Tolnai Napló, 1951. január-június (8. évfolyam, 1-150. szám)

1951-04-24 / 94. szám

tolnai 9 A­ PLO VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAI SZAMBAN: A term­előszik étkezetek és csoportok megkapják a kezük­ben lévő romépületeket 12. o i — Montenegró l'Stock fasiszta jármában (2. o.i — Két magyar gépállomás ver­senyez egy szovjet és csehszlovák gépállomássá! o.i A M­SZ újjáalakuló közgyűlése (2. o.) ) A szovjet ta­pasztalatok az irányadók tengeri term­elésü­nknél is (3. o. A háborús gyujtogatók leleplezésével erősítjük tovább békeharcunkat (3. o.) AZ M­D­P TOL­NA M­E­G­Y­EI PÁr­TBIZOTTSÁG­Á­NAK LAPJ VIII. ÉVFOLYAM, 94. SZÁM AKA­DU FILLÉR KEDD, 1951 AVRILIS 24 Minden erővel a vállalások teljesítéséért • A szocializmus gyorsabb építése az egész dolgozó nép magasztos célja. Ezért emeli az elvtársi segí­­tés az eddig ismeretlen munkások százait és ezreit az élenjárók szín­vonalára. Kongresszusunk beszámo­lójából, határozataiból elénk rajzo­lódik szép jövőnk képe. Számokat, adatokat hallottunk, de mögöttük már ott ragyog a felemelt ötéves terv Magyarországa: az az ország, ahol 341 új gyár kéménye füstöl, ahol 27.000 új traktor szántja a földeket, ahol az iskolák, egyete­mek nyílnak meg a dolgozók gyer­mekei előtt, ahol jólétben, boldo­gan él a magyar nép. A terv úgy él ma már a mi népünk tudatában, mint szebb holnapunk biztos ígé­rete. De a felemelt ötéves terv nem­csak a holnapról, hanem a ma meg­­növekedett feladatairól is beszél a dolgozóknak. Kongresszusunk egyik nagy eredménye, megmutatta, me­lyek tervünk végrehajtásának fel­tételei, mit kell tennünk most, hogy a ragyogó távlatok valósággá vál­janak. A felemelt ötéves terv meg­ismerése hatalmas hajtóerő, amely még odaadóbb termelőmunkára lel­­kesíti a dolgozókat. Ez a forrása ann­ak a mozgalomnak, amely most május 1 tiszteletére kibontakozik szocialista versenyünkben. Me­gyénkben a Simontornyai Bőrgyár dolgozói voltak az elsők, akik ver­senyre hívták ki a Táncsics Bőr­gyárat. Minden jel arra mutat, h­ogy ez a kezdeményezés és a sz­zóra csatlakozó páros versenyszer­­ződések szocialista versenyünk új fellendülését vezetik be. Mi jellem­zi a versenynek ezt a szakaszát? Mindenekelőtt az, hogy az üzemek nem néhány hétre lépnek egymás­sal versenyre, hanem az egész 1951-es tervévre. A Simontornyai Bőrgyár azt vállalta, hogy az év végéig újításokkal, különböző ész­­szerűsítésekkel és fogásokkal, nép­­gazdaságunk számára 115.400 dol­lár értékű devizát s 824.239 forin­tot takarít meg. A Bonyhádi Cipő­gyár dolgozói 340.000 forint érté­kű megtakarítást vállaltak és ennek során terven felül többezer pár ci­­pőt adnak népgazdaságunknak. A Nagymányoki Bányaüzem dolgozói 20.000 kilowattóra energiamegtaka­rítást vállaltak és több ezer mázsa szenet adnak terven felül népgaz­daságunknak. A Dombóvári malom dolgozói 2400 mázsa finomliszt­­megtakarítást vállaltak az év végé­re, versenyre hívták a pécsi malom dolgozóit. Valamennyi üzem, amely csatlakozott a versenyhez és ver­senykihívásokhoz, pontosan meg­jelölte, hogy mit akar az év végéig elérni és ezen belül május 1-ig, a világ dolgozóinak nagy ünnepéig. Ez is elősegíti majd, hogy ered­ményesen küzdjünk versenymozgal­munk régi betegsége, a kampány­szerűség