Tolnai Napló, 1951. január-június (8. évfolyam, 1-150. szám)
1951-05-31 / 124. szám
jAym r VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJET A MAI SZÁMBAN: Hatalma* tömegdemonstrációk a Hi- Világitjúangi é* diák béketalálkozón 12. o.) — Kapcsolódjanak ha a ftHdmffie«. szövetkezetek a ..Húsznapos tojásbeadási versenybe*'4 o. Kína Tibet Ti* Az olasz választások részletes eredményei pártjai és népi szervezetei lelkesen támogatják » békés felszabadítására kötött egyezményt '2. n.i tag« SZÜVOSZ-küldöttség utazik a Szovjetunióba O.) AÍ M& P ‘ T ÖtNA MEG V11 PApI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Vítr, ÉVFOLYAM 124 SZÁM ARA 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1951 MÁJUS 31 Hő növényápolással a magasabb terméseredményekért Túlságosan nagyra becsülnénk tetteinket, ha azt mondanánk, hogy a békeivek aláírásával mindent megtettünk, ami tőlünk telik a béke megvédése érdekében. A békeivek aláírása közel sem jelenti, hogy eloszlattuk a harmadik világháború kitörésének rémét. A békealáírásgyűjtő agitátorok elmondották dolgozóinknak, hogy miért kell aláírni a békeíveket, de elmondották azt is, hogy nem elégséges azt csak aláírni, hanem a termelésben való helytállásunkkal, eredményeink fokozásával azt meg is kell pecsételni. Minden szónál, minden szépen csengő ígéretnél sokkal szebben beszél a tett. A mi békeakaratunkat tehát az mutatja legszemléltetőbben, hogy mit teszünk módosított ötéves tervünk sikere érdekében. A simontornyai Alkotmány, vagy a varsádi Új Élet tagjai, akik a vetési munkálataikat határidő előtt elvégezték és a növényápolási munkálatokban is élenjárnak, elmondhatják, hogy egy emberként indulnak harcba a béke megvédése érdekében. Ha meg akarjuk nézni valamelyik községben, hogy a dolgozó parasztok a béke hívei oldalán harcolnak-e, vagy nem, nem azt kell megnéznünk, hogy milyen „szólamok"■ hangzanak el a béke megvédésének fontosságáról, hanem azt: hogyan állnak a növényápolási munkálatokkal? Mennyit kapáltak meg az elvetett kukoricából, gyapotból, cukorrépából, burgonyából és a többi tavaszi vetésű növényből. Ha a község dolgozói kellő időben hozzákezdtek a növényápolási munkálatokhoz és már jórészét el is végezték, elég bizonyíték van arra, hogy küzdenek a magasabb terméseredményekért. A magasabb terméseredményekért való harc, a béke ellenségei ellen való harcot is jelenti, mert a nagyobb termés országunk erősödését, ez pedig a béketábor erősödését is jelenti. Hiába vetettük volna el kellő időben, sőt egyes községek, mint Fadd is, a minisztertanács által megszabott határidő előtt a tavasziakat, ha most nem végeznénk el kellő időben és minőségben a növényápolási munkálatokat. A növénytermesztésünk munkálatai láncszemszerűen kapcsolódnak egymáshoz, mert csak minden munkálat biztosításával tudjuk megalapozni a magas termésünket. Mezőgazdaságunkban a most soron lévő legfontosabb feladatunk a növényápolás. A kedvező időjárás nemcsak a hasznos növényeink, hanem a gyomok gyors fejlődését is lehetővé tette. Szinte egyszerre kellene minden növény ápolási munkálatait végezni, hogy azáltal lehetővé tegyük a még gyorsabb fejlődésüket. Munka tehát van éppen elég, csak tenni kell. Hogy még eredményesebben haladjanak megyénkben a növényápolási munkálatok, követni kell a többi között az olyan állami gazdaságok példáját, mint a juhépusztai, az olyan termelőcsoportok példáját, mint a tolnanémedi Felszabadulás, az olyan községek példáját, mint Regoly. Itt nemcsak tudják azt, hogy a kellő időben és minőségben elvégzett növényápolási munkálatok a magasabb termés biztosítékai és így módosított ötéves tervünk sikerében is nagy szerepe van, hanem szavaikat tettekkel váltják fel. A növények ápolása mellett nem szabad megfeledkeznünk a már beérett növényféleségek betakarításáról sem. A jó időjárás lehetővé tette azt is, hogy szénánk az elmúlt évi