Tolnai Napló, 1951. január-június (8. évfolyam, 1-150. szám)

1951-06-03 / 127. szám

, | p [ i 1 «*! JUNIUS S NAPLÓ A gyönki járás dolgozó parasztsága befejezte a cukorrépa egyelését és első kapálását Termel­őcsopor­t­jaink példái mutatnak a növényápolási munkálatot bari Ax elmait hetek során beállt jó ta­­­­vaszi időket dolgozó parasztságunk­­ igyekezett kellő mértékben kihasz­­­­nálni. Ennek következtében megyénk­­ területén jó előrehaladás mutatkozott a növényápolási munkáknál. Különö­­sen azokban a járásokban és közsé­­­­­getben m­ut­atkoznak­ jó eredmények, ahol a tanácsok és a tömegszervezetek­­ szoros kapcsolatot tartanak a falusi ,­ és járási pártszervezetekkel. Azokban a községekben, ahol Pártunk irány­­mutatását köve­ték, kiépítenék a ver­senymozgalmat, a népnevelők és­ az ál­landó bizottsági­­ tagok személyes pél­damutatással­ kapcsolódtak be a ver­­senymozgalomba, azt igyekeztek minél nagyobb mértékben kiszélesíteni, ott a I. növényápolási munkák és a széna­­betakarítás során jó eredményeket ér­tek el. A verseny­mozgalom kiszélesítésének eredménye lett az is, hogy a tavaszi növényápolási munkálatok során a rostlé«, kender és a kapásokon kívül a gabonák gyom­talanítva lettek, va­lamint az is, hogy a cukorrépa egye­­lése, sarabolása, a gyapot sarabolás­ i és annak első kapálása, a dohány ki­ült­etése és annak első kapálása is teljes egészében befejeződött. Dolgozó parasztságunk már a gyapot második kapálását, kukorica, napraforgó és burgonya­ kapálását is csaknem teljes egészében befejezte. A versenymozgalom­ során járá­saink közül a g­ vön­ki járás halad »z élen a növényápolási munkála­tokban. A cukorrépa egyelését és kapálását teljes egészében be­fejezték. A növényápolási munkálatok során termelőszövetkezeti csoportjaink mu­tatnak példát egyéni dolgozó paraszt­ságunk felé. A gyönki járásban a­ ter­­melőcsoportok a cukorrépa második kapálásának több mint 30 százalékat befejezték, míg az egyénieknél nem mutatkoznak ilyen eredmények. A ter­­melőcsoportoknál a kukorica első ka­pálását több mint 80 száazlékra, a napraforgó Qgyelését és kapálását 100 százalékra, a második kapálását kö­zel 12 százalékra, a burgonya lölle­­gelésüket 32 százalékra­­ teljesítették Az egyéni dolgozó parasztság pedig a kukorica kapálását­­ 81,6 százalékra, a napraforgó kapálását 93 százalékra, a burgonyatöltögetést pedig 2­1 száza­lékra végezte el. A bonyhádi járásban is 100 szá­zalékig befejeződött a cukorrépa sarabolása és egyelé­se. A termelőszövetkezeti csoportok nö­vényápolási munkálatai itt is messze felülmúlják az egyénileg dolgozó pa­rasztokét. A napraforgó, burgonya és kukorica első kapálását csaknem egé­szében befejzilék és megkezdt­ék a bur­gonya tertögetését. Az egyéni dolgozó parasztság a cukorrépa második ka­pálását 7­7­­ százalékra, a kukorica első kapálását­ körülbelül 64 százalék­ra, a napraforgó kapálását csaknem 98 százalékra, a burgonya első kapá­lását pedig majdnem egészében be­fejezte! A dombóvári járás körülbelül a harmadik helyet foglalja el a ver­senyben. Termelőcsoportjai a cukor­répa egy­elésé­tt és­ kapálását befejez­ték, a második kapálását 26 száza­lékra, kukorica kapálásukat több mint 80 százalékra, napraforgó ka­pálásukat csaknem egészében