Tiszatáj, 2009 (63. évfolyam, 1-12. szám
2009 / 8. szám - Móra Ferenc - Zalán Tibor: Rab ember fiai (vidám-szomorújáték történelemmel) (II. felvonás)
£1! 20pg. augusztus bele-belerúg a nád szélébe. Azután nem bírja tovább visszatartani az indulatát. Ádám: Nem látok itt egyetlen házat se, Pipitér. Káprázik már öreg szemed a sok nyomorgás miatt. Nád, nád, száraz nád mindenütt, amerre nézek. Miféle haza ez? Pipitér: Mától fogva ez a mi hazánk, édes fiam. A miénk, és sok száz bujdosótársunké, akiknek a lába alól elszaladt a föld, s most hátán hordja őket a víz. Ez a rengeteg nádas az Ecsedi-láp. Tamás (az idősebb gondterhével) Hogy élünk meg itt téli időben? Pipitér: Hát csak úgy, mint a többi ember. Mert ne gondoljátok ám azt, hogy a lápnak nincs gazdája. Itt vannak csak igazi gazdák, mert itt mindenki a maga szegénye. Tamás: Koldusok lettünk. Ádám: Azok azért nem. Nem kéregettünk az úton, ha nem tellett ételre, megdolgoztam az énekemmel érte. Tamás: Igaz. Amikor meg végképp nem volt mit ennünk, jégcsapokat szopogattunk Ádám: Az azért is jó volt, mert elvertük vele egyúttal a szomjunkat is. Pipitér nem zavartatja magát, széles mosollyal bejárja ő is a tenyérnyi kis tisztásbirodalmat, de Ádámmal szemben, neki valamiért nagyon tetszik. Pipitér: No, mit szóltok hozzá, ugye, szép kis hely ez itten? Ádám: Mondjuk rá, hogy szép. De hol fogunk lakni? Pipitér: Hát, a Szitáry-kastélyban. Ádám: Van itt kastély? Szitáry-kastély? Pipitér: Vanni nincs. Lenni lesz. Közös akarattal megépítjük. Tamás: Kik építjük meg? Pipitér: Gondolom, Ádám, te, meg én. Tamás: Értünk mi ehhez? Pipitér: Nem érteni kell, hanem csinálni. Ádám: Mi magunk építjük fel a Szitálykastélyt? Pipitér: Úgy ám, kicsi szolgám. Mi magunk. S ennek a kulcsát már nem veheti el tőlünk Apafi Mihály uram. Tamás: Komolyodj, öreg Pipitér! Kastélyt a nádban, mi? Pipitér: Kastélyt, bizony. Először sárkunyhónak fog tűnni, de csak elsőre. Amikor jönnek a tavaszi nagy szelek, mert már itt vannak a nyomunkban, és nem a szabad ég alatt tépik ki a hajunkat, olyan palotának fogod érezni bentről, amilyenben még Hajdár basa sem lakik, az a majom görög a bolondjával meg semmiképpen. Tamás: És ha felépítjük, mit fogunk enni? Nádat? Halat nyerjen? Pipitér: Ne félj te az éhenhalástól, amíg az öreg Pipitért látod! Azt hiszed, egyedül vagyunk a nádasban? Teli ez a nád bujdosóval. Hoznak azok nekünk, ha megtudják, hogy itt vagyunk, enni- és innivalót annyit, hogy a felét még tovább is adjuk a nálunk jobban éhezőknek. Aztán meg, eljön ránk a jó világ. Ádám: Miféle jó világ, Pipitér? Pipitér: Van egy olyan érzésem, napokon belül kitavaszodik. Akkor majd meglátjátok, mit tud az Isten szigete. Ádám: Miért mondod ezt a helyet Isten szigetének, Pipitér, mikor nem is sziget? Tamás: Ide látszik a partja a lápnak. Tamás: Tévedtek. De hogy miben, majd azt is megtudjátok, csibéim, ha kitavaszodik. Majd rájöttök magatok is, mért mondtam ezt a partot szigetnek. És mért Isten szigetének. Tamás (türelmetlenül felugrik) Jól van, öreg, akkor fogjunk hozzá annak a kastélynak az építéséhez mielőbb! Ádám (indulatosan hadonászik) Fogjunk hozzá, fogjunk hozzá, de hol fogjunk hozzá?