Tiszatáj, 2015 (69. évfolyam, 1-12. szám
2015 / 2. szám - Balogh Gergő: A történelem hallgat (A történelmi regény és egy tudomány felszámolódásának küszöbén)
tiszatáj 55 tó költségi körét nem kisebb autoritásra alapozta, mint a múlt igazságára, amelynek tolmácsolása így szükségszerűen a kinyilatkoztatás médiumán áll. Az Új historizmus ellenpólusán így a történészek egy számottevőbb hányadával kell számolni, akik még ma is 33 a Hegel nevű galériában kísértenek, nem tudva elszakadni a tükröktől, amelyeket egykor a falakra helyeztek, „eredetükről" azonban megfeledkeztek. Ezek a kísértetek (Szellemek) cirkuláris bolyongásaik közben néha megállnak, és a tükrökben elmerülve újra és újra lelkesen üdvözlik a felismerni vélt arcot (anterograde amnesia), mint jó ismerőst, régen látott barátot, a történelem abszolút igazságát.34 Tagadhatatlan persze, hogy a történelem szupernarratívája logikailag szükségszerűen tart igényt a múlt lefedhető terrénumának teljességére, hiszen amennyiben az elmúlt világ igazságának közvetítése a rá hagyott feladat, akkor potenciálisan semmilyen történeti léttel rendelkező entitás sem kerülheti el azt, hogy történeti narratíva tárgyává váljon.35 Azonban az, hogy a humántudományok átalakuló szerkezetében milyen szerepet is tölthet be ez a szupernarratíva, már igencsak kérdéses. Úgy tűnik, hogy csakis egy menthetetlenül hegeliánus - vagy halkan jegyzem meg: marxista - történelemszemlélet keretein belül alakulhat ki az a valójában önmagát felszámoló ígéret, amely a múlthoz való teljes hozzáférhetőség egységes narratíváját kínálja. A posztmodernnek nevezett - hol cáfolt, hol ünnepelt - fordulat (?) nem feltétlenül váltotta be hasonlóan elhamarkodott ígéreteit, azonban a nyomában meginduló párbeszéd, a fenyegetettségi reflexreakciók sokasága és a véleményformálás kikerülhetetlensége mindenképpen termékenyen érintette a történelemmel való foglalkozás bizonyos módjait, így ma - nem eltúlozva szerepét - Foucault diskurzusteremtő munkássága nélkül valószínűleg nem beszélhetnénk például a fekete,36 a semmi 37 vagy éppen a közelmúlt messzemenően legnagyobb hatást kiváltó, Friedrich Kittler a múlt század utolsó évtizedeiben útjára indított projektjéről, a médiumok történetéről és azok hosszabb távon jelentkező, jövőnk tekintetében ma még felmérhetetlen hatalmának vizsgálatáról. A tény, miszerint a példaként felsoroltak értelmében eltérő tematizáltságú történeti narratívák folyamatos perspektívaváltásra kényszerítik a történelemhez közelítő kutatót és ezáltal a permanenssé váló megfigyelési aktusban a megfigyelő mindig előáll egy szükségszerűen jelentkező vakfolttal, hogy aztán saját vakfoltjának figyelésével, vagyis a megfigyelés megfigyelésével állítson elő egy újabb vakfoltot, amely szintén csak egy megfigyelés által fedhető le stb.38, így elhiteltelenítve az egy 33 „A történelmi szövegek továbbra is tökéletes nyugalommal számolnak be a múltba helyezett eseményekről és szituációkról, mintha a »kétkedés kora« meg sem történt volna.” Gossmann, I. m., 165. 34 Vö. Georg Wilhelm Friedrich HEGEL, A szellem fenomenológiája, SZEMERE Samu, Akadémiai, Budapest, 1979,414-415. 35 Vö. Heinrich RICKERT, Kultúrtudomány és természettudomány, ford. POSCH Árpád , Történelemelmélet II., szerk. Gyurgyák János - Kisantal Tamás, Osiris, Budapest, 2006, 266. 36 Michel PASTOUREAU, A fekete. Egy szín története, ford. SELÁF Levente, Kalligram, 2012. 37 John D. BARROW, A semmi könyve. A nulla kialakulásától a kvantumvákuumig, ford. Erdeői Zsuzsanna, Akkord, Budapest, 2005. 38 Vö. Niklas LUHMANN, Bevezetés a rendszerelméletbe, ford. BRUNCZEL Balázs, Gondolat, Budapest, 2006, 149-150. Lásd még: Niklas Luhmann, A modernség megfigyelései, ford. BÖRÖCZKI Tamás - BRUNCZEL Balázs, Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet - Gondolat, Budapest, 2010, 48. Azonban korántsem biztos, hogy ez a cirkuláris tendencia feloldhatatlan: „Miközben a városi élet sűrűjét áthatották a felügyelet kialakuló hálózatai, a város mindinkább láthatóvá tette a benne végbemenő folyamatokat a nyilvános ellenőrzés számára, és nem csak a hatalom tekintete előtt tárta fel titkait.