Tolnai Napló, 1951. július-december (8. évfolyam, 151-304. szám)

1951-07-08 / 157. szám

x näp bö Községeink közül Szedres, Sárpilis, Tengelic, Öcsény községek járnak az élen az aratási munkálatokban. Ugyanakor le vannak maradva Kölesd, Medina, Bogyiszló községek Jelentősen le van maradva Bátaszék is, ahol a termelőcsoportok sem mutatnak jó példát a község egyéni dolgozó parasztjainak, mert késnek az aratással. A földművesszövetkezetekben alakult aratóbrigádok is segítséget nyújtanak helyenkint az aratási munkálatokban. A simontornyai földművesszövetkezet aratóbrigádja például 25 fővel segített a helyi termelőszövetkezetnek az aratásban. A brigádban legjobb eredményt Böröcz Aladár és Takács István munkacsapatai érték el. Megyénkben már százával vannak olyan dolgozó parasztok, akik a búza, rozs és ősziárpa aratásukat már 100 százalékig elvégezték. Ezek közé a gazdák közé tartoznak többek között Nagyszokolyban Németh András 9 holdas, Vörös János 11 holdas, Pincehelyen Nyúl József 6 holdas, Mázán Garai József 12 holdas dolgozó parasztok. A versenymozgalom is tovább terjed községeinkben. Juhász Imre alsónánai 15 holdas dolgozó paraszt, járási tanácstag például versenyben áll Hegedűs János 20 holdas dolgozó paraszttal. Juhász Imre már 5-én végzett az aratással, őszi árpáját elcsépelte 16 mázsás átlagot ért el. Beadását közvetlenül a géptől teljesítené és most segít a helyi termelőcsoport aratásában. A két dolgozó paraszt példája nyomán a község többi dolgozó parasztjai közül is többen versenyre keltek és most versenyeznek az alsónánal dolgozó parasztok, hogy minél előbb győzelemre vigyék az idei békearatást; Harc minden szem gubennért! Lázas munka folyik a falvak és termelőszövetkezetek határaiban a jövő évi kenyérért. Suhognak a kaszák a gabonatáblákon a jó termésért. Dolgozó parasztságunk lelkesen arat, mert tudja, hogy minden szem gabonával a béketábort erősíti és tudja azt, hogy a Szovjetunió tapasztalatai beváltak, hogy arassunk viaszérésben ! Találkozunk olyan nézetekkel még a csoportoknál is, hogy „ráérünk aratni, hiszen még nem egészen érett a búza vagy a rozs.“ Az ilyen gondolkodás hátráltatja a csoport munkáját és különösen a szervezésben vet fel rossz színt. Ezek a hangok különösen megtalálhatók az egyénileg dolgozóknál. Különösen megtalálhatók ezek a kulákságnál, dolgozó parasztságunk ellenségeinél, így Becsen Kovács Jánosoknál, akik arra hivatkoznak, hogy azért nem vágják meg a búzát, mert nem érett. Ezeknek a hangoknak jó részét leleplezték már a dolgozó parasztjaink. Megmutatták már a tavalyi esztendők tapasztalatai is, hogy nem fedi a valóságot az állítás, amit az ellenség híresztel, hogy „akkor van jó termés, ha a búza pereg.“ Az igaz, de ahol egyszer már kipergett, ott nincs már mag. Mi a szempergést megelőzzük azzal, hogy a Szovjetuniótól átvett tapasztalatok nyomán a Párt útmutatása és irányítása mellett a gabonáinkat viaszérésben aratjuk le. Ezt a példát bevetik is a mi termelőcsoportjaink és az egyénileg dolgozó parasztok is, így a szedrest Petőfi termelőszövetkezeti csoportnál már mindent learattak. Ez betudható a jó munkaszervezésnek, amit Kenyér István, a csoport elnöke hajtott végre. Betartotta a Párt útmutatását és ezért ma már nyugodtan hordhatja be a gabonát és segíthetnek másik csoportnak. Kenyér elvtárs mindig megbeszélte a tagsággal, hogy ,,mit kell tenni holnap“, kikérte a csoporttagság véleményét, meghallgatja őket, ennek eredménye lett, hogy ma már a szedresi Petőfi csoport az első az aratásban a járás területén. Vegyenek példát a többi csoportok is a szedresiektől De nem hagyhatjuk ki a harci Uj Élet I. típusú csoportot sem, ahol nemcsak a növényápolást végezték együtt, hanem az aratást is megszervezték, mert tudták, hogy ha közösen művelik meg a földjüket, akkor egy emberre kevesebb munka esik és jobban meg tudják művelni a talajt. • Tudták azt, ha