Tolnai Napló, 1951. január-június (8. évfolyam, 1-150. szám)

1951-06-20 / 141. szám

1951 JUNIUS 20 NAPLÓ Megyénk dolgozói gazdagyűlésen beszélték meg feladataikat Havel István versenyre hívta a község dolgozó parasztságát a terménybegyűjtés gyors teljesítésére Vasárnap a községek dolgozói gazdagyűléseket tartottak. Az előt­tünk álló hatalmas feladatok, a bé­kearatás sikeres megvalósítása tette szükségessé, hogy összejöjjenek a dol­gozó parasztok, megtárgyalják a fel­adatokat, kiszélesítsék a verseny és a felajánlási mozgalmat. Fadd, Dom­­bóvár, Nagydorog, Zomba, Kisszékely, Ozora, Nagykónyi dolgozó parasztsá­gának ez a nap sokszorosan nagy nap volt, mert küldöttet választottak maguk közül, aki a 200 tagú parasztküldöttséggel ellátogat a szocializmus országába, a Szovjetunióba. Ezek a küldöttek fognak választ hozni a sokezer kíván­csi dolgozó parasztnak arról, hogyan élnek a szovjet kolihozparasztok, ho­gyan gazdálkodnak, hogy olyan, kitű­nő terméseredményeket tudnak elérni és még sok olyan kérdésről, ami világossá fogja számukra tenni a nagy­üzem­i gazdálkodás helyességét. Legtöbb községben hatalmas tömeg gyűlt össze a gazdagyűlés színhelyén. Tamásiban mintegy 1500 főnyi tömeg vett részt a gazdagyűlésen. A Párt iránymutatásával jól szervezték meg a gyűlést­ Tudatosították a dolgozó parasztokkal ennek a gyűlésnek cél­ját és jelentőségét. A jó szervezés megmutatkozott ott is, hogy a ver­sen­y­kihívásoknak és a felajánlások­nak egész sora született meg a ta­mási gazdagyűlésen. Szőke Ferenc a Vörösmarty­ utcai dolgozó parasztokat hívta ki pá­­­rosversenyre a termény és a to­­jásbegyű­jtés terén. Hajdus László Fenyő Józsefnél hívta ki párosversenyre a terménybegyűjtésre és azt mondta: — Ezzel családom­­ felemelkedését és a béke védelmét akarom szolgálni. — Göttinger István dolgozó paraszt vállalta, hogy az aratásig három­szor megkapálja a tengerit. A nagyszokolyi pártszervezet és a tanács jól szervezték meg a gazda­­gyűlést. Az eredmény nem is maradt el. A gazdagyűlésre eljöttek a kö­z­­ség legjobb gazdái és így nagyszámú tömeg vett részt a gyűlésen. A ver­senykihívásoknak és a felajánlások­nak itt is egész sora született meg. Müller József tanácstag versenyre hívta a növényápolás, aratás és az azonnali beadás terén V. Papp Jó­zsef dolgozó parasztot, aki tavaly 31,6 százalékra teljesítette termánybe­­adási kötelezettségét és az idén is 31­0 százalékra teljesítette a tojásbe­adási kötelezettségét. V. Papp József a versenykihívást elfogadta. Vállalta, hogy a széna-beadási kötelezettségét június 25- ig 100 százalékban teljesíti és egész évi tojásfeleslegét beadja a földművesszövetkezetnek C jegyre. Öcsén­yben egy helyes kezdeménye­zést indítottak el a dolgozó parasz­tok a gazdagyűlésen. Bakó György, Parragh János, Hangya Pál és Gurány István dolgozó parasztok elhatároz­ták, hogy a nyári munkák idejére összefognak és közösen végzik a mun­kálataikat. Havel István szedresi dol­gozó paraszt is a versenymozgalom beindításával készül a soronlévő fel­adatok sikeres megoldására. Családja 12 főből áll. Versenyre hívta ki a község dolgozó parasztságát a beadá­si kötelezettség teljesítése terén és elhatározta, hogy minden munkáját el­sőnek fejezi be és így a beadási kö­telezettségét is elsőnek teljesíti. A tapasztalat az, hogy ott, ahol a helyi tanács, a pártszervezet veze­tésével megtette a szükséges lépése­ket, sikerült a gazdagyűlés, mert a község dolgozói saját ügyüknek te­kintették oda elmenni, felszólalni és megtenni észrevételeiket a soron lévő feladatok sikerével kapcsolatban. Pincehelyen a szervezés csupán abból állt, hogy kidoboltatták a gazdagyűlést. A gyűlésen megjelent ugyan 3—400 főnyi tömeg, de egy­­ aktív hozzászó­lás nem volt és nem történt se ver­­­senykihívás, sem felajánlás. Udvari­ban a rossz szervezés miatt meg sem lehetett tartani, a gazdagyűlést. A paksi gazdagyűlés megszervezése is csak dobszóból állott. Emellett hiány­zott az éberség is. A gyűlésen nem­csak dolgozó parasztok, hanem­ azok ellenségei, a kulákok is részt vettek. A gyűlést az ellenség is szervezte és így nem is történt versenykihívás, vagy felajánlás. A decsi pártszervezet és a ta­nács se fordított nagy gondot a gazdagyűlés megszervezésére. Pedig nagy szükség lett volna arra, hogy megtárgyalják főleg az aratással kapcsolatos feladatokat, mert hiszen a decsi határban nagyon sok olyan őszi árpa van, amit már napokkal ez­előtt lehetett volna aratni. Hogyan akarja a decsi tanács, hogy az aratási munkálatok sikeres elvégzésével hoz­zájáruljanak felemelt ötéves tervünk sikeres teljesítéséhez, amikor a köz­ség dolgozóit nem aktivizálják és gaz­dagyűlésen nem beszélik át a felada­tokat, nem rakják le az alapokat az aratási munkálatok meggyorsításához? A vasárnapi gazdagyűlések megmu­­tatták, hogy megyénk dolgozói hall­gatnak Pártunk szavára és nem az el­­lenség tanácsát követik az aratás megkezdésénél. Az a sok száz párosverseny felhívás, amelyet dolgozó parasztjaink tettek a vasárnapi gazdagyűlésen, mind azt bizonyítja, hogy az aratás sikeres el­végzését harci feladatnak tekintik egyéni dolgozó parasztságunk körében is. A páros- és a tömeges versenyek is, mind azt célozzák, hogy a beérett gabona minél előbb, szemveszteség nélkül keresztekbe, majd a cséplő­gépbe kerüljön. A vasárnap megtar­tott gazdagyűléseken megszületett versenykihívások, vállalások mintegy felhívás, beszélnek az imperialisták hazai ügynökeinek, a kulákoknak. Ar­ra hívják fel a figyelmüket, hogy hiá­ba minden mesterkedésük, hiába min­den hazug, rémhírterjesztésük, mert a dolgozó parasztság saját ügyének te­­kinti elősegíteni a soronlévő munká­latok sikerét, amely fontos alapja a béketábor erősödésének. Rendelet a gépállomásokkal kötendő szerződésekről A fö­l­d­mű velésügyi miniszter rende­lete szabályozza az 1951—52. gazdasá­gi évben szükséges gépi mezőgazdasá­gi munkák elvégzését. A termelőszö­vetkezetek és termelőszövetkezeti cso­­­­portok a gépállomásokkal a megadott szerződésminta szerint kötnek szerző­dést, az egyénileg dolgozó parasztok pedig a földművesszövetkezet útján köthetnek szerződést a gépállomással. Gépállomásaink eddig i­s jelentős se­gítséget nyújtottak a termelőszövetke­zetek és az egyénileg dolgozó parasz­toknak. Ebben az évben már a tarló­­hántás, szántás, vetés, kultivátorozás mellett igen sok gépállomás a növény­­ápolásban is segítségére sietett terme­lőcsoportjainknak. A gépállomások dolgozói újításokkal számos talajmű­velő eszközt tettek alkalmassá a kapá­lás és egyéb növényápolás elvégzésére. A gépállomások jó munkája segítette termelőcsoportjainkat a négyzetes ku­koricavetésnél is s ezzel hozzájárult­­, hogy majdnem minden III. típusú ter­melőszövetkezeti csoport négyzetesen vetette el kukoricáját. Márczis Antal, a földművelésügyi miniszter helyettese a rendelettel kap­csolatban rámutatott arra, hogy a" gép­állomásokkal kötendő szerződések még jobban megerősítik a gépállomások és a termelőszövetkezetek közötti kap­csolatot. NEMZETKÖZI KÉRDÉSEK Fokozódik a fasin­t» önrésv az Egyesült államokban A Melion-család a legelső helyek egyikét foglalja el a nagy amerikai milliárdosok névsorában. A Mellonok birtokában hatalmas ncél- és alumi­nium-művek, villamosberendezéseket gyártó vállalatok,­stb. vannak. Sok vállalatuk Pittsburg vidékén, Pennsyl­vania államban működik.. Pittsburgot minden túlzás nélkül a Merlonok va­­dászter­ületének