Tiszatáj, 2008 (62. évfolyam, 1-12. szám

2008 / 1. szám - LÁMPÁSOK. NÉMETH LÁSZLÓ, GREZSA FERENC, VEKERDI LÁSZLÓ - Gyáni Gábor: Miről vallanak Németh László önéletírásai?

11“ tiszatáj Gyáni Gábor Miről vallanak Németh László önéletírásai? «?» Miért ír valaki, még ha szépíró is, 33 éves korában memoárt? Sőt. Miért ír öt-hat évente, olykor ennél is sűrűbben újra és újra önéletrajzot? Ez a kérdés izgat különösképpen Né­meth László írói életművének egyetlen rétege kapcsán, amely az életműsorozat 1977-es Homályból homályba című kötetében egybegyűjtve több mint 1200 oldalt tesz ki.­ Ön­életírások-e egyáltalán a szóban forgó írásművek vagy a fikció sajátos változatát képviselik inkább? Kérdések, melyek ritkán merülnek fel. Az író születésének századik évfordulóján Kulcsár Szabó Ernő élesen exponálta a problémát az Ember és szerep-et elemezve. Állás­pontja így hangzott: a mű éppúgy olvasható referenciális, mint retorikai célból. Kulcsár Szabó némileg túlbonyolított megfogalmazásban előadott koncepciója sejtetni engedi, hogy Németh önéletírása olyan memoár, amely inkább fikció, mint tényirodalom, hiszen irodalmi elbeszélési technikát alkalmaz benne a szerző. Ezért beszél Kulcsár Szabó is ar­ról, hogy „a retorikát elfojtó olvasás illúziója” lengi körül Németh említett írását.1­2 Ez azonban, önmagában véve, nem elég az Ember és szerep, valamint a többi önélet­írás fikcionális átkategorizálásához. Hayden White óta számosan úgy tartják, hogy a tör­ténész is lépten-nyomon „irodalmi elbeszélési technikát” alkalmaz, amikor a valóban megtörtént események ténybelileg igaz ábrázolását tűzi célul maga elé.3­4 Kulcsár Szabó provokatív felvetése azonban arra ösztönöz bennünket, hogy a szokásostól eltérő módon közelítsünk Németh terjedelmes, tartalmi szempontból fontos önéletírói szövegkorpuszá­hoz. S Németh más műfajban írt művei esetében sem árt az óvatosság a referencialitást illetően, aminek az esszéíró Németh kapcsán - egyetlen apró téma vonatkozásában - ko­rábban már magam is hangot adtam.4 Németh viszonya vallomásos önmagához Nézzük elsőként, minek tekinti az író ezeket az Írásműveket. A paratextusokban tájéko­zódhatunk minderről. Az Ember és szerep végén olvasható Jegyzet­ben hasznos kalauz­ként szól írásáról, ami eligazíthat fiatalkori munkáiban. S emellett kultúrtörténeti beszám­ l Németh László: Homályból homályba. Életrajzi írások. 1-2. köt. Magvető és Szépirodalmi Könyv­kiadó, Bp., 1977. 2 Kulcsár Szabó Ernő: Arc és kánon. Az önértelmezés (nyelvi) eseményei az Ember és szerepben. In: Uő: Szöveg-medialitás-filológia. Költészettörténet és kulturalitás a modernségben. Akadé­miai Kiadó, Bp., 2004. 229. 3 Vö. Gyáni Gábor: A megtapasztalt és elbeszélt múlt. In: Uő: Relatív történelem. Typotex, Bp., 2007.198-201. 4 Gyáni Gábor: Történészi ecsetvonások a vásárhelyi identitáshoz. Tiszatáj, 2006/10. 54-55.

Next