állagoknál jobban fejlődön, és így nagyobb termést ígér. A minisztertanács takarmánytermesztésíip.1* növelését is előírja, mert csak így tudjuk állatállományunkat számbelileg is és minőségileg is növelni. Mind az évelő takarmánynövényeink, mind a rétjeink füvei szép termést ígérnek. A lehetőség tehát megvan arra, hogy a bő takarmánykészlet biztosításán keresztül, teljesíteni tudjuk a minisztertanács határozatát. Aránylag kevés idő áll rendelkezésünkre a növényápolási munkálatok elvégzésére. Ezt az időt napokban meghatározni nem lehet, de azt nyugodtan elmondhatjuk, hogy amit ma végeztünk el, jobb, mintha holnapra hagytuk volna. Erre bizonyítékok az eddigi tapasztalataink is. Ha megnézzük azokat a vetéseket, amelyeket kellő időben, a minisztertanács által megszabott időben végeztek el, sokkal jobban kifejlődtek, mint az olyan helyeken, ahol késtek a vetésekkel. Ha ebből levonjuk a következtetést, azt kell megállapítanunk, hogy nem a naptár napjai, hanem az időjárás szabja meg, hogy melyik gazdasági munkálatot mikor végezzük el. A növények ápolása terén előttünk álló feladataink nem kis feladatok, mert csak nagy nehézségek által tudjuk őket leküzdeni. Feladataink megoldásával pedig késnünk egy percig sem szabad, mert saját magunk alá ásnánk „gödröt“, nem biztosítanánk a magas terméseredményeket. A meglévő erőnkkel csak részben tudnánk a nehézségekkel megbirkózni. A lehetőség azonban adva van ahhoz is, hogy erőnket megsokszorozzuk. Fel kell tárni a rejtett tartalékokat, mozgósítani kell minden munkaerőt a növényápolási munkálatokhoz. Egyes állami gazdaságaink, mint például a nagytormási, andráspusztai, munkaerőhiánnyal küszködnek és így közel sem folynak kielégítő lendülettel a növényápolási munkálatok. Az ilyen gazdaságokról nyugodtan elmondhatjuk, hogy nem használták ki azokat a lehetőségeket, amelyek biztosítva voltak és még ma is vannak számukra. A nagytormási állami gazdaság például dobszó útján akart munkásokat toborozni, természetesen nem sikerült. Ha nagyobb súlyt fektettek volna az agitációs munkára, megmagyarázták volna a dolgozóknak, hogy mit jelent a növényápolási munkálatokban kellően résztvenni, sokkal nagyobb eredményt tudtak volna elérni. A fürgedi állami gazdaságban, ahol súlyponti kérdésnek tekintették a munkaerő biztosításának kérdését és fáradtságot nem kímélve, dolgoztak annak érdekében, meg is lett az eredmény, mert biztosítva van minden munkaerő. A soron lévő munkálatok elvégzéséhez nemcsak az szükséges, hogy meglegyen a kellő munkaerő, hanem szükséges az is, hogy az újításokon keresztül sokszorozzuk meg erejüket és a jó munkaszervezésen keresztül segítsük őket a magas terméseredmények eléréséhez. Az alsópéli állami gazdaságban, ahol nem biztosították így a munkaerőt, újítást alkalmaznak. Traktor után több ekekapát akasztanak és így sok munkaerő szabadul fel. De ott is meglátszik az eredmény, ahol kiszélesítették a versenymozgalmat, mint a juhépusztai állami gazdaságban is. Ha megnézzük, az eredményeinkből és hiányosságainkból leolvashatjuk a feladatainkat is. Eredményeinknél nem szabad megállnunk, de ugyanakkor nem szabad a hiányosságaink mellett sem csukott szemmel elmennünk, hanem ki kell azokat javítani, hogy a feladataink sikeres megoldásán kersztül még nagyobb ütemben építsük fényes jövőnket: a szocializmust. A Honi ImSi úri Vajüzem nyerte el a Tejipari Értesülés vándorzászlaját A Dombóvári Vajüzem dolgozóinak ünnepi gyűlésén adták át a Tolnamegyei Tejipari Egyesülés vándorzászlóját. Az ünnepi beszédet Radnai József elvtárs tartotta. Beszédében rátért a vándorzászló jelentőségére: — A vándorzászló, amelyet ma átadok a Dombóvári Vajüzem dolgozóinak, serkentse őket a jobb munkára. Tolna megye legjobb tejüzeme címét kiérdemelte a Dombóvári Vajüzem. A dolgozók ebben az üzemben is látják a töjtermelés jelentőségét és tudják, hogy a többtermeléssel