Tiszatáj, 2017 (71. évfolyam, 1-12. szám
2017 / 3. szám - LÉGY, HA BIRSZ, TE „VILÁG-KÖLTŐ!” - 200 ÉVE SZÜLETETT ARANY JÁNOS - Egyed Emese: Francia nyelvű olvasmányok Aranytól, Aranyról a hosszú 19. században
55 ,4 tiszafáj mint közeli ismerősét említi.47) Malonyainál Justh Zsigmond valóban korábban, 1882-ben kezdett ismerkedni Párizzsal, és otthonos volt a párizsi művészéletben, érdekelte, mit hogyan beszélnek művészkörökben. Ő maga is fordított. Az antológia jelentőségét megadhatta volna a megnevezett és szövegek által bemutatott magyar szerzők nagy száma is. A szándék (magyar költők bemutatása) jöhetett Justh-tól (a szóban forgó antológia a Justh halálát követő évben jelent meg), erre utal a bevezető szövege, a kötet egésze azonban példátlan a magyar fordítástörténetben, az irodalmi hagyományok felől leginkább provokációnak fogható fel (nem annak fogták fel). A fentinél sokkal színvonalasabb, bár csak két szerző műveinek fordítását hozza, F.-E. Gauthier Arany-Petőefi. Traduction en vers című, 1898-ban Párizsban szintén Paul Ollendorffnál kiadott kötete. Ekkoriban ez a Gauthier az akadémia tisztségviselője, Franciaország budapesti konzul-helyettese (vice-consul) volt, ezt a kiadványban a sajtó alá rendező neve alatt francia szokás szerint fel is tünteti a kiadó. A kötet a Les grand poétes hongrois sorozat darabja. Az ötletgazda szentpétervári tartózkodása idején döntötte el, hogy honfitársait megismerteti Puskin költészetével,48 állítása szerint az a kötet sikeres volt a francia olvasók körében. 1897. december 12-én keltezett előszavát egy részben saját karrierjéhez kapcsolható magyarázat vezeti be. Mint egy, a hivatalával járó szakmai kihívást beszéli el, hogy budapesti tartózkodásakor Arany és Petőfi verseit óhajtotta Püskinéihoz hasonlóan a francia olvasók figyelmébe ajánlani; minthogy azonban ehhez nyelvtudása nem volt elegendő, hathatós segítségre szorult, és ezt meg is kapta ebben a vállalkozásában André Tinayre-től, aki a konzulátus titkárságán dolgozott akkoriban mint tanuló. Ő fordította le „szó szerint" (nevezzük nyersfordításnak) a Gauthier szavaival élve csodálatos és népszerű mesét, a János vitézt, illetőleg a Toldit. Ez utóbbi megjelenésétől - teszi hozzá Gautier - számítható Arany írói elismerése. A kötetben a sorrend meglepő: az „Arany-rész” (a Toldi teljes I. része) megelőzi a Petőfiverseket. Gautier továbbá bevezető szövegében kilátásba helyezi a Toldi szerelme és a Toldi estéje („La mort de Toldi”) lefordítását is. Ez az ígéret értékű kijelentés (és magának a Toldinak a közlése) korrekcióként fogható fel az után, hogy jó néhány évvel korábban a Revue des Deux Mondes egy, a magyar költészetet summázó szöveg Arany értékelésében a Toldit mint idejétmúlt történetet, főhősét pedig mint nem egészen jól megformált alakot nevesítette Saint-René Taillandier (1817-1879).49 1895-ben egyébként C. de Harlez Louvain nyomdajelöléssel közöl magyar költészeti antológiát, benne néhány részlettel a Toldiból.50 Gautier kétszerzős antológiájának célja a franciára fordított magyar művek közreadása volt, a szerzőkre vonatkozó információk mennyisége itt minimálisra csökkent. Arany születési adataitól a Múzeumkertben felállított szobrára vonatkozó tényközlésig tart a szűkszavú szerzőismertetés, amelyben az Arany Jánoshoz című Petőfi-vers in extenso helyet kap szintén Gauthier fordításában. (Szerencsésebb lenne a továbbiakban ezt mint Gauthier-Tinayre fordítást nyilvántartani.) A vers versként hat, sikerült fordítás. A Toldi-trilógia Gautier által 47 „Coppée nagyon jó volt velem e napok alatt. A poétát itt találtam nagy örömömre, egyike a rokonszenvesebb francia âme artiste-oknak.” 48 Vö. Poésies et Nouvelles de Pouchkine, traduites par F. E. Gauthier, 1888. 49 Revue des Deux Mondes 1860. szept 1., 358. Vö. még Szabó Aladár, Saint-René Taillandier, Pécs, 1938., ill. Kasza Györgyi 1941, 60. 50 C. Harlez, Poésies hongroises, traduites avec un apercu historíque, Louvain, 1895. (Greguss, Vörösmarty, Berzsenyi, népdalok és a Toldi részletei.)