Tolnai Napló, 1951. január-június (8. évfolyam, 1-150. szám)
1951-06-03 / 127. szám
, | p [ i 1 «*! JUNIUS S NAPLÓ A gyönki járás dolgozó parasztsága befejezte a cukorrépa egyelését és első kapálását Termelőcsoportjaink példái mutatnak a növényápolási munkálatot bari Ax elmait hetek során beállt jó tavaszi időket dolgozó parasztságunk igyekezett kellő mértékben kihasználni. Ennek következtében megyénk területén jó előrehaladás mutatkozott a növényápolási munkáknál. Különösen azokban a járásokban és községetben mutatkoznak jó eredmények, ahol a tanácsok és a tömegszervezetek szoros kapcsolatot tartanak a falusi , és járási pártszervezetekkel. Azokban a községekben, ahol Pártunk iránymutatását követék, kiépítenék a versenymozgalmat, a népnevelők és az állandó bizottsági tagok személyes példamutatással kapcsolódtak be a versenymozgalomba, azt igyekeztek minél nagyobb mértékben kiszélesíteni, ott a I. növényápolási munkák és a szénabetakarítás során jó eredményeket értek el. A versenymozgalom kiszélesítésének eredménye lett az is, hogy a tavaszi növényápolási munkálatok során a rostlé«, kender és a kapásokon kívül a gabonák gyomtalanítva lettek, valamint az is, hogy a cukorrépa egyelése, sarabolása, a gyapot sarabolás i és annak első kapálása, a dohány kiültetése és annak első kapálása is teljes egészében befejeződött. Dolgozó parasztságunk már a gyapot második kapálását, kukorica, napraforgó és burgonya kapálását is csaknem teljes egészében befejezte. A versenymozgalom során járásaink közül a g vönki járás halad »z élen a növényápolási munkálatokban. A cukorrépa egyelését és kapálását teljes egészében befejezték. A növényápolási munkálatok során termelőszövetkezeti csoportjaink mutatnak példát egyéni dolgozó parasztságunk felé. A gyönki járásban a termelőcsoportok a cukorrépa második kapálásának több mint 30 százalékat befejezték, míg az egyénieknél nem mutatkoznak ilyen eredmények. A termelőcsoportoknál a kukorica első kapálását több mint 80 száazlékra, a napraforgó Qgyelését és kapálását 100 százalékra, a második kapálását közel 12 százalékra, a burgonya löllegelésüket 32 százalékra teljesítették Az egyéni dolgozó parasztság pedig a kukorica kapálását 81,6 százalékra, a napraforgó kapálását 93 százalékra, a burgonyatöltögetést pedig 21 százalékra végezte el. A bonyhádi járásban is 100 százalékig befejeződött a cukorrépa sarabolása és egyelése. A termelőszövetkezeti csoportok növényápolási munkálatai itt is messze felülmúlják az egyénileg dolgozó parasztokét. A napraforgó, burgonya és kukorica első kapálását csaknem egészében befejzilék és megkezdték a burgonya tertögetését. Az egyéni dolgozó parasztság a cukorrépa második kapálását 77 százalékra, a kukorica első kapálását körülbelül 64 százalékra, a napraforgó kapálását csaknem 98 százalékra, a burgonya első kapálását pedig majdnem egészében befejezte! A dombóvári járás körülbelül a harmadik helyet foglalja el a versenyben. Termelőcsoportjai a cukorrépa egyelésétt és kapálását befejezték, a második kapálását 26 százalékra, kukorica kapálásukat több mint 80 százalékra, napraforgó kapálásukat csaknem egészében befejezték. A burgonyás öltögetést is körülbelül 50 százalékban végezték el. Az egyéni dolgozó parasztság a cukorrépa egyelését 93 százalékra, a kukorica kapálását is körülbelül 92 százalékra, napraforgó kapálását pedig 87 százalékra, burgonya kapálását 83 százalékra, a törtögetést pedig 18 százalékban végezte el. A paksi járásban lemaradás mutatkozik. A cukorrépa egyelését és sarabolását elvégezték, első kapálásnál azonban 90 százalék körül tartanak, a második kapálását is alig 12 százalékban végezték el. A termelőcsoportok a kukoricakapálásnál körülbelül 70 százallék, napraforgókapálásnál 90, a burgonyakapálásnál is meghaladták a 60 százalékot. Az