Tolnai Napló, 1951. január-június (8. évfolyam, 1-150. szám)

1951-01-04 / 2. szám

2 W­A­P­L Ő PARI ÉS I’ A Kommunista kádermunka "A­ Szovjetunió Kommunisi'a fb) Pártja eddigi eredményes munká­ja példát mutat a mi számunkra is, építésünk minden területén így a kádermunkában is. Sztá­lin elvtárs a XVIII. kongresszuson ezt mondja: „­hogy helyes politikai vonalunk legyen, ez természetesen első és legfontosabb kellék. Ez azon­ban még nem elegendő. A he­lyes politikai vonal nem azért kell, hogy azt kinyilatkoztas­suk, hanem azért, hogy az élet­ben megvalósítsuk.“ Ah­hoz azonban, hogy a helyes •s politikai vonalat az életben meg­­­v­alósí­thassuk, ahhoz káderek kel­lenek, emberek kellenek, akik­­ megértik a Párt politikai vonalát és magukévá teszik, mint saját vonalukat, akik át tudják vinni az életbe, akik meg tudják valósítani a gyakorlatban és felelősséget tud­nak vállalni érte. Védelmezni tud­ják, küzdeni tudnak érte. Enélkül azt kockáztatjuk meg, hogy a he­lyes politikai vonal papíron ma­rad. Hogy néz ki ez a gyakorlat­ban? A döbröközi alapszervezetben a taggyűlést a kisbíróval hivatják össze és a pártbizalmiakkal nem foglalkozik senki. Ezt még meg­tetézik azzal, hogy a titkár helyet­tes elvtárs, a taggyűlésre csak 3— 4 perces előadásra készül fel, ha ezt felkészülésnek lehet nevezni. Az eredmény persze ilyen esetben csak egy lehet: a párttagok nem értesülnek jól az előttük álló fel­adatokról, nem értik meg kon­gresszusunk jelentőségét, a kom­munisták és a pártonkívüliek fel­adatát a kongresszust előkészítő munkában és így nem készülhet­nek fel méltóan rá. Ebből nyilvánvalóan az követ­kezik, hogy aki ilyen hanyagul kezeli Pártunk ügyét, az nem a Pártnak, hanem az ellenségnek segít. így értelmezi ezt K. Med­­gyesi Mihály elvtársi is, a csibráki tszcs üzemi szervezetének titká­ra. Ami megmutatkozik abban is, hogy a tanácsválasztás, a Béke­kölcsön-jegyzés alkalmával kitűnt "legjobb népnevelőkből 11-et fel­vettek a Pártba tagjelöltnek. S erősítették a Pártot. A tag­gyűlést pedig nem a kisbíróval szokták kiértesíteni, hanem meg­beszélik rendszeresen a pártbizal­­m­iakkal, és először is velük ér­ezik meg a taggyűlés jelentőségét, s akik aztán a párttagsággal meg­beszélik. Persze nem marad el az eredmény sem, ami abban jelent­kezik, hogy a községben már csak 17 dolgozó paraszt van, aki még nem tagja a tszcs-nek, és emellett pedig az őszi munkát határidőre az egész község elvégezte. „Vonalunk helyes, de a gép nem oda megy, ahova mennie kell. — mondotta Sztálin elvtárs.­­— Hogyan, mivel magyarázható a torna és a gép közötti súrlódás? Nyilván azzal, hogy ennek a gépnek, ennek az apparátusnak az összetétele nem mindig jó minőségű. Ideje már, hogy a kommunista vezetők megértsék, hogy felelősek a pártapparátu­­sunkért, hogy ezt a gépezetet ellenőrizni tudják és a munká­ját a kijelölt irányba tereljék.“ A Bolsevik Pártban régi meg­valósított terv, hogy a vezető foglalkozik a káderekkel, felelős munkatársaiért,­­törődik velük, segíti őket a feladatok megoldásá­ban. Előttünk is most­ az a legfonto­sabb feladat áll, hogy mindenki a maga területén hasson oda, hogy a vezetők úgy kezeljék és nevel­jék munka­társaikat, mint ahogy azt a bolsevik vezetők tesz­­ik. Hassunk oda, hogy minden vezető érezze a felelősséget a Párt előtt, a munkatársai megválogatásáért, neveléséért és esetleges hanyat­lásáért is. Mindenek előtt azt kell látni, hogy