Tiszatáj, 1993 (47. évfolyam, 1-12. szám

1993 / 11. szám - Sütő András: Az ugató madár (Magyarok három felvonásban)

33 1993. november BOLOND (kissé az urak és a hölgyek fölé ma­gasodva kezd szavalni. Aztán valahányszor újból megszólal, mind magasabbról, végül egy asztalról harsogja a verseket): Láttátok már? Láttátok már a hazatérő gólyákat? Olvastá­tok a költő sorait? Az örömből fájdalomba hanyatló szavait? Ne maradj Erdélyben, for­dulj vissza dél szigetjére, jó gólyamadár! Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet, Az élet fagyva van, s megdermedett. Ne járj a mezőn, temető van ott; Ne menj a tóra, vértől áradott; Toronytetőkön nézvén nyughelyes, Tüzes üszőkbe léphetsz, úgy lehet. (Ének, zene.) Vásárhelyi kert alatt, kert alatt, Rézsarkantyúm ott maradt, ott maradt, Eredj babám, keresd meg, fejhaj, keresd­­meg, Ha megleled, pengesd meg, pengesd meg. BOLOND: Ti szóltatok, s megint én! Csak vissza, vissza! dél szigetre vár. Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár. Neked két hazát adott végzeted. Nekünk csak egy volt! az is elveszett! AZ ASSZONYOK: Nekünk csak egy volt! az is elveszett! FÉRFIAK: Nekünk csak egy volt! az is el­veszett! SZENTGYÖRGYI: Hatalmas Úristen! Mért tetted ezt velünk? ASSZONYOK (éneklik): Jaj Istenem, ki vesz ki, hej de ki vesz ki? Sajnál-e még engemet valaki? Sajnál-e még? Sajnál-e még? (A te­remnek más-más pontjáról hangzik a dalfosz­lány: Sajnál-e még? - majd együttes, közös ak­kordban: „...engemet valaki?") BOLOND: Repülj, repülj és délen valahol A bujdosókkal ha találkozol: Mondd meg nekik, hogy pusztulunk,­­veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...! ASSZONYOK: Mondd meg nekik, hogy­­pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...! PE­TENCZEL: Gróf Rhédey Claudia és g­­­róf Bodor Lajos Péter nem tudja, hogy pusztulunk, veszünk? Csigaházba húzódva nem félnek ők attól, hogy magukra marad­nak? Mire kibújnak onnan, nem lesz már sehol sem az ország! Sehol a nemzet! MINDNYÁJAN (ének): Jaj Istenem, ki vesz ki, hej de ki vesz ki? Sajnál-e még engemet valaki? SZENTGYÖRGYI: Nem engemet! Nem té­gedet! Hanem bennünket! FÉRFIAK (ének): Sajnál-e még bennünket­­valaki? Sajnál-e még bennünket valaki? Sajnál-e még bennünket valaki? BOLOND: Csak vissza, vissza! Dél szigetje Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár. MINDNYÁJAN: Neked két hazát adott Tizenharmadik jelenet [vár; [végzeted; Nekünk csak egy volt! az is elveszett! NÉMETH: Nekünk csak egy volt! az is el­veszett! MIKES: Nekünk csak egy volt! az is el­veszett! SZENTGYÖRGYI: Nekünk csak egy volt! az is elveszett! NEUMANN: Sem győzelem, sem vereség nem örökké tartó! Egyedül az Isten örökké­való! DÓZSA: De ha lenne még reményünk, hallja ezt az Úristen odafönt? Hallja szavunkat odafönt az Isten? BOLOND: Üzenjük a gólyamadárral min­den bujdosó magyarnak: Ha hallanád sza­vam, tudom mit értenél: / Szívet cseréljen az, aki hazát cserél! UJFALUSSYNÉ: Szívet cseréljen az, aki ha­zát cserél! MIKES: Lelket cseréljen az, aki hazát cserél! SZENTGYÖRGYI: Szívet-lelket cseréljen az, aki hazát cserél! (Erős, egységes éneklés rövid ideig. A városból puskalövések hallatszanak. Fokozatosan beáll a csönd. Ajtódöngetés, majd belép Ujfalussy két pap kíséretében.) Ujfalussy, Enyedi, Bercsényi és előbbiek. UJFALUSSY: Nem lehettem köztetek, üzen­tem, hogy baj van. Csendőrségnek, hóhér­

Next