egyéni dolgozó parasztság is 90 százalék körül végezte el a cukorrépa első kapálását, a második kapálását 13 százalékra végezn i ig kell. Kukoricakapálásipál,56, ., a napraforgókapálásnál 90, a burgonyakapálásnál 75, a tömögetésnél pedig 15,7 százaléknál tartanak. A tamási járás dolgozó parasztsága is elvégezte a cukorrépa elvetését és első kapálását, a termelőcsoportok a második kapálást is 17 százalékra elvégezték, a kukorica kapálását körülbelül 43, a napraforgót 100, a burgonyát közel 64, löllögetést pedig 31 százalékra végezték el. Az egyéni dolgozók a kukorica első kapálásáé 69, másodikat 71, napraforgó kapálását csaknem egészében, a burgonya kapálása körülbelül 90, a tölt ügetést pedig közel 13 százalékra teljesítették. A szekszárdi járásban a termelő csoportok a cukorrépa egyelését elvégezték, az első kapálását körülbelül 60, a másodikak pedig 18.1 százalékra, a kukorica kapálásukat 72 százalékra, napraforgót 100, burgonya első kapálását S0, a töltögelést pedig 37.5 százalékra végezték el. Az egyéni dolgozó parasztság a cukorrépa első kapálását 64.6, második kapálását 13.3, kukorica első kapálását 82.1, napraforgó kapálását 95.1, burgonya első kapálását 96.8, i öltögetest pedig 20 százalékra végezte el. Szekszárd város termelőcsoportja a kukorica kapálását 25.9, napraforgó kapálását 90.9, második kapálását pedig 30.4, burgonya kapálását 71.4 százalékra végezte el. Az egyéni dolgozó parasztság a cukorrépaegyelésnél 86.4 százalékot ért el, kapálását pedig 60.3 százalékra teljesítette, a kukorica kapálását 628. napraforgó kapálását 67.1, a burgonya kapálását pedig 91.3 százalékra végezte el. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy egyénileg dolgozó parasztságunknak és termelőszövetkezeti csoportjainknak az eddiginél sokkal nagyobb súlyt kell fektetni a tavaszi növényápolási munkálatok mielőbbi befejezésére. Termelőcsoportjaink tagjai és dologzó parasztságunk tartsák szem előtt az aratási munkáltatok közeledését és azt, hogyha a növényápolási munkálatokat nem végzik el idejében, úgy az aratási munkálatokhoz sem foghat hozzá kellő időben és a kései aratás nagy szem vesztességgel fog járni, ami dolgozó népünk kenyérellátásának biztosítását veszélyezte!) és az ellenség malmára hajtja a vizet ■ NEMZETKÖZI KÉRDÉSEK Kik kormányozzák Amerikát ? ii. A fasiszta Wilson a Hall Street méltó szakértőié j a Wilson minden tekintetben• megfelel a Wall Streetnek. ,,Én mindig csak pénzre gondoltam — mondja — és minél többet és minél gyorsabban akartam keresni“, függetlenül attól, hogy ez milyen eszközökkel sikerült Az embergyűlölet és az embertelenség , ez Wilson ,,magasabb erkölcsisége., Nemrég, még,a „Times“ folyóirat is megírta, hogy Wilson már ifjú korában az „Electric & Co.“ gyárban gengszermódra ,,szedte meg magát". Ebben a gyárban nemcsak a szénakupacok körül, verekedett, de „nem vetett meg semmi olyan mellékkeresetet sem, amellyel még öt dollárt zsebre vághatott.“ Nem nehéz kitalálni, hogy ez a „mellékkereset“ Wilsonnál mit jelentett, kémkedett a munkások közt, akiket gyakran az ő bed ugásai alapján kergettek ki a gyárból. 1923-ban a 37 éves Wilson már a ,leneral Electric“ korporáció egyik „kedvence“ lett, sőt Swoon, e korporáció volt elnöke kinevezte a bridgeporki nagy gyár vezetőjévé. 