskümnél fogva kész vagyok s leszek fölfedni és megelőzni, szóban és írásban följelenteni minden szándékot és veszedelmet, amely az államot... (Pillanatnyi kihagyás.) MIKES (úgy véli, megint szerepébe kerül): A királyt! BODOR: Ne-ne! A trónt és a királyt fenyegetné, mivel a királynak nemcsak arra van szüksége, ahová maga is egyedül jár, hanem emellett a trónjára is, kiegészítés újból tőlem. T. P.: Isten engem úgy segéljen! MIKES: Tizenhetes fogoly! Mi volt ez? BODOR: Fölmondtam a lojalitás-leckét. Annyit tanították itt már, hogy a könyökömön jő ki, meg másutt is, tisztesség ne essék szólván. MIKES: Tessék fölemelkedni! (Bodor nem mozdul.) A szebeni törvényszék fölmentő ítéletét tiszteletteljes vigyázzállásban kell meghallgatni. (Bodor föláll.) Úgy! Fölmentő végzés! Bodor Péter marosvásárhelyi építész-műszerész-geometra és tüzér őrnagy... (Mikes szavait a rabok harsány éljenezése zavarja meg. Ének: „Az Isten tartsa meg az Isten áldja meg!Éljen, éljen soká!" Trombitaszó.) UJFALUSSY (jön, mögötte Komisszár): Achtung! Őrség! Vigyázz! Rabság! Abtreten! belépés! Indulj! (A rabok kivonulnak. Csönd.) KOMISSZÁR: Főbíró úr! Tisztelt bíróság! Báró Heyerle ezredes, a Mozgó Büntető Bizottmány elnökének személyes megbízásából hozom átadás végett ő császári felségének saját kezűleg jegyzett jóváhagyását azon ítélet ügyében, amely a szebeni törvényszék Bodor Pétert fölmentő végzéseként nullifikáltatva a büntető eljárás ötödik haditörvénycikke alapján módosult. PETENCZEL: Módosult! KOMISSZÁR: Módosult! (Az iratokat leteszi az asztalra. Senki nem nyúl érte. Csönd. Komisszár távozik. Az urak kézről kézre adják az ítéletet, de senki nem tekint bele. Végül Mikeshez kerül.) MIKES: Nos, Josephus Franz, Dei gratiae imperator Austriae, Dux Transsylvaniae etc. elhatározták, minekutána Bodor Péter marosvásárhelyi építész-műszerész-geometra és tüzér őrnagy fegyveres részvétele 1849-ben a császári országlás ellen törvényes bizonyítást nyert, a szebeni haditörvényszék végzését, amelynek alapján kötél általi halálra ítéltetik, jóváhagyják. Kelt Bécsben, anno Domini... Vádlott megértette? BODOR: Értette a nagy nyavalya, hogy mindnyájatokat kitörne! Ezért tettem le a pofabefogási esküt? Hát nem jól sugallta nekem az Isten, hogy maradjak ott a rácsok mögött? Hogy jobb odabent a rabság biztonsága, mint idekint a szabadság veszedelme? Kutyára bízott szalonna lett a szabadságunkból, kuvaszok! MIKES: Szívemből sajnálom, Bodor Péter, hogy minden segítő szándékunk dugába dőlt. (Csönd, csizmakopogás.) Harmadik jelenet (A Komisszár híján az előbbiek, majd Rhédey Claudia.) CLAUDIA (be, majd megáll Bodor előtt): Lajos! Mi történik itten? BODOR: Tőlük kérdezd. Ők tudják. PE VENCZEL: Kérem jegyzőkönyvbe venni. Rhédey Claudiától először nekem kell megkérdeznem: kinek az engedélyével teszi föl kérdését a kegyelmes grófnő? CLAUDIA: A belügyminisztérium engedélyével jöttem ide megkérdezni: mi történik itten? PETENCZEL: Az történik, méltóságos grófnő, hogy ez az ember nem Lajos, hanem Péter. Bodor Péter. CLAUDIA: Bodor, de nem Péter, hanem ahogy mondom: Lajos. Te miért nem figyelmeztetted őket? Miért nem mondtad, hogy Bodor Lajos vagy? BODOR: Bosszantott volna, hogy bolondnak néznek.