Tiszatáj, 2017 (71. évfolyam, 1-12. szám

2017 / 1. szám - MÉRLEG - Pikó András Gáspár: Ameddig az elemző szeme ellát (Lengyel Valéria: Elfordított látóhatár. A poétikai tér Nemes Nagy Ágnes költészetében)

tiszatáj 95 . számon a női szerepek tematizálása" [135.] kiemelés - P.A.G.). Ennyiben ez félrevezető, in­kább tekinthető exkurzusnak, mint a könyvbe szervesen illeszkedő elemnek. Ugyanakkor van egy valódi, címében is jelölt exkurzus is, ahol - a Múzeumi séta kapcsán - Tolnai Ottó, Gergely Ágnes, John Ashbery, Günter Kunért és Durs Grünheim egy-egy, a múze­um tematikájához köthető verse adja az elemzési és összevetési alapot (245-268.). A más szerzők műveinek ilyetén bevonása alapvetően jó út, itt azonban néhány súlyos tárgyi téve­déshez is vezet: Kunért Pompeji I. című versének elemzésekor (254-257.) a versben azonosí­tott, regisztrált idézetek (Goethe egyik sora, valamint egy hírhedt fasiszta szlogen) mellett a „Deine Sprache sei jaja und Neinnein" esetében elkerüli az elemző figyelmét a bibliai sor („Le­gyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem” - Máté evangéliuma 5:37. Az idézett verssor egyik német nyelvű bibliafordítás vonatkozó részének sem felel meg szó szerint, azonban mint uta­lás, félreérthetetlen.). Durs Grünheim versének két sorát (a szerző nyersfordításában: „Ahol az ember a Pergamonoltár előtt megnyugszik mint Ábrahám ölében. / Mikori is a múzsák és a hadsereg násza?") így értelmezi: „A Pergamonoltárral kapcsolatban felvetődik, hogy a mú­zsák és a hadsereg 'násza' nagyon régi, s a szövegkörnyezet azt implikálja, hogy ez a nász nemcsak a poroszokra, hanem már az ókori görögökre is jellemző volt." (262.) Az értelmező autoritását el nem vitatva, itt mindenképpen meg kellett volna említeni az „inter arma silent Musae" klasszikus szállóigét. Bántóan kevés továbbá az egyes versek összevetése, a motivikus párhuzamok, szerkezeti rímek keresése és találása az életművön belül. Az utolsó, a prózaverseket vizsgáló fejezet szinte végig nélkülözi ezt: például a Teraszos tájkép el-amarnai fáraójában, „akit a lírai én­­­múlt időben - 'szeretett'" (271.), nem felismerni Ekhnáton alakját, vagy eltekinteni a megem­lítésétől - egyértelműen mulasztás. Ugyanígy nem történik említés a versben később felbuk­kanó szikvója-erdő kapcsán a Szikvója-erdő című - ugyanebben a kötetben megjelent - vers­ről, ezzel végképp megfosztva az elemzést egy valószínűleg termékeny, de legalábbis emlí­tésre méltó szemponttól. Az elemző Hayden White és Reinhart Koselleck történelemfilozófiai elméleteivel rokonítja a vers feltételezett mondanivalóját, az önkéntelenül szubjektív törté­nelmi narratívákból eredő disszonanciával, ami pusztán azt az érzetet hagyja maga után, hogy pont ezen nagy ívű elméletektől nem látja az elemzett művet. Lengyel Valéria könyvében számos jó meglátással, friss észrevétellel gazdagította a Ne­mes Nagy-szakirodalmat, de egységesen markáns tartalom híján a precízen végigvitt koncep­ció ellenére is félsiker maradt a monográfia.

Next