befe­jezték. A burgonyás­ öltögetést is kö­rülbelül 50 százalékban végezték e­l. Az egyéni dolgozó parasztság a­­ cu­korrépa egyelését 93 százalékra, a kukorica kapálását is körülbelül 92 százalékra, napraforgó kapálását pe­dig 87 százalékra, burgonya kapálá­sát 83 százalékra, a törtögetést pedig 18 százalékban végezte el. A paksi járásban lemaradás mu­tatkozik. A cukorrépa egye­lésé­­t és­ sarabolását elvégezték, első kapálásnál azonban 90 százalék körül tartanak, a máso­dik kapálását is alig 12 százalékban végezté­k el. A termelőcsoportok a kukoricakapálásnál körülbelül 70 szá­zallék, napraforgókapálásnál 90, a burgonyakapálásnál is meghaladták a 60 százalékot. Az egyéni dolgozó pa­rasztság is 90 százalék körül végezte el a cukorrépa első kapálását, a má­sodik kapálását 13 százalékra végez­n i­­ ig k­ell. Kukoricakapálásip­ál,­­56, ., a napraforgókapálásnál 90, a burgonya­­kapálásnál 75, a tömögetésnél pedig 15,7 százaléknál tartanak. A tamási járás dolgozó paraszt­sága is elvégezte a cukorrépa elvetését és első kapálását, a ter­­melőcsoportok a második kapá­lást is 17 százalékra elvégezték, a kukorica kapálását körülbelül 43, a napraforgót 100, a burgonyát kö­zel 64, löllögetést­ pedig 31 százalék­ra végezték el. Az egyéni dolgozók a kukorica első kapálásáé 69, máso­dikat 7­1, napraforgó kapálását csak­nem egészében, a burgonya kapálása­ körülbelül 90, a tölt ügetést pedig kö­zel 13 százalékra teljesítették. A szekszárdi járásban a termelő csoportok a cukorrépa egy­elését el­végezték, az első kapálását körülbelül 60, a másodikak­ pedig 18.1 száza­lékra, a kukorica kapálásukat 72 szá­zalékra, napraforgót 100, burgonya első kapálását S0, a töltögelést pedig 37.5 százalékra végezték el. Az egyéni dolgozó parasztság a cukorrépa első kapálását 64.6, második kapálását 13.3, kukorica első kapálását 82.1, napraforgó kapálását 95.1, burgonya első kapálását 96.8, i öl­töget­est pedig 20 százalékra végezte el. Szekszárd város term­előcsoportja a kukorica kapálását 25.9, napra­forgó kapálását 90.9, második ka­pálását pedig 30.4, burgonya ka­pálását 71.4 százalékra végezte el. Az egyéni dolgozó parasztság a cu­­korrépaegyelés­nél 86.4 százalékot ért el, kapálását pedig 60.3 százalékra teljesítette, a kukorica kapálását 62­8. napraforgó kapálását 67.1, a burgonya kapálását pedig 91.3 százalékra vé­gezte el. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy egyénileg dolgozó parasztságunk­­nak és termelőszövetkezeti csoport­jainknak az eddiginél sokkal­ nagyobb súlyt kell fektetni a tavaszi növén­y­­ápolás­i munkálatok mielőbbi befeje­zésére. Termelőcsoportjaink tagjai és dologzó parasztságunk tartsák szem előtt az aratási munkáltatok közele­dését és azt, hogyha a növényápolási­­ munkálatokat nem végzik el idejében, úgy az aratási munkálatokhoz sem foghat hozzá kellő időben és a kései aratás nagy szem vesz­te­s­s­éggel fog járni, ami dolgozó népünk kenyér­ellátásának biztosítását veszélyezte!) és az ellenség malmára hajt­ja a vizet ■ NEMZETKÖZI KÉRDÉSEK Kik kormányozzák Amerikát ? ii. A fasiszta Wilson a Hall Street méltó szak­értőié j a Wilson minden­­ tekintetben• meg­felel a Wall­ Streetnek. ,,Én mindig csak pénzre gondoltam — mondja — és minél többet és minél gyorsabban akartam keresni“, függetlenül attól, hogy ez mil­y­e­n es­zk­ö­z­ö­k­k­el sik­er­ült Az embergyűlölet és az embertelenség , ez Wilson ,,magasabb­­ erkölcsi­­sége., Nemrég, még­,a „­Times“ folyó­irat is megírta, hogy Wilson­ már ifjú korában az „Electric & Co.