az egyre nagyobb méreteket öltő feladatok és az egyre élese­dő nemzetközi helyzet megköve­teli, hogy vezetőink a legkisebb beosztásban is, sziklás szilárdak le­gyenek a­ szocializmus ügye mel­lett és alkalmasak is legyenek a vezetésre. „A kapitalizmus megfojtotta, el­nyomta, szétverte a munkások és a dolgozó parasztok között a tehetségek tömegét. Ezek a te­hetségek elsorvadtak a szük­ség, nincstelenség az emberi szegénység meggyalázásának nyo­mása alatt. A mi kötelességünk, ezeknek a tehetségeknek a meg­találása és munkába állítása“ — mondotta Lenin elvtárs. Ahhoz azonban, hogy az előt­­­­tünk álló feladatokat végrehajtsuk,­­kell, hogy a kádermunkát jóval magasabb színvonalon végezzük. Ehhez az szükséges először, hogy megjavítsuk a­ káderek kiválasz­tásának munkájét. Először: tegyük kötelezővé min­den területen, hogy minden vezető köteles gondoskodni a hiányzó káderek felkutatásáról. A beállí­tása előtt a munkában való meg­ismerést úgy alkalmazzák, mint az egyik legjobb ismertető jelét a kpar,*­­­ó megismerésének. Másodszor: Tegyük a k­ádermun­­kát széleskörűvé­­ és tervszerűvé. Tehát minden vezető kötelessé­gévé és rendszeres feladatává. Ezt is úgy mérlegeljük egyes vezetők munkájáná­l, mint fokmérőjét an­nak, hogy jó-e, vagy rossz-e a vezető. A káderek nevelésénél pedig tartsuk be Sztálin elvtárs útmutatását. „Először, hogy becsüljük a ká­dereket, mert a Párt és az állam aranykészletét, hogy meg­becsüljük és tiszteletben tart­­suk őket. Másodszor, hogy ismerjük a ká­dereket, gondosan tanulmányoz­zuk minden egyes káder, funk­cionárius jó oldalait és hibáit, hogy tudjuk melyik helyen bon­takoznak ki képességei.“ Harmadszor: hogy gondosan neveljük a kádereket, hogy segít­sük minden egyes munkatársunkat előmenetelében, „ne sajnáljuk az időt, ami ahhoz kell, hogy türel­mesen vesződjünk” ezekkel a munkatársainkkal és siettessük fejődésüket. Negyedszer: hogy idejekorán és merészen léptessük elő az új és a fiatal kádereket, ne hányjuk túl hosszú ideig a régi helyükön ülni, ne hagyjuk őket megsavanyodni. Ötödször: olyan módon osszuk el a funkcionáriusokat, a különféle állásokban, hogy minden ember a maga helyén érezze magát, hogy minden egyes funkcionárius a maximumát adja a köznek abból, amit egyéni képességeinél fogva egyáltalán adni képes, hogy a ká­derelosztás terén végzett munka általános iránya teljesen megfelel­jenek annak­­ a politikai­ vonalnak, amelynek a megvalósítása é­rdeké­­­ben történik. Ez a kádermunka sztálini taní­tása és ha mi ebből a szempont­ból vizsgáljuk felül az eddigi ká­dermunkánkat, akkor megállapít­hatjuk, hogy nekünk még igen sok tennivalónk van, hogy ezt megva­lósítsuk. Látnunk kell, és minden káde­resnek, személyzeti felelősnek tisztában kell lennie azzal, hogy az ő munkáján rendkívüli sok mú­lik. Jó munkájával, megfelelő emberek beállításával, biztosítá­sával elősegíti, meggyorsítja fej­lődésünket, az előttünk álló fel­­adatok végrehajtását, erősíti a Pártot, az állam és a szocializ­mus építését. A rossz káderek javaslatával dezorganizálhatja, gá­tolhatja azt. Mindezekből láthatjuk, hogy a kádermunka az osztályharcnak a hatalom meghódításáért és meg­tartásáért, a proletárdiktatúra megszilárdításáért vívott harcnak fontos részét képezi. A jó kádermunka komoly se­gítség a Pártnak, a munkásosztály­nak arra, hogy még jobban kiszo­ríthassuk hatalmi pozícióikból az ellenség ügynökeit, a