Tolnai Napló, 1951. január-június (8. évfolyam, 1-150. szám)

1951-05-08 / 105. szám

1951 MÁJ­ JA S N­A­P­L­O A tolnaszigeti állami gazdaság sertéstenyésztői hosszúlejáratú versenyszerződést kötöttek A tolnaszigeti állami gazdaság ál­­­­lattenyésztői is követik az ipari mun­kásság példáját és versenyben végzik munkájukat. Látják a gazdaság dol­gozói hogy érdemes versenyezni é­s többet termelni, mert a szocialista bé­rezés értelmében miindenki az elvég­zett munkája után kapja a fizetést. Munkaversenyről a kapitalizmusban nem lehet beszélni, mert ott nem be­­csülik meg a dolgozók munkáját. A tőkés társadalomban a többtermelés mőidézője a csendőrszurony és a mun­­kából való elbocsájtás veszélye. A felszabadult és szocializmust építő or­szágokban ezzel ellenkezőleg a több­­termelés fokozását az elvégzett mun­­ka arányában való fizetés és kimagas­ló eredményt elért dolgozók jutalma­zása teszi lehetővé.­­ A felszabadulás után gyökeresen megváltozott, a mi országukban is a munka bérezése és ez gyökeresen megváltoztatta a dol­gozók munkához való viszonyát is. A „Mindenkinek munkája szerinti" bérezési elv a verseny­mozgalom és ezáltal a termelés mind nagyobb mértékű fokozódását segítette elő. A versenymozgalom szélesedésében fény_­lő példaként mutatta a helyes irányt a szovjet versenymozgalom, ami nem­csak az iparban, hanem a mezőgaz­daságban is nagymértékben kiszélese­dett. A szovjet sztahanovisták példá­ja nyomán nálunk is megindult a Sztahanov-mozgalom, ami a termelés növekedését és ezzel párhuzamosan a dolgozók életszínvonalának növeke­­dését vonta maga után. Az iparban kifejlődött versenymozgalom példája nyomán mezőgazdaságunkban is nap­­ról-napra fejlődik a verseny. A ver­seny azonban nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is fejlődik. A versenymozgalmunknak eddig egyik legnagyobb hiányossága az volt, hogy nem fejlődött ki kellő mértékben az egyéni verseny és nem határozták meg konkrétan a versenypontokat. Hiányosság volt az is, hogy miután egyes brigádok, vagy egyének meg­tették a versenykihívásukat, nem­ ér­tékelték a verseny állását és csakha­­mar meg is feledkeztek róla. A ver­­senymozgalom további fejlődésében Pártunk és a szovjet tapasztalatok vi­­lágosan mutatták és megmutatják ed­dig is a helyes utat. Ennek az lett az eredménye, hogy a hiányosságok mind jobban kiküszöbölődnek , és a rövidlejáratú versenyek helyét a hosszúlejáratú, konkrét versenyek foglalják el, amire a dolgozók szer­ződést­­ is kötnek­ . Ehhez hasonló formában kötött hos­­szúlejáratú versenyszerződést a gaz­­daság csaknem minden dolgozója. Az V. számú illető dolgozói a II. számú ellető dolgozóit, a III. számú ellető dolgozói a IV. számú ellető dolgozóit, a II. számú ellető dolgozói az V. sz. ellető dolgozóit hívták versenyre. — Burkovics József, Bajza János, Lám­­pék István az ellető dolgozói Szűcs Józsefet, Horváth Istvánt és Priger Istvánt, egy másik ellető dolgozóit hívták ki hosszúlejáratú versenyre az előhasi kocáknál 7.5 darabbal és 20 kilogramm súllyal, az öreg kocáknál VERSENY SZERZŐD­ÉS.