Tolnai Napló, 1951. január-június (8. évfolyam, 1-150. szám)

1951-05-31 / 124. szám

jAym r VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJET A MAI SZÁMBAN: Hatalma* tömegdemonstrációk a Hi- Világitjúangi é* diák béketalálkozón 12. o.) — Kapcsolódjanak ha a ftHdmffie«. szövetkezetek a ..Húsznapos tojásbeadási versenybe*'4 o. Kína Tibet Ti* Az olasz választások részletes eredményei pártjai és népi szervezetei lelkesen támogatják » békés felszabadítására kötött egyezményt '2. n.i tag« SZÜVOSZ-kü­ld­öttség utazik a Szovjetunióba O.) AÍ M& P ‘ T Öt­N­A M­E­G V11 PApI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Vítr, ÉVFOLYAM 124 SZÁM ARA 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1951 MÁJUS 31 Hő növényápolással a magasabb terméseredményekért Túlságosan nagyra becsülnénk tetteinket, ha azt mondanánk, hogy a békeivek aláírásával mindent megtettünk, ami tőlünk telik a bé­ke megvédése érdekében. A béke­­ivek aláírása közel sem jelenti, hogy eloszlattuk a harmadik világ­háború kitörésének rémét. A békealáírá­sgyűjtő agitátorok el­mondották dolgozóinknak, hogy miért kell aláírni a békeíveket, de elmondották azt is, hogy nem elég­séges azt csak aláírni, hanem a ter­melésben való helytállásunkkal, eredményeink fokozásával azt meg is kell pecsételni. Minden szónál, minden szépen csengő ígéretnél sokkal szebben beszél a tett. A mi békeakaratunkat tehát az mutatja legszemléltetőbben, hogy mit te­szünk módosított ötéves tervünk si­kere érdekében. A simontornyai Al­kotmány, vagy a varsádi Új Élet tagjai, akik a vetési munkálataikat határidő előtt elvégezték és a nö­vényápolási munkálatokban is élen­járnak, elmondhatják, hogy egy emberként indulnak harcba a béke megvédése érdekében. Ha meg akarjuk nézni valame­lyik községben, hogy a dolgozó pa­rasztok a béke hívei oldalán har­colnak-e, vagy nem, nem azt kell megnéznünk, hogy milyen „szóla­mok"■ hangzanak el a béke megvé­­désének fontosságáról, hanem azt: hogyan állnak a növényápolási munkálatokkal? Mennyit kapáltak meg az elvetett kukoricából, gya­potból, cukorrépából, burgonyából és a többi tavaszi vetésű növényből. Ha a község dolgozói kellő időben hozzákezdtek a növényápolási mun­kálatokhoz és már jórészét el is végezték, elég bizonyíték van ar­ra, hogy küzdenek a magasabb ter­méseredményekért. A magasabb ter­méseredményekért való harc, a bé­ke ellenségei ellen való harcot is jelenti, mert a nagyobb termés or­szágunk erősödését, ez pedig a béketábor erősödését is jelenti. Hiába vetettük volna el kellő idő­ben, sőt egyes községek, mint Fadd is, a minisztertanács által megsza­bott határidő előtt a tavasziakat, ha most nem végeznénk el kellő időben és minőségben a növény­ápolási munkálatokat. A növény­­termesztésünk munkálatai lánc­­szemszerűen kapcsolódnak egymás­hoz, mert csak minden munkálat biztosításával tudjuk megalapozni a magas termésünket. Mezőgazdaságunkban a most so­­ron lévő legfontosabb feladatunk a növényápolás. A kedvező időjárás nemcsak a hasznos növényeink, hanem a gyomok gyors fejlődését is lehetővé tette. Szinte egyszerre kellene minden növény ápolási munkálatait végezni, hogy azáltal lehetővé