ellen. Az üzemek szocialista kötelezett­ségvállalásai valóban termelésünk legidőszerűbb problémájának meg­oldását segíti elő. A verseny akkor a legeredményesebb, ha azokat a hiányosságokat, nehézségeket segíti leküzdeni, amelyek az adott pilla­natban leginkább hátráltatják ha­ladásunkat. Ilyen alapvető fontos­­ságú kérdés ma nálunk a takaré­kosság, amely még mindig nem vált eléggé húsává-vérévé, természetévé a legszélesebb tömegeknek. Kétség­telenül vannak komoly eredménye­ink, de pártszervezeteink, szakszer­­vezeteink, műszaki vezetőink még mindig nem fordítanak elég figyel­met a takarékossági mozgalom ér­dekében végzett felvilágosító, szer­vező és ellenőrző munkára. Éppen ezért üdvözöljük örömmel a most született páros versenykihívásokat, mert ezek komoly lépést jelentenek előre a takarékossági verseny fej­lesztésében. Nincs olyan vállalás, amelyből ez a feladat hiányozna. A Simontornyai Bőrgyár például 625 ezer forint értékű anyag és amellett további 200 ezer forint ér­­tékű importanyag megtakarításáért­­ indul harcba. A vasutasok verseny­­­vállalásának középpontjában széntakarékosság áll. Ha a páros versenymozgalom további szélesíté­se és főkép a vállalások végrehaj­tása során sem tévesztjük szem elől ezt az alapvető feladatot, úgy a szén, vas, acél, színesfém, gyapot, a külföldről behozott anyag ezer és ezer mázsáit, tonnáit takaríthatjuk meg. Termelésünk egy másik idő­­szerű kérdése: a tervszerűség foko­zása. A kongresszusi versenysza­kaszban akadtak olyan üzemek, amelyek csak törekedtek, hogy mi­nél magasabb összesített tervtelje­sítést érjenek el. Közben pedig fittyet hánytak arra, hogy esetleg egy-egy cikk termelésében elmarad­nak. Pedig az ilyen elmaradás más gyárak egész termelését visszatart­hatja. Ezért teszik helyesen az üze­mek, ha most a páros versenyszer­­ződésekben tervük minden részleté­ben való teljesítésére, a tervszerű­ség fokozására, szállítási kötelezett­ségeik pontos betartására, vagy ha­táridő előtti teljesítésére vállalkoz­nak. Ezzel elősegítik azt, hogy za­vartalanná váljék az egymásrautalt, a termelésben egymáshoz kapcsoló­­dó vállalatok együttműködése. Ugyancsak nagy figyelmet kell szentelni termelésünk egy harma­dik időszerű kérdésének: a szocia­lista bér- és munkafegyelem meg­szilárdításának. Az ellenség, mint már annyiszor, most is azzal kísér, létezik, hogy ezen a ponton támad­jon bennünket. Igyekszik bérlazítá­­sokkal norma-, túlóra- és prémium, csalásokkal drágítani a termelést, fékezni a termelékenység emelke­­dését. Egyetlen pártszervezetnek, szakszervezetnek, műszaki vezető­nek, de egyetlen munkásnak sem szabad megfeledkeznie arról: a ver­­seny akkor segíti igazán elő a terv sikeres megvalósítását, ha a ver­senyző munkások öntudatosan küz­denek a munkaidő minden percének kihasználásáért, a műszaki vezetők rendelkezéseinek pontos betartásá­ért; ha szembeszegülnek minden bér­lazítással, indokolatlan túlórá­zással elért magas ,játszatered­­ménnyel.