Tolnai Napló, 1951. január-június (8. évfolyam, 1-150. szám)

1951-01-10 / 7. szám

KI R P­L­O fr A T © 1kos! Textilgyár kommunistái ■ munkáink megjavításával készülnek Pártunk V. Kongresszusára A tolnai Textilgyárban is megtar­tották a küldöttvá­lasz­tó Párttagg­yű­­lést. Az elnökség megválasztása után Grélinger Mihály párttitkár tartott beszámolót. Ismerteti a Központi Ve­zetőség október 27 i határozatát, melynek értelmében 1951 február 24. én összeül Pártunk V. Kongresszusa. A Kongresszus és annak előkészíté­se nagy lendületet ad Pártunknak, va­lamennyi feladatának megoldásában •— mondotta bevezetőben. A kom­munista pártok kongreszsusai mindig igen nagy jelentőségűek különösen akkor, ha a munkásosztály már hata­lomra jutott. Pártunk V. Kon­gres­­­szus­a, Pártunk nehéz küzdelmes, de egyben győzelmes útjának, jelentős ál­lomása. Az elmúlt 6 esztendő alatt hatalmas változások mentek végbe az országban. A Szovjet Hadsereg ke­zünkbe adta a szabadságot és annak lehetőségét, hogy magunk intézzük sorsunkat. A dolgozó nép­élt is ezzel a lehetőséggel, mert kivívta és meg is szilárdította a munkásosztály hatal­mát- e­z azonban nem ment magától, pontunk volt az, amely vezette és ve­zeti a magyar népet a szocializmusért vívott harcában. A Párt és Rákosi eclvtárs vezetésével, az osztályellenség ellen vívott szakadatlan harc során­­ jutottunk el eddig, hog­y ma szabad hazában dolgozhatunk, alkothatunk. A Kongreszus tehát nem csak a Párt figye, hanem az egész magyar dolgo­zó népé is. — A Párt e harcokban, a béke meg­védésében szorosan egybeforrt a nép­­pel. A Kongresszus is nem csak a Pártnak, hanem az egész ország dol­gozó népének számol be és mutat to­vábbi utat. A Pártkongresszus össze­hívása igen éles és feszült nemzetközi helyzetben történik. Ezért kell ne­künk megértenünk a békéért folyta­tott harc fontosságát. A béke meg­védése építő munkánk védelme, ed­digi eredményeinek biztosítása. Ezért ha­rcoljunk még jobb munkával, de ha kell minden módon és eszközzel.­­ Erősítenünk kell fegyelmünket az állammal szemben, de elsősorban a pártfegyelmet kell megsziládítanunk. Az elvtársakat áldozatvállalásra, a ne­hézségek leküzdésére kell nevelni, hogy fokozzuk a bátor, és jó példával való kiállást. Meg kell vizsgálnunk elsősorban az üzemünkben a termelés kérdését. Kétségtelen, hogy dolgo­­z­óink ezen a téren értek el komoly eredményt. Az ötéves terv első tervevét glo­bálisan már november 14.én, részleteiben pedig december 6-én fejeztük be. Az üzem termelése méterben is nagy emelkedést mutat. Vannak azonban hibák is. A versenymozgalom az üzem­ben egy bizonyos fejlődést mutatott az utóbbi hónapban. Azonban az ös­­szes dolgozók 70 százaléka van csak még versenyben. Ennél a kérdésnél kritikát kell gyakorolni az üzemi bi­zottság felé, mely teljesen kiengedte kezéből a munkaverseny kérdését an­nak ellenére, hogy a pártszervezettől már támogatást kapott.