Tiszatáj, 2017 (71. évfolyam, 1-12. szám
2017 / 1. szám - DIÁKMELLÉKLET - Háy János: A lángoló oszlop (Petőfi Sándor)
A TISZATÁJ DIÁKMELLÉKLETE 158. szám Meghalt Segesvárnál, 1849. július 31-én, olyan életkorban, mint Kurt Cobain, Jim Morrison, Jimi Hendrix, Janis Joplin. De a forradalom után mégis jó üzlet volt Petőfinek lenni. Ételt és italt kapott az a csavargó, aki kis füzetkébe vershez hasonlító sorokat írt, s azt mondta, én vagyok Petőfi. Nincs meg a teteme, a mai napig kutakodnak utána, eggyé vált Attila koporsójával. Valahol van, de senki nem tudja, hol, s ha előkerül, persze soha nem fog, végre megrendült szívvel eltemethetjük... HÁY JÁNOS A lángoló oszlop Petőfi Sándor Ő az, akiről mindent lehet mondani és az ellenkezőjét is. Összeférhetetlen volt, egy egoista barom, önző és nagyképű, s persze emellett szerény és visszahúzódó, hallgatag, a társasági működésben teljesen járatlan vagy ügyetlen. Öntörvényű, aki köp a mások véleményére és persze pitiző szervilis, aki nevetséges levelekkel akarja meglágyítani Bajza József, a kor kritikuskirályának szívét. Egyszerre volt életigenlő helyzetdalok (Anyám tyúkja, 48), fenékcsapkodós menyecskenóták (Hortobágyi kocsmárosné..., 42) szerzője, s a világfájdalom, a szerelmi szenvedés és szenvelgés költője. Bohém volt, gondolják sokan, mert ezt üzenik a versek, aki csaprészegre szopta magát minden este és más és más ágyban ébredt, holott épp ellenkezőleg. Jókainé nagy csodálatára, aki a vendégségbe érkező Sándor szobáját telerakta borosflaskákkal, a fiú azt mondta, hogy édes néném, ez nem kell, mert én nem iszom. Ha megpróbálkozott, a harmadik pohár után rosszul lett. „A bor éleszt, a bor éget, mint a csók / Csókot, lyányka, hosszút, édest, lángolót!” - kurjongat például a Dinomdánom című versben (1844) persze tök józanul. A legnagyobb magyarnak illik tartani, aki egymagában szimbolizálja a nemzet szabadság- és függetlenségvágyát, aki lecserélte a korábbi romantikus versszereplőket, mondjuk az angyalt és az ördögöt, a népre, a szabadságra és ellentétként a zsarnokságra. De szokás internacionalizmusáért, a világszabadságról való álmodozásai miatt („Ha majd minden rabszolga-nép / Jármát megunva síkra lép / Pirosló arccal és piros zászlókkal / És a zászlókon eme szent jelszóval: / ’Világszabadság!' " az Egy gondolat bánt engemet (46) híres sorai miatt) felróni szlovák származását; magyarba fordított pánszláv eszme, magyar nemzeti köntösben járó titkos ügynök gondolták és gondol-