“ gyár­ban gengszermódra ,,szedte meg ma­gát". Ebben a gyárban nemcsak a szénakupacok körül, verekedett, de „nem vetett meg semmi olyan­­ mellék­keresetet sem, amellyel még öt dol­lárt zsebre vághatott.“ Nem nehéz ki­találni, hogy ez a „mellékkereset“ Wi­ls­onnál mit jelentett, kémkedett a munkások közt, akiket gyakran az ő bed ugásai alapján kergettek ki a gyárból. 1923-ban a 37 éves Wilson már a ,­­len­er­a­l Electric“ korporáció egyik „kedvence“­ lett, sőt Swoon, e korpo­ráció volt elnöke kinevezte a bridge­­porki nagy gyár vezetőjévé. 1939-ben a „General Electric“ társaság elnöki székébe került és a második világ­háború alatt fegyverrel látta el a hil­­leristákat, akik az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagybritannia, Francia­­ország és más országok népei ellen harcoltak. Wilson, mint a „General Electric“­­vezetője, titkos kartellsz­er­­ződést kötöt­t kemény öntvények gyár­tására a Krupp hadiipari konszernnel, a fasizmus fő fegyverszállí­tójával. A háború alatt az amerikai közvéle­mény nyomására bűnügyi nyomozás indult a ,,General Electric“ egész vezetősége ellen azon a címen, hogy „segítséget­­ nyújtottak a hitleristák­­nak, az emberiség ellenségeinek“. De a monopolisták bírósági fórumai Wil­son­ és társaié, az amerikai nép áru­lóit, felmentették és „megszüntették“ ellenük a bűnügyi eljárást. Sőt mi több, csak Wilsonnak kellett hata­lomra jutni, hogy a fegyvergyártás­ban és nyerészkedésben egykori üz­lettársa, Alfred Krupp, akit háborús bűnösként a háború után börtönre ítélntek, szabadlábra kerüljön és újra megkezdje a tömeges fegyvergyártást egy ú­j háború­ céljaira. A „General Electric“, Wilson, elnök­sége alatt, 1950-ben a fegyverkezési hajszán és a háborús hisztérián tisz­tán, 119 millió dollárt keresett és arra számítanak, hogy a cég profitja 1951-ben 71 százalékkal fog növe­kedni. Míg az amerikaiak koreai be­avatkozása előtt a „General Electric“ haditermelése a társaság egész terme­­lésének 21­ százalékát tette ki, addig az idén­ szépített adatok szerint is 45 százalékra fog emelkedni. Wilson, aki gondolkodásában és cselekedetében is fasiszta, nem egy­szer rendezett véres bosszúhadjára­tot a munkások ellen. 1949-ben rend­­őrcsapatok segítségével vad­állati ke­gyet­lenséggel gázolta le a philadel­phiai gyárak munkásainak sztrájkját, akik az áremelkedésekkel és a tömeg­­szü­kségleti cikkek drágulásával kap­csolat­ban jogosan követeltek béreme­lést. A sztrájk 56 napig tartott. A bé­késen felvonuló munkásokra és csa­ládtagjaikra fegyveres rendőrség ve­tette rá magát. A tüntetés résztvevőit ütötték-verték,­­ a lovak nőket, örege­ket és gyermekeket tapostak le. Sok volt az­ áldozat. Másnap az egész reakciós sajtó Wilson dícséretét zengte és kijelenté­seit óriási címek alatt közölte. Ilyen­formán: „Wilson dicséri­­ a rendőrség erélyes fellépését“. „A sztrájkolók ma­guk kényszerítet­ték a rendőrséget, hogy fegyvertelen nőket és gyermeke­ket tegyen nyomorékká.