Tiszatáj, 2019 (73. évfolyam, 1-12. szám

2019 / 2. szám - ALAGSORI TÖRTÉNETEK - Hajnal Géza: Gérecz Attila füzete

2019. február A kockás füzet szerzői és története A koronatanú színre lép­ t ?? Eredetileg egy szövegekkel is foglalkozó pszichiátert, valamint egy általa ajánlott grafológust kértem fel Gérecz és Lőrinczy írásainak azonosítására, akik meg is állapították az azonossá­got. Ezután juttattam el a kéziratokat Földesi Ferenchez, az OSZK Kézirattárának osztályve­zetőjéhez. A filológus nevével is vállalta, hogy a füzetben szereplő szövegek egy része Gérecz Attila keze írásával azonos! Földesi rendkívül óvatosan és körültekintően járt el, és az ÁBTL- ből megkapott aláírásokon kívül (amiből a másik két szakértő már biztosnak vélte az azonos­ságot) további Gérecz-kéziratot kért, amit H. Drechsel Mária a rendelkezésemre bocsátott egy Attilától kapott levelezőlap formájában. Lőrinczy háromoldalas, kézzel írt vallomása alapján az ő írását is egyértelműen azonosította a kockás füzetben. A harmadik személyt ille­tően sokáig bizonytalan voltam, mivel H. Drechsel Mária Heintz Jánost vélte a Gérecz-versek leírójának. Az ő írását is megvizsgáltattam, de már különösebb szakértelem nélkül is látszott az eltérés, így tovább kellett kutatnom a lehetséges „elkövető" után. Gérecz Attila édesanyjá­nak levelezését átolvasva többször is felbukkant egy D. Tibor nevű rabtárs, például a boldog forradalmi napok idején: „9-re már találkozójuk volt, du. Budára, Tamási Áronhoz készültek, onnan Elemérhez, mivel jármű nem volt, úgy tervezték, ott is alszanak. Mire megreggeliztünk D. Tibor is befutott, ittak egy kis spirákot és elrobogtak." H. Drechsel Mária telefonon feltett kérdésemre azonnal rávágta: Dánielfy! Rémlett a név, megtaláltam a jegyzeteimben: Heintz Jánosék osztálytársa volt a budapesti bencés gimnázi­umban, és ugyanabban az ügyben tartóztatták le őket. Újra felhívtam Máriát: „Nem lehetsé­ges, hogy nem Heintzé, hanem Dánielfyé volt a harmadik kézírás a kockás füzetben! - Látja, Géza, dehogynem!" Neki van a legmarkánsabb írása a füzet szerzői közül, és szakértők nélkül is biztos voltam az azonosságban. Sokáig csak a vallomásain található aláírása volt a birto­komban, ami alapján Földesi Ferenc nálam óvatosabban fogalmazott: „Nem tudok biztosab­bat mondani, mint hogy elképzelhető a két kéz azonossága, elsősorban a nagy D és T­okán, valamint mindkét írás duktusa eléggé lapos, elhúzott." A kritikai kiadás megjelenése után, 2017 novemberében a Gondolatjel című rádióműsorban beszéltem Gérecz Attiláról és társairól, akik leírták a füzetbe a költő verseit a Gyűjtőfogház­ban. A rádióműsort szerencsémre hallgatta Dánielfy Szabolcs, Tibor unokaöccse, aki kedves levélben azonnal fölvette velem a kapcsolatot. Beszámolt róla, hogy nagybátyja Párizsban él, és van tőle több írása is, mivel évekig közösen készítették a Dánielfy-családját. Majd gyors te­lefonokkal összekapcsolt Tiborral, aki hozzájárult, hogy rögzítsem a telefonbeszélgetésün­ket.16 Ezután több levelet is váltottam Gérecz egykori rabtársával, kijuttattam neki a könyve­imet, s noha látása erősen megromlott, mindkettőt azonnal elolvasta. Jegyzeteket küldött az általa érdekesnek talált részekhez, illetve leírta Attilával kapcsolatos emlékeit. Kérdésekkel bombáztam, mindenre készséggel válaszolt. Egy későbbi levelében részletezte mindennapja­ikat a börtönben. Mindketten éreztük, úgy lenne az igazi ez az eszmecsere a kortárs korona­tanú és a monográfus között, ha személyesen is találkozhatnánk. Többször invitált, így ta­vasszal meglátogattuk Párizsban a 87 éves Dánielfy Tibort. A Kárpáti Kamil által keltett két­ 16 Ennek részleteit közzétettük a www.gereczhagyatek.hu honlapon.

Next