Tiszatáj, 2015 (69. évfolyam, 1-12. szám
2015 / 4. szám - MÉDIUMOK MAGÁNÉLETE: A HARDVER MIKROESEMÉNYEIRŐL - Pias, Claus: Szintetikus történelem (Fordította: Urbán Bálint)
tiszatáj 55 88 nem valósulhat meg, vagy kellene, illetve nem kellene megvalósulnia) műfajába. Pont az utópiával összehasonlítva különbözik abban a szintetikus történelem, hogy nem szingulárisként lép fel, hanem mindig lehetőségnyalábként, így jöttek létre például a '60-as évek helyzetéből kiindulva - néhány paraméter megváltoztatásával és számtalan számítási folyamat végigjátszásával a legkülönbözőbb forgatókönyvek arról, hogyan nézhet majd ki a világ a '80-as és a '90-es években.16 A szintetikus történelem nem irodalom, amely egy másik helyet képzel el, hanem egy számítási folyamat, melynek kombinatorikájából minden lehetséges hely fakad. A számítógépek által generált világokba vetett kezdeti remény azonban a vietnámi háborúval válságba került, melyben nem utolsósorban e világok különbsége mutatkozott meg a leibnizi együttesen lehetséges [kompossiblen] világok elméletéhez képest. A leibnizi elmélet számításait végző Isten akár a számítógép előképének is tekinthető, hiszen minden kombinatorikus lehetőséget végigjátszott, vagyis a kevésbé tökéletes virtuálisaival egyidejűleg a legjobb világot rendezte be, mely a legegyszerűbb és a leggazdagabb, így az a lehetséges optimális megvalósítását jelzi. Azonban a leibnizi Isten elsősorban egy „abszolút olvasó", akinek ennélfogva a múlt és jövő közötti különbség irreleváns. És ez minden követőjére nézve azt jelenti, hogy egy, az istenihez hasonló szintetikus történelemhez nem csak egynéhány vagy sok változót, hanem az összeset ismernie kellene. Rögzítőmunkájuk pedig egy lehetetlenül:l-es arányú birodalomtérképre'' futna ki.17 Magának Leibniznek is fel kellett ezt ismernie ércbánya-igazgatói tevékenysége során, illetve azzal, hogy egy modellezhető, működő és minden elemében egymásba fonódó világot rendezett be, így számtalan körülményt kellett egybefűznie egyetlen összefüggésben: jogi, adminisztratív, technikai, gazdasági vagy geológiai tényezőket. És csak a lehetőség szerinti minden tudományterület integrációján keresztül lehetett egyáltalán elgondolni egy optimalizált mikrokozmoszt.18 Harry Summers ehhez egy tanulságos viccet elevenített fel a '60-as évek végéről, melyben Vietnám mikrokozmosza bizonyos tekintetben az USA hadseregének műveleti területeként jelenik meg. „1969-ben, a Nixon-kabinet hatalomra jutásakor minden adatot betápláltak Észak-Vietnámról és az Egyesült Államokról egy Pentagon számítógépbe - a népességet, a bruttó nemzeti termékek összegét, az ipari kapacitást, a tankok, a hajók és vadászgépek számát, a fegyveres erők nagyságát (...) Majd megkérdezték a géptől: „Mikor fogunk nyerni?" A válasz egy szempillantás alatt megérkezett: „1964-ben nyertetek!”19 Másodsorban, már Leibniznél is, a benne lakók számára a lehetséges világok legjobbikának virtuális berendezése nem attól függött, hogy az „csodálatra méltó gépként" vagy „a legjobb államként" valósuljon meg. És ez a vietnámi háború esetében nem jelentett mást, mint hogy a politikai és katonai beavatkozásokat kényszerűségből hiányos adatokon alapuló számítógépes modellekkel csatolják vissza. Vietnám és a Pentagon gigaszámítógépei között így az adatgyűjtés, kódolás, adatfeldolgozás, dekódolás és parancsadás hurkai, amelyek a hürtgeni ütközet és [Walter] Model [főparancsnok] terepasztala között még kivételesnek számítottak, mindennapossá váltak. Ezért tűnt fel már korán az ARPA-nak, a számítógépes játékok egy korai megrendelőjének, hogy a vietnámi háború nem a használt modellek előrejelzései szerint alakult, és még 16 Fred KAPLAN, The Wizards of Armageddon, Stanford UP, Stanford, 1991. 17 [Utalás Borges novellájára. - A ford.] 18 Joseph VOGL, Kalkül und Leidenschaft. Die Poetik des ökonomischen Menschen, Fink, München, 2002. 19 Harry G. SUMMERS, On Strategy: A Critical Analysis of the Vietnam War, Carlisle Barracks (Army War College), 1981.