­­ Komoly irányt kell venni ennek kijavítására és az új tervév kezdetén a műszakiak, különösen a művezetők bevonásával 1951 évre hosszú lejáratú, versenyszer­ződéseket kell kötni, nem csak 70, hanem 100 százalékos részvétellel. A szerződésekben a tervteljesítése, mennyiségileg és minőségileg, valamint az anyag­takarékosság legyenek a fő szempontok. A norma teljesítéssel is hiba van. A dolgozók 26 százaléka teljesíti csak normáját Ennek kijaví­tásának módja, a verseny­mozgalom helyes, a műszakiak bevonásával tör­­ténő megszervezése é­s a­ helyes mun­kamódszerek bevezetése és átadása. — Már néhány napja folyik a mun­­kamód­szerátadás Kovaljov szovjet mérnök útmutatása alapján. Itt nagy hibát követtünk el, mert nem ismer­tettük, ennek óriási jelentőségét és nem készítettük elő kellően politikai­­lag. Ennek eredménye, hogy dolgo­zóink bizonyos ellenszenvvel fogad­ták. Ezt a hibát már most kezdjük pótolni. Ennek a módszerátadásnak a termelésben komoly előnyei lesznek. A mozgalmat ki fogjuk még jobban szélesíteni. A szocializmus építésében rejlő és elmulasztott lehetőségeket kihasználjuk, azokat alkalmazzuk, ko­moly és további fejlődést tudunk biz­­tosít­ani termelésünkben. • A pártvezetőség megvalósította legutóbbi határozatát az üzemi DISZ szervezet vezetőségét megválasztot­ták. Pártunk tartalékcsapata most új vezetőséggel komoly munkát ke­ll, hogy végezzen, úgy a termelés, mint a nevelés terén. Ezen hibák kijavításával készü­lünk az V. Pártkongresszusra. A tag- és tagjelöltfelvételek fokozó­dó száma bizonyítja, hogy a dolgo­zók Párthoz való viszonya megjavult és bizonyítja a Magyar Dolgozók Pártja erősödését, — fejezte be beszá­molóját Grélinger Mihály üzemi párt­titkár elvtárs. A­ hozzászólások során Engrich Já­nos elmondja, hogy az eredményes­ség feltétele a közös munka. A maga és az új terem nevében felajánlja, hogy a Kongresszus tiszteletére váltás­kor egy gép sem fog leállni, mint eddig 3—5 percig, ami nagy mun­kakiesést jelentett. A Kongres­sus tiszteletére felajánlja, hogy egy újfajta i­etőanyaggal 100 százalékon felüli láncokat készítenek, mely a termelést is elősegíti és­­ a szövők munkáját is megkönnyíti. A válasz megadása után megvá­lasztják a küldötteket, majd a tag­os­ tagjelölt felvételeket tárgyalják. —­­Boros Hona megköszöni, hogy tag­gyűlés jelöltnek elfogadta és felaján­lást tesz az V. Pártkongresszus tiszte­letére. Vállalja, hogy eddigi 107 százalé­kos teljesítményét 115-re emeli. A tolnai Textilgyár üzemi pártszer­vezete a hibák kijavításával készül a Kongreszsusra. A munka fokozása, az eredmények növelésével zárkóznak fel a béketábor hatalmas seregéhez és harcot indítanak a béke biztosí­tása, a szocializmus megteremtése érdekében. Éberség is MK-t*kisseai­.r<lf városi DÍSZ­ bizottságnál A szekszárdi, városi DISZ-bizottság megfeledkezik arról, hogy ellenségeink minden módon igyekeznek ártani dol­gozó né­pünkne­k. Ezt bizonyítja az is, hogy a szervezet valamennyi helyi­ségét tárva-nyitva hagyják naphosszat, anélkül, hogy bárki is tartózkodna az irodákban. Őrizetlenül hever a szerve­zet bélyegzője, az erősítő berendezés, és egyéb más jelentős anyagi értéket jelentő felszerelés. Arra mutat az a felületesség, nem­törődömség, hogy a szekszárdi DISZ- sz­er­vezet elhanyagolja a legelemibb éberséget is és tág teret enged az ellenségnek arra, hogy beférkőzve ártson Pártunk ifjúsági szervezetének, lejárassa, vagy esetleg visszaéljen a bélyegző adta lehetőségekkel. Ez a példa arra kell, hogy intse a fiatalokat, sokkal nagyobb súlyt fek­te­s­senek az éberségre. Zárják le a nyitvahagyott fiókokat, ajtókat. Ne en­gedjék nyitva a legkisebb rést sem az ellenség előtt. Az ellenség úg­yis meg­keres minden rést, ne nyissanak a DISZ-ben még ajtót is neki. „si zsírbegyű­jtés biztosítása érdekében versenyre hívjuk a járás valamennyi tanácsát Helyi tanácsaink jó munkájukkal bi­­zonyítják be, hogy valóban érdemesek