közösen aratnak, akkor kevesebb lesz a szemveszteség és többet tudnak beadni az államnak, könnyebben tudják teljesíteni az állam iránti kötelezettségeiket. Amikor az aratásról beszélünk, nem szabad megfeledkezni a gyors, időben való beadási kötelezettségről sem. A szekszárdi járás úttörője ezen a téren a sióagárdi Béke termelőcsoport. Megmutatta a falu dolgozó parasztságának, hogyan kell gyorsan teljesíteni a beadási kötelezettséget. Egyenesen a géptől a gyűjtő raktárba vitte őszi árpáját. De nem tapasztalható a jó munkája az aratásnál, mert ott le vannak maradva. Csütörtökön még mindig a rozsot aratták. Nem használták az aratógépet, inkább vágták kézzel a gabonát. Azt mondták, hogy a marokrakó gép után 25 ember kell, akik szedik vagy kötözik be a kévét. Arra nem gondoltak, hogy az a marokrakó gép naponta 10 holdat tud learatni és azután asszonyok is köthetnek és az emberek mehetnek a másik táblába aratni. Más tapasztalható azonban a bátaszéki Búzakalász termelőszövetkezeti csoportnál. Ott az a hang ütötte fel a fejét a kulákok biztatásával, hogy ne arassunk, majd jön a gép. Erre fel is ültek, míg rá nem jöttek, hogy is az aratáshoz maradéktalanul hozzá kell fogni, mert minden késés szemveszteséget jelent. Tegyünk félre most minden más munkát és végezzük is az aratást, a minisztertanács határozata előtt. Ezzel saját magunknak is jót teszünk, először is, mert jobban tudjuk teljesíteni az állam iránti kötelezettségeinket. Ne üljünk fel a kulákmelléknek, hanem azokat a leghatározottabban utasítsuk vissza és mutassuk meg továbbra is, hogy harcolunk minden szem gabonáért. Furucz János járási tanács, mezőgazdasági osztály főelőadója.. BÉKEBIZOTTSÁGOK HÍREI nemedtéren a „Szabadság“ termelőszövetkezet békebizottsága megszervezte a békearatást, melyhez minden tag csatlakozott. A röpgyűlésen is a tagság 95 százaléka megjelent. Az aratást jól szervezték meg. Az állatgondozók is a szabadidejüket úgy szervezik meg, hogy minden gondozó a héten 2 nap négy-öt órán keresztül kimegy aratni. a cipőgyárban a dolgozók szép felajánlással készülnek augusztus 20-ra. Ezzel válaszolnak az ellenség hazai ügynökeinek aljas munkájára. a békegyűléseken vállalták a dolgozók, hogy augusztus 20-ra a csépkét és gabonabeadást teljesítik. Az aratást úgy igyekeznek elvégezni, hogy a versenyzászlót ők kapják meg. 6 dolgozó paraszt versenyben van egymással, a község pedig Sárszentlőrinccel. Jól megy a munka Kajdacs községben. Elsők a paksi járásban Pusztahencsével együtt. Pusztahencse már meg is kapta a versenyzászlót: a földművesszövetkezet dolgozói tettek felajánlást. Rónai János tejgyűjtő, Regős Nándor baromfi-, tojás- és gyümölcsfelvásárló tervüket 100 százalékon felül akarják teljesíteni. Király Béla az egyéni dolgozó parasztok részéről vállalja, hogy jó példamutatással és agitációval fog odahatni, hogy az aratást minél kevesebb szemveszteséggel, a beadást pedig a cséplőgéptől teljesítsék. Keserű Sándor tanácselnökhelyettes, egyéni dolgozó paraszt az aratását 100 százalékig elvégezte július 2-án. Elvégezte a tarlóhántás is 80 százalékban és másodnövényeket vetett. Songtiédon Ksjtaon Paddon FácMoneu — Kenyeres Sándor 56 holdas decsi kulákot a megyei bíróság fellebbviteli büntető tanácsa termellőszövetkezeti csoport elleni izgatás és a demokratikus államrend megsértése miatt egy év és 2 hónapi börtönre, valamint 2.000 forint pénzbüntetésre ilétte. Aminek nem szabadna lenni... A dunakörolitdi Szabadság tsz-nek segített az andráspusztai állami gazdaság aratógépével. Munka közben, délután 2 órakor elromlott a gép. Ez természetesen előfordul másutt is. A hiba ott volt, hogy a szerszámokat Gyapán hagyták és még (; órakor is azon vitatkoztak, hogy mit tegyenek. Ez nagy kiesést jelentett, mert a munka teljesen megállt. Ugyancsak az andráspusztai állami gazdaságnál történt meg, hogy egy vadonatúj hűtőt a padlásról