Tiszatáj, 2003 (57. évfolyam, 1-12. szám

2003 / 11. szám - TANULMÁNY - Tahin Szabolcs: "Élőbeszédszerűség" Mikszáth prózájában

11 TANULMÁNY 11 Tahin Szabolcs „Élőbeszédszerűség” Mikszáth prózájában* Problémafelvetés (­ Az „élőbeszédszerűség” terminusa mint metafora­­) 1. Mikszáth elbeszélőművészetét az élőbeszédszerűség jellemzi - olvasható igen sok­szor a műveivel foglalkozó szakirodalomban. E jelző tulajdonképpen ajánlást fogalmaz meg a Mikszáth-olvasók számára: azt ajánlja mindazoknak, akik Mikszáth szövegeivel kívánnak foglalkozni, hogy az életművet próbálják úgy olvasni, mintha szövegei élőszó­ban hangzanának el. Az élőbeszédszerűség terminusa „elvárja” tőlünk, hogy ideiglene­sen függesszük fel azon általános előfeltevésünket, mely szerint olvasás során írott dis­kurzussal van dolgunk. Az ilyesfajta „úgy lássuk/olvassuk, mintha...” felhívás a meta­fora működési mechanizmusát idézheti fel bennünk.­ Amellett, hogy a metafora ilyen felhívást ad befogadója számára, egyben irányt szab az olvasásnak is, ahogy azt Hayden White kifejtette egyik tanulmányában. White szerint a metafora „irányt mutat azok­nak a képeknek a megtalálásához, amelyeket az adott dologhoz kívánnak társítani. (...) megmondja, milyen képeket kell keressünk ahhoz, hogy meghatározhassuk, hogyan kell éreznünk a megjelenített dolog iránt.”* 1­2 A Mikszáth-recepcióban hangsúlyosan van jelen az élőbeszédszerűség metaforájá­hoz kapcsolódó „úgy lássuk, mintha”, az értelmezésnek irányt adó olvasási paradigma. A Noszty fiú... Utóhangjában maga Mikszáth is az élőbeszédszerűség olvasási irányát ja­vasolja olvasóinak: „Úgy képzelem a dolgot, mint rendszerint szokott történni a társa­ságokban, hogy szó van valamiről, mire egyik is, másik is előhoz egy esetet vagy pél­dát, mely bizonyít vagy megvilágít. Nos, mondjuk, hogy a „kicsikart” házasságok némely fajtája van szőnyegen s a disputa folyamán az én igazaim mellett felhoznám a Noszty fiú esetét Tóth Marival...”. Ehhez a szerzői „utasításhoz” persze nem feltétle- Ezúton is szeretnék köszönetet mondani tanáromnak, Takáts Józsefnek, aki folyamatos inst­rukcióival, termékeny megjegyzéseivel hozzájárult a szöveg létrejöttéhez.­­ A metafora „úgy lássuk, mintha...” mechanizmusáról lásd: Paul RICOEUR, Bibliai hermeneu­tika, Bp., 1995., 92. 2 Hayden WHITE, A történelmi szöveg mint irodalmi alkotás, in.: Uo­., A történelem terhe. Bp., 1997, 87-88. 3 A Noszty fiú esete Tóth Marival. Utóhang, 511. A továbbiakban Mikszáth Kálmán szövegeihez a következő kiadást vettem igénybe: Mikszáth Kálmán Művei,1-15. Magyar Helikon, 1966. (Ezentúl a főszövegben jelölve: MKM, kötetszám, oldalszám) A kritikai kiadás, amelynek jegyzeteit mindvégig használtam- Mikszáth Kálmán Összes Művei, (szerk. Bisztray Gy., Király I.) Bp., Akadémiai, 1968. (A továbbiakban: MKOM, kötetszám, oldalszám)

Next