Tiszatáj, 2004 (58. évfolyam, 1-12. szám

2004 / 11. szám - REGÉNY ÉS TÖRTÉNELEM - Kisantal Tamás: Az irodalmi alkotás mint történelmi szöveg

zz TI 2004■ november a narratív történetelmélet, s a történeti szövegek formális, retorikai olvasásmódja valami­féle historiográfiatörténetként, illetve metahistoriográfiaként is értelmezhető: történeti szövegek „megcsavart” olvasásával múltértelmezések, történetiség-koncepciók vizsgálata zajlik. Mint Frank Ankersmit egy tanulmányában írja, a historiográfia története felfogható úgy is, mint annak története, hogy az egyes korszakok hogyan próbálták meg a történeti tapasztalatot nyelvileg reprezentálni.6­7 A historiográfiának mint a történeti tapasztalat nyelven keresztüli ábrázolásának ilye­tén vizsgálata tehát egyfajta másodlagos történeti elemzéssé válik: nem elsősorban maga a szövegben megmutatkozó múlt érdekli, hanem annak az adott közegben való értelmezése. Vagyis az ilyesfajta elmélet gyakorlati történetírássá tehető, csupán a hangsúly helyeződik át - kicsit fellengzősen fogalmazva talán mondhatjuk úgy is, hogy a narratív történet­elmélet optimális esetben a történetiség történetét kutatja.? Talán ez az a pont, ahol az iro­dalmi szöveg formális­ történeti elemzése összekapcsolható a történettudománnyal: ugyan­ezen módszerek és szemléletmód alapján egy irodalmi alkotás történelmi forrássá tehető, amennyiben a kutatás tárgyát a benne megmutatkozó történetszemlélet és az ezen ke­resztül megképződő történelemkoncepció vizsgálata adja. Második lépésben - amivel most csak érintőlegesen, lényegében csupán a problémafelvetés szintjén akarok foglalkozni - ezzel párhuzamosan azt is meg lehetne nézni, hogy egy bizonyos korszak irodalmi (esetleg más művészeti ágak által képviselt) alkotásai és a történeti szövegei milyen hasonlóságok­kal és különbségekkel bírnak, s ez árulkodik-e valamilyen egységes diskurzusról, vagy ép­pen az egymástól való esetleges elszakadásból milyen következtetések vonhatók le.­ Az irodalom és történetírás összefüggéseinek kapcsolatához White és a narratív törté­netelmélet legtöbb teoretikusa egy olyan előfeltevés alapján közelít, mely nagyjából a kö­vetkező narratívumra épül: valamikor a 19. században a történetírás és a retorika, vagy tá­­gabban véve, a történetírás és az irodalom elvált egymástól, s míg az utóbbi formai és tartalmi tekintetben nagy változásokon, újításokon ment keresztül, addig a historiográfia narratív eljárásaiban, elbeszéléstechnikájában lényegében a realista regény módszereinél „ragadt le”. Ez összefügg a történelem szaktudománnyá válásával, melynek következmé­nye (és követelménye) a diszciplína retorikamentessé tétele volt, ám e törekvés alapvetően G ANKERSMIT, Frank R.: Nyelv és történeti tapasztalat. Ford.: N. Kovács Tímea. In: THOMKA Beáta (szerk.): Narratívák 4. A történelem poétikája. Kijárat, Budapest, 2000, 169-184. (a to­vábbiakban: Narratívák 4.) 7 Úgy vélem, mindez akkor is tartható, ha a legtöbb narratív történelemelméleti munka e második lépést nem végzi el, hanem általában a formális-kritikai szinten ragadnak le. Elvileg valami ilyes­félére vállalkozik White Metahistory-ja, amikor a történeti képzelőerőt orientáló tropológiai mechanizmusokat összekapcsolja a 19. század történeti tudatának szakaszaival - ám White itt is hajlamos a szimpla formalizmuson belül maradni. Vö.: WHITE, Hayden: Metahistory. The His­torical Imagination in Nineteenth Century Europe. John Hopkins University Press, Baltimore, 1973. A szöveg bevezetője magyarul is olvasható: WHITE, Hayden: A történelem poétikája. Ford.: Kisantal Tamás és Szeberényi Gábor. In: Aetas 2001/1.134-164. Az általam ismert, a nar­ratív történelemelmélet paradigmáján belül maradó leginvenciózusabb formális-történeti elem­zés Stephen Bann-nek, a 19. századi történeti reprezentációs eljárásokat tárgyaló könyve. BANN, Stephen: The Clothing of Clio. A Study of the Representation of History in Nineteenth-Century Britain and France. Cambridge University Press, Cambridge, 1984. Magyarul az utolsó fejezet olvasható: BANN: Klió felöltöztetése. Ford.: Sári László. In: TMK 2003. 287-302. 8 Ezt végzi el például a 19. századdal kapcsolatban a fentebb említett Bann-kötet.

Next