tegyük a még gyorsabb fejlődésüket. Munka tehát van ép­pen elég, csak tenni kell. Hogy még eredményesebben haladjanak megyénkben a növényápolási mun­kálatok, k­övetni kell a többi között az olyan állami gazdaságok példá­ját, mint a juhépusztai, az olyan term­előcsoportok példáját, mint a t­olnanémedi Felszabadulás, az olyan községek példáját, mint Re­­goly. Itt nemcsak tudják azt, hogy a kellő időben és minőségben el­végzett­­ növényápolási munkálatok a magasabb termés biztosítékai és így módosított ötéves tervünk si­kerében is nagy szerepe van, hanem szavaikat tettekkel váltják fel. A növények ápolása mellett nem szabad m­egfeledkeznünk a már be­érett növényféleségek betakarításá­ról sem. A jó időjárás lehetővé tette azt is, hogy szénánk az el­­múlt­ évi állagoknál jobban fejlő­dön, és így nagyobb termést ígér. A minisztertanács takarmányter­­me­sztésíip.1* növelését is előírja, mert­ csak­ így tudjuk állatállomá­nyunkat számbelileg is és minőségi­leg is növelni. Mind az évelő ta­karmánynövényeink, mind a rétje­ink füvei szép termést ígérnek. A lehetőség tehát megvan arra, hogy a bő takarmánykészlet biztosításán keresztül, teljesíteni tudjuk a mi­nisztertanács határozatát. Aránylag kevés idő áll rendelke­zésünkre a növényápolási munká­latok elvégzésére. Ezt az időt na­pokban meghatározni nem lehet, de azt nyugodtan elmondhatjuk, hogy amit ma végeztünk el, jobb, mint­ha holnapra hagytuk volna. Erre bizonyítékok az eddigi tapasztala­taink is. Ha megnézzük azokat a vetéseket, amelyeket kellő időben, a minisztertanács által megszabott időben végeztek el, sokkal jobban kifejlődtek, mint az olyan helye­ken, ahol késtek a vetésekkel. Ha ebből levonjuk a következtetést, azt kell megállapítanunk, hogy nem a naptár napjai, hanem az időjárás szabja meg, hogy melyik gazdasá­gi munkálatot mikor végezzük el. A növények ápolása terén előttünk álló feladataink nem kis feladatok, mert csak nagy nehézségek által tudjuk őket leküzdeni. Feladataink megoldásával pedig késnünk egy percig sem szabad, mert saját ma­gunk alá ásnánk „gödröt“, nem biz­tosítanánk a magas terméseredmé­nyeket. A meglévő­­ erőnkkel csak részben tudnánk a nehézségekkel megbirkózni. A lehetőség azonban adva van ahhoz is, hogy erőnket megsokszorozzuk. Fel kell tárni a rejtett tartalékokat, mozgósítani kell minden munkaerőt a növény­ápolási munkálatokhoz. Egyes állami gazdaságaink, mint például a nagytormási, andrás­­pusztai, munkaerőhiánnyal küsz­ködnek és így közel sem folynak kielégítő lendülettel a növényápo­lási munkálatok. Az ilyen gazda­ságokról nyugodtan elmondhatjuk, hogy nem használták ki azokat a lehetőségeket, amelyek biztosítva voltak és még ma is vannak szá­mukra. A nagytormási állami gaz­daság például dobszó útján akart munkásokat toborozni, természete­sen nem sikerült. Ha nagyobb súlyt fektettek volna az agitációs mun­kára, megmagyarázták volna a dol­gozóknak, hogy mit jelent a nö­vényápolási munkálatokban kellő­en résztvenni, sokkal nagyobb ered­ményt tudtak volna elérni. A fü­r­­gedi állami gazdaságban, ahol súly­ponti kérdésnek tekintették a mun­kaerő biztosításának kérdését és fá­radtságot nem