Tiszatáj, 2015 (69. évfolyam, 1-12. szám

2015 / 4. szám - MÉDIUMOK MAGÁNÉLETE: A HARDVER MIKROESEMÉNYEIRŐL - Pias, Claus: Szintetikus történelem (Fordította: Urbán Bálint)

tiszatáj 55 88 nem valósulhat meg, vagy kellene, illetve nem kellene megvalósulnia) műfajába. Pont az utó­piával összehasonlítva különbözik abban a szintetikus történelem, hogy nem szingulárisként lép fel, hanem mindig lehetőségnyalábként, így jöttek létre például­­ a '60-as évek helyzeté­ből kiindulva - néhány paraméter megváltoztatásával és számtalan számítási folyamat végig­játszásával a legkülönbözőbb forgatókönyvek arról, hogyan nézhet majd ki a világ a '80-as és a '90-es években.16 A szintetikus történelem nem irodalom, amely egy másik helyet képzel el, hanem egy számítási folyamat, melynek kombinatorikájából minden lehetséges hely fakad. A számítógépek által generált világokba vetett kezdeti remény azonban a vietnámi hábo­rúval válságba került, melyben nem utolsósorban e világok különbsége mutatkozott meg a leibnizi együttesen lehetséges [kompossiblen] világok elméletéhez képest. A leibnizi elmélet számításait végző Isten akár a számítógép előképének is tekinthető, hiszen minden kombina­torikus lehetőséget végigjátszott, vagyis a kevésbé tökéletes virtuálisaival egyidejűleg a leg­jobb világot rendezte be, mely a legegyszerűbb és a leggazdagabb, így az a lehetséges optimá­lis megvalósítását jelzi. Azonban a leibnizi Isten elsősorban egy „abszolút olvasó", akinek en­nélfogva a múlt és jövő közötti különbség irreleváns. És ez minden követőjére nézve azt je­lenti, hogy egy, az istenihez hasonló szintetikus történelemhez nem csak egynéhány vagy sok változót, hanem az összeset ismernie kellene. Rögzítőmunkájuk pedig egy lehetetlen­ül:l-es arányú birodalomtérképre'' futna ki.17 Magának Leibniznek is fel kellett ezt ismernie ércbá­nya-igazgatói tevékenysége során, illetve azzal, hogy egy modellezhető, működő és minden elemében egymásba fonódó világot rendezett be, így számtalan körülményt kellett egybe­fűznie egyetlen összefüggésben: jogi, adminisztratív, technikai, gazdasági vagy geológiai té­nyezőket. És csak a lehetőség szerinti minden tudományterület integrációján keresztül lehe­tett egyáltalán elgondolni egy optimalizált mikrokozmoszt.18 Harry Summers ehhez egy ta­nulságos viccet elevenített fel a '60-as évek végéről, melyben Vietnám mikrokozmosza bizo­nyos tekintetben az USA hadseregének műveleti területeként jelenik meg. „1969-ben, a Ni­­xon-kabinet hatalomra jutásakor minden adatot betápláltak Észak-Vietnámról és az Egyesült Államokról egy Pentagon számítógépbe - a népességet, a bruttó nemzeti termékek összegét, az ipari kapacitást, a tankok, a hajók és vadászgépek számát, a fegyveres erők nagyságát (...) Majd megkérdezték a géptől: „Mikor fogunk nyerni?" A válasz egy szempillantás alatt megér­kezett: „1964-ben nyertetek!”19 Másodsorban, már Leibniznél is, a benne lakók számára a le­hetséges világok legjobbikának virtuális berendezése nem attól függött, hogy az „csodálatra méltó gépként" vagy „a legjobb államként" valósuljon meg. És ez a vietnámi háború esetében nem jelentett mást, mint hogy a politikai és katonai beavatkozásokat kényszerűségből hiá­nyos adatokon alapuló számítógépes modellekkel csatolják vissza. Vietnám és a Pentagon gi­gaszámítógépei között így az adatgyűjtés, kódolás, adatfeldolgozás, dekódolás és parancs­adás hurkai, amelyek a hürtgeni ütközet és [Walter] Model [főparancsnok] terepasztala kö­zött még kivételesnek számítottak, mindennapossá váltak. Ezért tűnt fel már korán az ARPA-nak, a számítógépes játékok egy korai megrendelőjé­nek, hogy a vietnámi háború nem a használt modellek előrejelzései szerint alakult, és még­ 16 Fred KAPLAN, The Wizards of Armageddon, Stanford UP, Stanford, 1991. 17 [Utalás Borges novellájára. - A ford.] 18 Joseph VOGL, Kalkül und Leidenschaft. Die Poetik des ökonomischen Menschen, Fink, München, 2002. 19 Harry G. SUMMERS, On Strategy: A Critical Analysis of the Vietnam War, Carlisle Barracks (Army War College), 1981.

Next