1939-ben a „General Electric“ társaság elnöki székébe került és a második világháború alatt fegyverrel látta el a hilleristákat, akik az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagybritannia, Franciaország és más országok népei ellen harcoltak. Wilson, mint a „General Electric“vezetője, titkos kartellszerződést kötött kemény öntvények gyártására a Krupp hadiipari konszernnel, a fasizmus fő fegyverszállítójával. A háború alatt az amerikai közvélemény nyomására bűnügyi nyomozás indult a ,,General Electric“ egész vezetősége ellen azon a címen, hogy „segítséget nyújtottak a hitleristáknak, az emberiség ellenségeinek“. De a monopolisták bírósági fórumai Wilson és társaié, az amerikai nép árulóit, felmentették és „megszüntették“ ellenük a bűnügyi eljárást. Sőt mi több, csak Wilsonnak kellett hatalomra jutni, hogy a fegyvergyártásban és nyerészkedésben egykori üzlettársa, Alfred Krupp, akit háborús bűnösként a háború után börtönre ítélntek, szabadlábra kerüljön és újra megkezdje a tömeges fegyvergyártást egy új háború céljaira. A „General Electric“, Wilson, elnöksége alatt, 1950-ben a fegyverkezési hajszán és a háborús hisztérián tisztán, 119 millió dollárt keresett és arra számítanak, hogy a cég profitja 1951-ben 71 százalékkal fog növekedni. Míg az amerikaiak koreai beavatkozása előtt a „General Electric“ haditermelése a társaság egész termelésének 21 százalékát tette ki, addig az idén szépített adatok szerint is 45 százalékra fog emelkedni. Wilson, aki gondolkodásában és cselekedetében is fasiszta, nem egyszer rendezett véres bosszúhadjáratot a munkások ellen. 1949-ben rendőrcsapatok segítségével vadállati kegyetlenséggel gázolta le a philadelphiai gyárak munkásainak sztrájkját, akik az áremelkedésekkel és a tömegszükségleti cikkek drágulásával kapcsolatban jogosan követeltek béremelést. A sztrájk 56 napig tartott. A békésen felvonuló munkásokra és családtagjaikra fegyveres rendőrség vetette rá magát. A tüntetés résztvevőit ütötték-verték, a lovak nőket, öregeket és gyermekeket tapostak le. Sok volt az áldozat. Másnap az egész reakciós sajtó Wilson dícséretét zengte és kijelentéseit óriási címek alatt közölte. Ilyenformán: „Wilson dicséri a rendőrség erélyes fellépését“. „A sztrájkolók maguk kényszerítették a rendőrséget, hogy fegyvertelen nőket és gyermekeket tegyen nyomorékká.“ Csak a jogfosztottságnak és a fasiszta önkénynek olyan országában, mint amilyen az imperialista Amerika, bánhatnak el a wilsonok ilyen kegyetlenül a munkásokkal, és családjaikkal. Wilson tipikus képviselője az amerikai imperializmusnak, amely eszevesztetten arra tör, hogy meghódítsa az egész világot és az emberiséget egy új, harmadik vilgháborúba taszítsa Az amerikai monopóliumok ebben az évben az állami költségvetés dollármilliárdjait költik haditechnikára, hadianyagok, felszerelések és tömegpusztító eszközök termelésére, a koreai, a kínai, a vietnami nép és más népek ellen kezdett kalandjuk folytatására, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni új világháború előkészítésére és kirobbantására. De a világ népei nem tűrik ezt. Tömörítik soraikat, erősítik a demokrácia és a szocializmus táborát, egyesítik erőiket a hatalmas Szovjetunió körül, amely a népek közti béke, a demokrácia és a szocializmus következetes harcosa. Mesterséges esőt előidéző berendezéseket építenek a Szovjetunióban Georgiában megkezdték a tea ültetvényig két öntöző mesterséges esőt előidéző berendezések kipróbálását. A készülékeket különleges vízvezető csöveken látják el vízzel, amelybe a vizet 2—4 atmoszféra nyomással szivattyúzzák. Ezekre a készülékekre vízszűrő fejeket szereltek; ezek a fejek óriási permetezőhöz hasonlítanak, amelyek minden irányban vizet szórnak. A nagyobb teaültetvényeken hosszú vízszóró fejekkel ellátott készülékeket próbálnak ki. I «• I 3 A nemzetközi gyermeknap elé Jinden szülőnek, de különösen * * az édesanyáknak legdrágább kincse a gyermek. Az anya az, aki legközelebb áll gyermekéhez, hiszen ő adott neki életet, ő az, aki nap mint nap figyeli, hogyan fejlődik gyermekének képessége. Az első lépés, az első szó, a mosoly mind, mind újabb élmény. Ilyenkor komoly akarat és elhatározás születik meg az anyák szívében, hogy gyermekeiket felneveljék, hogy biztosítani tudják számára az emberi életet, a becsületes megélhetést, a