Tolnai Napló, 1951. január-június (8. évfolyam, 1-150. szám)

1951-01-07 / 5. szám

megtakarításban, selejtcsökkentésben jó eredményt érnek el a Paksi Konzervgyár dolgosói Meg kell javítani a népnevelő munkát MunkazzüitTt hangos a paksi Konzervgyár épülete. Serényen folyik a munka, a szocialista termelés. Ambrus Ödön üzemi pártitkár vezet bennünket <rz üzemben Míg végig megyünk a hosszú épületen ,elmondja, hogy Ip 50-es tervüket globálisan december 30-án befejezték. A dolgozók 50 százaléka van munkaverseyben és 51 dolgozó kötött hosszúlejáratú versenyszerződést. A szerződésben a termelés növelését, a minőség megjavítását és önköltség csökkentését vádolták, ezt a vállalásukat 100 százalékban teljesítették és a dolgozók. Elérkeztünk a dobozkészítő műhelybe, ahol szorgos női munkáskezek készítik a konzervekhez szükséges bádogdobozokat." Itt dolgozik Horváth Mária, ebben az üzemrészben. Horváth Mária a tervismertető értekezleten, a m munkaverseny fokozása, a termelés növelése, a tervév sikeres befejezése érdekében vállalta, hogy a tervelőirányzatot teljesíti, illetve túlteljesíti. Kérdésünkre elmondta, hogy harcot indított a selejt ellen. Az önköltségcsökkentés terén máris eredmény tapasztalható. Eddig 2900 darab doboz fedőből 34 volt a selejt. Most 5000 darabból 16 selejtes került csak ki. Elmondja, hogy az itt dolgozók mindent elkövetnek a több és jobb munka érdekében. Ebben a törekvésükben s portszervezet, a szakszervezet és a vállalatvezetőség minden támogatást megad. It dolgozik Ambrus Ödönné dobozforrasztó is, aki vállalta, hogy munkamódszerét átadja dolgozó társainak. A legutolsó heti teljesítése 140 százalék volt. A munka jó megszervezése,a lelkiismertes munka tette lehetővé, hogy jó eredményt értem el — mondja Ambrus Ödönné forrasztónő. Míg átmegyünk a következő műhelybe, Ambrus Ödön párttitkár elmondja, hogy Sztálin elvtárs születésnapjára szereteteknek és hálájuknak kifejezéseként, minden dolgozó vállalását 100 százalékban teljesítette. A takarékossági mozgalom szükségességét felismerte minden dolgozó, ennek köszönhető, hogy a vállalt 75 mázsa szénmegtakarítást, 100 százalékban teljesítették. A dobozgyártásnál elesett lemezhulladékokat összegyűjtik ,és tubusgyártásra más üzemeknek felajánlották. Van az üzemnek egy büszkesége ifj. Rödlmajer János újító. Meggyszártépőgép-újítását az Országos Találmányi Hivatal is elfogadta. Ez az újítás 80 dolgozó munkáját végzi el. Az évi megtakarítás az előkalkuláció szerint, 80,000 forint. A burgonyamosó és szárító műhelyrészben hatalmas keverő- és mosógépekbe rakják be a piszkos burgonyát, mely tisztán, fehéren kerül onnan ki. Egy másik gép a lemosott burgonyát vékony szeletekre vágja, így kerül a szárítóba. Hatalmas rácsokon kerül a gőzzel 90 fokra fűtött szárítóba. A gumicsizmás dolgozók szorgalmasan végzik a nedves munkahelyen munkájukat. Itt dolgozik Szabó Ferenc üzemlakatos, akit „ üzem legjobb dolgozója“ oklevéllel és 300 forinttal lett jutalmaztak jó munkájáért. Átlagteljesítménye 128 százalék. Márton Imre géplakatos ugyancsak oklevéllel és 200 forinttal lett jutalmazva. Átlagteljesítménye 131 százalék volt. Kérdésünkre elmondja, hogy a munka jó megszervezése a munkaidő teljes kidolgozása és a politikai felvilágosító munka eredménye ez a teljesítés.r- A gépek gyors és pontos javítása a dolgozók munkáját is elősegíti. Szabó Mária szárítónő teljesítése 1,20 százalék. Egy értékes mellékterméke is van az üzemnek, a keményítő. A lerakodott keményítőt átszitálják, megszánják