dolgozó népünk bizalmára. Kötelessé­gük teljesítésével igyekeznek elősegí­teni dolgozó népünk terveinek meg­valósítását, békénk megvédését. Tud­ják, hogy a tanácsválasztás hatalmas csapás volt az ellenségre, a tanácsok további jó működése pedig újabb még hatalmasabb csapást jelent. Ez a tudat készteti őket a rájuk háruló feladatok megvalósítására. A faddi tanács elhatározta, hogy a zsírbegyüjtés fokozásával is be fogja bizonyítani, hogy fokozottabb mérték­ben állja meg helyét kötelessége tel­jesítése terén. Versenyre hívta ki a zsírbegyüj­tés gyors befejezése érdekében a szekszárdi járás valamennyi taná­csát. A versenykihívás a következőképpen, hangzik: ,,A békéért vívott harc, a bé­ke megvédése ma az emberek milliói­nak eltökélt szándéka és legszentebb feladata. Fadd tanácsa úgy érzi, hogy a béke megvédéséhez járul hozzá, ha a zsírbegyűjtés 100 százalékos gyors befejezésére a járás minden dolgozó­ját mozgósítja. A begyűjtés lendülete járuljon hozzá ötéves tervünk diadal­mas befejezéséhez. Munkánkban ve­zessen bennünket a Párt és szeretett vezérünk, Rákosi Mátyás elvtárs. Ha mi az ő iránymutatását megértjük munkánk eredményesebb és győzedel­mesebb lesz. Mi, falfdí Mozik válfajuk: 1. A feketevágást teljesen kiküszö­böljük. 2. A sertésvágást követő napon a zsírbeszolgáltatást 100 százalékban tel­jesítjük. 3 A begyűjtési versenyt megszer­vezzük a legjobb népnevelők bevoná­sával. 4. A zsírbegyűjtést hétről-hétre kiér­tékeljük és a hibák kiküszöbölése ér­dekében azonnal intézkedünk. Azonkívül Fadd­ tanácsa végrehajtó­­bizottsága Pártunk V. országos kon­gresszusára elhatározta, hogy a szer­ződéskötést január 15-re 100 százalék­ban befejezi. Ez­­ek elérése érdekében a tömegszervezetekkel karöltve, a leg­jobb népnevelők bevonásával, a dol­gozó parasztságunk körében felvilágo­sító munkát végzünk, hogy a termelés frontján tovább erősítsük a békefront­­ erejét és megmutassuk, hogy a faddi tanács dolgozói is követik a szocializ­musunk építésében 100 százalékot el­ért­ községek példáját. Munkánk megjavítása érdekét Ígérjük a járási tanácsnak, hogy min­den jelentésünket a megadott határ­időre beküldjük. Mihalkovics Ferenc Fodor György VB elnök. Föld. szöv. ügyv. Hermann Józsefné MDP-titkár. »51 JANUÁR J» Az állattenyésztési tanácskozás részvevői értékes felajánlásokat tettek a Pártkongresszus tiszteletére A földművelésügyi minisztérium és a DÉFOSZ a múlt héten az állatte­nyésztés és takarmánytermesztés fej­­lesztéséről szóló minisztertanácsi ha­tározat megtárgyalására országos ér­tekezletre hívta össze az állami gaz­daságok és­ termelőcsoportok legjobb dolgozóit, valamint a termelésben ki­tűnt egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­­rasztokat. Az értekezleten felszólaló dolgozó parasztok valamennyien hangsúlyoz­ták, hogy eddig elért eredményeiket elsősor­ban a Párt segítségének köszön­hetik, s ezért egymás után tettek értékes felajánlásokat a Magyar Dolgozók Pártja Kongresszusának tiszteletére. Szojka György, a hajdúdorogi Rá­kosi termelőcsoport juhásza eddig 120 anya után 143 bárányt nevelt fel, 5— 15 kilós gyapjúátlagot ért el és a 120 anyától 90 nap alatt 2,900 liter tejet fejt. Ezeket az eredményeket a párt­­kongresszus tiszteletére 1951-ben 10 százalékkal túlteljesíti.