“ Melyik üzem győz a pá­rosversenyben? Az, amelyik jobban teljesíti ezeket a feladatokat, amely eredményesebben harcol az 1951-es tervért! Maga a párosverseny, az üzemek egymás közötti vetélkedése is nagyszerű mozgósító erő a fel­adatok megoldására. A szocialista munkás szemében drága üzemének hírneve és becsülete. Az öntudatos munkást lelkesíti az a cél, hogy kivívja az elsőséget annak az üzem­nek a számára, amelyben dolgozik, amellyel összeforrt. Ezért van nagy jelentősége a párosverseny felka­rolásának. Még előttünk a feladatok orosz­lánrésze, ha valóban hatalmas, erős tömegmozgalommá akarjuk fejleszteni a­ május 1 tiszteletére indult versenyt. Ehhez az kell, hogy rendszeresen értékeljük a pá­rosverseny eredményeit, nehogy el­aludjon a vetélkedés szelleme. Meg kell beszélni az üzem közös fel­adatait minden egyes munkással és meg kell teremteni a lehetőséget azok végrehajtására. Üzemi párt­­szervezeteink előtt hatalmas felada­tok tornyosulnak. De a feladatokat csak akkor oldhatják meg sikerrel, ha látjuk, hogy ezek szervesen és elválaszthatatlanul összefüggnek a termelés irányításának, a verseny szervezésének munkájával. A kom­munistáknak kell tettekkel példát mutatni az ötéves terv sikeréért fo­lyó harcban. A béke védelméért akkor harcolunk igazán eredménye­sen, ha a békeíveken sorakozó alá­­írásokat a termelő munka nagysze­rű tetteivel pecsételjük meg. s a| A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének május elsejei jelszavai Éljen május 1 — a munkásosztály, a békéért harcoló népek nemzetközi sereg­szemléje! Éljen a tartós béke szilárd erődje, a kommunizmust diadalmasan építő Szov­jetunió! Forró üdvözlet a baráti népi demokráciáknak, a világ minden szabadságáért, békéért harcoló népének! Dicsőség Sztálinnak, a legyőzhetetlen béketábor vezérének, a magyar nép nagy barátjának! Harcos üdvözletünk az imperialisták ellen küzdő hős koreai népnek és a kí­nai önkénteseknek! Éljen népünk vezetője, a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen a magyar nép első békeharcosa, szeretett vezérünk, Rákosi Mátyás! Magyar dolgozók! Munkával, fegyelemmel, éberséggel erősítsétek drága ha­zánkat, védjétek a békét! Éljen a magyar néphadsereg, függetlenségünk, szabadságunk, békénk védel­mezője! Előre az MDP II. Kongresszusa határozatainak végrehajtásáért, új ötéves tervünk — a béke tervének megvalósításáért! Munkások! Munkásnők! Harcoljatok ezévi tervünk sikeréért! Takarékoskodja­tok anyaggal, idővel! Dolgozó parasztok! Jó munkával, többtermeléssel segítsétek ötéves tervün­ket, hazánk erősítését, a béke védelmét! Magyar asszonyok, magyar anyák! Gyermekeitek boldog jövőjéért dolgozzatok a­z ötéves terv győzelméért, védjétek a békét! Üdvözöljük a gyárakban, a földeken, iskolákban hazánk békés, boldog jövő­jét építő ifjúságot! ­I Tolnai Selyemgyár dolgosói több termeléssel harcolnak a békéért A félemért népgazdasági tervünket, úgy tudju­k idő előtt befejezni, ha üzemeinkben kiszélesítjük a munka­­versenyt, megszilárdítjuk a munkafe­gyelmet. Az elmúlt esztendőben ipa­runk hatalmas eredményt ért el, de az eredmények mellet­t rá kell mutatnunk azokra a hibákra, melyek e táron ta­paszt­alhatók. Meg kell­­ említeni a mun­kafegyelem hiányát. A munkafegyelem még mindig nem elég szilárd, így rendkívül hátráltatja fejlődésünket. Lépten-nyomon tapasztalható az anyagpazarlás, a nyersanyagok felelőt­len kezelése, a takarékosság hiánya. Rendkívül gyakori az egyéni felelős­ség hiánya. Ezek a hibák megnehezí­tik