kímélve, dolgoztak annak érdekében, meg is lett az eredmény, mert biztosítva van min­den munkaerő. A soron lévő munkálatok elvég­zéséhez nemcsak az szükséges, hogy meglegyen a kellő munkaerő, hanem szükséges az is, hogy az újí­tásokon keresztül sokszorozzuk meg erejüket és a jó munkaszervezésen keresztül segítsük őket a magas terméseredmények eléréséhez. Az alsópéli állami gazdaságban, ahol nem biztosították így a munkaerőt, újítást alkalmaznak. Traktor után több ekekapát akasztanak és így sok munkaerő szabadul fel. De ott is meglátszik az eredmény, ahol ki­szélesítették a versenymozgalmat, mint a juhépusztai állami gazd­­a­­­­ságban is. Ha megnézzük, az ered­ményeinkből és hiányosságainkból leolvashatjuk a feladatainkat is. Eredményeinknél nem szabad meg­ál­lnunk, de ugyanakkor nem sza­bad a hiányosságaink mellett sem csukott szemmel elmennünk, ha­nem ki kell­ azokat javítani, hogy a feladataink sikeres­­ megoldásán kersztü­l még nagyobb ütemben épít­sük fényes jövőnket: a szocializ­must. A Honi ImSi úri Vajü­zem nyerte el a Tejipari Értesülés vándorzászlaját A Dombóvári Vajüzem dolgozóinak ünnepi gyűlésén adták át a Tolna­megyei Tejipari Egyesülés vándor­­zászlóját. Az ünnepi beszédet Radnai József elvtárs tartotta. Beszédében rá­­tért a vándorzászló jelentőségére: — A vándorzászló, amelyet ma átadok a Dombóvári Vajüzem dolgozóinak, serkentse őket a jobb munkára. Tolna megye legjobb tejüzeme címét kiérdemelte a Dombóvári Vajüzem. A dolgozók ebben az üzemben is lát­ják a töjtermelés jelentőségét és tud­ják, hogy a többtermeléssel is csa­­pást mérnek a háborús uszítók ter­­veire. Az előadás után Radnai József elvtárs átadja az üzem legjobb dol­gozóinak a jutalmukat. Vissi Ilonának átnyújtja az élel­mezési miniszter elismerő okleve­lét, mint az ország legjobb felöntöse cím­ért folyó versenyben elért ötödik he­lyezettjének, majd az 500 forint pénz­jutalmat is. Vajda Erzsébet 300 forint és Ko­csis Flórián 200 forint pénzjutal­mat kap. .. A kitüntetett dolgozók — mond­ja Radnai elvtárs —­ munkájukkal be­­s­bizonyították, hogy hűek a béketábor­hoz és mindenütt ott lesznek, ahol a békéért harcolni kell. Feladatuk to­vább szélesíteni ezt a jó eredményt segíteni azokat a dolgozókat, akik gyengébben termelnek. Magyar Ferenc, elvtárs, a városi PB titkára a felemelt ötéves terv jelen­tőségére tért rá beszédében: — A fel­emelt népgazdasági tervünk virágzó országgá teremti országunkat. Az öt­éves terv megvalósítása alatt hatal­mas üzemeket építünk, így a Dunai Vasmű, ami ötéves tervünk büszke­sége. De n­ecsak a gyáriparunkat szélesítsük ki, hanem a mezőgazda­ságunkat is gépesítjük. A mezőgazda­ságban egyre jobban kiszélesedik a gépi munkaerő használata, ötéves ter­vünk megvalósítása alatt elérjük, hogy a mezőgazdasági munkálatokat 96 százalékban géppel végezzük, h­ogy népgazdasági tervünket meg tudjuk valósítani, szükséges, hogy dol­gozóink világosan lássák a terv jelen­tőségét és meglegyenek annak érdem­ben mindent. Kerényi Mária hozzászólásában ígé­retet tett, hogy a jó munkájával azon lesz, hogy a vándorzászló továbbra is ennél az üzemnél maradjon. Janek Lajos hozzászólásában kifejezésre