Tiszatáj, 2004 (58. évfolyam, 1-12. szám
2004 / 11. szám - REGÉNY ÉS TÖRTÉNELEM - Kisantal Tamás: Az irodalmi alkotás mint történelmi szöveg
2004. november egyik legfontosabb példaként és érvként szerepelnek. Természetesen a holokauszt reprezentációjával kapcsolatos diszkussziókra s szűkebben véve White „modern esemény” (modernist event) terminusára gondolok. Közismert, hogy White a holokauszt megjelenítési lehetőségeit tárgyaló újabb keletű tanulmányaiban a korábban kifejtett elméletével kapcsolatban gyakorta hangoztatott „totális relativizmus” vádja alól szeretne kibújni. A szerző arra a szemrehányásra válaszképpen vezette be a modern esemény terminusát, mely szerint, ha nincs olyan külső pont, ami alapján a történelmi események autentikus ábrázolását elkülöníthetjük egy rossz, alkalmatlan reprezentációtól, akkor bármit bármilyen formában el lehet beszélni, s elvi akadálya még annak sincs, hogy például a holokausztot komédiaként cselekményesítsük, azaz White relativizmusa bizonyos veszélyes, szélsőséges ideológiák referenciájává válhat. Itt általában a holokauszttagadókat, valamint a 80-as években Németországban lezajlott Historikerstreit-apóriát (mely a német hadsereg és tágakban a német nép második világháború alatti szerepének megítélése körül forgott)11 szokták White ellen felhozni. Az előbbi vádat (vagyis, hogy elmélete a holokauszttagadás forrásává válhat) a szerző viszonylag könnyen kivédte, hiszen teóriájában a tények valóságreferenciája stabil pontnak számít, vagyis a holokauszt megtörténtének tagadása ellen bizonyítékok hozhatók fel, így ezen műveket minden további nélkül a történelmet meghamisító ideologikus hazugság körébe lehet sorolni. Ám a cselekményesítés szabadsága már jóval bonyolultabb kérdés, ugyanis a Metahistory és a szerző későbbi szövegei alapján tulajdonképpen nehéz érvelni a holokausztot komédiaként vagy a német hadsereg keleti fronton való szereplését hősi tragédiaként cselekményesítők ellen - mindazzal együtt, hogy érezzük, tudjuk, legalább az első, komédia formájú elbeszélés nem etikus, mi több, alapvetően semmiféle elmélet nem legitimálhatja hazugságát. Mint egy, a holokauszt körüli teoretikus vitákat tárgyaló tanulmányában Michael Dintenfass írja, a holokauszt lényegében a kortárs történelemelméleti vita próbakövévé vált: a nyelvi fordulat ellenzői szerint a relativista elméletek ennél az eseménynél egyszerűen csődöt mondanak, s amenynyiben sikerül bebizonyítani, hogy legalább egy eseményre alkalmazhatatlan, akkor tulajdonképpen az egész elméleti rendszer létjogosultsága megkérdőjelezhető. De a másik oldal számára is megkerülhetetlen a holokauszt, ugyanis az új történetfilozófia prominens képviselői is itt próbálják megvédeni és továbbgondolni álláspontjukat.1213 White elegánsan, bár talán kissé furcsán bújik ki a vádak alól, bevezeti a modern esemény fogalmát, ami azt jelenti, hogy igenis vannak bizonyos események, melyek önnön reprezentációs lehetőségeiket meghatározzák. Ehhez több kritérium kapcsolódik: egyrészt a modern esemény időben hozzánk közel áll - vagyis még nem vált történelemmé jelenbeli pozíciónkat és jövőképünket egyaránt meghatározza; másrészt pedig traumatikus természetű esemény, azaz feldolgozatlan, s mint ilyen, feldolgozásra, értelmezésre 11 A Historikerstreitról: BRAUN Róbert: Holocaust, elbeszélés, történelem. Osiris-Gond, 1995, 242-276; LACAPRA, Dominick: Reflections on the Historian’s Debate. In: LACAPRA: Representing the Holocaust. 43-68. 12 DINTENFASS, Michael: Truth's Other: Ethics, the History of the Holocaust, and Historiographical Theory after the Linguistic Turn. In: History and Theory 39 (2000/1), 1-20. 13 V.: WHITE, Hayden: A történelmi cselekményesítés és az igazság problémája. Ford.: John Éva. In: WHITE 1997, 251-278. valamint WHITE: A modern esemény. Ford.: Scheibner Tamás. In: TMK 2003, 265-286.