Tiszatáj, 2018 (72. évfolyam, 1-12. szám

2018 / 5. szám - MÉRLEGEN - Lenkes László: Két tó között léggömb (Haklik Norbert: Tom Hanks a vizek felett)

tiszatáj 99­88 európai kommunista történelem és a nyugat-európai vadkapitalista jelen opponál egymással, amit egy gofri emléke által kiváltott elbeszélésfolyamon egyensúlyoz a szerző, pop kulturális teába merítve. A gofri lesz a Haklik-madeleme. Az utolsó előtti elbeszélés viszont Haklik poé­tikájának még egy jellegzetességét erősíti meg, nevezetesen a populáris kultúrában, egészen pontosan, az úgynevezett nem hivatalos, zenei ellentúrákban való jártasságát. Élvezetes né­hány oldal ez a szöveg, amelyben ismét légballonban utazunk, és abból figyelünk le a jellem­zően újabb kori történelmi és szubkulturális szálak egymásba fonódására Berlin felett. Vi­szont a röpke élvezetes trip után, a záró novella visszahúz bennünket a tavak közelébe. A könyv szerkesztése szempontjából az utolsó elbeszélés logikus megoldás, több szinten is kapcsolódik az első novellához. Egy történelmi, kalandos, romantikus elbeszélés, amiben egy tárgy, konkrétan egy óra sorstörténetének leszünk tanúi. Az időbéli sík kicsit több mint kétszáz évet foglal magában, történetesen a modern magyar állam történetével párhuzamo­san. E szöveg végén is a sors keze(!), miként első novellánkban is, frappánsan megold min­den problémát. Az óra, kétszáz éves Odüsszeiája után, a sors által kiszabott, „természetes" helyén végzi. „Oda kerül, ahol a haza van.” Nemzeti happy end. Ám mindamellett, hogy kiszámítható panelek sorjáznak (1848, Petőfi Sándor, a Titanic­­mítosza, a II. világháború, 1956) érdekesnek tűnhet, miként szólalnak meg különböző nyelvi regiszterekben a főhősök, viszont ez a szöveg mélyrétegein nem sokat változtat. A Haklik­­mátrix a végén kicsit cseppfolyóssá hígul, ami az előző novellák sorozata után egyfajta sem­leges ízt hagyhat a könyv befejeztével az olvasóban. A jól megírt mondatok, helyesen meg­szerkesztett bekezdések, a jól kitalált dramaturgia után kisebb mozdulatlanság áll be. Mint a Szent Magdolna és a Fertő tavak álló vize, amik közre fogják a szövegek jobbra-balra szállin­gózó cselekményballonjait a kötet folyamán. Amellett, hogy kárpát-medencei „sorskomédiákként" minősíti szövegvilágát, minden egyes Haklik-szöveg, a pszeudo-mágikus realistától, a politikailag nem túl semlegesen át, a romantikus, meseszerűig, mindegyik az újabb kori történelemből merít. A pop kultúrát jól ismerő szerző erőssége ugyancsak a tisztán, pontosan, érthetően folyó mondatok megszer­kesztettsége, illetve a többnyelvűsége által párhuzamosan több kultúrában való otthonosság.

Next