jut­tatta, a termelési osztály ígéretét: — A még meglévő hibákat kiküszöböl­jük, hogy mi is élharcosai lehessünk a béketábornak. — Vissi Hona a meg­­jutalmazottak nevében ígéretet tett, hogy nem állnak meg az elért ered­ménynél, hanem tovább növelik, hogy ezzel is a béketábort erősítsék. A Dombóvári Vasüzem dolgozóinak feladata segíteni a többi üzem dolgo­zóit, hogy ők is jó munkájuk jutal­mául kiérdemeljék a most kiadott vándorzászlót. Állami gazdaságainkban a munkamódszer-átadást Csáiszk­ Katalin versenyre hí­vta Hermann Istrán­nét a 130 százalék elérésére Iparunkban a Szovjetunió példája nyomán kifejlődött a munkamódszer­­átadási mozgalom. A dolgozók nem­csak azt vállalják, hogy teljesít­ményei­ket fokozzák és lefektetik, hogy hány százalékot érnek el, hanem azt is, hogy munkamódszerüket átadják az olyan dolgozóknak, akik nem tudják teljesí­teni a normát. Ennek a mozgalomnak az az eredménye, hogy fokozatosan ki­küszöbölődnek a 100 százalékon a­lul teljesítők és nő a normákat magas százalékkal túl­teljesítők száma Nem­zetgazdaságunk szempontjából csak úgy van jelentősége a helyes kezde­ményezésnek, az új és jobban bevált munkamódszereknek, ha azt minden hasonló szakmában dolgozó átveszi és alkalmazza. Mezőgazdaságunk dolgozói is kezdik bevezetni a munkamódszerés adási mozgalmat, hogy azok is, akik hely­telen módszerükkel nem tudták a normákat teljesíteni, a 100 százalékos, vagy azon felül teljesítők sorai közé kerülhessenek. Ennek a mozgalomnak a jelentőségét kezdik felismerni a ta­mási állami gazdaság dolgozói is. Több dolgozó vál­lalást tett arra is, hogy tel­jesítményének emelése mellett mu­nka­­módszer átadásával a dolgozótársait hozzásegíti a 100 százalék eléréséhez. Császár Katalin hosszúlejáratú pá­­ros versenyszerződést kötött Her­mann Istvánnéval és vállalta, hogy az átlagteljesítményét 130 száza­lékra emeli és 3 dolgozónak átad­ja munkamódszerét, hogy legalább 100 százalékot elérhessenek. Az ilyen hasonló versenykihívások bizonyítják,­­hogy versenymozgalmunk minőségileg is állandóan fejlődik. Ma már mind nagyobb tért hódítanak ver­seny mozgalm­ útikban a dolgozók egy­­más­ közti páros versenyei is. Egyre job­ban megszűnik a verseny kam­pánysze­­rű­sége is. A gépállomások, állami gaz­daságok, termelőcsoportok és a köz­ségek dolgozói, nemcsak egyes munká­latokra, hanem az egész évi munkála­tok elvégzésére hívják egymást ver­senyre. A dolgozók egymásközti páros­­verseny szerződései­­ túlsúlyban kiterjed­nek az egész évi munkálatokra, kon­krétan meghatározzák a vállalásaikat és lehetővé teszik a verseny időközön­­kénti pontos értékelését is. Rákosi elv társ mutatott rá arra, hogy melyek a mi versenymozgalmunknak a hiányos­ságai és hogy­an tudjuk azokat kikü­szöbölni. Rákosi elvtárs szavai terme­­s­keny­­ talajra találtak, mert ma már ez­­­­mondhatjuk, hogy versenymozgalmunk egyre inkább tömegmozgalommá vá­lik és a minőségi javulásán keresztül egyre inkább segíti a termelés foko­zódását. A termelés fokozódásának pe­dig tudjuk, hogy ragyogó jövőnk, a szocializmus felépítésében van nagy jelentősége. Versenymozgalmunk minőségi javu­lását mutatja a következő versenyki­hívás is: — Én, Magyar Jolán, a tamási ál­lami gadaság Sánta Lajos mun­kacsapata nevében hosszúlejáratú versenyre hívom Czimora Gyuláné munkacsapatát. Mi vállaljuk, hogy a növányápolási­­ munkálatokat a határidő el­é befejez­zük és 105 százalékos átlagteljesít­ményt fogunk elérni. Vállaljuk, hogy a munkanapokról az igazolatlan mu­lasztásokat teljesen megszüntetjük.