szocialista fejlődésünket. A hibák kiküszöbölése a dolgozók jó munká­jától, különösen az üzemi pártszerve­zettől függ. A­ Tolnai Selyemgyár dolgozói átérzik a munkásmozgalom nagy ün­nepének jelent­őségét és vállalásokkal ünnepük május 1 -ét. A váll­a­lásukat túlszárnyalják, hogy méltó harcosai lehessenek a béke megvédésének. Az üzem dolgozói vállalásukkal mérnek csapást az imperialista háborús tábor­ra. Takács József­né vállalta, hogy 1ü százalékkal emeli az eddig elért szá­zalékát és ezzel méltó csapást mér azokra, akik a harmadik világháborút akarják kirobbantani. Huber Jánosn­é vállalt­a, hogy 5,6 százalékkal emeli az eddigi termelését. Kiffer­ Mária 5 szá­zalékkal többet termel május 1. ünne­pére. Ezek a vállalások bizonyítják, hogy üzemi dolgozóink egy emberként állnak a Szovjetunió vezette béketá­bor mellé, s mindenütt ott vannak, ahol a béke megvédéséért küzdeni kell. A Selyem­gyár dolgozói tiltakozó szavukat emelik fel a francia­országi Békeároda betiltása ellen. A nyugati imperialistáik ezzel is bebizonyították, hogy vértengert akarnak országukban és elszánt harcot folytatnak a béke el­len. De ez a harcuk nem jár sikerrel, mert a vil­ág dolgozó népei a Szovjet­unió vezetésével meg fogják akadá­lyozni és megszilárdítják a világ bé­kéjét. Tóth István esztergályos vállalta, hogy feldolgozáskor 80 százalékos hU­liladékanyagot has­znál. Ulrich Éva vállalta, hogy 10 százalékkal emeli ed­digi teljes ián­én­yét. Ezt a vállalását teljesítette és 121 százalékos eredményt ért el. De nem áll meg az elért eredménynél, hanem tovább fokozza és a második negyedévi tervét idő előtt fejezi be. Az í­zem dolgozói hatalmas lelkese­déssel készülnek május 1. méltó n­eg­­itnmcDílésére. A vállalásokban a kom­munisták járnak az élen. Példamuta­tásukkal magukkal ragadják a dolgo­zókat. A békéért f­o­lyó küzdelem eb­ben az üzemben is kiszélesedik. Ered­ményeik továbbfokozásával bizonyít­ják be, hogy végiig kitartanak a béke mellett. A Selyemgyár dolgozói is alá­írásukkal­ követelik az 5 nagyhatalom békés megegyezését. Ez a békemozga­­lom, am­gy az 5 világrész minden ha­ladó emberét egy táborban fogja össze, dl.e széles és hatalmas, amihez hason­ló: még nem látott a történelem. A b­ékemozgalom a béketékor egyik leg­­hatalmasabb ereje. Ez a mozgalom szóvá és lehet Leleplezi a háborús gyújtogatók terveit. A békem­ozgalom minden híve erőt merít Sztálin el­v­­tár­s szavaiból: „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitartanak mellé­le. A háború elkerül­hetetlenné válhat, ha a háborús us­­ s­­zóknak sikerül hazugságaikkal intiui­­lózni a néptömegeket, megtéveszteni és új világháborúba sodorni őket. Bagsán József versenyre h vja a megye összes baromfifelvásárlója Az 1951/52. évi begyűjtési rendelet a tavalyitól eltérően a terménybe­­adási kötelezettség mellett élőállat, baromfi, és tojásbeadási kötelezettsé­get is megállapít. Erre azért van szük­ség, hogy az ipari munkásság szá­mára biztosítani tudjuk a szükségle­tet. Az állatbeadási kötelezettséget nem az állatok létszámához, hanem a föld­terület nagyságához mérten állapít­ják meg. Éppen ezért az állatbeadási kötelezettség kedvezővé teszi azok­nak a helyzetét, akik a földterületük­höz viszonyítva nagyobb