ledobtak. A hűtő megjavítása napokat vett igénybe. Hol itt az egyéni felelősség, a tervszerű munka, a dolgozó nép vagyonának megbecsülése.A Dunakömlőbőn gyengén megy az aratás, de a tojás és szénabegyűjtés is. A tojásbegyűjtést mindössze 14 százalékban teljesítették. A földművesszövetkezet ,,takarékos“ lett egyszerre. Nem vesz fel tojásfelvásárlót. Amellett ragaszkodnak a 8 órai munkaidőhöz. Ez is a takarékossághoz tartozik? :A szénabegyűjtés még szomorúbb képet nyújt. Nincs kiértékelés. Vagy talán ilyen „jelentéktelen“ dolgokkal nem érdemes foglalkozni? Hol itt a felvilágosító munka, az öntudat? • A bürokratikus ügyintézés még nagyon sok eredmény gátlója, még nagyon sok tanács „cégtáblája“. A nyári munkák jobb elvégzése, a dolgozók ellátásának biztosítása érdekében a dunakömlődi Szabadság tsz dolgozói ezelőtt két hónappal kérvényt adtak be a járási tanácshoz, az üzemi konyha engedélyezése érdekében. Azóta újra kérvényezték, a járási tanács állítólag el is küldte a kérvényt, most meg a megyei tanácsnál „akadt“ el. Kevesebb aktatologatás, gyorsabb és jobb munka! * A Magasépítő Vállalat dolgozói nemrég bocsájtották el Varsádi Andort a vállalattól. Nevezett horthysta katonatiszt volt és a múltban, házának építésénél fegyvert fogott a dolgozókra. Mint tervfelbontó végezte „lelkiismeretes“ munkáját elég hosszú ideig a vállalatnál. Elbocsájtása miatt nem esett kétségbe, hiszen a Tervhivatal tárt karokkal várta, félrerúgva az éberséget. Q felszabadíts Picit a Bölcske melletti Szent András pusztán. dx Szakách Ernő méltóságos úr, volt: a „mindenható úr."1 ! Kizsákmányolta, kiszipolyozta még a vérét is az ott dolgozó cselédeknek. Megállás vagy pihenésről szó sem lehetett, elkezdték a munkát hajnali 3 órakor és csak este 11 órakor fejezték be az istállóban. Alvásra csak legfeljebb 3-4 óra jutott. Azok a dogozó parasztok, akik ki merték nyitni c szájukat, feltétlenül görbe botot, ,,piszok kommunisták"! " és elbocsájtást kaptak válaszul. Azután útra kelhetett a családjával együtt a kirúgott cseléd, hogy egy másik méltóságos úr könyörületből felfogadja. De a méltóságom úr nagyon vigyázott e külszínre, és mélyen vallásos volt, míg cselédjei örültek, ha háromnégy évenként vághattak egy 100 kilós disznót, addig a méltóságos úr a bölcskei apácáknak szállította kocsiszámra a disznókat.. így megvolt a tekintélye, mert azután mondogatták az apácák a faluban ..milyen jólelkű igazi máltóságos úr.“ Csak a cselédek átkozták elkeseredve, még egy tanyája is volt, messze a pusztától. Elindultak a hosszú kocsisorok vasárnap délután és visszajöttek úgy szombaton éjfél felé, mert az ottani földeket is nekik kellett megművelni. Kocsi vitte naponta utánuk az élelmet, mert a szegény ember szalonnája abban az időben a vöröshagyma volt. De bizony az ételnek is elment az a kicsi íze is, ami volt, mira a sok kilométerre eliotyogtatta a kocsi. A tanyán istállókban az állatok között volt az éjszakai pihenő, ha ugyanannak lehet nevezni, mert a sok rágcsáló patkány nem hagyta magát zavartatni gyakran végigsétált a kimerültségtől álomba merült embereken. A méltóságos úrnál még gonoszabb volt a felesége. Ha a cselédasszonyok panaszkodni mertek, vagy kértek egy kis gabona előleget, mert már a sok éhes száj ma gette a konvencióba járó lisztet, az volt a felelet: „minek van annyi kölyök.“ Ha összekuporgattak egy pár fillért és venni akartak egykét kiló gyümölcsöt, — lehetett azt is kapni a kastélyban, előbb kézcsókra kellett járulni a méltóságos asszonyhoz. Fényesen berendezett kastélyban laktak, ugyanakkor a cselédeknek négyötöknek volt egy konyhája, düledező házak, kicsi ablaké szobákban l lakta, tizen-tizenkettek. Ezek a nyommorgó emberek teremtették meg az ő számukra a kényelmet és azt, hogy egyetlen lányukat vihették, a pesti főúri bálokba, neveltethették külföldi intézetekben. És ha télen nem tetsző a hideg, elmentek külföldre, ahol sí tött a nap, s mindezt a Szent András pusztaiak véres verejtékén. S egyszer eljött az a nap, amel meghozta azt az évtizedek óta alig ír ón kívánt szabadságot. A Szovjetunió felszabadította hazánkat s k sülölt a nap András-pusztán is. Mei azóta csak így „szent“ nélkül nevezi a dolgozók, a kommuniták és meg indult Sífesziotísk a földet lüktető érét a pusztán. Kezdett a mélóságos úr is köntöst változtatni, *h zeiget!