“ A kihívást a következő szövegben fogad­ták el: — Én, Czimor Gyuláné a mun­­­kacsapakwn megbízásából a versenyki­hívást elfogadom. Átéreztük a verseny jellemőségét és éppen ezért csapatom minden tagja azon lesz, hogy ne csak mennyiségi, hanem minőségi munkát végezzen és ezáltal magasabb termés­­eredményeket érhessünk el. De nemcsak ezek, hanem még sokkal több példa mutatja, hogy a tamási állami gazdaságban a dolgozók mind nagyobb mértékben kezdik felismeri a verseny­mozgalom jelentőségét. Nemcsak azért tartják szükségesnek­­ a gazdaság dolgozói a versenymozgal­mat, hogy nagyobb százalékot tudnak elérni és nagyobb legyen a keresetük, hanem azért is, hogy azon keresztül még elszántabb harcosaivá válhassa­nak szocializmusunk ép­tésének. far­kas Kató növénytermesztési brigádja verseny­szerződést kötött Szalai Teréz brigádjával és vállalta, hogy 106 szá­zalékos átlagteljesítményt érnek el, az igazolatlan mulasztásokat pedig telje­sen kiküszöbölik, a szerszámokat ki­fogástalan minőségben tartják és az elvesztést teljesen megszüntetik. Máté Margit brigádja is a versenymozgalom kiszélesítésén keresztül akar 110 szá­zalékos eredményt elérni. Versenyre hívta László József nö­vénytermesztési brigádját a nö­vényápolási munkálatok határidő előtti elvégzésére és a 110 százalé­kos átlagteljesítmény elérésére. A tamásiak versenymozgalmáról pél­dát vehetnek a rácegresi és az alsó­­hidvégi állami gazdaságok dolgozói is, akik még ezidáig nem bizonyították be, hogy a versenymozgalom­ adta le­hetőségeket kellő mértékben fe­lhasz­­náljk eredményeik fokozása érdeké­ben. De ne csak az als­óhidvégi és a rácegresi állami gazdaságok dolgozói, hanem a többi állami gazdaságok dol­gozói is kövessenek el mindent a ver­senymozgalom kiszélesítése érdekében, mert amint a gyakorlat is bizonyÜja: a versenymozgalom az eredmények fo­kozásának az alapja. I Egy szekszárdi úttörő levele koreai pajtásához Kedves Koreai Pajtás! Tudom, hogy mikor ezt a levelet írom, te talán épen egy óvóhelyen remegsz. Az amerikai gyilkosok elvették tőled a­ vidám, szabad életet, a tanulást. Az iskolákat, ahol te oly sok szépet­, oly sok jót tanultál, lebom­bázták. Szülőházadból van, már egy kő sincsen, lehet, hogy szüleid, is ,el­pusztultak. Nálunk a népi demokráciában építő munka folyik. Mi, magyar paffé­sok békében­­ tanulunk. Tanulással védjük hazánkat, békénket. Tanulunk, mert azt akarjuk, hogy nálatok s az egész világon béke legyen. Gyárainkban nem bombákat, hanem traktort, ekét, cséplőgépet és mér termelőeszközt gyártanak. Az USA szám­ám egy nagy csapást, a­ Dunai Vas­művet építjük, Dunapenteléh Tiszta szívemből kívánom, hogy győztesen kerüljetek ki nagy szabad­1­e­dvbzlettel: tavon, buraiba SZABADOS ESDM: szekszárdi áliákánbs i­rkbln VI! > ia ''i'­’i'x

Next