Tolnai Napló, 1951. január-június (8. évfolyam, 1-150. szám)

1951-06-17 / 139. szám

tm Ju­iNTUS 17 NAPLÓ ILLÉS JÁNOS IDEI ARATÁSA Két-három héttel eze­őtt, ha körül­­néztünk a határban, olyan egyhajlgm­­­na­k tűnrt a látott kép, a természet szinte mindent zöld színbre festett. Amerre a szem ellátott, smaragdzöld színű búza-, rozs­­, árpa-, zabvetések zöld­eltek. Másutt a kapásnövények feste­nék zöld színűre a földeket. Va­lami hatalmas zöld lepedőhöz hason­l m»­adogatják egymásnak úgy estefelé munka után, amikor került beszélge­tésre is egy kis idő. Ha most nézünk körül a halárban, már sokkal tarkábbnak látjuk a tá­jat, de mintha sokkal szebb is lenne: zöld és a sárga színek vetélkednek egymással. A rozs és árpatáblákat már nem­ zöld színűnek­, hanem sárgás­nak látjuk. A szeles időkben hullám­zó velősek is sokkal szebbek, mint pár héttel ezelőtt. Mintha csak beara­nyozták volna a gabonatáblákat, úgy csillog a napfényben. Érik a gabona, közeledik az aratás. A rozs- és árpa­­tablak jórészben már annyira be­érlek, hogy egy percet sem szabad késni a vágással, m­ert akkor már hullik a mag. Nyugodtan mondhat­juk, hogy napok kérdése és­ máris beérnek őszi velőseink, fáradságos munkánk gyümölcse. Máris nagyon sokfelé látunk rozs- és árpatarlókat, amelyeken liba­sorban és sűrűn sora­koznak a keresztek,­ amelyek a jól beérett­, megkeményedett szemű kalá­szokban végződő gabonaszálak soka­ságából tevődnek össze. Ilyen táblá­kat óráról órára többet látunk. Megyénk dolgozói hozzáfogták a gabona karolásához­ a héki­­íra­táshoz. Sokan­­ megállnak a helyi falu­végtől alig pár lépésnyire tevő árpatar­ló melle­tti., Sokan egészen közel mennek a keresztekhez, megnézik, hogy való­­ban beérett-e­ már. A megállapítás így: • Hí voll az ideje, le kellett aratni. •IMS János a hosszú, egyenes árpa­­keresztsor tulajdonosa bizony a jó gazdák­­ közül is az elsők között van né’áncsak helyen, hanem még talán a járásban is. Tíz holdon gazdálkodik, de csak akkor érzi jól magát, ha az elsők között végezte el feladatait. Neve ott díszeleg a tanács előtt­i verseny­táblán, mint élenjáró és­­­ legutolsó tanácsülésen elismerő oklevelet is kapott a helyi ta­nácstól a vetési és a növényápo­­­­lási­­ munkálatoknál elért jó ered­ményéért. Legtöbben, még­ nem is gondoltak arra, hogy­ kellene a kukoricát ka­pálni, ő már kapálta. Mondogatták is neki, hogy ráérne még vele. „Nem azt kell nézni, hogy kicsike még, ha­nem ..azt, hogy­ m­ilyen az időjárás. Akkor kell csinálni, amikor jó idő­járás vart rá. Ha nem így csináljuk, kimúlunk az időből, mert közeledik az aratás is“ m­ondotta mindig azok­nak, akik ráéréssel biztathatták. „Az ember büszke, hogy az elsők között lehet“ — mondotta, de sze­rénysége alig adott neki erőt ahhoz, hogy ilyen szavakat hallasson. Tekin­tete azonban annál többet mondott. Ott­ állt a learatott árpaföldön, kezé­vel az egyik árpakéve törékeny szá­jait sím­olgatja. Eszébe jut, hogy ezen a földön kezdte meg az idei aratást és már nem is most,­hanem június 9-én. Büszke mosolya öntudatát sugá­rozta. Hl és Jáno­S tavaly is első volt az árpaaratásnál a községben. Tavaly a­zonban megjárta, mert a kalá­szok­­ egy része letöredezett és vissza­­hullott a tarlóba. „Úgy sajnáltam, mi­kor megláttam a sok szemet és ka­lászt elhullva. Nem tudtam,­, hogy most mit csináljak, kézzel szedegessem­,, össze, m­­ért ,gereblyével azt nem lehe­tett“ — mondotta visszaemlékezve a tavalyi aratásra. Nagy volt az árpá­nál a szemvesztesége, pedig csak 2 na­pot késelt­ m­eg. Azt várta, hogy min­den egyes szál teljesen beérett legyen és éppen ez okozta a vesztét. Az idén már­ megelőzte­­ 1 szemveszteséget. Mikor