kétes, kari­on­ist­a, rossz elemeket, és helyet­tük a Pártot, az osztályt hűen szolgáló, harcban és munkában kipróbált kádereket állítsunk be. A felelőtlen, a felszínes káder­munka viszont az ellenségnek se­gít abban, hogy kémek, ügynökök, kétes elemek továbbra is fontos pozícióban maradhassanak, vagy esetleg még mi helyezzük be oda őket. A jó káderes mindennapi mun­kájával egyben osztályharcot is vív, a káderek megismerése köz­ben éber, résen van, felismeri és leleplezi az ellenséget és az osz­tályhoz, a Párthoz hű elemeket javasol helyettük. Ha jól dolgozik, s jó káderek­kel biztosítja az előttünk álló fel­adatok sikeres megvalósítását, hozzájárul az ellenség vereségé­hez. Pártunk győzelméhez és nagy szolgálatot tesz ügyünknek, mert ezzel is gyorsítja, előreviszi társa­dalmi fejlődésünket.­­Ha rosszul dolgozik, nem éber, s nem meg­felelőket javasol funkcióba, az el­lenséget szolgálja, mert visszatart­ja fejlődésünket. A jó káderes harcol, tevékeny­kedik azért, hogy az összes Párt, állami, gazdasági, tudományos szervekből kiszorítsa az ellenséget és jó, megfelelő káderekkel meg­szilárdítsa a vezetést, ez egyben elsőrendű Párt és ál­lamépítő mun­kát is jelent Lipcsik István m. káder-titkár. « Népnevelőink munkáját segíti elő a NÉPNEVELŐ füzet olvasása A DISZ-vezetőségVálasztás hívei M­e­gyénk Tiszaszervezetei a vezetőség új­jává­la­szít­ásait összekötő­k a tagtoborzás­­sal. Szervezet obi­k fiata­bjant egymás­sal versenyezve igyekeznek pitiméi több dol­gozó fiatalít besz­ervezni a DTSZ-be. Tudják f­iataljainak, hogy ezzel is erő­­sítiü­k őrs,ziáigunkat, erősítiü­k a­ beike ha­talmas vavorát A tagtoborzás területén Tamásiban érték el eddig a legjobb eredményt. Négyszáz ifit szerveztek be, akik közül 300 dolgozó felrarzt fietni. J­reg­szemcse községben a Házastok a pártszervezet népnevelőivel együtt men­tek m­eglált fogalmat, a paraszti fialm­­okkal. Jártok jis eil eredményt. Rövid idő a­latt ft­­­dolgozó pan­asszm­­fit szervezitek l­e a DISZ-be. Tanm­lásiba­n jó felvilágosító munkát végeztek a népnevelők. Azok a fi­aita­­lok, alkuk beléptek a szervezetbe, tud­ják is, hogy mit a jelen­tősége az ifjúság új, egységes szervezetének, Kiss Ilona fejezte ezt ki lé­g­jobbam. — Azzal, hogy beléptem az DISZ-be -­­ mond­ja - a Pártot segítem és elösüem a béke­­tábort. A paksi diákok .00 tagú agitáld ás cso­portot S'Berveltnek és meglátogattak a bbicskd és a madocsai fiatalokat, hogy segít­sen de­rveskíü­k a tagtoborzásban. Ma­rines,án értek is­­ eredményt, a bölcs­­kei DISZ-titkár azonban visszaküldte a felvételi lapokat azze­l, bogig „kár az­zal foglalkozni, úgy se lehet a dolgozó parasztikolalokat beszervezni.“ Fadd­on sokáig akadályozta a JHSZ- szervezet fejlődését az, h­ogy a volt tál­kám i­­em engedte be a tagkönyvvel nem remei elkérő fiatalokat a szervezet hell­yi­­s­ég­élbe • láz most megváltozott. A„ sv.or­­” vezet új tálkára kijavította azokat a hibákat, amelyeik eddig gátolták a fej­lődést.. Kétszáz fiatal kéri felvételét a szervezetbe, éppen a jó munka ered­ményeképpen. A paksi járási DISZ-bizottság odm­ te­kinti fő felad­at­ámnak a tagtoborzást. Nem mozgat­ja enn­ek érdekében az ak­tivált sem. De ez nyomja rá bélyegét a többi munkájára is. Megtörténik pél­dául az is, hogy nem mennek be az ér­tekezletre sem. A minit hónap 116-án tartott megyei bizottsági értekezleten is csak 4 DISZ járási titkár jelent meg- twi .TANTJAF 4 A