Tiszatáj, 2015 (69. évfolyam, 1-12. szám
2015 / 2. szám - Szabó Gábor: Otthon lenni (Pór Péter: Tornyok és tárnák)
59 120 tiszatáj Kalligram Kiadó Pozsony, 2013 320 oldal, 2755 Ft SZABÓ GÁBOR Otthon lenni Pór Péter: Tornyok és tárnák Az 1970-es években emigrált Pór Péter neve nem csak azok előtt csenghet valamelyest ismerősen, akik a még Magyarországon íródott Justh Zsigmond és Czóbel Minka kutatásaira emlékeznek, hanem akik az utóbbi években - évtizedben a Holmi, a Beszélő, a Tiszatáj vagy a Litera oldalain találkoztak különböző tanulmányaival, vagy éppen belefutottak a Balassi kiadó gondozásában 2002-ben megjelent Léted felirata című tanulmánykötetébe. Mostani tanulmánygyűjteménye, a Tornyok és tárnák ugyan csupa olyan írást tartalmaz, melyek mindegyike olvasható volt már folyóiratban, kötet-előszóként vagy onlinefelületen, ám összeszerkesztésük mégis az egyes szövegek névértékén túlmutatva egy, a hazai irodalmi kritikában izgalmasan szokatlan gondolkodásmód, habitus, szellemi magatartás erős mintázatú lenyomataként mutatkozik meg. A német, majd francia tudományos életbe történő beilleszkedés Pór Péter számára értelemszerűen olyan kulturális váltást kellett jelentsen, ami a tudásszerkezet és a nyelvhasználat egymástól nyilvánvalóan nem függetleníthetetlen változását hívta elő. Nem egyszerűen nyelvünk és világunk szerkezetének wittgensteiniánus (humboldtiánus) azonosságára, illetve ezek kultúraközi eltérésére gondolok, hanem arra a szimbiózisra, melynek eredményeképp az itthonról hozott tudásforma és az újonnan elsajátított gondolkodási struktúra egymásba tagozódik. Az otthonosságnak és az idegenségnek ez a keveredése - a hátrahagyott és a megszerzett kulturális sémák palimpszesztikus egymásba rétegződése teremti meg Pór szövegeinek azt a sajátos (jó értelemben vett) idegenségét, amelyre egyébként maga is reflektál több helyütt. Az „idegenség" egyszerre a távolság, ám ugyanekkor, és épp ezért a kritika (és önkritika) helye is. Tanulmánykötetének első szövegében egy, a Literának adott interjúban maga Pór is érinti saját nyelvhasználatának kérdését, amikor arról beszél, hogy idegen nyelven „mást és másképp” fogalmaz, „élesebb rálátással a témára is, a nyelvre is", amelyhez elsősor-