nevezhetjük, már hosszú évtizedek óta korlátlanul ga­rázdálkodnak itt. Néhány hónappal ezelőtt a pittsbur­­gi városi bíróság óriási laktanyaszerű­ épületében bírósági tárgyalás kezdő­dött az állam területén működő kom­munista szervezet három vezetője, Nelson, Onda és Dolson ellen. Azzal vádolják őket, hogy „lázadásra bujto­­gattak". Valójában ezeknek a kommu­nistáknak, akik önfeláldozóan harcol­nak a nép boldogságáért, egyetlen bű­ne az, hogy harcoltak a békéért és fel­hívták a pittsburgi munkásokat: köve­teljék az amerikai kormánytól a véres koreai agresszió megszüntetését. A pittsburgi bűnpert a Meílonok paran­csára rendezték és a bírák tevékeny­ségét állandóan az ő ügynökeik irá­nyítják, ellenőrzik. A perben a fősze­repet a vád tanúja, bizonyos Mag Quetle játssza, akit a Merlonok több mint tíz évvel ezelőtt fogadtak fel, hogy kémkedjék a munkások között, gáncsolja el a sztrájkokat és spiclis­­kedjék a kommunistákra. Quetle ha­zudozását és rágalmait úgy tárják a bíróság elé, mint amely alapot szol­gáltat arra, hogy az államban működő kommunista pártszervezet vezetőit el­ítéljék és betiltsák az állam területén a Kommunista­ Párt tevékenységét. A Merlonok minden egyes tárgyalásra suhanó é­s gangszter­ bandákat külde­nek, amelyek tettleges bántalmazással fenyegetik a vádlottakat. Az „acélki­­rályok“ lepénzelt helyi sajtója és rá­diója zajos kampányt folytat, hogy be­feketítse és erkölcsileg megalázza a vádlottakat. Az amerikai monopóliumok félnek a békétől és mindenkit üldöznek, aki til­takozni mer az őrült fegyverkezési hajsza és a Wall­ Street nyereségeit szaporító új háború előkészítése ellen. A monopóliumok parancsának enge­delmeskedő kormány az erőszak és a reakció egész gépezetét mozgósította az ország haladó szervezeteinek eltip­­rására. A drákói MacCarren-törvény elfoga­dása, amely előírja e szervezetek tevé­­kenységének betiltását és vezetőik le­tartóztatását. az Amerikai Kommunis­ta Párt nemzeti bizottsága tizenegy tagjának elítélése, csak kezdete volt annak a nagyarányú támadó hadjá­ratnak, amelyet a reakció z amerikai nép demokratikus jogai és szabadsága ellen indított. Nyomban ezután több mint 170 haladó szervezetet tettek „fe­kete listára“. Edgar Hoover, a Szövetségi Nyom­o­zó Iroda (FBI) vezetője, kijelentette, hogy rendőrsége 113 millió ujjlenyo­matot gyűjtött amerikai polgárokról és 60 millióról vezet nyilvántartást. Most a FBI és az úgynevezett „ame­­rikaellenes tevékenységet vizsgáló bi­zottság“ segítségével még két rendőr­szervezet alakult: „felforgató tevé­kenységet ellenőrző hivatal“ és a „sze­mélyi biztonság és jogok kérdéseivel foglalkozó szövetségi bizottság“. Az országban már nem elég a börtön. Nemrég Benelt, a szövetségi börtön­­ügyi igazgató azt javasolta a képvise­­­lőh­ázban, hogy utaljanak ki 473 ezer­ dollárt négy katonai tábor építésére; ezeket koncentrációs táboroknak akar­ják felhasználni a haladó elemek el­len. A rendőrség segítségére igénybe­­vették a különböző fasiszta szervezete­ket, a „Ku-Klux-Klan“-t, „Amerikai Légió“-t, stb. Közismert gyilkosok és gangszterek büntetlenül garázdálkod­hatnak az amerikai városokban és fal­vakban, kegyetlenkednek a színes la­kossággal és bandita-támadásokat ren­deznek a békegyűlések és tüntetések résztvevői ellen Stanley Novell, volt amerikai szená­tor, aki nemrég körutazást tett az or­szágban, megállapítja, hogy az álla­mok helyi hatóságai féktelen hajtóva­­dá­szatot folytatnak a béke hívei ellen és minden eszközzel akadályozzák a békeharcnak szentelt felvonulások és gyűlések szervezőit és azokat az egyszerű munkásokat és családjaikat, akik e gyűléseket látogatják. Pawtuc­ket városban (Rhode Island állami kihirdették, hogy­ a rendőrség