Tiszatáj, 2021 (75. évfolyam, 1-5. szám
2021 / 5. szám - DIÁKMELLÉKLET - Szív Ernő: Árvaság, hangok
BÉRI GÉZA Gilgames katonája Fürtös, szőke fején, szárnyas sisakján énekelt a fény, izmos és ifjú isten volt, ítélt és rontott tornyokat, parazsas szájáról tanulták mind a férfiak a derűt, büszkeséget, s azt, hogy édes a halál. Mikor agyaggolyókkal teleszőtt tigrisfogó hálót vetettek rá, hogy vergődött! - Iszonyú üvöltése túlharsogta a testét tovahurcoló paripák hőkölő nyerítését. Vérzett, s dőlt száján a hab. Béklyóba verték, csuklóján, bokáin komor vaspánt. Aztán a hószín köntösű papok kegyetlen kése. Úgy férfiatlanították meg, mint a gödölyét. Az áldozókő tüze sercegett, keserű füst szállt. Ma már elcsendesült a lelke, él, szelíden hízik, a vezér sátránál türelmesen guggol a porban, lakomakor gömbölyödő ülepét ütemre riszálja, és puha, fehér öklével a csörgődoboz döngeti. Gyónás Gyónom és beismerő vallomást teszek, hogy a fennálló isteni-emberi törvényt tudva és akarva áthágtam, megszegtem. Bűneim elkövetésekor a szándék mély és egyszersmind világos volt bennem. Tudtam, hogy tetteim büntetendők. Nem csodálkozom, nem tiltakozom tehát a súlyos és aránytalan ideig tartó örök