­ ­ ■­­ Mi, a IV. számú ellető dolgozói: Horváth Mátyás, Held Antal és Nagy József átéreztük a szocializmus építésének fontosságát, a szovjet sztaháno­­■ vist­ák példája nyomán szocialista munkaversenyre hívjuk a III. számú ille­tő dolgozóit: Horváth Istvánnál, Bocz Józsefnél és Held Antalnét. Célunk az, hogy a versenyen keresztül még nagyobb teljesítményeket érjünk el, ezéllal hozzájárulunk­ módosított ötéves tervünk teljesítéséhez és a Világ dolgozóinak közös, nagy ügye, a béke megvédéséhez. A verseny időtartal­­ma 1951. május 1-től, 1952 április 30-ig szól. A verseny szempontjai: Elö­­husi kocánál állagban 7 darabbal és 18 kilogramm súlyban, öreg kocánál 8 darabbal és 19 kilogramm súlyban választani, a kocák általi malac­­agyonnyom­ást 4 darabról 1 darabra csökkenteni, a kocákat ellés alatt jó kondícióban, az elletőket tisztán tartani és fertőtleníteni.. A verseny állá­sa minden hó 8-ig kiértékelendő. Horváth Istvánná Held Antal­né Bocz Józsefné elfogadók Horváth Mátyás Nagy József Held Antal kihívók 9 darabbal és 20­ kilogramm súllyal való leválasztásra, valamint az ellési százalék 3 százalékról 1 százalékra való csökkentésére. A fenti verseny­­szerződések 1951 május 1-től 1952 áp­rilis 30-ig szólnak. A gazdaság dolgozói a béke meg­­védésének tudatában kötöttek 1 éves lejáratú verse­nyszerződéseket és ép­­pen ezért a többi állami gazdaságok dolgozói vegyenek példát a to­­wa szi­geti sertéstenyésztőkről. ­ földművelésügyi minisztérium tájékoztatója a tavaszi munkák állásáról A termelő következetek, állami gaz­daságok, gépállomások dolgozói és az egész dolgozó parasztság a tavaszi munkák meggyorsításával­­ ünnepelte május 1-ét. Ennek köszönhető, hogy a vetések, az egész­­ ország területén be­fejezéshez közelednek és teljes erővel megindulhat a növényápolási munkák végzése. A vetésben élenjár Hajdú megye, amely május elsejére jelentette Rákos; Mátyás e­lvtársnak, hogy 100 százalékig befejezte a vetést. Szorosan nyomon követik Szabolcs és Somogy megyék, ahol már csak 1— 2 százalék hiányzik a 100 százalékos teljesítéshez. Egyes megyékben azonban m­ég min­dig lemaradások mutatkoznak. U­tolsó helyen Komárom, Csongrád, Győr,Sop­ron és Békés megyék állanak. Az idei csapadékos időjárás és az általában jól végzett szántás­ vetés: munkák következtében az egész or­szág területén a vetések jól fejlődnek nagy termést ígérnek. A nagy­ termé­sek előfeltétele azonban az, hogy a növényápolás munkáit is időben, jó végezzék el. Legfontosabb: kapálással gyommen­tesen, morzsalékosan tartani a falak felszínét. A növényápolási m­unkákná maximális mértékben kell kihasználni a növényápoló gépeket. Dolgozó parasztságunk megérti a tojásbegyűjtés fontosságát A tamási járás klub­d al élén — a paksi és a dombóvári járás az utolsók között Dolgozó parasztságunk a jó politi­­kai felvilágosító munka hatására mind nagyobb mértékben ismeri fel a be­gyűjtés font­osságát. Azokban a járá­sokban és községekben, ahol pártszer­vezeteink és a tanácsok jó példával jár­tak dolgozó parasztságunk előtt, azo­­kat kellően felvilágosítják a begyűjtés fontosságáról, mutatkoznak is eredmé­nyek. Járásaink közül a tojás begyűjtés terén a tamási járás halad az élen, aki második negyedévi tojásbe­­gyűjtési előirányzatát 26.3 száza­lékra teljesítette. A bonyhádi járás dolgozó parasztsága a járási viszonylatban 21.8 százalékos tojásbeadást ért el. A gyönki járásban 20 százalékos lett az eredmény még a szekszárdi járásban 188 százalékra teljesítene dolgozó parasztságunk a to­jás­ beadási kötelezettségét. Lemaradás mutatkozik a dombóvári járásban, ahol 16.9 százalék, Szekszárd városban pedig 14.1 százalékra telje­sítették begyűjtési előirányzatukat. Legnagyobb a lemaradás a paksi já­rásban, ahol csak 10.4 százalékot értek el a második negyedéves begyűjtés. Községeink közül Ké­­y község dol­­­gozó­ -parasztsága 20.000 darab tojást »doll le ,.13“ vet­­eli jegyre, szabadon pedig 10.0(H) darabot. Szakoson ,.B“ vé­teli jegyre 7.134 darabot, szabadon 61 ezer 454 