ny­il­vántartásba veszi mindazokat, akik a békegyűlésen megjelennek. (Folytatjuk) Az Állami Színház szovjet fpa Jettm­es­tere meglátogatta a bátai tánccsoportot A bátai tánc­cso­portot, amely ha­­zán­k fővárosában is nagy sikerrel szerepelt, nagy megtiszteltetés érte június 17-én. Az Állami Színház szov­jet bar­ettmestere Meszerer elvtárs lá­togatta meg a tánccsoportot. Szemé­lyes tapasztal­atokat szerzett a tánc­csoport helyi viszonyairól és új len­­dlítő erőt adott nekik a további még fokozottabb munkához. A falu dol­­gozói lázasan várták a vendégek meg­érkezését­. A tánccsoport még egy utolsó próbát tartott a gazdagyűlés után, hogy­­ készülve ott helyben is olyan sikert arassanak, mint főváro­sunkban. A kitűzött időre a vendé­geik motorhiba miatt nem tudtak pon­tosan ott lenni és a falu lakosain és a tánccsoport tagjain lassan lehan­­goltság vett erőt, sajnálták volna, ha az ünnepség elmarad. Annál nagyobb volt a lelkesedés, és a szovjet­ vendégek ünneplése, amikor bár késve, de mégis megér­keztek. Pillanatok alatt elterjedt a faluban az örömhír és a földműves­­szövetkezet nagytermét zsúfolásig megtöltötte az érdeklődők és ünnep­­lők tömege. A szovjet balett­mester örömmel és elismeréssel nézte végig a megilletődött tánccsoport műsorát. Majd a végén tolmács útján köszön­te meg Béta község, dolgozóinak és a tán­c csoport­n­ak­ a lelkes ünneplés és a jó szereplést. Egy szovjet természettudós is volt a társaságukban, aki már egy éve van hazánkban. Különösen az ifjak és gyermekek munkája­­ iránt érdeklő­dött. Megnézte, e­g­y - eg­y tanuló bizo­nyítványát és tört magyarsággal szí­vélyesen elbeszélgetett a dolgozók­kal. Tolmács útján rávilágított a ta­nulás, a művelődés fontosságára. Bá­la község dolgozóitól körülvéve szí­vélyes búcsúzkodás után eltávoztak a1 faluból. A község dolgozói még so­káig ott maradtak és éénken tár­gyalták a szovjet vei­ségek minden egyes szavát, örömmel állapították meg, hogy a szovjet emberek ked­vessége és szeretete, a dolgozó nép iránt itt is mennyire megnyilvánul. A gyermekik közül azok, akikkel a szovjet emberek, beszélgettek, büsz­kék voltak arra és még utánra jó so­káig örömből csillogó szemmel mesél­­ték a többieknek a nagy eseményt. Ez a nagyjelentőségű esemény is fényesen bizonyítja, hogy a tudo­­mány,­­ a művészet, a dolgozó nép közkincsévé vált és dolgozó népünk bármilyen poszton l­évő fia csak azért dolgozik még jobban, hogy mind fa­­luba,­ mind városba, még hatalmasabb eredményeket érjünk el kultúrsorra­­l a­műnk terén a béke megvédéséért, épünk szebb és boldogabb jövőjé­ért. Sürgősen számolják fel az egyenlősdit a kétyi Alkotmány tszcs-ben Termel­ő csoportjaink n­agyrésze okult tavalyi tapasztalatain és az idén már nem csoportosan dolgoznak, hanem a tervüket felbontották egé­szen az egyénekig, ugyanígy a föld­területet is felosztották. Vannak olyan termelőcsoportok is, amelyeknek nem volt alkalmuk saját munkájukon ke­­resztül meggyőződni ennek a helyes­ségéről, mert vagy a múlt ősszel vagy a télen alakultak. Ezek közül a fiatal, termelő csoportok közül leg­többen nem is vártak arra, hogy sa­­ját karukon tanulhassanak, hanem hallgattak Pártunk szavára és már a kezdetkor kijelölték nemcsak a bri­gádok, munkacsapatok, hanem min­den egyes tagnak külön-külön is a földterületet. Az ilyen csoportok fia­tal működésük ellenére is jó ered­ményt tudnak majd felmutatni, mert a versenymozgalmukat helyes irány­­ban tudják szélesíteni és jobban ki­domborodhat az egyéni felelősség is. Ezt a követendő példát nem talál­juk meg azonban a kétyi Alkotmány term­előcso­portban, annak ellenére, hogy már az ősszel­ alakult Alakuláskor alig pár darab állatuk volt a szán­tási és a vetési