“ Csak a jog­­fosztottságnak és a fasiszta önkénynek olyan országában, mint amilyen az imperialista Amerika, bánhatnak el a w­ilsonok ilyen kegyetlenül a munká­sokkal, és családjaikkal. Wilson tipikus képviselője az ame­rikai imperializmusnak, amely esze­­vesztetten arra tör, hogy meghódítsa az egész világot és az emberiséget egy új, harmadik vilgháborúba taszítsa Az amerikai monopóliumok ebben az évben az állami költségvetés dollár­­milliárd­jait költik haditechnikára, hadianyagok, felszerelések és tömeg­pusztító eszközök termelésére, a ko­reai, a kínai, a vietnami nép és más népek ellen kezdett kalandjuk folyta­tására, a Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok elleni új világ­háború előkészítésére és kirobbantá­sára. De a világ népei nem tűrik ezt. Tö­mörítik soraikat, erősítik a demokrá­cia és a szocializmus táborát, egye­sítik erőiket a hatalmas Szovjetunió körül, amely a népek közti béke, a demokrácia és a szocializmus követ­kezetes harcosa. Mesterséges esőt előidéző berendezéseket építenek a Szovjetunióban Georgiában megkezdték a tea ült­et­vén­yig két öntöző mesterséges esőt elő­­idéző berendezések kipróbálását. A­ készülékeket különleges vízvezető csöveken látják el vízzel, amelybe a vizet 2—4 atmoszféra nyomással szi­vattyúzzák. Ezekre a készülékekre vízszűrő fejeket szereltek; ezek a fejek óriási permetezőhöz hasonlítanak, amelyek minden irányban vizet szór­nak­. A nagyobb teaültetvény­eken hosszú vízszóró fejekkel ellátott ké­szülékeket próbálnak ki. I «• I 3 A nemzetközi gyermeknap elé J­­­inden szülőnek, de különösen * * az édesanyáknak legdrágább kincse a gyermek. Az anya az, aki legközelebb áll gyermekéhez, hiszen ő adott­ neki életet, ő az, aki nap mint nap figyeli, hogyan fejlődik gyerme­kének képessége. Az első lépés, az első szó, a mosoly mind, mind újabb élmény. Ilyenkor komoly akarat és elhatározás születik meg az anyák szívében, hogy gyermekeiket felnevel­­jék, hogy biztosítani tudják számára az emberi életet, a becsületes meg­élhetést, a rendes ruhácskát és azt, hogy taníttatni tudja gyermekét, hogy abból értelmes embert tudjon ne­velni. A világ egy hatódó részén a Szovjet­unióban a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, a Bolsevik Párt ve­zetésével, a nép kezébe került a ha­talom és kemény harcok árán, a nagy sztálini ötéves terveken­ keresztül megteremtették a­­ szovjet nők, a szov­jet anyák számára azt a tehetősé­get, hogy gyermekeik számára bol­dog, vidám életet biztosítsanak. Min­den anya vágya valóra válhat a Szov­jetunióban, mert­­ itt a gyermekeket az élet virágának nevezik és szere­tettel, gyengédséggel veszik őket kö­rül. A gyermekek egészségvédelméről és neveléséről a Bolsevik Párt, a kor­mány, az egész nép és a nagy Sztálin gondoskodik. A szovjet iskolákban 32 millió gyermek tanul, itt nevelik a gyermekeket a haza iránti szeretetre, az egész világ népei, kicsik és na­gyok, fehérek és színesek iránti tisz­telésre. A Szovjetunióban 18.500 gyermekotthon működik. Az állam 6.000 szülőotthont tart fenn, többszáz férőhellyel. Egyedül a Kirgiz Szocia­lista Köztársaságban 280 óvoda van, 11.000 férőhellllyel, emellett tavasztól őszig 776 bölcsődét tartanak fent, a kolhoztagok gyermekeinek számára, 16.000 férőhellyel. A Szovjetuniót a gyermekek