is csapást mérnek a háborús uszítók terveire. Az előadás után Radnai József elvtárs átadja az üzem legjobb dolgozóinak a jutalmukat. Vissi Ilonának átnyújtja az élelmezési miniszter elismerő oklevelét, mint az ország legjobb felöntöse címért folyó versenyben elért ötödik helyezettjének, majd az 500 forint pénzjutalmat is. Vajda Erzsébet 300 forint és Kocsis Flórián 200 forint pénzjutalmat kap. .. A kitüntetett dolgozók — mondja Radnai elvtárs — munkájukkal besbizonyították, hogy hűek a béketáborhoz és mindenütt ott lesznek, ahol a békéért harcolni kell. Feladatuk tovább szélesíteni ezt a jó eredményt segíteni azokat a dolgozókat, akik gyengébben termelnek. Magyar Ferenc, elvtárs, a városi PB titkára a felemelt ötéves terv jelentőségére tért rá beszédében: — A felemelt népgazdasági tervünk virágzó országgá teremti országunkat. Az ötéves terv megvalósítása alatt hatalmas üzemeket építünk, így a Dunai Vasmű, ami ötéves tervünk büszkesége. De necsak a gyáriparunkat szélesítsük ki, hanem a mezőgazdaságunkat is gépesítjük. A mezőgazdaságban egyre jobban kiszélesedik a gépi munkaerő használata, ötéves tervünk megvalósítása alatt elérjük, hogy a mezőgazdasági munkálatokat 96 százalékban géppel végezzük, hogy népgazdasági tervünket meg tudjuk valósítani, szükséges, hogy dolgozóink világosan lássák a terv jelentőségét és meglegyenek annak érdemben mindent. Kerényi Mária hozzászólásában ígéretet tett, hogy a jó munkájával azon lesz, hogy a vándorzászló továbbra is ennél az üzemnél maradjon. Janek Lajos hozzászólásában kifejezésre juttatta, a termelési osztály ígéretét: — A még meglévő hibákat kiküszöböljük, hogy mi is élharcosai lehessünk a béketábornak. — Vissi Hona a megjutalmazottak nevében ígéretet tett, hogy nem állnak meg az elért eredménynél, hanem tovább növelik, hogy ezzel is a béketábort erősítsék. A Dombóvári Vasüzem dolgozóinak feladata segíteni a többi üzem dolgozóit, hogy ők is jó munkájuk jutalmául kiérdemeljék a most kiadott vándorzászlót. Állami gazdaságainkban a munkamódszer-átadást Csáiszk Katalin versenyre hívta Hermann Istránnét a 130 százalék elérésére Iparunkban a Szovjetunió példája nyomán kifejlődött a munkamódszerátadási mozgalom. A dolgozók nemcsak azt vállalják, hogy teljesítményeiket fokozzák és lefektetik, hogy hány százalékot érnek el, hanem azt is, hogy munkamódszerüket átadják az olyan dolgozóknak, akik nem tudják teljesíteni a normát. Ennek a mozgalomnak az az eredménye, hogy fokozatosan kiküszöbölődnek a 100 százalékon alul teljesítők és nő a normákat magas százalékkal túlteljesítők száma Nemzetgazdaságunk szempontjából csak úgy van jelentősége a helyes kezdeményezésnek, az új és jobban bevált munkamódszereknek, ha azt minden hasonló szakmában dolgozó átveszi és alkalmazza. Mezőgazdaságunk dolgozói is kezdik bevezetni a munkamódszerés adási mozgalmat, hogy azok is, akik helytelen módszerükkel nem tudták a normákat teljesíteni, a 100 százalékos, vagy azon felül teljesítők sorai közé kerülhessenek. Ennek a mozgalomnak a jelentőségét kezdik felismerni a tamási állami gazdaság dolgozói is. Több dolgozó vállalást tett arra is, hogy teljesítményének emelése mellett munkamódszer átadásával a dolgozótársait hozzásegíti a 100 százalék eléréséhez. Császár Katalin hosszúlejáratú páros versenyszerződést kötött Hermann Istvánnéval és vállalta, hogy az átlagteljesítményét 130 százalékra emeli és 3 dolgozónak átadja munkamódszerét, hogy legalább 100 százalékot elérhessenek. Az ilyen hasonló versenykihívások bizonyítják,hogy versenymozgalmunk minőségileg is állandóan fejlődik. Ma már mind nagyobb tért hódítanak verseny mozgalm útikban a dolgozók egymás közti páros versenyei is. Egyre jobban megszűnik a verseny kampányszerűsége is. A gépállomások, állami gazdaságok, termelőcsoportok és a községek dolgozói, nemcsak egyes munkálatokra, hanem az egész