Tiszatáj, 2007 (61. évfolyam, 1-12. szám
2007 / 7. szám - KINCSES OROSHÁZA - Németh Béla: A "Tisztaszobánk" kincsei
i li tiszatáj fontos szerepet töltöttek be Orosháza történelmében. Veress Józsefet 1884-ben országgyűlési képviselővé választották, Balassa Pál megírta Orosháza krónikáját, Győry Vilmos pedig nagyszerű műfordítói, költői, írói munkássága révén vált országos hírűvé. Amíg 1751-ben mindössze 169 lakóházból állt a falu, 1881-ben már 2897 házban több mint 18 ezer ember lakta Orosházát. A piacok, a kereskedelem felvirágzása, később a vasút kiépítése következtében gyorsan fejlődött a község, de a lakosságnak igen küzdelmes, időnként katasztrófáktól sem mentes időszakot kellett átélni. 1816. januárjában a pusztító szél, havazás és eső házakat sodort el, ötezer jószág elpusztult, a kolerajárványok pedig kétezernél is több emberéletet követeltek. A szorgalom, az összefogás azonban mindig erőt adott az újrakezdéshez. Nemzetünk történelmének nagy sorsfordulóin Orosháza lakosai is történelmet írtak. 1848-ban népgyűlésen döntöttek arról, hogy erejükön felül adnak pénzt, élelmet, fuvart és katonaságot a hazának. A szabadságharc bukását követően, néhány hétre ide menekül Kossuth és családja is, de 1857-ben már Ferenc József és Erzsébet királyné is megfordul itt. 1870-ben járási székhellyé vált Orosháza, 1875-ben felépült az Alföld Szálló, öt évre rá már kövezni kezdték az utcákat. 1884-ben fedezték fel a Gyopárosi-tó vizének gyógyhatását, amelyről már 1881-ben ezt írta Mikszáth: „...szabad legyen nekem most, mikor már senkinek sincs semmi mondanivalója, előjönni a magam fürdőjével, a »Gyopáros«-sal, amelyhez fogható eredeti fürdő nincs több a civilizált világrészekben.” 1886-ban Orosháza nagyközség lesz. Dr. László Elek községi orvos áldozatos munkálkodása következtében még ebben az évben megszületett a határozat: „A képviselő-testület a gyopárosi tónak fürdői jellegét ezennel kimondja!” Az Orosháza határában található Pusztaszentetornyai Justh-majori kastélyban született és nevelkedett Justh Zsigmond író, aki 1892-ben kastélya parkjában parasztszínházat hozott létre, ahol lányok és legények Moliere, Shakespeare, Plautus és Arisztophanész műveit játszották. Thék Endre 1902-ben, elsőként az országban, bentlakó iparos tanoncképzést indított 15 szakmában. Báró Eötvös József író és politikus pusztaszentetornyai földbirtokosként, mint vallás- és közoktatási miniszter, kezdeményezi egy orosházi tanítóképző létrehozását. A darvasi meghatározás szerint „legnagyobb magyar falu”-ként ismert település, Szentetornyával egyesülve, 1946-ban várossá cseperedik. A főképpen mezőgazdaságból, kereskedelemből élő mezőváros életében az 1960-as években kezdődtek azok a hatalmas változások (a kőolaj- és földgázkészletek kitermelése), amelyek mai létezéséhez is alapul szolgálnak. Ipari üzemek sora létesült, új kórház épült, s a korábbi „legnagyobb magyar falu” néhány évtized alatt az üvegipar fellegvárává, a megye második legnagyobb, jelentős iparral is rendelkező városává fejlődött. Gyopárosfürdő fejlesztése révén az idegenforgalom, a gyógyturizmus, a különböző kulturális események komoly vonzerőt jelentenek. Mára főiskolával, országos hírnévvel bíró középiskolákkal dicsekedhetünk. Itt található az ország egyetlen kútmúzeuma, de gazdag programot kínál a Városi Képtár, az evangélikus templom műemlék épülete, vagy a felújított zsinagóga. Számos idegenforgalmi jellegű rendezvény is bővíti a kulturális kínálatot: Orosházi Nyári Kulturális Napok, Nemzetközi Veteránjármű Fesztivál, az augusztus 20-i Európai Kenyérünnep, amelyet a század elején világhírűvé vált, a párizsi világkiállításon aranyéremmel díjazott orosházi kenyér hírét, rangját hirdeti. Napjainkban éljük meg azokat a történelmi változásokat, amelyeket az Európai Unió bővítése jelent. Ismét kialakulóban azok a természetes földrajzi egységekből