Tiszatáj, 2003 (57. évfolyam, 1-12. szám
2003 / 12. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: "Szabadság, szerelem" - a csillagok jegyében (Gyulay Lajos és Petőfi Sándor találkozása)
TI 11 MISKOLCzy Ambrus I A N U L A Á N L „Szabadság, szerelem” - a csillagok jegyében2 GYULAY LAJOS ÉS PETŐFI SÁNDOR TALÁLKOZÁSA Gróf Gyulay Lajos - írja Pálffy János, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc résztvevőit több-kevesebb részrehajlással megörökítő jellemzések mestere, egyben egyik leggonoszabb nagy emlékiratírónk „követ több országgyűlésen Erdélyben, s képviselő 1848-ban; amnesztiáltatott 1850 júliusban. Határozott jellemű, eszes, művelt, csendes, hallgató ember és nagyon becsületes. Idejét folytonos olvasással töltötte, több utazást is téve Európa minden országában és Ázsiában.” A kortársak sokáig csak enynyit tudtak vagy még ennyit sem róla, pedig keze alól került ki a magyar irodalom legterjedelmesebb naplója. Hagyatéka mintegy 140 kötetet tesz ki. Nem véletlen, hogy ebből a hatalmas anyagból a Petőfire vonatkozó megnyilatkozásokat már közzé tették. Mégis aki Gyulay Lajos naplóját átforgatja, újra és újra láthatja és élvezheti Petőfi Sándor és az ismeretlen naplóíró „találkozását” is, író és olvasó érzelmi azonosulását a nagy közös élményben, amelyet korszellemnek, a kor lelkének is lehet nevezni. Ez a szabadság és szerelem. Ez izgatta az emberi testet és lelket. Petőfi költeménye: Szabadság, szerelem a korszak történetének mottója lehetne. De mielőtt erre térnénk, merengjünk el azon, hogy minek is nevezzük ezt a kort? Ezt a kort nevezzük biedermeiernek. Ma már élhetünk ezen kifejezéssel, amelyet úgy 1950-től évtizedekre kizártak a köztudatból. Több mint fél évszázada Zolnai Béla varázsolta elénk a magyar biedermeier világát. A biedermeier, ez a nálunk oly sokáig tiltott fogalom fokozatosan foglalta vissza a maga helyét tudományosságunkban. A jelenségnek nevet adó Jacob Biedermeier az önmagával elégedett fűzfapoéta típusa. Egyik közepes német költő találta ki a XIX. század derekán. Ne higgyük azonban, hogy a biedermeier alakok amolyan gügye verseket faragó nyárspolgárok. Zolnai Béla szépen jelezte szóban és írásban a biedermeier kétarcúságát, hogy valami Janus-arcú jelenség álljon előttünk.7 A biedermeier a romantika másik arca, megszelídített romantika.8 De őrjöngésben tört ki, ha hordozóját ingerelték, létében fenyegették. Gyulay Lajos is ezt példázza. Ne tagadjuk, versei gügyék. De ő nem. Igényes olvasóként, megvetette a fércműveket. Megvolt a véleménye a dolgokról. „Pipa szóval, fumigálhatom a világot, múltat, jelent, jövendővel, egybezavarva, magam világában élhet . A jelen dolgozat Gyulai Lajos 1848-49-es naplóinak kiadásához készülő előszó előtanulmánya. A naplót Csetri Elekkel és V. András Jánossal tesszük közzé. 3 Pálffy János: Magyarországi és erdélyi urak. Kiadta: Benkő Samu. Holmi, 1996. 9. sz. 1275. 4 Pándi Pál: Első aranykorunk. Bp. 1976. 309-312.; Petőfi-adattár: II. S. a. r. Oltványi Ambrus. Bp. 1987. 124. 5 Zolnai Béla: Irodalom és biedermeier. Szeged, 1935.; Uő: A magyar biedermeier. Bp. 1943.; 6 Ld. a Helikon (1991. 1-2. sz.) biedermeier-száma. 7 Miskolczy Ambrus: Nemzet és szellem. Bp. 2001. 40-66. 8 Virgil Nemoianu: The Tamig of Romanticism. Cambridge, Mass. London, 1984.