darab­­., Gyulajon „B“ vételi jegyre ! I 442 darabot, míg szabadon 27.403 darabot. K­öle •ösen pedig ,,13" vételi jegyre 29.46,5 darab tojást adót". )» dolgozó parasztságunk a földműves­szövetkezeteknek. Földmű­vesszö­vetke­zet­eink közül a jánosmajori földmű­­vesszövetkezet felvásárolója ért el ki­váló eredményt, aki előirányzati 11,468 darab tojás he­lyett 24,236 darabot vásárolt fel, tehát több, mint kétszeresét az előirányzott tojásmennyiségnek, ehhez nagyban hozzájárult annak a 12 dolgozó parasztnak tojásbeadása, akik 100 százalékra teljesítették előirányza­tukat. Tevesen Kalmár Mária jó felvi­lágosító munkája is nagyban hozzá­járult a tojásbegyűjtés sikeréhez, en­nek az eredménye lett, hogy 16.461 to­jást vásárolt fel a földművesszövetke­­z­et és 14 dolgozó paraszt tett eleget 100 százalékig tojásbeadási kötelezett­ségének. Ozorán 10.355 darab tojást vásárolt fel a földművesszövetlkezet dolgozó parasztságunktól. Ez tényben idős Naszályi Sándor 6 holdas dolgozó paraszt tojásbeadási kötelezettségén felül még 30 darab to­jást adott­ le és kijelentette, azért te­szi, mert tudja, hogy ezzel a szocia­lizmus építését szolgálja és a béke­­tábort erősíti. Fia szintén 55 darab tojással adott be többet­ az előirányzott tojásmennyiségen felül. Ezeknek a kis- és középparasztok­­­nak jó példája azt mutatja, hogy dol­gozó parasztságunk megérti a tojásbe­­gyűjtés fontosságát és azt teljesíti is, ha kellő politikai felvilágosító munkán keresztül türelmesen megmagyarázzák nekik, hogy begyűjtési kötelezettségü­k teljesítésével népgazdaságunk f­ejlődé­­sét és a békés óbor erősödését segítik elő. A szekszárdi Magasépítési DISZ szervezete brigádok szervezésével erősíti a béketábort A Buzi István DISZ*brigád 210 százalékos eredményt ért el van, hogy demokratikus centralizmus alapján választják a városi, járási és megyei vezetőket. Ezekre a választá­sokra fiataljaink termelési eredmé­nyei továbbfokozásával készülnek. ■­ A szekszárdi Magasépítő DISZ- fiataljai termelési eredményeik to­­vábbfokozásával bizonyítják be, hogy hűek és végig kitartanak a béke mel­lett. A DISZ-brigádok vállalásukat túlteljesítették és ezzel bebizonyítot­ták, hogy a hős Komszomol példáján haladnak. Buzi István DISZ-brigád átlagot 210 százalékos eredmény ért el. Steiner Antal ifi-brigád a Kom­­szomol példáján halad, termelési eredményeiket tovább fokozzák, 180 százalékos teljesítést értek el. A fiatal brigádok bebizonyítják, hogy hatalmas eredményeket lehet elérni, csak a tanulást össze kell kötni a ter­meléssel. Az üzem DISZ fiataljai egy 7 tagú kőműves brigádot szerveztek, akiknek feladatuk a szakma minél előbbi elsajátítása. A fiatal brigád ön­állóan egy különálló lakást épített fel Az eredmények azt bizonyítják, hogy a DISZ-fiatalok a hős Komszomol példá­ján haladnak és az ő példamutatásuk­kal végzik munkájukat. Borsós János, a DISZ-szervezet tagja rendszeresen részt vesz a taggyűléseken, hozzászól és bírálja a vezetőséget. A termelés­ben is élenjár, a legutóbbi átlagtelje­sítése 110 százalék volt. Az a DISZ- szervezet, ahol a vezetőség nem má­sodrendűnek tekinti az oktatás kér­dését, hanem fő feladatnak és rend­szeresen megtartják a politikai körö­ket, hatalmas eredményeket tud fel­mutatni. A DISZ-szervezetek vezetőinek fel­adata, hogy eddiginél nagyobb gondot fordítsanak a tanulás kérdésére és harcos fiatalokat neveljenek. Politi­kai köröket meg kell szilárdítani, hogy a DISZ fiatalok kellő politikai tudást kapjanak, mert a politikai tu­dás nélkül nincs jó termelő munka. Nem tudja az a