para­dicsomnak hívják és valóban az is. Itt a gyermekek számára rendelkezés­re áll minden ahhoz, hogy képessé­geiket kifejlesszék. Kultúrházak, út­­törőotthonok, a nagyobb városokban gyermekpa­loták vannak, ahol a leg­finomabb műszer áll a gyermekek rendelkezésére, hogy kézügyességüket és képességeiket fejleszthessék. Az is­kolai szünetben gyermekek milliói mennek táborba, üdülőhelyekre és szanatóriumokba pihenni. Mindezeket a lehetőségeket, ilyen boldog életet, biztos jövőt, korlátlan lehetőséget a tanulásra, csak olyan ország biztosíthat, ahol a hatalom a dolgozó nép kezében van. Olyan haza, amely a föld ezernyi kincsét a dol­gozóknak osztja szét. Olyan társadal­mi rend tud új embertípust, szocia­lista embert nevelni, ahol nincs ki­zsákmányolás, ahol a­ munka becsület és dicsőség dolga. Olyan rendszer, ahol mindennek alapja a kölcsönös segítség, az elvtársi segítségnyújtás, ahol az emberek törődnek egymással. TJlső 5 éves tervünk sikeres végre­­­hajtásával lerakjuk hazánkban is a szocializmus alapjait és soha nem látott jólétet biztosítunk gyerme­keink számára. Ezt már most­­ is érez­zü­k, akkor amikor hazánkban az óvo­­dák száma 1950-ben 281-re növeke­dett, az iskolák és a szükséges tan­erők biztosításával lehetővé vált, hogy az általános iskolákban 1951-ben 230.000-re, középiskolákban 95.000-re, egyetemeken és főiskolákon 33.000-re emelkedett a hallgatók száma. A dol­gozók gyermekei ellőtt nyitva állnak az iskolák és egyetemek kapui. A szak­mák százai közül azt választhatják életpályának,­­amelyikhez kedvük és tehetségük van. A Párt és a kormány szebbé, boldogabbá teszi évről évre gyermekeik életét. Ezért, épült meg az úttörővasút, úttörőszínház és mozi, ifjúsági áruház, iskolák és gyermek­­intézmények sokasága. Az elmúlt év­ben és úgyszintén ebben az évben is több ezer gyermeket visz az állam nyaralni a legszebb helyekre, a leg­gondosabb felügyelet mellett, de na­gyon sok kispajtás, külföldre is eljut nyaralni. Ma már a gyermek igaz: boldogságot jelent, a szülőknek és az egész hazának egyaránt. De nem volt ez mindig így nálunk és vannak országok, ahol még ma is mérhetetlen szenvedést és bánatot je­lent a gyermek a szülők számára. Az imperialista fenevadak Koreában élve temetik el és tankokkal gázolják el a gyermekeket, a m­egölt lakosság egy­­harmada gyerekek közül van. A ko­reai nők elmondták azt, hogy látták gyermekei, aki éhesen szívta hajá­t édesanyja mellét, hogy tudhatta volna a csöppség, hogy anyját megölték ,és, hogy melle már nem életforrás szá­mára. Nyugat-Németországban, ameri­kai, angol övezetben szovjet gyerme­keket tartanak fogva a hatóságok jogtalanul. A szülők ,szívszaggató ké­résére, a szovjet visszahonosító birot­­­­ság ismételt kérésén­ sem engedik haza őket. Láttuk ezt sokan a ,,Van hazájuk" című filmben, ami világo­san megmutatta az imperialisták al­jasságát, amikor a kémelhárító embe­reit használták arra, hogy különböző helyekre cipeljék a gyermekeket, hogy rá ne találjanak a szovjet hatóságok. Céljuk az, hogy minél több embert el­nyomjanak, igába hajtsanak, mert az ő hatalmuknak ez az alapja. E­­zt a sorsot szánták a mi, gyér­­■*"“* mekeink számára is az ameri­kai imperialisták és csatlósaik, a belső ellenség, a kulákok és a