lak­túrcsoport segítőtárs a munkában Az fiszak Oszét A SZSZK natrovi körzetében fekvő Berija kolhoz dol­gozói ebédszünetben elhelyezkedtek­­ Kaszám Alijev brigádjának mezei ta­nyája mellett az elsárgult őszi füvön, hogy meghallgassák a kolhoz agitációs kultúrcsoportjának műsorát. A jól összeállított műsorban jele­netek, zeneszámok, népi táncok, sze­repeltek,­­a kultúrgárda tagjai .'sok tap_­osót arattak' a lelkés­z hallgatóktól. . A kultú besöpört 5—0 naponként keresi fel a kolhoz négy brigádját és az ebédszünetben szórakoztatja, fel­üdíti és új munkára serkenti a dolgo­zókat A vidám szórakoztató pihenő igazi segítőtárs a sikeres­ munkában. A termés sorsa az élenjáró agronó­­m­iai tudo­mány fejlett gépi techni­ka helyes­ , alkalmazásától függ, de függ az •.agitátorok felvilágosító mun­kájától és a kolhozparasztok pihenő­jének hasonló jó megszervezésétől is. A ,,Berija” .kolhoz­­ klubtanácsa he­lyesen ismerte ezt fel és a kolhoz kul­túrcsoportja nagy sikerrel szerepel nemcsak a kolhoz dolgozói, hanem a közeli Natrovo falu dolgozói előtt is. Natrovo falu maga is híres népi kultúrájáról. Számos színjátszókör, énekkar és tánccsoport működik a faluban. A kultúrcsoportban sok száz ember vesz részt, fiatal és idősebb­ kolhozpa­rasztok, középiskolai taná­rok,­­ orvosok, agronómusok, gépészek, a Párt és a tanács aktivál. A kultúr­­csoportokat hozzáértő művészek és szakemberek vezetik. Minden egyes csoport lelkiismeretesen készül mű­­sorára. A színjátszókör az idén 14 színdarabot játszott, köztük Csehov ,,Cseresnyéskert"-jét és Gorkij, ,,Je­­gor Bulicsov"-ját. Mindig nagy sikerrel szerepel a tánccsoport. Gyakran megtörténik, hogy a brigádok, szállásain tartott­ mezei műsoroknál,­­ a kultúrcsoport tagjaihoz a közönség köréből is csat­lakoznak táncosok. Az ilyen cset­ek életet, pezsgést visznek az előadásba. A kolhoz vezetősége és pártszerve­zete minden módon elősegíti a kul­túregyüttes munkájának állandó fejlő­­dését. 1950-ben kulturális célokra több, mint 10 ezer rubelt utaltak ki. Ez évben a kultúrcsoport 80 műsort adott a mezei tanyákon és gazdasá­gokban, 14 előadást rendezett a klub­­ban és 14 előadást a natrovi kultúr­ Otthonban. A kultúrcsopor­tok tagjai nagy munkaszomjjal, ügybuzg­alomtól eltel­ve, a kultúra ügye iránti felelősség érzésével jönnek a kultúrcsoportok­ba. Közülük sokan­­: így például Ajeva kolhozparaszt lány és Jakusin trak­­torvezető olyan szép eredményeket értek el a kultúrcsoportban, hogy a kolhoz vezetősége és a Párt segítségé­vel , jelenleg Dzsadzsikau város zene­iskolájában, illetőleg a moszkvai kon­zervatóriumban tanulnak. Natrovo kolhozfalu igen élénk kul­túréletet él. — Kultúrotthonában na­­pirenden vannak a felolvasások és mozielőadások, az érdeklődőknek nagy könyvtár áll rendelkezésére, megszervezték a kollektív rádióhall­gatást és sportköre is igen aktív. A dolgozók kultúrszomja egyre nagyobb tömegeket mozgósít az ének, zene és tánc területén. A kolhozisták kultu­rális aktivitása általános jelenség a Szovjetunióban, hiszen arra ösztönzi őket a nyugodt, örömmel és boldog­sággal teljes kolhozélet. Jó munkánkkal megakadályozzuk, hogy a kutak becsapja dolgozó parasztjainkat Jó munkát végez a Bonyhádi Hitelszövetkezet a dolgozó paraszt­ság és termelőszövetkezeti csopor­tok ügyeinek képviselése érdeké­ben, mit főleg akkor észlelhetünk, ha összehasonlítjuk a múlt évi munkájukat az idei évi munkájuk­kal. Ha