munkálatok jórészét géppel végeztették és így nem tu­dott minden tag a saját ,,portáján“, a csoportba állandóan munkát ta­lálni. Amikor volt is munka, akkor sem he­vesen járt el a csoport tag­sága, mert nem­ vezették be mindjárt a munkaegységet és ami még ro­s­­­szaabb, az egyenl ösdiség elvénél is helytelenebb módon volt a­ teljesít­mény beírása. Nem azt írták be, hogy ki mennyi munkát végzett el, hanem azt, hogy ki hány napot dolgozott. A csoport tagjai pedig nem nap­számos munkát végeznek, hanem kö­zösen, saját maguknak dolgoznak. Az alapszabály is kimondja, hogy min­den egyes tagnak csak a valóságban elvégzett teljesítményét lehet beírni és év végén elszámolni. Később maguk a tagok is rájöttek ennek a módszernek a helytelensé­gére. Pártunk is többször figyelmez­tette a csoport tagjait,­ hogy milyen helytelenül cselekednek akkor, ami­kor nem az elvégzett munkát írják be a tagoknak, hanem a ledolgozott na­­pok számát. El is határozták az Al­kotmány tagjai, hogy ezen változ­tatnak. Változtattak is, de hogyan? A napszámban való elszámolásról át­tértek az egyen­esdiség elvének kö­vetésére. Amikor valamilyen mun­kát­­ végeznek, felmérik a végén az egész brigád, vagy munkacsapat tel­­jesítményét és elosztják annyival, ahány­an részt vettek a munka elvég­zésében. Ez az elv is helytelen. Ezt felismerte már legtöbb termelőcs­o­­port és szívós harcot indított ennek teljes mértékben való kiküszöbölése érdekében-Ahol az egyenlősdi uralkodik, nem lehet igazságos a teljesítménybe­­írás és az évvégi elszámolás sem. Amikor többen kapálnak egy csomó­ban, van amelyik jobb minőségi mun­kát végez, mint a másik. Ezt adóm­ban nem veszik figyelembe a kétyi Alkotmánynak­, mert egyenlően van­­ beírva a teljesítmény, ped­ig a­k­i jobb minőségi munkát végez­, több munka, egységet­ érdemel, mint az, aki nem törekszik a minőségre. Ahol megtűrik az egyenlősdit, nem fokozódhat a munka üteme sem Az egyenlősdi inkább a munkaver­seny alatt áfását eredményezi, mint a munkaverseny fokozását. Azt pedig tudjuk, hogy ott, alap! nincs egészséges munkaverseny, a terme­lésben sincsenek jó eredmények. A kétyi Alkotmány tagjainál alig van valami, ami serkentse őket a több munka elvégzésére. Hiába érne előbb ki­kapáláskor az egyik tag a soron meg kell várnia a többit, mert akkor többet dolgozik, mint a társai. Ez­t pedig ne­m csinálja meg egyik tag sem, mert este úgyis egyformán ír­ják be mindenkinek a teljesítményt. Az olyan csoportokban, ahol az egyénekig is felbontották a te­rvet, felosztották a területet ilyen már nem fordulhat elő. Ott megvan arra a le­hetőség, hogy pontosan be lehessen írni minden egyes dolgozónak azt, amit aznap teljesített. Ahol azt látják a tagok, hogy teljes egészében beír­ják nekik minden elvégzett munká­ért a teljesítményt, törekednek a ma­gasabb teljesítmények elérésére és kiszélesítik egymás között a páros­­versenyt. Az így szélesedő verseny, mozgalom egészséges és meghozza a gyümölcsét, mert­ a tagok között va­lóban az eredmények fokozását é­­s ezen keresztül­ a jövedelem növekedé­sét szolgálja. Az Alkotmány tagjai, amint a párt­­olóik bizonyítják, elindultak a he­ly­es úton, de­­ azon nagyon lassan haladnak, mert még nem jutottak tov­váb az egye­nl­ősdimél. Gyorsítsák meg­ ezt a haladást és sürgősen kü­­szöböljék ki az egyenlősdit.­ Vegyenek példát az olyan termelő­­csoportokról, mint a mözsi Úttörő, ahol az egyenlősdi kiküszöbölésén keresztül egészséges versenymoz­­galom fejlődik ki. Ha ezt így csinálják, a tagok sokkal­ lelkesebben­­ fognak dolgozni, sokkal nagyobb teljesítményeket tudnak el­érni é­s ezt látva, az egyéni dolgozó parasztok figyelmét is sokkal jobban leköti a nagy üzemű gazdálkodás.

Next