Tiszatáj, 1993 (47. évfolyam, 1-12. szám
1993 / 11. szám - Sütő András: Az ugató madár (Magyarok három felvonásban)
44 tiszatáj DÓZSA: Miért? PÉ VENCZEL: Mert hallgatják. SZENTGYÖRGYI (ének): Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! DÓZSA: Tisztelt lángoszlop! Hagyd abba a Kossuth üzenetét, nem tartozik a menühöz. SZENTGYÖRGYI: Kossuth nem tartozik a menühöz? Tévedsz, barátom. PÉ VENCZEL hol tudván, hogy Komisszár minden elhangzott szó miatt följelentheti a jelenlévőket, odaint a zenészeknek): Marosmentit és vidámat! (Dinamikus zene.) ENYEDI: Ábel fiam! Igazmondásra késztettelek, hogy fel ne akaszd magad! Nem azt mondtam, hogy énekelj! SZENTGYÖRGYI: Kossuth Lajos nem tartozik a menühöz? DÓZSA: Nem tartozik! PETENCZEL: Ne szamárkodj, Ábel! A borjúmáj tartozott a menühöz! MIKES: Mi bajod Kossuthtal? Miért kompromittálod - magad? SZENTGYÖRGYI: Ha Kossuth nem tartozik a menühöz, akkor semmit sem veszünk magunkhoz! Mert ő minekünk lelki eledel! (Énekel tovább, mind szenvedélyesebben.) NEUMANN: Etesd a lelked, és ne énekelj! Büntetendő. ENYEDI: Hagyjátok! Sör és lelkiismeret dolgozik benne! NÉMETH (valójában Komisszárnak szóló szöveg): Barátaim! Mi ez a magisztrátushoz méltatlan gajdolás? Tudjuk! Irkászok, firkászok, redaktorok, ingatagok. Talán nem is felelősök érte, így jöttek ők a világra, tanulságul minekünk, a meggondoltaknak: kicsi gyerek fenekében és a zsurnalisztákban nem lehet megbízni. (A szín elsötétül, a zene tovább szól, míg újra ki nem gyűl a fény.) Nyolcadik jelenet A bíróság. Amfiteátrális jellegű helyiség kétoldalt ülőhelyekkel. Emelvényen az asztalnál Pe Venczel, Németh, Mikes, Dózsa, Neumann. Megfelelő helyen, pulpituson szárnyas gyermeket ábrázoló mellszobor, amelynek félszárnya törött. Kisebb tömeg a nyílt tárgyaláson. A magisztrátus tagjainak feleségei, Enyedi, Szentgyörgyi, a vádlottak padján Bodor, Claudia, mögöttük fegyveres őrök. A terem több pontján teremőrök. Trombitaszó három irányból, majd Petenczel csönget, csend. NÉMETH: Nyílt tárgyalás! Bodor Lajos, alias Péter és gróf Rhédey Claudia, Bodor Lajosné ügyében a vádemelés, vádbeszéd elhangzott. Mikes Mihály főügyész úr súlyos tényeit cáfolni nem lehet. Mentőkörülményeket Neumann doktor ülnök atyánkfia fog előterjeszteni. NEUMANN: Mélyen tisztelt királyi táblabíróság! Bodor Lajos, alias Péter elsőrendű vádlott mentségére: a kiváló képességű tizenhetes volt fegyenc, akiből most tizennyolcas lett, súlyos lelki megrázkódtatásnak volt kitéve. Első idegi katasztrófa: Bodor Lajosként Bodor Péter helyett hajszál híján kivégezték. Második idegi katasztrófa, föltehetőleg családi eredetű hajlam folytán a skizofrénia tünetei mutatkoznak rajta. Lajosként némelykor Péternek érzi magát, ilyenkor a néhai 48-as pártütő és felségsértésben elmarasztalható, úgynevezett szabadságharcos tüzér őrnagy büntetését akarja magára venni. Ez a negatív paranoia föltehetőleg sajátos magyar betegség. Megnyilvánulási formája, hogy a beteg a legkegyetlenebb üldöztetésben sem érzi magát üldözöttnek, hanem fordítva: úton-útfélen szembeszalad a halálos veszedelemmel, harsányan követel csuklójára bilincset, bokájára lábvasat, nyakába kötelet. Kedvenc eszméje, hogy neki ehhez joga van, minekünk pedig kötelességünk az óhaját teljesíteni. Bolondok lettünk volna magunk is, ha követeléseinek eleget teszünk. Más a helyzet sajnos, miután a felségsértés bankóhamisítás révén bekövetkezett. Határozottan kérem viszont gróf Rhédey Claudia fölmentését a cinkosság vádja alól. CLAUDIA: Neumann Samu! NEUMANN: Sámuel vagyok. BODOR: Az nem baj, csak egészség legyen!