és úgy értékesítik. Az eredmények mellett azonban vannak hibák is. A dolgozók nem ismerik a szakmai és poltikai képzés óriási jelentőségét. A megindított politikai iskolán mindössze 14-en vesznek részt. Nagy hiba, hogy a dolgozók görcsösen ragaszkodnak maroknyi földjükhöz és a termelés rovására hiányoznak. Ez megmutatkozik a munkafegyelem lazaságánál. Mindennaposak a késések, gyakoriak a hiányzások. Ez a munka, a tervteljesítés rovására megy. Nem ismerik fel a dolgozók pártunk vezére, Rákosi elvtárs szavainak nagy jelentőségét és nem látják tisztán, hogy csak a Párt irányvonalának követése a célravezető. Nagy feladat hárul az üzemi pártszervezetre és a szakszervezetre, ezen hibák sürgős kijavításával. A nevelő munka azonban eredményre fog vezetni. Meg kell javítani az itt dolgozóknak a párthoz való viszonyát. Oda kell hatni, hogy minden dolgozó megértse, hogy a Párt vezetése és irányításával érhető el csak a kívánt eredmény. Indítsanak kemény és kérlelhetetlen harcot a felvilágosító munkán keresztül az eredmények megjavítása érdekében. A m munkaverseny további szélesítésével, a dolgozók öntudatának emelésével vegye ki részét a paksi Konzrevgyár is a békeharcból, az ország szocialista termelésén keresztül az ötéves terv sikeréért ,a béke biztosításáért. A hibák kijavításával zárkózzanak fel a hatalmas béketábor harcos seregéhez és vigyék győzelemre a szocializmus ügyét. Elméleti színvonalunk emelését segíti elő az Anyag- és a terckíUatés rendszeres olvasása Tervértekezlet a kölesdi vajüzemben December 29-én tartották meg a kölesdi vasüzem dolgozói tervértekezletüket- ismertették az 1950. évi munkateljesítményüket s az 1951. terv-év előirányzatát, hogy tudja meg minden dolgozó, hogyan végezték el az 1950. évi tervüket és mik voltak annak a hibái, amit ki kell javítani, mennyiségileg és minőségileg. Fogarasi Márton vállalatvezető elvtárs ismerteti az 1951. évi terv teljesítésének eredményeit, megállapítja, hogy a tejbegyűjtés terén nem tudtak 100 százalékos munkát végezni, mert az utóbbi időben a munkafegyelem meglazulásában jelentkeztek a hibák. Utána ismerteti az 1951. évi terv részleteit, hogy minden dolgozó ismerje meg a negyedéves és a havi tervét. Ezenkívül minden dolgozó saját tervét napokra tudja felbontani. A szocialista gazdálkodás alapja a tervgazdálkodás. A terv végrehajtásának egyik fontos kelléke a munkafegyelem.Rávilágított, hogy milyen nagy jelentősége van, hogy a tervünket végrehajtsuk. De ezt úgy tudjuk csak végrehajtani, ha jól felkészülünk mind politikailag, mind szakmailag. A munkamódszereinket,tapasztalatainkat át kell adni egymásnak, mert ezzel is népgazdaságunk fejlődését segítjük. Bognár János sajtmester hozzászólásában vállalta, hogy a sajt minőségét az 1950. év tervéhez viszonyítva 5 százalékkal emeli és ezzel is népgazdaságunk fejlődéséhez, ötéves tervünk sikeres befejezéséhez, járul hozzá. Gabnay István egy újítást jelent be, amellyel az energia felhasználásában 2 százalék megtakarítást érez, ezzel az üzem jobb kihasználását fogja elősegíteni. A dolgozók nagy figyelemmel hallgatták végig a tervértekezletet és magukévá tették, hogy a hibákat, amik eddig felmerültek, kiküszöbölik. Ezzel az értekezlet végetért. 