Tiszatáj, 2004 (58. évfolyam, 1-12. szám

2004 / 4. szám - REGÉNY ÉS TÖRTÉNELEM - Gyáni Gábor: Történelem és regény: a történelmi regény

* 11 2004• április­ belileg hitelesen és a késői olvasó számára mégis élmény­szerűen” .* 16 * 18 (Kiemelés tőlem - Gy. G.) Már az előbbi két rövid idézetből is kiviláglik, hogy Lukács szinte „tudományos” elvárással közelített az irodalmi művekhez. A poétikai hatáskeltés - szögezte le - jószeri­vel csak eszköz, amely arra szolgál, hogy az alapjában mimetikus megjelenítés bizonyító erőre tehessen szert. Mintha csak Ranke ars poeticá­ja köszönne vissza („ahogy az való­ban volt”), csak ezúttal nem a történetíró, hanem a fikciós beszéd művelője elé állított kö­vetelmény gyanánt. Nem véletlen, hogy Lukács egyik legfontosabb írói példaképe (egyúttal pedig esztétikai mércéje) az a Balzac, aki az Emberi színjáték bevezetőjében nyíltan is megvallotta: törté­nésznek tekinti magát, aki filozófiai, erkölcsi tanulmányokat ír, melyek módszeres meg­ismerő tevékenységet kívánnak. Aligha meglepő ezek után, hogy Balzacnak és a történész Thiersnek szakasztott hasonló elképzelései voltak tény és reprezentáció fogalmáról. „A történetíró, gondoltam, a francia Társadalom lesz, nekem csak az a dolgom, hogy az ír­noka legyek” - szól Balzac kinyilatkoztatása.14 „Legyen egyszerűen igaz, olyan, mint ma­guk a dolgok, nem több, mint azok. Csak általuk legyen s épp olyan és éppen annyi, mint azok” - folytatja Thiers.15 Lukács szerint, amikor Balzac Franciaország történetének 1789-1848 közé eső szaka­szát „ábrázolja történelmi összefüggésében”,16 Walter Scott művészi törekvéseit folytatja és emeli mind magasabb (esztétikai) szintre. Igaz, nem a történelmi régmúlt, hanem saját jelenkora képezi regényei témáját (Lukácsnál a téma egyenlő a tartalommal, ami viszont az alkotófolyamat alapvető mozzanata),az ami azonban legföljebb a történelmi szükségsze­rűség eredménye. „A történelmi regény továbbfejlesztése, fejti ki e gondolatát bővebben is, a jelen ábrázolásának historizálásává, az ábrázolt történelmi előzmények továbbfej­lesztése az átélt kortörténet ábrázolására természetesen végső soron nem esztétikai, ha­nem társadalmi-történeti okokra vezethető vissza.” (Kiemelések tőlem - Gy. G.) Neveze­tesen arra, hogy míg Scott angol környezete, a polgári társadalom továbbfejlődésének za­vartalanságából adódóan megengedte, hogy az író „epikus nyugalommal tekintsen vissza a történelmi előzmények válságaira és küzdelmeire”, addig Balzac francia környezete, melyet a robbanásra kész folytonos kialakulatlanság és változékonyság jellemzett, a jelen fürkészését tette az író sürgető feladatává.18 Lukács szemében Walter Scott már közvetlenül a téma megválasztása miatt is az esz­ményi történelmi regényírót képviselte, s épp azért pályázhatott nála Balzac Scott méltó utódjának a szerepére, mert noha a múlt helyett ő már a jelent választotta ábrázolása tár­gyául, azt azonban történeti megjelenítő erővel, vagyis historizálva ragadta meg. Scott egyes művei alapján konstruálta meg tehát Lukács a történelmi regény ideális képét, me­lyet mint szigorú mércét alkalmazott a későbbiekben az irodalomtörténeti tabló áttekin­tése során. Uo. 48. и Honoré de Balzac: Bevezetés az Emberi színjátékhoz. In: Uő: Emberi színjáték. I. köt. Magyar Helikon, Bp., 1962.1027. ■5 Idézi Roland Barthes: i. m. 97. 16 Lukács György: i. m. 108. ■7 Vajda Gábor: i. m. 583. 18 Lukács György: i. m. 109., 110.

Next