Tiszatáj, 1993 (47. évfolyam, 1-12. szám

1993 / 11. szám - Sütő András: Az ugató madár (Magyarok három felvonásban)

44 tiszatáj DÓZSA: Miért? PÉ VENCZEL: Mert hallgatják. SZENTGYÖRGYI (ének): Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! DÓZSA: Tisztelt lángoszlop! Hagyd abba a Kossuth üzenetét, nem tartozik a menühöz. SZENTGYÖRGYI: Kossuth nem tartozik a menühöz? Tévedsz, barátom. PÉ VENCZEL hol tudván, hogy Komisszár minden elhangzott szó miatt följelentheti a je­lenlévőket, odaint a zenészeknek): Maros­mentit és vidámat! (Dinamikus zene.) ENYEDI: Ábel fiam! Igazmondásra késztet­telek, hogy fel ne akaszd magad! Nem azt mondtam, hogy énekelj! SZENTGYÖRGYI: Kossuth Lajos nem tar­tozik a menühöz? DÓZSA: Nem tartozik! PE­TENCZEL: Ne szamárkodj, Ábel! A bor­júmáj tartozott a menühöz! MIKES: Mi bajod Kossuthtal? Miért komp­romittálod - magad? SZENTGYÖRGYI: Ha Kossuth nem tarto­zik a menühöz, akkor semmit sem veszünk magunkhoz! Mert ő minekünk lelki eledel! (Énekel tovább, mind szenvedélyesebben.) NEUMANN: Etesd a lelked, és ne énekelj! Büntetendő. ENYEDI: Hagyjátok! Sör és lelkiismeret dolgozik benne! NÉMETH (valójában Komisszárnak szóló szö­veg): Barátaim! Mi ez a magisztrátushoz méltatlan gajdolás? Tudjuk! Irkászok, firká­­szok, redaktorok, ingatagok. Talán nem is felelősök érte, így jöttek ők a világra, tanul­ságul minekünk, a meggondoltaknak: kicsi gyerek fenekében és a zsurnalisztákban nem lehet megbízni. (A szín elsötétül, a zene tovább szól, míg újra ki nem gyűl a fény.) Nyolcadik jelenet A bíróság. Amfiteátrális jellegű helyiség két­oldalt ülőhelyekkel. Emelvényen az asztalnál Pe Venczel, Németh, Mikes, Dózsa, Neumann. Megfelelő helyen, pulpituson szárnyas gyermeket ábrázoló mellszobor, amelynek félszárnya tö­rött. Kisebb tömeg a nyílt tárgyaláson. A magisztrá­tus tagjainak feleségei, Enyedi, Szentgyörgyi, a vádlottak padján Bodor, Claudia, mögöttük fegyveres őrök. A terem több pontján terem­őrök. Trombitaszó három irányból, majd Pe­tenczel csönget, csend. NÉMETH: Nyílt tárgyalás! Bodor Lajos, alias Péter és gróf Rhédey Claudia, Bodor Lajosné ügyében a vádemelés, vádbeszéd elhangzott. Mikes Mihály főügyész úr sú­lyos tényeit cáfolni nem lehet. Mentő­körülményeket Neumann doktor ülnök atyánkfia fog előterjeszteni. NEUMANN: Mélyen tisztelt királyi tábla­bíróság! Bodor Lajos, alias Péter elsőrendű vádlott mentségére: a kiváló képességű ti­­zenhetes volt fegyenc, akiből most tizen­­nyolcas lett, súlyos lelki megrázkódtatásnak volt kitéve. Első idegi katasztrófa: Bodor Lajosként Bodor Péter helyett hajszál híján kivégezték. Második idegi katasztrófa, föl­­tehetőleg családi eredetű hajlam folytán a skizofrénia tünetei mutatkoznak rajta. La­josként némelykor Péternek érzi magát, ilyenkor a néhai 48-as pártütő és felségsér­tésben elmarasztalható, úgynevezett szabad­ságharcos tüzér őrnagy büntetését akarja magára venni. Ez a negatív paranoia föl­­tehetőleg sajátos magyar betegség. Megnyil­vánulási formája, hogy a beteg a legkegyet­lenebb üldöztetésben sem érzi magát ül­dözöttnek, hanem fordítva: úton-útfélen szembeszalad a halálos veszedelemmel, har­sányan követel csuklójára bilincset, bokájá­ra lábvasat, nyakába kötelet. Kedvenc esz­méje, hogy neki ehhez joga van, minekünk pedig kötelességünk az óhaját teljesíteni. Bolondok lettünk volna magunk is, ha kö­veteléseinek eleget teszünk. Más a helyzet sajnos, miután a felségsértés bankóhamisítás révén bekövetkezett. Határozottan kérem viszont gróf Rhédey Claudia fölmentését a cinkosság vádja alól. CLAUDIA: Neumann Samu! NEUMANN: Sámuel vagyok. BODOR: Az nem baj, csak egészség legyen!

Next