klerikális re­akció, amikor különböző rémhírekkel akarják eltéríteni gyermekeinket a tanulástól, különösen a továbbtanulás­­tól. Szeretné az ellenség elvenni gyer­mekeinket, mert tudják azt, hogy az öntudatos embert nem lehet igába hajtani. Bizonyíték erre a koreai nép elszánt­ öntudatos harca, szabadsá­gukért és függetlenségükért, amit a Szovjetuniótól kap­tek és amit az ame­­rikai imperialisták el akarnak vonni tőlük. De ezek az urak erősen elszá­mították magukat, mert azt a népet, amely egyszer megízlelte a szabadság levegőjét, nem lehet még egyszer le­­igázni. A koreai nép, köztük az as­­­szonyok, az édesanyák is elszánt har­­cot­ folytanak az imperialista elnyomók ellen, azok ellen, akik az egész világ bélbeszerető ■ népeinek, így a magyar népnek, a mi gyermek­einkmtt is ádáz. ellenségei. Ezért segítik a békét­ akaró Százmilliók, köztük a magyar nép is a koreai dolgozók harcát. Ezért kap­csolódott bele megyénk. ■ területén G 4.000 népnevelő és ebből mintegy 3.000 nő, édesanya a koreai bélyegek eladá­sának munkájába. Mert tudják azt, hogy a koreai gyermekek sorsa­ szoro­san összefügg saját gyermekeik sorsá­val, amint ezt Závodon Gyurics La­­josné mondta: — Én nagyon szívesen adom oda jövedelmem egy részét koreai nép megsegítésére és népnevelő munkát is vállalok, hogy minél­ több asszonyt fel tudjak világosítani arról, hogy a koreai nép harca összefüggés­ben van a mi békénkkel. Elmondom minden­kinek, hogy mit jelent a há­­ború, mert az én fiam is az igazság­talan háború áldozata lett­ — Vagy Brantenbach Ádámné, aki azt mond­ta: — Semminemű áldozat nem nehéz számomra, mikor a koreai gyermekek megsegítéséről van szó. Hozzá akarok járulni és is ahhoz, hogy a koreai kisgyermekek arca újra mosolygós le­gyen, hogy elfelejtsék azokat a bor­zalmakat, amiket most átélnek, hisz nekem is van gyermekem. — Ezek a tények bizonyítják, hogy az édesanyák helyesen látják a békéért folyó harc jelentőségét és bekapcsolódnak a ko­reai gyermekek megsegítésének munká­jába. T íúnius 3-án, a Nemzetközi Gyer­­­meknapon, amikor gyermekeink boldog, vidám arcát látjuk, gondol­jon minden asszony, minden édesanya a szenvedő koreai gyermekekre és végezzünk még szívósabb felvilágosító marícát a bélyegek eladása terén Világosítsuk fel a szülőket arról, hogy a koreai nép harca a mi harcunk is, mert ők azok ellen harcolnak, akik a mi gyermekeink ellenségei is. Mond­­juk el azt, hogy az imperialistáik azt akarják, hogy gyermekeinknek olyan nyomorúságos sorsa legyen, mint a szüleiknek volt, hogy el akarják venni tőlünk az iskolákat, szülőotthonokat és óvodákat, bombát akarnak dobni gyer­mekeink játszótereire, azt akarják, hogy mi is Korea sorsára jussunk. Hívjuk fel minden édesanya figyel­mét, hogy milyen nagy kötelessége vannak gyermekeink nevelése terén. Neveljük gyermekeinket hazaszeretetre, a Szovjetunió, a népi demokráciák és a világ összes dolgozói iránti szere­tetre. Gyermekeinknek tudni kell, hogy mit kaptak a dolgozók államától, mit kaptak a Párttól. Ha tisztán áll előt­tük, hogy az ország a dolgozóké, amelyben az ő boldog jövőjük bízta, sírva van, akkor öntudatos harcosai lesznek hazájuknak, népüknek, szocia­lista építésünknek és békénk meg­védésének. Prankier József­né MNDSZ m. titkár.

Next