rendes ruhácskát és azt, hogy taníttatni tudja gyermekét, hogy abból értelmes embert tudjon nevelni. A világ egy hatódó részén a Szovjetunióban a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, a Bolsevik Párt vezetésével, a nép kezébe került a hatalom és kemény harcok árán, a nagy sztálini ötéves terveken keresztül megteremtették a szovjet nők, a szovjet anyák számára azt a tehetőséget, hogy gyermekeik számára boldog, vidám életet biztosítsanak. Minden anya vágya valóra válhat a Szovjetunióban, mert itt a gyermekeket az élet virágának nevezik és szeretettel, gyengédséggel veszik őket körül. A gyermekek egészségvédelméről és neveléséről a Bolsevik Párt, a kormány, az egész nép és a nagy Sztálin gondoskodik. A szovjet iskolákban 32 millió gyermek tanul, itt nevelik a gyermekeket a haza iránti szeretetre, az egész világ népei, kicsik és nagyok, fehérek és színesek iránti tisztelésre. A Szovjetunióban 18.500 gyermekotthon működik. Az állam 6.000 szülőotthont tart fenn, többszáz férőhellyel. Egyedül a Kirgiz Szocialista Köztársaságban 280 óvoda van, 11.000 férőhellllyel, emellett tavasztól őszig 776 bölcsődét tartanak fent, a kolhoztagok gyermekeinek számára, 16.000 férőhellyel. A Szovjetuniót a gyermekek paradicsomnak hívják és valóban az is. Itt a gyermekek számára rendelkezésre áll minden ahhoz, hogy képességeiket kifejlesszék. Kultúrházak, úttörőotthonok, a nagyobb városokban gyermekpaloták vannak, ahol a legfinomabb műszer áll a gyermekek rendelkezésére, hogy kézügyességüket és képességeiket fejleszthessék. Az iskolai szünetben gyermekek milliói mennek táborba, üdülőhelyekre és szanatóriumokba pihenni. Mindezeket a lehetőségeket, ilyen boldog életet, biztos jövőt, korlátlan lehetőséget a tanulásra, csak olyan ország biztosíthat, ahol a hatalom a dolgozó nép kezében van. Olyan haza, amely a föld ezernyi kincsét a dolgozóknak osztja szét. Olyan társadalmi rend tud új embertípust, szocialista embert nevelni, ahol nincs kizsákmányolás, ahol a munka becsület és dicsőség dolga. Olyan rendszer, ahol mindennek alapja a kölcsönös segítség, az elvtársi segítségnyújtás, ahol az emberek törődnek egymással. TJlső 5 éves tervünk sikeres végrehajtásával lerakjuk hazánkban is a szocializmus alapjait és soha nem látott jólétet biztosítunk gyermekeink számára. Ezt már most is érezzük, akkor amikor hazánkban az óvodák száma 1950-ben 281-re növekedett, az iskolák és a szükséges tanerők biztosításával lehetővé vált, hogy az általános iskolákban 1951-ben 230.000-re, középiskolákban 95.000-re, egyetemeken és főiskolákon 33.000-re emelkedett a hallgatók száma. A dolgozók gyermekei ellőtt nyitva állnak az iskolák és egyetemek kapui. A szakmák százai közül azt választhatják életpályának,amelyikhez kedvük és tehetségük van. A Párt és a kormány szebbé, boldogabbá teszi évről évre gyermekeik életét. Ezért, épült meg az úttörővasút, úttörőszínház és mozi, ifjúsági áruház, iskolák és gyermekintézmények sokasága. Az elmúlt évben és úgyszintén ebben az évben is több ezer gyermeket visz az állam nyaralni a legszebb helyekre, a leggondosabb felügyelet mellett, de nagyon sok kispajtás, külföldre is eljut nyaralni. Ma már a gyermek igaz: boldogságot jelent, a szülőknek és az egész hazának egyaránt. De nem volt ez mindig így nálunk és vannak országok, ahol még ma is mérhetetlen szenvedést és bánatot jelent a gyermek a szülők számára. Az imperialista fenevadak Koreában élve temetik el és tankokkal gázolják el a gyermekeket, a megölt lakosság egyharmada gyerekek közül van. A koreai nők elmondták azt, hogy látták gyermekei, aki éhesen szívta haját édesanyja mellét, hogy tudhatta volna a csöppség, hogy anyját megölték ,és, hogy melle már nem életforrás számára. Nyugat-Németországban, amerikai, angol övezetben szovjet gyermekeket tartanak