1951 JANUÁR 7 A pincehelyi gépállomás dolgozói kiértékelték eddigi munkájukat Vállalták újabb dolgozók beszervezését a tanfolyamra A pincehelyi gépállomás dolgozói termelési értekezleten értékelték ki elmúlt ért munkájuk során elért eredőiény fejűét és az észlelt hibákat. A beszámolót Simon Mihály elvtárs, a gépállomás vezetője tartotta. Kitűnik a beszámolóból, hogy a gépállomás megyei viszonylabban a Ilik helyen végzett. Dicséretben részesíti a termelésben élenjáró dolgozókat, akik megállták a helyüket szocializmusunk építésének keretén belül a mezőgazdaságunkban a gépi munka hatásos alkalmazása terén. A dicséretet kapottak között van T. Kovács József traktoros is, aki az idénytervét 146 százalékra teljesítette. Munkájára jellemző, hogy tapasztalatait igyekezett átaldni a többinunkatársainak is. Biczi György és Keszler Vilmos a minőségi munkájukért kaptak dicséretet. A pincehelyi gépállomáson megállapítható azonban az is, hogy jobb eredményt is érhettek volna el. Ezt gátolta, hogy nem akalult ki a gépállomáson komoly versenyszellem és ezáltal nem volt meg a kellő lelkesedés sem. Laza volt a munkafegyelem is. Megtörtént például az is, hogy 9 órakor mentek ki dolgozni a traktorosok. Kissé gyenge volt a munkaszervezés is, mert megtörtént az is mint például Budai János hozzászólásában elmond — mikor Simontornyán dolgoztam nagyon sokszor ide-oda kellett járkálnom a géppel, ami nagy kiesést okozott a munkámból. A hibák kiküszöbölésével a vezetőség sem teljesítette teljesen a feladatát. Sokkal nagyobb gondot kellett volna a politikai nevelésre fordítani és ezáltal el kellett volna érni azt, hogy a dolgozók államával, a dolgozó nép államával szembeni kötelességérzet tudatában, nagy súlyt fektetett volna a felmerült hibák kiküszöbölésére és megakadályozására, többek között az üzemanyagfogyasztás csökkentésére is. A gépállomás vezetője a termelési értekezleten foglalkozott a téli oktatás fontosságának ismertetésével is. Hangsúlyozta, hogy szocializmust építő országunknak minél több szakemberre van szüksége. — A gépállomás dolgozói nagyobbrészt meg is értették ennek a jelenségét, amit bizonyít, hogy többen kívülálló hallatok beszervezését vállatták, bodor Ferenc 2, Hartai József 2, Csibráki György 1, Takács József 1, és Kelem András szintén 1 hallgató beszervezését vállalták. El kell érni a pincehelyi gépállomás vezetőségének és dolgozóinak, hogy munkájuk megjavításával. Pártunk iránymutatásának követésével az idei hibák még egyszeri előfordulását megakadályozzák, az ideinél még sokkal jobb munkát végeznek. Gondoljanak arra, hogy mezőgazdaságunk szocialista átszervezésénél az egyik legnagyobb feladat a gépállomásokra hárul, mely feladatatot csak munkájuk fokozásával tudjuk megoldani. — Az elmúlt évi munkájukból ép elég tapasztalat áll rendelkezésükre, amit feltudnak és fel is kell a további munkáiknál használni. Fektessenek nagy súlyt a mostani, téli időszak alatt a politikai és szakmai oktatás sikeres megvalósítására. Gondoljanak arra, hogy csak szakmailag jól képzett és politikailag kellően öntudatos traktoristák tudják a helyüket megállni a szocialista termelés frontján. Új gépek gyártását kezdi meg a nehézipar a második tervévben Gépiparunk az 1951-es évben sok, hazánkban eddig nem gyártott gép előállítását kezdi meg. Az ötéves tervben előirányzott építkezéseket gyorsítja meg az úgynevezett ,,döngölő béka“. Ez a gép egy ötszáz kiló súlyú készülék, amelyet az építkezéseknél a föld egy engedésére használnak fel. Az 1951 -es évben négyszer , annyi döngölőgépet gyártunk mint az elmúlt évben. Nagy ledülettel indult meg ebben az esztendőben a kábelgyártó gépek gyártása is, amelyek az év végére el is készülnek. Textiltermelésünk fokozására a vetülékcsévéző gép gyártását még ebben az évben elkezdték. Eddig a vetülékcsévéző gépeket külföldről vásároltuk:,. — ........ ......................V: ■: Peter Wipp, a Németi Demokratikus Köztársaság haladó szellemű írójának megkapó írása ez a novella, mely a dolgozók szép, életének egy epizódját mutatja be. Parfunde János kárpitos ötvenhárom éve, volt, amikor először jutott el a mesék birodalmába és ezt a csodálatos eseményt — a kezénél köszönhette. A dolog úgy történt, hogy a szakszervezeti irodában ez a kéz szórakozottan egy asztalkán heverő tarka kis füzet után nyúlt, melyről kiderült, hogy az nem más, mint egy üdülőhely ismertetője. Parfunce János keze — akárcsak a kárpitos egész élete — szürke és bütykös volt, telve karcolásokkal és forradásokkal. Minden egyes ujj a munkában eltöltött évtizedeket idézett, éhségre , filléres gondokra emlékeztetett. De ezek az ujjal okosak is voltak, és tudták, hogy garasokkal semmit sem lehet az életben elkezdeni. A garasok sohasem voltak elegendők se a mindennapi kenyérre, se arra, hogy gondtalanul házbért lehessen fizetni belőle. És garasokból sohasem jutot volna egy ilyen füzetkére, amely — mint ahogy abban meg van írva — tizennégy napos gondjala, életet jelent, valódi természettel, beleértve a teljes ellátást is. —• Beleértve? ,— kérdezte Parfunde János é; gyanakvóan körülszaglászta minden oldatról ez a kevéssé ismert szót. — Teljes ellátással, mindent beleértve? — kérdezte ismételten. — Mindent beleértve .— válaszolta a szakszervezet alkalmazottja. —■ Szerencsés utal, Parfunde szaktárs. Szerencsés utat, Parfunde szaktárs . . . Méc, ezen a jókívánságon is hosszú ideig eltűnődött az idős kárpitos. De aztán egyszeresük már benn is ült a vonalban és fáradt, gondterhelt fejét odaszorította a hűvös ablaküveghez; szemét behúnyta, mert túlságosan kápráztatta a vidék, lovarepü barna és zöld színpompája. Szerencsés utat. Parfunde . . . zakatolják a vonat kerekei. Hát valóban ő volna az, aki pihenni utazik? És ahogy körültekint, valóban Thüringiát látja és nem a sivár Borsig-utcát. Berlin egyik külvárosában? Átkozol túl nehéz dolog mindezt megérteni és csomós, meggörbült ujjaival szinte megragadni szeretné a gondolatokat, de azok tovasurrannak a változó tájjal összekavarodva. És az égbolt, is olyan ragyogóan kék, mintha drága selyemből feszítették volna a látóhatárra. A kastély előtt a portás csipkerózsával befullatott háza áll, mintha a gyermekmesék világából varázsolták volna elő. Parfunde sokáig áll előtte megzavarodva. Közében tartja a kis tarka füzetet és a bűvös ,.mindent beleértve*’ cédulát. Időről- PETER WIPP: Ember a karosszék alatt időre egy oldal pillantást vet a kastélyra, amelynek ragyogó ablakai méltóságteljesen tükrözik vissza az égboltot. — Igen, kérem! — Minden a legnagyobb rendben van. Menjen csak szépen tovább a kastélyba. A kárpitos ránéz a fehér köténybe bujtatott kövér, jóképű asszonyra és csodálkozva csóválja fejét. — A kastélyba? —• kérdezi és a hangján hosszasság érződik mint aki attól tart, hogy a bolondját járatják vele. — Igen, igen, a kastélyba, kérem — feleli az asszony. — Az üdülőotthon a kastélyban van. No jó. Csak éppen Parfunde János kárpitosnak, a berlini külvárosi utcából előbb egy kicsit rendbe kell szednie a gondolatait. Most már benn van a kastélyban. Egy valódi kastélyban. Ragyogó parkett, csavaros oszlopok, márványfalak. A szobák pazarul berendezve: kilátás a parkra, a tóra ,az égre. Széles, puha ágy, süppedős szőnyeg, folyó hideg-meleg víz. Azt a csapot nyitod meg, amilyen vízre éppen szükséged