Tiszatáj, 2004 (58. évfolyam, 1-12. szám
2004 / 2. szám - KRITIKA - Zanin Éva: Szövetjátékok - játékszövetek (Robert Mlinarec Álomszövők c. kötetéről)
2004 február történelemszemlélet dekonstruáló, deszakralizáló módszerével, amely újra és újra előveszi a számtalanszor elmesélt történeteket, és apokrifeket gyártva hozzájuk a végsőkig igyekszik kitágítani kronotopikus kontextusukat. A Rövid történet a szerelemről a kereszten szenvedő Krisztus halálát megelőző néhány perc „újrafelhasznált” (recycled) változata, ami a liturgikus történetet egy interiorizált nézőpontból meséli el, a halál előtti utolsó, hosszú pillanatba foglalt emlékek felsorolásával. A szakrális mitologéma így áttevődik egy, az istenit mellőző emberi kontextusba, a prioritást élvező emlékek pedig kinagyítják a szeretetet hirdető Jézusnak a szeretetet áruló Máriáról őrzött gondolatait. Mlinarec felismeri és kihasználja a történeti narratíva azon jellemvonását, amit Hayden White is hangsúlyoz, amikor azt mint verbális fikciót azonosítja. Ezek a történeti múltba vetett elbeszélések egyrészt mitikus, eszménnyé nőtt krónikákat olvasnak a hagyományosan ismerttől eltérő történetekké, másrészt viszont - mint pélául a Meleg svéd tenger esetében - a hagyományos történeti narratívák által kevésbé fontosnak ítélt események jelentéktelen statisztáit” állítják az elbeszélés középpontjába. Ez a történet sem nélkülözi a nyelvvel való játékot azzal a különös, Mlinarecre jellemző történetmesélői bájjal fűszerezve, ami Mirko Kovac szerint egyedülállóvá teszi ezt a prózát a fiatal horvát novellairodalmon belül. A történelmi és mitikus szövegek átkontextualizálása mellett a kötet történeteinek szövegközi utalásrendszere azzal a prózahagyománnyal keres kapcsolatot, melyet a délszláv irodalomban Crnjanski, Pekic, Krleza, Marinkovic, Danilo Kis a világirodalomban pedig Rushdie, Hamsun, vagy Marquez prózája jelent. Ebből a szempontból figyelemre méltó szövegkísérlet a Bevezetés a pályaudvari történetekbe, amely a Danilo Kis családtrilógiájában szereplő apafigura, Eduard Sam nagy művéhez A világ vasúti menetrendje című személyes jegyzetekkel ellátott munkájához gyárt apokrifeket. Egy másik szövegkonstrukció, az Eső szintén magába foglalja saját kijelölt hagyományát, amennyiben a tipográfiailag két hasábra osztott oldalak külső szövegcsíkja olyan történeti személyiségek (írók, filozófusok, művészek, természettudósok, államférfiak, hadvezérek, bajnokok) nekrológ-listáját hozza, akik depresszióval vagy súlyos elmezavarral küzdöttek és/vagy öngyilkosok lettek. A harmincnégy felsorolt személy között csupán négy horvát nevet találunk, viszont a német, osztrák, lengyel, francia, olasz, angol, pun, ógörög és óegyiptomi nevek között kilenc magyar is szerepel. A szöveg alcíme Puzzle történet, ami műfaji megjelölésként vagy előírt befogadói útvonalként is érthető. A lista mellett olvasható összefüggő történet középpontjában az élet legelevenebb pillanatai és a halál közötti szinkronicitás áll, valamint ,A halál krónikája”, egy olyan kéziratos könyv, melynek strukturálisan nyitott metanarratív tere nem engedi, hogy valaha is vége szakadjon. Ez a krónika valójában az Eső jobb oldalán olvasható lista bővebb változata, amit azonban folytat maga a szövegben rekonstruált történet és így, metonimikusan az Eső című szöveg is része lesz. A kötetben szereplő novellák sokszínűségét tovább gazdagítják azok a szövegek, melyek az indiai bölcselet egyes fragmentumaival játszanak el. A Tizenharmadik reinkarnáció vagy az Egy nyugtalan álom krónikája olyan szövegstruktúrákat teremt, melyek „fő 1 .Amikor az olvasáshoz szükséges feltételek kialakulnak és megnyílik az író világa, akkor érkezik meg mindaz, ami Robert Mlinarecet olyan különlegessé teszi. Ez mindenekelőtt az elbeszélői tehetség és sárm, a részletek és a csattanó iránti kifinomult érzék, valamint az enyhe, alig észrevehető árnyalása valami bizar jelenségnek, valami édes perverziónak, persze mindig távolságtartón, különösen ha erotikus látványról van szó.” (ford. Z. É.) (12.) In: Mirko Kovac: Pet sati sna, In: Quorum 1/1999, Zagreb.