látta, hogy már csak a tábla szélén van egy-két szál, aminek még szüksége volna pár napi érésre, hozzá­­fogha.11 az aratáshoz. Nem­ várt mé­g egy flom­, lak­oj­okat a tavalyi fapad talajokon. De meg is lehet nézni a tarlóját. Nincs közte kihullva a sok drága sított az egész táj. A friss májusi szelek elég gyakran végigsim­ogatj­ák ezt a csodálatos zöld lepedőt és ilyen­kor mint egy felháborodott tenger, lírih­lám­zott a végtelennek tűnő gabona­­mező. M­egelégedet­len­­ álltak meg ilyenkor csak egy percre is csodál­kozni a parasztok, a jó termést ígérő gabonatáblák mellett. mag, nincsenek letört kalászok, a ké­vék ellenben annál jobban duzzadnak a tömött, acélosszemű kalászoktól. Illés János most lehajolt az egyik kereszt tövéhez, kezével a kalászok között vájkált. „Végre találtam mondja és kihúz az egyik kévéből egy marókra való szálat. ..Ne nézze elv­társ­a— kezdi a magyarázást­­—, ez itt még zöldes volt, amikor arattam". — Kérges tenyerével összetöri a kalá­szokat, majd kifújja kezéből a pely­vát és visszamarad a tiszta mag. Egy másik helyről is vesz mintát. „Ez már akkor is teljesen be volt érve“ — mondotta. Ennek a kalászait is szét­zúzza, kicsépeli és összehasonlítja a és most egy nap aratták le. Együtt ülnek Bíró házában és arról beszél­getnek, hogy a jövő héten már a ro­zsot is tudják vágni. „Alig várjuk, hogy vághassuk és tudjuk, mennyi mondja Bíró Mihály és ke­­napi nehéz munka, verejtékét les­."" zés­zl beszélgetés közben: „Tavaly is tel­jesít­ettem a beadási kötelezettsége­met és 10 mázsa gabonára kötöttem szállít­ási szerződést. Ehelyett 11-et adtam­ be. Tavaly fel sem vittem a padlásra, hanem a cséplőgéptől­ be­vi­ttem gyűj­tőhöz,de az idén sem viszem fel. 1111 nemis. várom,hogy értesítsenek,máris viszem­“.Bíró Mihály is igenlően bólogat és mint jó gazdi. Ö is azt mondja: •„311 i­s „kétféle“ magot. A valóságban semmi eltérés, nincs köztük és, mint aki meg­találta igazát, tovább folytatja beszé­dét, tovább magyaráz: — Nem érde­mes bevárni, míg minden szál telje­sen beérik, mert addigra a legtöbb nagyon is beérik és könnyen kihull belőle a mag. A szemek között nincs semmi különbség rövid száradás után. Én erről meggyőződtem és így csiná­lom a többi gabonaféleségnél is. Az idén már lesem, hogy mikor érik és mindjárt vágjuk is. A bú­zát levágjuk viaszérésben, fi rázsot pedig teljes érésben és ez­által nem hullik ki a szem. Illés János, aki már elkezdte a békearatást, nemcsak a megyében, de még hélyen sincs egyedül". Ott van a szomszédja, Ih’ró Mihály II és fél holdas gazda, aki szintén learatta őszi árpáját. A növényápolási munkálatainak nagy részét már ő elvégezte és most ő is tudja lesni gabona érését: hozzá tud kellő idő­ben fogni az aratáshoz és azt szem­­veszteség nélkül tudja végezni. Szom­szédok is, m­eg komák is Illés, meg Bíró. Az ősszel egy napon­ töröli le arcáról. Vájjon miért várják ennyire az­­ a­rat­ást, hiszen kenyérből nincs hiány. A válasz a beszélgetés során ki­tűnik: azért, mert ha kellő időben végzik az aratást, nem lesz akkora szem­vesz­teség, mindent megteszek a­ begyűjtés sikere érdekében. Én­­ is teljesítettem továb­bs a kötelezettségemet, az idén sem akarok lemaradni.“ Így néz ki Illés János boldog és az idén első napi aratása, hasonlóan néz ki a ’ komájáé, Bíró Mihályé, de ugyanúgy néz ki mindazoké, akik már hozzáfogtak a beérett gabona le­­aratásához, a békearatáshoz. „Közeledik a bő termést ígérő aratás, a mi béke?