Tiszatáj, 2003 (57. évfolyam, 1-12. szám

2003 / 12. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: "Szabadság, szerelem" - a csillagok jegyében (Gyulay Lajos és Petőfi Sándor találkozása)

TI 11 MISKOLCzy Ambrus I A N U L A Á N L „Szabadság, szerelem” - a csillagok jegyében2 GYULAY LAJOS ÉS PETŐFI SÁNDOR TALÁLKOZÁSA Gróf Gyulay Lajos - írja Pálffy János, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc résztvevőit több-kevesebb részrehajlással megörökítő jellemzések mestere, egyben egyik leggonoszabb nagy emlékiratírónk­­ „követ több országgyűlésen Erdélyben, s képviselő 1848-ban; amnesztiáltatott 1850 júliusban. Határozott jellemű, eszes, művelt, csendes, hallgató ember és nagyon becsületes. Idejét folytonos olvasással töltötte, több utazást is téve Európa minden országában és Ázsiában.”­ A kortársak sokáig csak eny­­nyit tudtak vagy még ennyit sem róla, pedig keze alól került ki a magyar irodalom leg­terjedelmesebb naplója. Hagyatéka mintegy 140 kötetet tesz ki. Nem véletlen, hogy ebből a hatalmas anyagból a Petőfire vonatkozó megnyilatko­zásokat már közzé tették.­ Mégis aki Gyulay Lajos naplóját átforgatja, újra és újra lát­hatja és élvezheti Petőfi Sándor és az ismeretlen naplóíró „találkozását” is, író és olvasó érzelmi azonosulását a nagy közös élményben, amelyet korszellemnek, a kor lelkének is lehet nevezni. Ez a szabadság és szerelem. Ez izgatta az emberi testet és lelket. Petőfi költeménye: Szabadság, szerelem a korszak történetének mottója lehetne. De mielőtt erre térnénk, merengjünk el azon, hogy minek is nevezzük ezt a kort? Ezt a kort nevezzük biedermeiernek. Ma már élhetünk ezen kifejezéssel, amelyet úgy 1950-től évtizedekre kizártak a köztudatból. Több mint fél évszázada Zolnai Béla varázsolta elénk a magyar biedermeier világát.­ A biedermeier, ez a nálunk oly sokáig tiltott fogalom fokozatosan foglalta vissza a maga helyét tudományosságunkban.­ A je­lenségnek nevet adó Jacob Biedermeier az önmagával elégedett fűzfapoéta típusa. Egyik közepes német költő találta ki a XIX. század derekán. Ne higgyük azonban, hogy a biedermeier alakok amolyan gügye verseket faragó nyárspolgárok. Zolnai Béla szépen jelezte szóban és írásban a biedermeier kétarcúságát, hogy valami Janus-arcú je­lenség álljon előttünk.7 A biedermeier a romantika másik arca, megszelídített roman­tika.8 De őrjöngésben tört ki, ha hordozóját ingerelték, létében fenyegették. Gyulay Lajos is ezt példázza. Ne tagadjuk, versei gügyék. De ő nem. Igényes olva­sóként, megvetette a fércműveket. Megvolt a véleménye a dolgokról. „Pipa szóval, fu­­migálhatom a világot, múltat, jelent, jövendővel, egybezavarva, magam világában élhet . A jelen dolgozat Gyula­i Lajos 1848-49-es naplóinak kiadásához készülő előszó előtanul­mánya. A naplót Csetri Elekkel és V. András Jánossal tesszük közzé. 3 Pálffy János: Magyarországi és erdélyi urak. Kiadta: Benkő Samu. Holmi, 1996. 9. sz. 1275. 4 Pándi Pál: Első aranykorunk. Bp. 1976. 309-312.; Petőfi-adattár: II. S. a. r. Oltványi Ambrus. Bp. 1987. 124. 5 Zolnai Béla: Irodalom és biedermeier. Szeged, 1935.; Uő: A magyar biedermeier. Bp. 1943.; 6 Ld. a Helikon (1991. 1-2. sz.) biedermeier-száma. 7 Miskolczy Ambrus: Nemzet és szellem. Bp. 2001. 40-66. 8 Virgil Nemoianu: The Tamig of Romanticism. Cambridge, Mass.­­ London, 1984.

Next