­­ Gergely József a szőkepusztai álla­mi gazdaság dolgozója vállalta, hogy a tehenek fejési átlagát egy literrel felemeli. Jakab János a garai állami gazdaság tehenésze vállalta, hogy a kezelésében lévő 18 tehén fejé­si átlagát 16.5 literről 18 literre emeli. Ovics Géza, a győr megyei állami gazdaságok állattenyésztési előadója vállalta, hogy a megyei tervben elő­irányzott 3.100 kilós átlagos tejterme­lést 3150 kilóra emelik. Makkos Vil­mos, a nagyszentjánosi állami gazda­ság dolgozója versenyre hívta ki Tóth Jánost, az alsóleperdi állami gazdaság dolgozóját, vállalva, hogy a rája bízott csikókat gondos ápolással 85 százalék­ban hibamentesen neveli. Mezőgazdasászi híradó Január 15-én lesz a juhépusztai ál­lami gazdaságban a vándorzászló át­adás. Ezt a vándorzászlót a második félévben a növény- és állattenyésztési munkálatok terén megyei viszonylat­ban a legjobb eredmény eléréséért kapják. Az átadás ünnepélyes keretek között történik, melyen részt vesznek a környező állami gazdaságok, ter­melőszövetkezeti csoportok képviselői és egyéni dolgozó parasztok, akiknek a figyelmük egyre nagyobb mértékben terelődik a nagyüzemi gazdálkodás felé. .A konyhakerti növények szerződése terén megyénk községeiben szép ered­­ményt értek el a népnevelők. Szakály községben példánl előirányzatukat 230 százalékra teljesítették. Varsád és Vár­domb községekben 160 százalékot értek el az előirányzott szerződéses növények kihelyezése terén. A községek dolgozó parasztjai felis­merték, hogy a leszerződött konyha­kerti növények termesztésével sokkal nagyobb jövedelmet tudnak biztosítani. A népnevelőmunka nyomán felismer­ték, hogy a szerződéses konyhakerti növények termesztésével saját anyagi előnyeik biztosítása mellett elősegítik azt is, hogy a Zöldségkereskedelmi Vál­lalat zavartalanul tudja biztosítani az ellátatlanok szükségletét. * Jól teljesítette a beadási kötelezettsé­gét Adorján Antal paksi dolgozó pa­raszt. Előirányzatát kenyérgabonánál 190 százalékra takarmánygabonánál 150 százalékra, burgonyánál 107 százalékra, szénabeadási kötelezettségét pedig H0 százalékra teljesítette. Tordai elvtárs, a Gőzkatlan-gyár új, párttitkára so­káig nem­ is akart hinni a szemének, olyan dolgokat tapasztalt ebben az üzemben. Kezdve onnan, amikor megismerkedett Mócsing Benővel, az igazgatóval. A dolog úgy történt, hogy az ,,Igazgatóság" feliratos táblával ellátott ajtón át­ bekerült egy elég egyszerűen, csőbút­or­okkal berendezett szobába, melynél,­ jóformán egyetlen dísze a nagy, süppedő perzsaszönyeg volt. Az íróasztal mögött barátságos, idősebb ember üldögélt­, kissé kopottas ruhában és újságot olvasott. Mellette több telefon, a háta megett pedig nagy, világverő rádió. ~~ Tordai János vagyok ■—• mutatkozott be — az új pártitkár — mondta és elővett egy igazolást. ~ Igen, köszönöm, — mondta az elvtárs és letette az újságot. Egy darabig álltak némán és nézték egymást, majd Tordai elvtárs nem kérette magát, hanem leült.. —­ Tessék bemenni — mondta erre a másik. — Tessék, be lehet menni. Hát nem ön az igazgató? — kérdezte Tordai el­vtárs. Nem kérem, én az altiszt vagyok — válaszolta és visszaült az újságja mellé. Tordai elvtárs pedig egy szobával arrébb ment. A következő szoba már sokkal csinosabban volt berendezve. Zeneszekrény is volt benne. Itt két fiatalabb nő ült, míg végre egy párnázott s­ajtó után nagyobb szoba következett. 