állatállo­mánnyal rendelkeznek. A módosított begyűjtési rendelet a kulákokra sok­kal nagyobb mennyiségű termény és állatbeadási kötelezettséget ír elő, mint a dolgozó parasztokra. A baromfi és tojásbeadási kötele­zettséget április 1-től lehet teljesíteni. Megyénk csaknem minden községében megindult az előirányzat teljesítése. Dolgozó parasztságunk legtöbb helyen megértette, hogy a saját államával szembeni kötelezettségének teljesíté­sével a béke megvédésének ügyét szolgálja. Vass Im­re holdas fadd, dolgozó paraszt­ja tisztában van ez­zel, amit bizonyít az, hogy tojásbe­adási kötelezettségét 100 százalékig teljesítette. Április 1-én indult meg a be­gyűjtés és 5-én már beadott 300 darab tojást, amivel teljesítette egész évi kötelezettségét. Földművesszövetkezeteink baromfi­­felvásárlói­ is megtárgyalták az új be­gyűjtéssel kapcsolatos feladataikat, amely megvalósításával nagy mérték­ben elősegíthetik a terv sikeres tel­jesítését. A baromfifelvásárlók egy­mást versenyre hívták ki az előirány­zat idő előtti teljesítése érdekében. A bátai földművesszövetkezet baromfi­­felvásárlója, Bagsán József versenyre hívta a megye összes baromfifelvásár­lóit. Vállalta, hogy az egész évi ter­vét május 10-ig teljesíti és június 1-ig 50,000 darab tojással túltel­jesíti az előirányzatát. Varga István a decsi a földművesszö­vetkezet baromfifelvásárlója is ver­­senyre hívta a bonyhádi földműves­­szövetkezetet és vállalta, hogy május 1-ig az előirányzat 70 százalékát tel­jesíti. Kakasd Kisdorogot hívta ki versenyre azzal, hogy május 1-re a beadási kötelezettséget 70 százalékig, a szabad tojásnál pedig 250 százalék­ra teljesíti. A bonyhádi baromfifelvá­­sárló a bonyhádvarasdi baromfifelvá­­sárlót hívta párosversenyre. Vállalta, hogy május 1-re a tojásbeadási köte­lezettségét 70 százalékra, a szabad­­tojásvásárlási előirányzatát pedig 260 százalékra teljesíti. Grábócz Mő­­csényt és Szálkát hívta ki versenyre és vállalta, hogy május 1-re az elő­irányzatát 100 százalékra teljesíti. Az iregszemcsei felvásárló a tamási és a nagyszokolyi felvásárlókat hívta ki párosversenyre. Az iregszemcsei ba­romfifelvásárló vállalta, hogy május 1-re a beadási kötelezettséget 70 szá­zalékra, a szabadtojásvásárlást pedig 200 százalékra teljesíti. Ez bizonyíték arra, hogy földmű­vesszövet­kezeteinek baromfifel­vásárlói megértették munkájuk jelentőségét és tudják, hogy feladataik teljesí­tésével és túlteljesítésével tudják leg­nagyobb mértékben a béke megvéde­nék ügyét szolgálni. Ahhoz azonban, hogy a versenykihívásoknak meg is legyen az eredménye, szükséges, hogy a verseny során elért eredményeket rendszeresen kiértékeljék és a ver­senyzők kölcsönösen ellenőrizzék egy­más munkáját. A tolna megyei MÉ­SZÖV ille­tékes osztályai is adjanak meg minden támogatást a baromfifel­­vásárlóknak, hogy a begyűjtési elő­irányzatukat ne csak teljesíteni tud­ják, hanem ki­ is tudják teljesíteni. Lássák el őket kellő útmutatással és rendszeresen ellenőrizzék munkájukat. A helyi pártszervezetek, tanácsok és tömegszervezetek a népnevelő mun­kán keresztül segítsék elő az eredmé­nyek fokozását. A népnevelő munkát ne kampányszerűen végezzék, mert csak a szívós és alapos népnevelő munkának va­n meg az igazi eredmé­nye.

Next