van. Egy ilyen szoba lesz Parfunde János berlini kárpitos otthona tizennégy teljes napig. Ezt jelenti az a bizonyos ,,mindent beleértve."' —• Ebéd egy óra múlva a tükörteremben — közli vele a kísérője. — Hol? — kérdezi nyugtalan lélekkel a kárpitos. *■ — A tükörteremben — ismétli rendületlen nyugalommal a másik és csendben eltűnik. Tehát a tükörteremben. Mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ő a tükörteremben ebédel. Elíúló lélekzettel lapozik [UNK] az ablakhoz. A kertben virágba szökkenve állnak a hársfák. Minden csupa illat, csupa napsugár, fényfoltok tükröződnek az álmos tó felületén. Parfunde végre szabadon lélekzik, mélyen beszívja porral felítélt tüdejébe a virágok illatát. Úgy érzi, hogy most találkozott először életében a természet szívével. A tükörterem a nagy fogadószobától jobbra fekszik. Parfunde túlságosan korán érkezett le és most kíváncsian és alaposan szemügyre veszi a pazar berendezést. De egyszerre csak azt érzi — már másodszor a nap folyamán —, hogy eláll a lélekzete. Lábai a földbe gyökereznek, a térdei reszketnek. De nem a mennyezetfestmény angyalaiaitól, sem a háromtucatnyi csiszolt tükörtől, de még a mozaikpadlózattól sem. Nem. Parfunde János a terem egyik sarkában megpillant egy karosszéket. Van ugyan jó pár darab belőlük, de ez az egy, azzal a különleges áldozattal, valahogyan olyan ismerős. Megroggyant, térdekkel vánszorog Paríunde a hosszú termen át a karosszék felé. Megáll előtte, egy kicsit előrehajol. A szemei elhomályosodnak. Gyorsan és mérgesen megdörzsöli őket. — Igen. —• mondja hangosan és az üres terem visszhangozza szavát. — Igen ... Igen — isméti a visszhang. ... Kinyújtja a kezét, amely egy kicsit reszket és gyengéden simogató mozdulattal megfogja a karosszék támláját. . ... ... — Az én munkám — motyogja [UNK] magában. ~~ Az én munkám. Harmincöt évvel ezelőtt csináltam. De kinek? Kinek? Gróf... Gróf... Megint előrehajol. Emlékszik, hogy valahol, az egyik szegélybe apró belükkel bevéste a nevek Nem kellett volna, de megtette, csak úgy, a maga jószántából. Parfunde kárpitos letérdel és a kouosszék alá bújik. Valahol erre kell lennie a névnek. Ebben a helyzetben találják társai, akik jókedvűen, zajongva gyülekeznek az ebédhez. Először kicsit, meghökkentek a látványtól, de aztán sok,sok mosolygó arcot ver vissza a tükörfal. — Hahóó, ki az ott a szék alatt? Parfunde vérvörös arccal mászik elő. A szeme könnyben úszik. A váratlan találkozás régi munkájával nagyon meghatotta. Fojtogatta a sírás. Erőtlenül hullanak a karjai a karusszel támlájára. — Az én munkám... — mondja lassan és halkan. — Harmincöt évvel ezelőtt csináltam. Azonnal megismertem. — Éljen! Éljen! — kiáltják az üdülőtelep lakói. Gyorsan beültették Parfundét a puha párnák közé, vállakra emeltek a karosszékkel együtt és úgy vitték diadalmenetben az ebédlőasztalhoz.^ — Ez a te karosszéked, elvtársi itt mindig ebben fogsz ülni. Jól van, jól van, ne is próbálj szabadkozni. Parfunde a nagy örömtől megzavarodva, behányja a szemét. Szája szóle kicsit megvonaglik és a rándulás végigszalad ajkán. Hát mindez valóság? Igaz? A kastély és a szobája? A fák, az égés. . . a karosszék? Minden igaz? Igaz az élet is? Az élj élet? Igazán ülhetek egy olyan karosszékben, amelyet én csináltam? Ülhetek benne sokáig? Nemcsak pár pillanatra, amíg kipróbálom, hogy elég puha-e? Igen. Igen. Az új életben ez is ..bennefoglaltatik. A friss levegő, a madaráll, a napfény még a karosszék is. A karosszék annak . . unnak, aki csinálta.