111 egy fiatalabb ember az íróasztalnál kettőt csengetett, majd megkér­dezte a látogatót, hogy hogy hívják. — Tordai János vágyai­, az új párttitkár. A fiatalember beszólt a telefonba, és ezután végre feltárultak Tordai dőlt a párnázott ajtók. Belépett egy nagy ablakos terembe, ahol nagy bőrgarnitúra terpesz­kedett. Az első pillanatban, nem látta, hogy hol a Mó­csing, majd észrevette, hogy a szobából még három má­sik nyílik, de közfalak nélkül, mindössze csak gipsz, oszlopot­ határolják. A három szobán túl egy nagy­­ asz­tal mögött állt valaki. Nekiindult hát bokáig szőnyeg­ben és odagyalogolt, hol telefonoktól és csengőktől kö­rülvéve napóleoni pózban állt Mócsing Benő, az­ igaz­gató­ így kezdődött, de folytatódott az osztályvezetői iro­dák fény­etésén. „Ha kérem, reprezentálni is kell" — mondta Ghéczy osztályvezető. ..Minden évben vásáro­lóul, egyel és mást és végeredményben már húsz­ éve vagyok ill..“ Egy másik osztál­yvezető felháborodott hangú fali­­újságcikket írt , mert nem kapott­­ is diófa íróasztalt. ■ h­át ez­ a fejlődés?" — kérdezte gúnyosan a cikke­i végén Az üzemben már korántsem volt olyan nagy­­­ luxus, de azért pazarolni itt is pazaroltak. Fel is em­­eltették az elvtársak egy pártnapon, hogy sok munkás­nál­ hiába szólnak, ha elhagyja a munkahelyét, oltsa el a­ villanyt, vagy azért, hogy ne menjen mindig a rak­tárba új anyagért, amíg nem nézi meg, hogy a régit fel lehet-e használni. A válasz ilyenkor az volt: ,,És ez igazgató neoncsöve éghet délelőtt is?" vagy: ,,Az igaz­gatónak miért nem jó a tavalyi autó?“ Erre azután a népnevelők sem tudtak mit válaszolni hirtelenében. Tordai elvtárs nem hagyta annyiban a dolgot és a­mikor lát­ta már, hogy mi a helyzet, beszélt az igaz­gatóval a pazarlásról. — Én már elég áldozatot hoztam — mondta Mó­csing — és ha úgy adódna, fegyverrel a kézben küz­de­­nék utolsó leheletemig, de a külsőségeket meg­­ kell őrizni, hogy lássa, mindenki, mennyire mentünk előre. Tudod, hogy hogyan sárgul az ellenség, hogy én. Mó­­csing Benő, az egykori egyszerű ember, ma ilyen körül­mények között vagyok. Nem baj, hadd pukkadjanak, nem sajnálom őket! Dehogy pukkadnak — mondta Tordai elvtárs,— inkább szívből örülnek, hogy te elpolgáriasodjál. — Mit?! Én?! Hát ez tévedés! Húsz százalékkal tér­tem túl csak a költségkeretet és ez a pár forint nem számít a szocializmus építésének ilyen fokán. Nem mon­dom, 1945-ben, az más... De most? Nem verhetjük­­ ennyire fogunkhoz a garast. Külön kell választani azt, ami kell és ami nem kell. Ezért nem engedtem, meg­venni a múltkor azt a kéksz­ínű fényszórót. . . és... Tordai elvtárs nem vitatkozott tovább, de elintéz­i azt, hogy a következő fizetésnél ..tévedésből“ vonjanak le Mócsing Benőtől 40 forintot és ugyancsak ,.véletle­nül" éppen ott tartózkodott, amikor meghozták a fize­­­­tésborítékot. Mócsing felordított, egyszerre lenyomta valóra en­­­­nyi csengőgombot és belekiabált a telefonba: .-Mégis csal, disznóság! Micsoda levonás ez?! Hát lopom én­­ pénzt, hogy csak úgy negyven forintokat lecsípjenek? Az is pénz, de mennyire, manapság az­ embernek mind­.", fillér számít! — kiabálta. — Az embernek fogasma kell verni minden garast!“ Pár nap telt el és megjelent a minisztertanács r­ak­osság­i rendelete és ezt mondja többek között: „A minisztertanács a miniszterei­, a hivatalvezetők és a helyi tanácsok­ elnökeinek kötelességévé teszi, hogy a takarékosság ellen velőkkel szemben érvényesítsék a fegyelmi és anyagi felelősséget, szigorúan és gyorsan sújtsanak le a pazarlókra." Lehet, hogy Mócsing P Diyon a lógóihoz. Leli

Next