Tiszatáj, 2017 (71. évfolyam, 1-12. szám
2017 / 3. szám - LÉGY, HA BIRSZ, TE „VILÁG-KÖLTŐ!” - 200 ÉVE SZÜLETETT ARANY JÁNOS - Hász-Fehér Katalin: Bevezetés a „német-magyar” szépirodalomba (Arany János német recepciójának első időszaka)
55 «> tiszafáj 4. Az 1853-as Arany-kiadás Arany elbeszélő költeményei Lipcsében, Herbig kiadásában 1853-ban újra megjelentek, azonban Kertbeny ekkor is rászervezett az eseményre. Ugyanebben az évben adta ki első ízben a száz magyar költő verseit tartalmazó nagy albumát,ez így a sajtó - és ő maga is - ennek szentelt nagyobb figyelmet, amikor A Magazin für die Literatur des Auslandes [A külföldi irodalom magazinja] című tekintélyes berlini irodalmi lap szinte összes nyári számát lefoglalta magának a Világos utáni magyar irodalmi körkép több folytatásos ismertetésére.78 Kertben, szemmel láthatóan a teljes magyar irodalom ismerőjének és szakértőjének kívánt feltűnni e cikksorozatban, és elsősorban azt óhajtotta igazolni, hogy külföldön ő az egyetlen hiteles képviselője a hazai kiadványoknak. Cikkének első részében a forradalomnak áldozatul esett, elhunyt, bebörtönzött, beteggé tett politikai és irodalmi személyiségeket ismerteti. Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Teleki László, Jósika Miklós, J. E. Horn rabbijelölt, Horváth Mihály püspök, Szalay László, Szemere Bertalan és mások sorsának rövid leírása után az irodalmárokat sorolja fel: Vörösmarty visszahúzódott, Bajza József és Vachott Sándor kedélybeteg, Herényi Frigyes Amerikában vetett véget életének, Garay János, a „magyar Uhland” elhunyt, de kiesett az irodalomból Pap Endre, Kölcsey barátja, Szathmári Pál, Ballér Sándor és mindenekelőtt Bozzay Pál, akiben Petőfi a magyar líra jövőjét sejtette. Az amnesztiát kapott szerzők között említi Czuczor Gergelyt, Tóth Lőrincet, Irinyi Józsefet, Erdélyi János népi költőt és népdalgyűjtőt, Jókait, a „magyar Dumast”, Bérczy Károlyt, Dienes Lajost, Lisznyai Kálmánt, a „szeretetreméltó tavaszi pacsirtát”, aki hazatért olaszországi katonáskodásából. Mindezen névsorban, csupán felsorolás szintjén, Arany János és Tompa Mihály mint a Petőfi utáni költészet két legjelentősebb alakja szerepel, majd a sorozat utolsó részében fordul elő újra Arany neve, skót balladafordításaival [1]. Kertbeny antológiája és cikksorozata hatással volt az Arany-kötet új kiadásának olvasatára is. Annyi recenzió e második megjelenés után nem keletkezett, mint 1851-ben, de a néhány cikk, ami foglalkozott a Toldival és a Murány ostromával, az részben a régi, részben pedig ennek az új kontextusnak a figyelembevételével történt. A Blätter für literarische Unterhaltung című, Lipcsében, F. A. Brockhausnál megjelenő lapban a liberális szellemiségű gimnáziumi tanár, Adolf Zeising a Danubische Poesie [Dunai költészet] címet viselő cikksorozatban tért ki Kertbeny korábbi munkáira, köztük Aranyra.79 Cikkét a Kárpát-medence őstörténetével kezdi, melyben a régi kultúrák a keresztény-germán befolyás alatt álltak mindaddig, amíg meg nem jelentek olyan vad törzsek, mint a hunok, szarmaták, szlávok és avarok. A mai lakosok még mindig nem érték el a kiművelődés magasabb fokozatát, még mindig ifjúkorukat élik, tele tűzzel, álmokkal, szabadságvággyal, a tudomány mezején pedig még mindig csupán „tanulóknak" számítanak. A szenvedéllyel teli ifjúkor megnyilvánul költészetükben, életmódjukban, szokásaikban, a nomád- és zsiványélet 77 Album hundert ungrischer Dichter, i. m., 1853. és 1854. 78 KERTBENY Károly, Die ungarische Literatur der letzten drei Jahre, Magazin für die Literatur des Auslandes (Berlin) 1853/81, júl. 7., 321-322; 1853/82, júl. 9., 326-327; 1853/83, júl. 12., 331-332; 1853/91, júl. 30., 361-362; 1853/92, aug. 2., 366-367; 1853/98, aug. 16., 389-390; 1853/99, aug. 18., 394-395. 79 Adolf ZEISING, Danubische Poesie, Blätter für literarische Unterhaltung (Leipzig) 1853/10, márc. 5., 217-231; 1853/11, márc. 12., 242-251.