Tiszatáj, 2003 (57. évfolyam, 1-12. szám
2003 / 7. szám - KRITIKA - Kocur László: A nagy leszámolás
*11 2003. július Hayden White írja A történelmi szöveg mint irodalmi alkotás c., meghatározó jelentőségű tanulmányában, hogy „A történelmi helyzetekről és folyamatokról adott magyarázatainkat tehát inkább az határozza meg, hogy mit hagyunk ki ábrázolásainkból semmint hogy mit veszünk be. A történész ugyanis tapintatát, de megértését is azzal mutatja meg, hogy mennyire képes egyes tényeket brutálisan kihagyni azért, hogy másokat megérthető történetek alkotóelemeiként bevegyen.” Természetesen sok minden egyéb történt a XX. században, de Koncsol László ezeket a társadalmi eseményeket preferálta magáncselekményesítésekor (emplotment - White terminusa). A koncsoli történelemképzés a gályarabperekig nyúlik vissza. (Miskolczi Bodnár Mihály: Zarándokoljunk el Berencs várába). Fontos megálló 1848-49 is. Tudjuk, hogy Koncsol Széchenyiről, Petőfiről, Vörösmartyról egyaránt fontos tanulmányt írt, 2000. március 15-én Pozsonyban elmondott ünnepi beszédében pedig Kossuth és Széchenyi koncepcióját állította szembe. Most egy népdal kapcsán a forradalom gazdaságra való kihatását gondolja végig, az ötletet a Csallóköz Kiskönyvtár egyik kötetéből merítve. A következő lényeges állomás Trianon, mely atyját, Koncsol János deregnyői református lelkipásztort Magyarországon kívülre vetette. Koncsol „visszatestvériesülés” iránti vágya mély humanizmusáról tesz tanúbizonyságot, azonban jelen helyzetben e sorok írója erre meglehetősen kevés esélyt lát. (Ne kihívást, engesztel(ed)ést) Ezt a világháború és a jogfosztottság éveinek kataklizmái követik, mindezekről Koncsolnak már személyes tapasztalata van, így ezeket interjúiban mondja el. Bár világháborús élményeit - s ez filológiai szempontból is érdeklődésre tarthat számot, mivel csaknem változatlan formában - leírta már a Nemzedékem útjain c. kötetének Szülőföld c. esszéjében is. Az interjúkban rendre előkerülő iskola-élményt, a határon való átszökéseket Sárospatak reneszánsz szelleméért, a dunaszerdahelyi polgári gyorstalpalót és a komáromi gimnáziumban szerzett tapasztalatait pedig a Nemzedékem útjainból kiparancsolt, később a Törmelékben és érthetetlen módon a Válogatott kritikai dolgozatokban is megjelent Iskoláim c. esszéjében. Mindezekből - és egyéb, a család/társadalomtörténeti összegzés, a nemzedéki perspektíva jeleit mutató, összegző jellegű írások meglétéből - arra következtethetünk, hogy ennek a sokszor és sokat emlegetett családtörténetnek a gondolata már korábban is foglalkoztatta szerzőnket. Aki - mint írtuk - a jogfosztottság évei alatt diák volt, így a politikai történéseknek nem lehetett aktív részese. Azért a jogfosztottság egy sajnos máig rendezetlen, feloldatlanul maradt problémája, gróf Esterházy János sorsára is felhívja a figyelmet, de nem az indulatok szintjén, gondos filológiai háttérmunkával, egy jugoszláviai szlovák költő, Palo Bohus emlékezését közreadva. (A gróf és útitársai) A grófra, s az általa - egyedüliként - meg nem szavazott zsidótörvényre utalás történik az E. B. Lukácról szóló - személyes szálakkal átszőtt, s a transzcendenciába tágított - megemlékezésben. A törvényt egyébként a szintén parlamenti képviselő E. B. Lukác megszavazta... (Ne féljenek, kolléga úr...) A reformmozgalmak fellángolásáról, letöréséről, s a nacionalista szlovák kommunisták, Husák és Okál - valamint magyar keretlegényeik - által levezényelt konszolidációról, majd a 80-as évek „utolsó bekeményítéseiről” Koncsolnak húsba vágó személyes tapasztalata van, ez idők magántörténelme az interjúkban mondatik el. A csehszlovákiai és a romániai rendszerváltásról pedig az akkor frissen induló Nap c. hetilapban fejti ki véle- 2 Hayden White: A történelmi szöveg mint irodalmi műalkotás. In: Kis Attila-Atilla - Kovács Sándor s. k. - Odorics Ferenc (szerk.): Testes könyv I. Ictus és Jate Irodalomelmélet Csoport, Szeged, 1996. 344.