évi munkálatok elvégzésére hívják egymást versenyre. A dolgozók egymásközti párosverseny szerződései túlsúlyban kiterjednek az egész évi munkálatokra, konkrétan meghatározzák a vállalásaikat és lehetővé teszik a verseny időközönkénti pontos értékelését is. Rákosi elv társ mutatott rá arra, hogy melyek a mi versenymozgalmunknak a hiányosságai és hogyan tudjuk azokat kiküszöbölni. Rákosi elvtárs szavai termeskeny talajra találtak, mert ma már ezmondhatjuk, hogy versenymozgalmunk egyre inkább tömegmozgalommá válik és a minőségi javulásán keresztül egyre inkább segíti a termelés fokozódását. A termelés fokozódásának pedig tudjuk, hogy ragyogó jövőnk, a szocializmus felépítésében van nagy jelentősége. Versenymozgalmunk minőségi javulását mutatja a következő versenykihívás is: — Én, Magyar Jolán, a tamási állami gadaság Sánta Lajos munkacsapata nevében hosszúlejáratú versenyre hívom Czimora Gyuláné munkacsapatát. Mi vállaljuk, hogy a növányápolási munkálatokat a határidő elé befejezzük és 105 százalékos átlagteljesítményt fogunk elérni. Vállaljuk, hogy a munkanapokról az igazolatlan mulasztásokat teljesen megszüntetjük.“ A kihívást a következő szövegben fogadták el: — Én, Czimor Gyuláné a munkacsapakwn megbízásából a versenykihívást elfogadom. Átéreztük a verseny jellemőségét és éppen ezért csapatom minden tagja azon lesz, hogy ne csak mennyiségi, hanem minőségi munkát végezzen és ezáltal magasabb terméseredményeket érhessünk el. De nemcsak ezek, hanem még sokkal több példa mutatja, hogy a tamási állami gazdaságban a dolgozók mind nagyobb mértékben kezdik felismeri a versenymozgalom jelentőségét. Nemcsak azért tartják szükségesnek a gazdaság dolgozói a versenymozgalmat, hogy nagyobb százalékot tudnak elérni és nagyobb legyen a keresetük, hanem azért is, hogy azon keresztül még elszántabb harcosaivá válhassanak szocializmusunk éptésének. farkas Kató növénytermesztési brigádja versenyszerződést kötött Szalai Teréz brigádjával és vállalta, hogy 106 százalékos átlagteljesítményt érnek el, az igazolatlan mulasztásokat pedig teljesen kiküszöbölik, a szerszámokat kifogástalan minőségben tartják és az elvesztést teljesen megszüntetik. Máté Margit brigádja is a versenymozgalom kiszélesítésén keresztül akar 110 százalékos eredményt elérni. Versenyre hívta László József növénytermesztési brigádját a növényápolási munkálatok határidő előtti elvégzésére és a 110 százalékos átlagteljesítmény elérésére. A tamásiak versenymozgalmáról példát vehetnek a rácegresi és az alsóhidvégi állami gazdaságok dolgozói is, akik még ezidáig nem bizonyították be, hogy a versenymozgalom adta lehetőségeket kellő mértékben felhasználjk eredményeik fokozása érdekében. De ne csak az alsóhidvégi és a rácegresi állami gazdaságok dolgozói, hanem a többi állami gazdaságok dolgozói is kövessenek el mindent a versenymozgalom kiszélesítése érdekében, mert amint a gyakorlat is bizonyÜja: a versenymozgalom az eredmények fokozásának az alapja. I Egy szekszárdi úttörő levele koreai pajtásához Kedves Koreai Pajtás! Tudom, hogy mikor ezt a levelet írom, te talán épen egy óvóhelyen remegsz. Az amerikai gyilkosok elvették tőled a vidám, szabad életet, a tanulást. Az iskolákat, ahol te oly sok szépet, oly sok jót tanultál, lebombázták. Szülőházadból van, már egy kő sincsen, lehet, hogy szüleid, is ,elpusztultak. Nálunk a népi demokráciában építő munka folyik. Mi, magyar paffésok békében tanulunk. Tanulással védjük hazánkat, békénket. Tanulunk, mert azt akarjuk, hogy nálatok s az egész világon béke legyen. Gyárainkban nem bombákat, hanem traktort, ekét, cséplőgépet és mér termelőeszközt gyártanak. Az USA számám egy nagy csapást, a Dunai Vasművet építjük, Dunapenteléh Tiszta szívemből kívánom, hogy győztesen kerüljetek ki nagy szabad1edvbzlettel: tavon, buraiba SZABADOS ESDM: szekszárdi áliákánbs irkbln VI! > ia ''i'’i'x