fiatal jó elvégezni a munkáját, aki politikailag nem képezi magát. A termelés továbbfokozásából a DISZ fiatalok is kiveszik részüket. Fiatalok jobb tanulással bizonyítják be, hogy hűek a Párthoz. Most a vá­lasztmányok megválasztására készül­nek. A DISZ-szervezetekben először Jó tanulással a békéért Sztálin elv­társ azt tartja, hogy „A proletárdiktatúra korában a Párt egyik leglényegesebb feladata az idő­sebb nemzedék átnevelése és az új nemzedéknek a proletárdiktatúra és a szocializmus szellemében történő ne­velése.’1 . Ez a történelmi jelentőségű kijelentés irányadó számunkra is és Pártunk vezetésével, tanításai nyo­­mán már eddig hatal­mas eredmé­­­­nyeket értünk el mind politikai, mind gazdasági, valamint kulturális vona­lon. Különösen döntő kérdéssé vált ez most, amikor a béke megvédésé­ről van szó, amikor a háborús uszító imperialisták minden tevékenységük­­kel egy harmadik világháborút akar­nak kirobbantani. A koreai aljas vérengzéseiket szeretnék kiterjeszte­ni a békérű Szovjetunió és népi de­mokráciák boldog, szabad népei el­len. A május 1-i készülődések és annak hatalmas seregszemléje, a békealáírá­sok nyomán emelkedő termelési ered­­mények nagysága azonban megmu­tatja, hogy dolgozó népünk egysége­sen kiélt és harcol Pártunk vezetésé­­vel a béke biztosításáért. De nemcsak dolgozóink, hanem jövő nem­zedé­­künk, az iskolák tanulói is harcolnak, mert saját magukon ér­zik, hogy a nép állama felmérhetet­len lehetőségeket biztosít a művelő­­d­ésben Pártunk útmutatása szerint. Hálából jobb, fegyelmezettebb tanu­lással harcolnak a felnőttekkel váll­vetve a béke, a szocializmus ügyé­ért, a berlini Béke Világtanács hatá­rozatainak végrehajtásáért. A követke­­ző néhány példa a dombóvári állami általános iskola tanulóinak harcát és megnö­vek­ed­ett, szocialista öntudatát szemlélteti a békeharc győzelméért. A mi iskolánk is elhatározta, hogy a fegyelem megjavításával harcol a békéért. Én elhatároztam, hogy a ta­nulásomat megjavítom.. Ezt úgy kívá­nom elérni, hogy mindjárt ebéd után elkészítem a leckémet. Azt, hogy fe­gyelmezettebb legyek, önkritikával akarom elérni. Szüleim is jobb és több munkával erősítik a­ béketábort és én sem akarok ebben lemaradni. A könyvünkből állítok magamnak pél­daképeket, mert ezek a példák haza­ szeretésre tanítanak. Sokan teszünk az iskolában felajánlást és ezek erős fegyverré lesznek a béke megvédése érdekében. KOVÁCS RUDOLF VII. b. oszt. tanuló. Iskolánkban is dolgozunk a bétkéu ért, jobb tanulással, fegyelmi verse­nyekkel. A jó tanulást nemcsak szó­val, hanem tettel is segítem, úgy, hogy társaimnak a nehéz leckéket igyekszem megmagyarázni és ezen­ kívül saját tanulmányi eredményei­met megjavítom. Nemcsak én az iskolában, hanem szüleim is a munkahelyükön többet és jobbal ter­­melnek, ezzel is megmutatják, hogy a békét, védik. Könyvünkből is olvas­hatjuk, hogy nagy hazafjaink mibe­­hazaszeretetről tanúskodnak. Példát vehetünk tőlük, akik mindennél job­ban hazájukat, népüket szerették. Csuti Tibor VII b. oszt. tanuló * Nemcsak aláírni kell a békeivel, hanem harcolnunk is kell a békéért. A tanulók az iskolában jobban tanul­nak, a dolgozók pedig munkahelyü­kön emelik termelésüket a békéért. Nálunk is a jobb tanulók segítenek a gyengébb tanulóknak, mert az a cél, hogy minél több tanult ember legyen az országban. Versenyt indítottunk az osztályok között, hogy minél tökéle­tesebb fegyelmet érjünk és így közös és jobb munkával védhetjük meg békét. ORMOSI LAJOS VI. b. oszt. tanuló. W Ezek a nyilatkozatok is bizonyítják, hogy a