*tatáénak“ jó korán vetették a* árpát II­es János még­ mást it t mondótt A verseny­tábláról. Helyes az, hogy a szekszárdi városi tanács a burgonyavetésnél élenjáró dolgozókat a versenytábláján népszerűsítve a többi dolgozókat jobb munkára serkentette. De nem helyes az, hogy a­­ versenytáblán a kiértékelésekkel még min­dig a burgonyavetésnél tartanak, pedig azt az elvetett burgonyát már most javában esszük. Kapálás, töltögetés nem volt? Nem lesz? A faliújság tábláról. Helyes az, hogy a bátaszéki pártszervezet veze­tősége a község főterén a legforgalmasabb helyen faliújság táblát állított fel. De nem helyes az, hogy még mindig 1950 augusztus 10-i cikk és más elavult, múzeumba való íratok vannak rajta. Pedig van nem egy kiváló teljesítményt elérő dolgozó, akiket lehetne ezen keresztül népszerűsíte­ni. Nem beszélve arról, hogy volt és van is egy néhány kulák, akiket ezen keresztül ki lehetne pellengérezni. Vagy nem találták még meg a kulcsát? Dolgozók a Dunai Vasmű felépítéséért A Vasöntöde és Gépgyár dolgozói becsülettel teljesítik azt a vállalásu­kat, hogy a Dunai Vasmű építéséhez szükséges gépeket határidő előtt le­szállítják. G. Nagy Pál lakatos már elkészítette a három generátor fogas­kerékszekrényeit, Merl­ József cso­­portja befejezte a harmadik generátor hajtóművének munkáját. A szerkezeti műhely dolgozói is két héten belül befejezik a rázóürítők szerkezeti ré­szeinek elkészítését. . A gyár dolgozói nemrégiben felhív­ták azokat az üzemeket, amelyek alapanyagokat vagy félkészgyártmá­­­nyokat szállítanak a gépgyár részére, hogy legyenek segítségükre vállalásuk határidő előtti teljesítésében. A diós­győri kohászati üzemek dolgozói , már válaszoltak: a kért határidőre leszál­lítják a megrendeléseket. A Tatabányai Cement- és Mészmű­vek ifjúmunkásai vállalták, hogy ezentúl még több és jobb minőségű cementet szállítanak Pentelére. Ezért elhatározták, hogy új munkamódszer­rel rakják be a vagonokba a cemen­tes zsákokat. A cement minőségének megjavításá­ra is újítást vezetnek be az ifik. A Vasöntöde és Gépgyár dolgozói, a Tatabányai Cement és Mészművek dolgozói joggal lehetnek büszkék ered­­ményeikre, vállalásaikra. De vajjon a komlói bányászok büszkék lehetnek arra, hogy a Dunai Vasmű építését elősegítik? Még nem! Pedig Komló azért épül, hogy a Dunai Vasműnek szénbázisa legyen. Komló épül, épül­nek a lakóházak, az új utak, de a széntermelés nem tud ezzel lépést tartani. Bizonyítja­ ezt a. .100 százalék alatti tervteljesítés Komlói bánya­szók. vegyetek példát a Vasöntöde és Gépgyár, a Tatabányai Cement és Mészművek dolgozóitól, — segítsétek úgy, mint ők a Dunai Vasmű felépíté­sét! Az Állami Színház szovjet hallermes­­terének látogatása megyénkben A június 17-én megyénk községei­ben tartandó gazdanapoknak Báján délelőtt 11 órakor és Medinán délután 4 órakor hatalmas jelentőséget ad, hogy a Budapesti Állami Színház szovjet balettmestere is rész­t vesz. A gazdanapokat még színesebbé és­­ ün­nepélyesebbé a kultúrcsoportok köz­reműködése teszi. A szovjet balett­­mester e két községben megtekinti a ku­ltúrcsoportok munkáját. Nagy jelentőségű számunkra és kultúrcsopo­rtja­ink további fejlődésé­­ben nagy jelentőséggel bír, hogy a hatalmas Szovjetunió világviszonylat­ban is élenjáró művészetének képvi­selője a helyszínen tanulmányozza egy-egy kult­úrcsoportunk munkájét és kiváló tudásával segíti elő további fejlődésüket. Ez a nap mind Búién, mind Medinán örökké emlékezetes marad a dolgozók és a kultúrcsopor­tok emlékezetében. Megmutatkozik itt is a szabadság igazi hazájának és a népi demokráci­­ák­nak hatalmas segítsége, amellyel a dolgozók köz­kincsévé teszik ezen ke­­resztül is a ku­ltúra minden vívmá­nyát. Ez az esemény is nagyban elő­segíti, hogy dolgozóink -a magyar nép még fokozottabb erővel küzdhessen a szocializmus felépítéséért és a béke megvédéséért hazánkban. »> «? l­ersenyben­ a