Tiszatáj, 1993 (47. évfolyam, 1-12. szám

1993 / 11. szám - Sütő András: Az ugató madár (Magyarok három felvonásban)

28 tiszatáj zászló, én ennek az asszonynak a ragaszko­dása előtt tettem le a fegyvert. Vele mara­dok, vele megelégszem. Vigyen el minden­kit és titeket az ördög! Vénusz szobrát be­fejezem, ha rám szakad az ég, akkor is! NÉMETH: Ha Bem apó jönne? És ágyút kérne? BODOR: Meghalt Törökországban! SZENTGYÖRGYI: Ha Petőfi jönne? BODOR: Csigaházat álmodott magának ő is a harcok után Háromszéken - Júlia me­sélte. (Neumannhoz.) Doktor úr, hiába so­molyogsz! Nem tékozló fiúként térek meg Claudiához és a szobros... álmaimhoz! Nem könnyelmű és iszákos tekergésből jövök! Isten a tanúm rá, hogy mindig minden, ágyú és orgona, gőzmasina és márvány­­szobor, szabadságharc és Claudia egyidejű­leg emésztett engem. Isten a megmondható­ja, hogy miként kínlódtam én az evezőim­mel egyfelé, miközben vitte, sodorta csolna­­komat a víz árja másfelé! Sárkányos világ ez a mienk, nem Árkádia! De magamnak azt mondom: elég volt! Közbátorléti Nemzeti Védegylet helyett kétszemélyes Magán­­bátorléti, családi és művészi Védegyletet alapítottunk Rhédey Claudiával - áldja meg az Isten! Jegyezzétek meg hát: magatok ügyében akkor se számítsatok rám, ha lá­bamnál fogva akasztotok föl, miként a tek­nősbékát a szakácsné, hogy védő páncél­jából a fejét kicsalva hurokra kapja és torkát elmetssze. Vérét veszi a magányából kitaga­dottnak, de velem ilyet nem fogtok csinál­ni! Nem! Megértettétek? CLAUDIA: Kérem az urakat, hagyjanak egy kicsit magunkra! DÓZSA: Gyerünk a kármentőbe új hordót csapolni! (Elvonulnak.) Ötödik jelenet Claudia, Bodor. CLAUDIA: Péter! Bodor Péter! Én megkín­zott és haragra lobbant, drága emberem! Csillapodj! Ki sem mehetünk így az utcára. Az Istenre kérlek, mondd, mi történt veled? Miért hagytál engem cserben? Két­esztendei fáradozásomat, látásomat-futáso­­mat, megalázó könyörgéseimet Bécsben, Budán és Szebenben, miért vetetted el? BODOR: De hiszen tudják...! CLAUDIA: És tudták elejétől fogva! Tudták, hogy mindenkit megvesztegettem és láthat­tad: velünk együttérző cinkosainkká lettek a veszélyes játékban! El tudtam hitetni velük, hogy nem csak Jókai vészelhet át ne­héz időket Sajó név alatt, bár mindenki tud­ta, ki rejtőzik e kutyanév mögött. Nem csak besúgás van itt, Péter! Embermentés is! BODOR: Senki ne mentsen engem, ha köz­ben megaláz! CLAUDIA: Visszaélhetnek a beismerő sza­vaiddal! BODOR: Miként, ha eddig is tudták a valót? CLAUDIA: Tudták, de nem akarták tudni! Most arra kényszeríted őket, hogy felrúgják a játékot, amelynek tétje az életed! Nem os­tobaság ez?! BODOR: Elfajzott hitvány másolata vagyok önmagamnak? Nem látod, nem hallod, mi­lyen cinikusan alkudoznak a bőrömre? CLAUDIA: Ha életed a kezükre jutott, nem viselkedhetsz úgy, mint egy Wesselényi a mágnáskaszinóban! BODOR: Nem! Főleg, mert nem vagyok egy Széchenyi, egy Wesselényi! Megesett pap­leánynak törvénytelen gyereke vagyok, így hát arcul köphet minden nyavalyás fiskális! CLAUDIA: Hozzád méltatlan válasz ez, Bo­dor Péter! Nem emlegettem a származáso­dat! BODOR: Nem tűrhetek sértést! CLAUDIA: Óh, Petur bán, vészesen dagado­zik már megint a nyakere! Üsd az orrát, magyar, ki bántja a tied! Üsd, ha csak meg­fricskáztak is! BODOR: Csúfolkodol? CLAUDIA: Tükröt tartok a vérbe borult szemed elé! BODOR: Harag és szégyen égett az arcom, te meg oktatsz engem, mint egy iskolás gye­reket! Pirongatsz, mint agarat?! CLAUDIA: Ostoba módon a kezünkre ját­szod magad! Amikor megint lecsapnak rád, talán csak pirongatni fognak?

Next