széles dolgozó tömegekből ne­­velt új értelmiségünk meg fogja állni a helyét a szocializmus építésében ■ ás a hatalmas Szovjetunió élenjáró tudo­­mányinak elsajátításában, mert ná­lunk is a nép közös tulajdonává lett­ a haladó, az igazi tudomány. Tovább­ra is a nagy Lenin szavai vezérelje­nek­­ bennünket: „Azelőtt minden em­beri ész, minden lángelme, csak azért alkotott, hogy egyeseknek juttassa a kultúra és a technika minden áldását, másokat pedig megfosszon a­ leg­szük­ségesebbtől is, a művelődé­stő­l és a fejlődéstől. Ma azonban a technika minden csodája, a kultúra minden vív­­mánya, a nép közös tulajdona és mos­­­tantól fogva soha többé emberi ész és lángelme nem lehet az erőszak, a kizsákmányolás eszközévé." a A sár­szentlőrinci dolgozó parasztok szerelik a könyvet A „Guruló Könyvesbolt“ megyénkben A ..G­uruló Könyvesbolt1a ellátogatott Sárszentlőrincre is. A dolgozók nagy lelkesedével fogadták a könyvesbol­tot. A népi demokrácia megadta azt a lehetőséget, hogy falvakba, községekbe és tanyák­ra is eljusson a dolgozó parasztság számára a könyv, hogy tanulhassa­­nak és tudásukat fejleszthessék. Hi­szen a demokráciában megújhodott, szocializmust építő magyar nép fel­fedezte az olvasás örömét s hasz­nát és eddig soha nem észlelt mér­tékben fogyasztja a jó könyvet. Ma­gyarországon van aki olvas és van is mit olvasnia, így Sárszentlőrincen is olvasnak a dolgozó parasztok és sze­retik a könyvet, ez megmutatkozott a kiállításon is, ahol 180 dolgozó vett részt és többségükben könyvet is vá­sároltak. A kiállításon a dolgozók lelkesen hallgatták végig a könyv ankét elő­adását. Hozzászólásaikban elmondot­ták: — Az én időmben nem futhattam más könyvhöz, mint a Nick Carter­hes. Ma a kisfiam kért, vegyek neki könyvet. Hát miért ne vennék! Olvas­son öt gyermek, jó könyveket — ta­núi jón, ha már az apja nem tehette! Én, most az ..Uj Barázdát“ olvasom — mondotta Kovács István dolgozó pa­raszt. Szabó József­­ VIII. általános is­kolai dolgozó paraszt fia — így nyi­latkozott: — Én a népkönyvtárban dolgozom szabad időmben. 400 darab könyv van a népkönyvtárunkban és 180 állandó olvasónk van. Az impe­rialista országokban nem olvashat­nak a dolgozók haladó könyveket sza­badon. Felkéri a dolgozókat, hogy lá­togassák könyvtáraikat. Most ő is a „Különös házasságot”­ olvassa és máris sokat tanult belőle — mondot­ta. Kovács Lajos 6 holdas dolgozó paraszt elmondja, hogy azelőtt az urak olyan könyveket írattak, amik az ő malmukra­ hajtották a­­ vizet. Nem­hogy felokosították volna a paraszto­kat, hanem inkább butították. Most a „Fegyvert s vitézt éneklők"­ című könyvet olvasom. Földesi Erzsébeti VIII. általános iskolai tanuló elmond­ja, hogy a könyveknek köszönhetjük a fejlődésünket. Ha nem lett volna a könyvtár, biztosan nem jelentkezett volna az egész nyolcadik osztály to­vábbtanulásra. Tibai Lajosné Petőfi tszcs-ben dolgozó asszony felhívja az olvasók figyelmét, hogy: — Ne ma­radjunk le gyermekeink mellett, hanem mi is tovább tanuljunk és oU ■vessük a könyveket. Boros István dolgozó paraszt elmondja: — Sajná­lom, hogy nem most vagyok fiatal. Hat éves koromtól a huták cselédje voltam.. A könyvről legfeljebb csak álmodoztam. A mai fiatalság ma már nem is tudja elképzelni, hogy könyv nélkül is lehet élni. A legkisebb fa­luban is ott van a könyv, csak ki­kell érte nyújtani a kezünket. A dolgozók megértették, hogy mit jelent számukra a könyv, hogy tanul­hatnak és tudásukat továbbfejleszthe­tik. sJ it rn 4i.fi 4* j «­ PÁRTÍPU­­S Útmutatást nyújt a mindennapi pártmunkában

Next