terv sikeréért A tolnai dolgozók versenyre hívták a Tatarozó Vállalat valamenny­i építésvezetőségét A jól szervezett üzemek közötti verseny nagy lendítő ereje a terv si­keres teljesítéséért és túlteljesítéséért vívott harcunknak. A versenyben való elsőség, vagy lemaradás önmagában is komoly bírálat a gyár vesztőinek és dolgozóinak munkája felett. Megyénk üzemeiben is születtek jó eredmények a versenymozgalomban kiszélesítésé­vel, a kampány­szerűség elleni harccal, a szovjet tapasztalatok fokozott fel­­használásával. Rákosi elvtárs útmu­tatása nyomán, dolgozóink ígéretet tesznek a verseny lendületének tovább­­fokozásá­ra. Munkások és műszaki ér­telmiségiek egyre nagyobb számban tesznek újabb vállalásokat eddigi eredményeik túlszárnyalására, az­ öt­éves terv sikere, a béke ügyének’ erő­sítése érdekében. A gabona és takarmány időbeni szakszerű tárolása érdekében a Tata­­rozó Vállalat tolnai építésvezetősége dolgozói versenyre hívják a válla­lat, valamennyi építésvezető c­égét a gabo­na­raktárak helyreállítási munkáinak határidő előtti elvégzésére. A június­ 10-én tartott termelési értekezlet alap­ján, mivel a gabona­raktá­rak elsősor­ban nemzetgazdasági célt szolgálnak, és a dolgozók kenyerének biztosításá­ról van szó, mi is hozzá akarunk já­rulni a mezőgazdasági dolgozók meg­feszített munkájához. A finbom­in^tárak tatarozási munkálatait határidő előtt fogják elvégezni írják a tolnai építésvezetőség dol­gozói. — A következő versenykihívást intézik a vállalat bonyhádi ,paksi, Si­mon­tornyai, szekszárdi építés­vezető­ségeinek dolgozói felé: L A szerződések szerint július 8-i határidővel befejezendő magtárok munkálata,1 turnus 30-ra, a július 15-ére befejezendő munkákat július 7-rel lehal a halandó előtt 8 nap/xal fogjuk befejezni. 2- Vila­juk hogy a magtárépitkezéseknél 100 Százalékon alul teljes,, to nem lesz. A brigádok átlagteljesítménye 125 százalék lesz. 3. A jele­lét 100 százalékra csökkentjük, tehát­­00 százalékos minő­­ségi munkát fogunk végezni. 4. A takarékosság terén 7 százalék anyagot takarítunk meg. 5. .A gabo­narak­táraknál dolgozó brigádok versenyezve fogják a mun­kát végezni. 6. Szakszerű irányításai és a dolgozók teljesítési százalékának fgye­­lembevételével a régió és szállítás, költségeket 10 százalékkal csökkent. A fenti versenykihívással két célt akarunk szolgálni. Először ki akarjuk szeres­teni a versenymozgalmat a vállalaton belül, másodszor elő akarjuk segíteni a­ gabona és takarmány időbeni és szakszerű tárolását. Kérjük az építésvezetőségek dolgozóit, hogy versenykihívásunk pontjait fogadják el, tegyék ezt azért is, hogy vállalatunk dolgozói ezzel a munkaversennyel­­ hozzájáruljjana­k a szocializmus építéséhez, az ötéves tervünk sikeres vég­rehajtásához. ígérjük, hogy a verseny­pontokat építésvezetőségünk dolgozói teljesíteni, sőt túlteljesíteni fogják. A dolgozók megbízásából: Orbán János párttitkár Schnezinger Márton ÜB gazd. felelős A Tatarozó Vállalat,­­dolgozói a szo­cialista verseny kiszélesítésével harcol­nak a lemaradások behozásáért. Ha a műszakiak, a vállalatok, vezetői megte­remtik a verseny­­ műszaki előfelté­teleit, irányítják és ellenőrzik a vál­lalásokat, fellendül a verseny, foko­zódik a munkások szakmai képzettse-Hipp József építésvezető Wiedemann János UB­ierni. felelős­ége, lelkesedése és kéz a kézben legyő­zik a legnagyobb technikai nehézsége­ket is, behozzák az eddigi lemaradá­sukat. Kövessenek el a vezetők min­dent* ,hogy a dolgozók harca sikerrel járjon és valóra váltva fe­l ajánlás­ukat gyorsítsák szocializmusunk építését; A bátai földművesszövetkezet mintegy 5400 tojást gyűjtött be egy nap alatt Mind újabb és újabb