betekintünk a hitelszövetkezet helyiségébe, mindjárt megállapít­hatjuk, hogy komoly, lázas munka folyik. A dolgozók nagy része fia­tal káderekből tevődik össze, vala­mennyi az azelőtt elnyomott do­­gozók köréből került ki, akik tisz­tában vannak azzal, hogyan lehet ezen a téren is a dolgozó nép ér­dekében dolgozni. — Munka az van bőven — mondják — hiszen csak a járás területén 34 földművesszö­­vetkezettel és 21 termelőszövetke­zettel és csoporttal karöltve dolgo­zunk az előttünk álló felemelkedési lehetőségek kihasználásáért A múlt kizsákmányoló bankpolitikája ná­lunk teljesen megsemmisült, mert ma már minden egyes hitelakció a közösséget és annak keretén be­lül a család, az egyén érdekét szol­gálja. Mi is érezzük, hogy dolgozó parasztságunk egyre nagyobb mér­tékben látja tisztán a szerződéses termelés és hizlalás előnyeit, mrí egyre nagyobb mértékben veszi igénybe ennek keretén belül a­ ka­matmentesen folyósítandó­ hiteleket. Nagyon sokszor megtörtént az­előtt­, hogy valamelyik dolgozó pa­raszt válságos helyzetbe került, mi­vel anyagi szükségleteit nem­ bírta * máskép biztosítani, csak a kizsák­mányolók tulajdonában levő ban­kokból való pénzfelvétel által. En­nek a vége legtöbb esetben az lett, hogy megperdült a dob az illető dolgozó udvarán és csaknem min­denét elárverezték neki a kiadott tőke és az uzsora-kamatok behaj­tása­ érdekében. Ez a világ azonban gyökeresen megváltozott, mert most ha valakinek pénzre van szüksége, szerződéses termelés, vagy hizlalás útján kamatmentesen előleget kap az áru értékesítéséig. A hitelszövetkezet élén Hornok András elvtárs áll, aki szintén pa­rasztszármazású és szívügyeként ke­zeli hivatásán keresztül is­ a dolgozó nép ügyét. Jellemző rá, hogy fel van vértezve mind politikai, mind szakmai vonalon, mindazokkal a tudásokkal,­­amelyek szükségesek hivatása vezetéséhez, valamint ébe­ren őrködik a külső és belső ellen­séggel szemben. Hornok elvtárs a következőkép­pen vázolja munkájuk menetét: — A lehető legszélesebb körben­ kell dolgozó parasztságunkkal tuda­tosítani, hogy ez a hivatal nem kizsákmányol­ók eszköze, hanem a dolgozó nép hűardema, mely termé­szetes, hogy az ő érdekeit is szol­gálja. Nekünk elsőrendű felada­tunk, hogy a szövetkezeteken ke­resztül­ a dolgozó parasztságunk fel­emelkedését elősegítsük. Az ébersé­get talán a mi szakmánkban kell legnagyobb mértékben alkalmazni, mivel mi pénzzel dolgozunk, még­hozzá a dolgozó nép pénzével, mert­ nem mindegy az, hogy az milyen célra lesz felhasználva és azt ki használja fel. Munkánkon keresztül, mi is következetes harcot folyta­tunk az ellenség ellen, mert nem tűrhetjük azt, hogy dolgozó pa­rasztságunkat a kul­ák kizsák­má­nyolók lépten-nyomon becsapják. A további munkát is úgy fogjuk szer­vezni és irányítani, hogy még na­gyobb eredményeket érhessünk el A hitelszövetkezet jó dolgozói közé tartozik Zakariás László is, aki szakmai vonalon főleg az admi­nisztráció terén végez jó munkát. Emellett politikailag is állandóan képezi magát és tanítja munkatár­sait. A hitelszövetkezet jó munkájának meg is látszik a hatása a dolgozó parasztság körében is, mert min­denütt szertettel és elismeréssel te­kintenek feléje. Munkájukon meg­látszik az, hogy ők is részesei an­nak a nagy építő munkának, ami a gyárakban és a bányákban fo­lyik a béketábor erősítéséért, a szocializmus­ meg­va­l­ósí­tásáért.. Horváth József bonyhádi levelező.

Next