fogva a hatóságok jogtalanul. A szülők ,szívszaggató kérésére, a szovjet visszahonosító birotság ismételt kérésén sem engedik haza őket. Láttuk ezt sokan a ,,Van hazájuk" című filmben, ami világosan megmutatta az imperialisták aljasságát, amikor a kémelhárító embereit használták arra, hogy különböző helyekre cipeljék a gyermekeket, hogy rá ne találjanak a szovjet hatóságok. Céljuk az, hogy minél több embert elnyomjanak, igába hajtsanak, mert az ő hatalmuknak ez az alapja. Ezt a sorsot szánták a mi, gyér■*"“* mekeink számára is az amerikai imperialisták és csatlósaik, a belső ellenség, a kulákok és a klerikális reakció, amikor különböző rémhírekkel akarják eltéríteni gyermekeinket a tanulástól, különösen a továbbtanulástól. Szeretné az ellenség elvenni gyermekeinket, mert tudják azt, hogy az öntudatos embert nem lehet igába hajtani. Bizonyíték erre a koreai nép elszánt öntudatos harca, szabadságukért és függetlenségükért, amit a Szovjetuniótól kaptek és amit az amerikai imperialisták el akarnak vonni tőlük. De ezek az urak erősen elszámították magukat, mert azt a népet, amely egyszer megízlelte a szabadság levegőjét, nem lehet még egyszer leigázni. A koreai nép, köztük az asszonyok, az édesanyák is elszánt harcot folytanak az imperialista elnyomók ellen, azok ellen, akik az egész világ bélbeszerető ■ népeinek, így a magyar népnek, a mi gyermekeinkmtt is ádáz. ellenségei. Ezért segítik a békét akaró Százmilliók, köztük a magyar nép is a koreai dolgozók harcát. Ezért kapcsolódott bele megyénk. ■ területén G 4.000 népnevelő és ebből mintegy 3.000 nő, édesanya a koreai bélyegek eladásának munkájába. Mert tudják azt, hogy a koreai gyermekek sorsa szorosan összefügg saját gyermekeik sorsával, amint ezt Závodon Gyurics Lajosné mondta: — Én nagyon szívesen adom oda jövedelmem egy részét koreai nép megsegítésére és népnevelő munkát is vállalok, hogy minél több asszonyt fel tudjak világosítani arról, hogy a koreai nép harca összefüggésben van a mi békénkkel. Elmondom mindenkinek, hogy mit jelent a háború, mert az én fiam is az igazságtalan háború áldozata lett — Vagy Brantenbach Ádámné, aki azt mondta: — Semminemű áldozat nem nehéz számomra, mikor a koreai gyermekek megsegítéséről van szó. Hozzá akarok járulni és is ahhoz, hogy a koreai kisgyermekek arca újra mosolygós legyen, hogy elfelejtsék azokat a borzalmakat, amiket most átélnek, hisz nekem is van gyermekem. — Ezek a tények bizonyítják, hogy az édesanyák helyesen látják a békéért folyó harc jelentőségét és bekapcsolódnak a koreai gyermekek megsegítésének munkájába. T íúnius 3-án, a Nemzetközi Gyermeknapon, amikor gyermekeink boldog, vidám arcát látjuk, gondoljon minden asszony, minden édesanya a szenvedő koreai gyermekekre és végezzünk még szívósabb felvilágosító marícát a bélyegek eladása terén Világosítsuk fel a szülőket arról, hogy a koreai nép harca a mi harcunk is, mert ők azok ellen harcolnak, akik a mi gyermekeink ellenségei is. Mondjuk el azt, hogy az imperialistáik azt akarják, hogy gyermekeinknek olyan nyomorúságos sorsa legyen, mint a szüleiknek volt, hogy el akarják venni tőlünk az iskolákat, szülőotthonokat és óvodákat, bombát akarnak dobni gyermekeink játszótereire, azt akarják, hogy mi is Korea sorsára jussunk. Hívjuk fel minden édesanya figyelmét, hogy milyen nagy kötelessége vannak gyermekeink nevelése terén. Neveljük gyermekeinket hazaszeretetre, a Szovjetunió, a népi demokráciák és a világ összes dolgozói iránti szeretetre. Gyermekeinknek tudni kell, hogy mit kaptak a dolgozók államától, mit kaptak a Párttól. Ha tisztán áll előttük, hogy az ország a dolgozóké, amelyben az ő boldog jövőjük bízta, sírva van, akkor öntudatos harcosai lesznek hazájuknak, népüknek, szocialista építésünknek és békénk megvédésének. Prankier Józsefné MNDSZ m. titkár.