eredményei­ születnek a 20 napos tojásbegyű­jtési verseny ideje alatt. Van olyan község, mint például Nagyszokoly, amely már túl is teljesítette előirányzatát. A he­lyi földművesszövetkezet nem elége­dett meg azzal, hogy elérték a 100 százalékot, hanem tovább is fokozták az eredményt. A népnevelő munkában nem lanyhulás, hanem erősödés mu­tatkozott és így sikerült elérniök, hogy a község már 125 százalékra tel­jesítette előirányzatát. Vannak azon­ban olyan községek is, ahol még csak meg sem közelítették az előirányza­tuk teljesítését, mert mindössze 15— 20 százaléknál tartanak. Ezek közé a községek közé tartozik Bölcske is, amely az 1950—51-es évi begyűjtés teljesítésénél is az utolsók között ha­­ladt. A dunakömlődi, cikói és az ódal­­mandi földmí­vesszövetkezeteknek is van még mit tenniök a tojás, begyűjtés terén, mert ők is a leg­­hátulsók között kullognak. A lemaradt községekben talán nincs meg a lehetőség a teljesítésre? Ezt nem mondhatjuk, mert a tények azt bizonyítják, hogy azokban a közsé­gekben, ahol a földművesszövetkeze­­tek Pártunk útmutatását követik, szo­rosan együttműködnek a tanáccsal és a tömegszervezetekkel, szívós népne­velő munkát folytatnak, tudják telje­síteni az előirányzatot. A lemaradt községekben mindezek a kellékek hiányoznak. A tapasztalat azt mutat­ja, hogy a lemaradt községek nem folytatnak erélyes harcot az ellenség aknamunkájának megakadályozása ér­­dekében sem. A tojásbegyű­jtés sikere érdekében jó munkát végez a bátai földműves­­szövetkezet­­ is. Bekapcsolódott a 20 napos begyűjtési versenybe és most minden erővel azon vannak, hogy június­ 20-ig teljesítse a község tojás­­beadási kötelezettségének legalább 70 százalékát. Június 10-én, egy nap alatt ,mint­­egy 5400 darab tojást gyűjtöttek ki. Itt is szorosan együttműködik a föld­művesszövetkezet a helyi pártszerve­­zettel, tanáccsal és a tömegszerveze­­tekkel. A népnevelő munkába bevon­ják a jól teljesítő gazdákat is. A szö­vetkezet ... igazgatósága nem feledke­zett meg a személyes példámul­a­lás jelentőségéről sem. A szövetkezet ve­zetősége és dolgozói elsők voltak az előirányzat teljesítésében. Bajnok Sán­dor 5 holdas dobozó paraszt, a szö­vetkezet felügyelőbizottságának tagja már egész évi tojásbeadási kötelezett­­ségét teljesítette.­­ A község utcáit felosztották az agitációs csoportok között, a hely­színen átvették a tojást és vételi jegyet is adtak. Az átvételt megszervezték a boltok­ban is. Az agitációs csoportok, páros­­versenyében Sütő Mihály 8 ■ holdas dolgozó paraszt, szövetkezeti ■ tag saját beadási­ kötelezettségét 100 százalékban teljesítette. Népneve­lő párjával, Katona Imrével ,1 nap alatt 1200 darab tojást gyűjtöttek össze. A járási versenyben a tamási já­rás jár az élen 65,2 százalékos eredményével. Legjobban le van maradva a paksi járás, ahol mind­össze 35,3 százalékos az elért eredmény. A beadási terv teljesítésében hátul kullogó földművesszövetkezetek mara­­déktalanul hozzák be lemaradásukat. Gondoljanak arra, hogy­­ már csak pár nap van hátra és elérkezik az az idő­pont, amikorra a minisztertanács ha­tározata alapján a tojásbeadási köte­lezettség­­ 70, a baromfibeadási kötelez­­ettség 10 százalékát teljesíteni kell javítsák ki hiányosságaikat, vegyenek példát az élenjáró szövetkezetek mun­kájáról. Az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítsanak a népkeverő­­ mun­ka fokozására, de ugyanakkor az el­lenséget is­ leplezzék le minden meg­­alkuvás nélkül. Ne elégedjenek meg azzal hogy megvilágítják a dolgozó parasztok . elölt az ellenség igazi arcát, hanem gondoskodjanak arról­­, hogy a szabotáló kutakók, spekulánsok megkapják má­lló hán­­zó esőket

Next