“ örült, hogy nem lettek pusztaiak a háború áldozatai. De ne fogadták el az öntudatra ébredt emberek a hízelgést és lassan a méltságos úr is belátta, neki már nini itt mit keresnie. A puszta, igazi gazdái megértette Pártunk hívó szavát, mert bíztak benne, hisz olyan sokat kaptak tőle. 1949 őszén — megalakították a Prőfi termelőcsoportot. Eredményei bizonyítják, hogy követik a legjól termelő csoportok példáját és tapasztalait. A növényápolást elvégezték, gyapotot ötödször lekapázták és me is permetezték már, a kukoricát háromszor megkapálták. Szépen is fejlődik a gyapot, nemsokára lehet kapcsozni, mert bimbósodik. .A takarmányt is betakarították, mintegy 20 holdról Dicséret illeti Gödöny János állatgondozót, aki 1950 december 26 óta 1951 június 14-ig gondozott 19 darab disznót és 18.060 forint hasznot hozott a termelőcsoportnak. Jó a munkaszervezésük, az aratásban kiveszik a részüket az asszonyok és családtagjaik is. Az árpa aratását elvégeznék és az a céljuk, hogy a búza és rozs aratását is befejezik tizedikére. Még nagyobb eredményeit tudnának elérni, ha a párttitkár elvtárs igazi vezetője lenne a csoportnak, ha példamutatásával buzdítaná a csoport,tagságát a még jobb terméseredmények elérésére. Kiss elvtárs nem mutat minden esetben jó pédát, kevés munkaegysége van és most, amikor központi feladat országunk minden dolgozója előtt az aratás, ő kivonja magát ebből a munkából. Munkánk minden kiindulópontja a kommunista példamutatás és ezen a téren Kiss elvtársnak is élen kell járni. Javítsa ki ezt a hibáját és legyen a termelőcsoport pártszervezete a munka irányítója és élenjárója. Munkáink válasz legyen a leleplezett Grősz-bandának. — drága hazánk erősítésével legyenek szilárd harcosai békénknek, szabadságunknak. Új élet formálódik Andráspusztán 1951 JULIUS 8 Miért nem teljesítette a bonyhádi tanács a vállalását? A Bonyhád községi tanács még május 25-én versenyre hívta Zomba, Május, Kakasz községeket az 1951 — 52-es évi begyűjtésre. A bonyhádi tanács a verseny kihívásában lefektette, hogyan szervezik meg az állandóbizottságok munkáját, a begyűjtés sikere érdekében. Versenyvállalásukban többek között a következőket írták: ,,A tojás- és baromfiba adás ütemterve szerint előírt 70 és 10 százalékát nem a megadott határidőre, július 1-re, hanem 5 nappal előtte, június 25-re teljesítjük". Egy másik pontban pedig ezt írták: „A szénának a rétről egyenesen a gyűjtőhelyre való beszállítása érdekében külön agitációt indítunk és biztosítani fogjuk, hogy a gazdák a szénát a kaszálás után nyomban beszállítsák“. A bonyhádiak tehát komoly kötelezettséget vállaltak magukra a begyűjtés terén, mert a minisztertanács határozatainak határidő előtti teljesítését vállalták. A versenykihívás befejezésénél felkérték a járási tanácsot, hogy rendszeresen értékelje ki a verseny eredményét és kihangsúlyozták, hogy „minden versenyvállalás annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle“. A bonyhádiak tehát tudatában voltak annak, amikor a versenykihívást tették, hogy minden vállalás annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Tudták tehát azt, hogy minden szónál szebben beszél a tett és a vállalásuknak csak úgy lesz igazi értéke, ha azt teljesítik is. A versenykihívás hosszú lejáratú és éppen ezért a „győztes" nevet még nem tudni, hogy ki fogja viselni. Vannak azonban a versenynek olyan pontjai, amelyek teljesítesének határideje már lejárt és a kiértékelésből következtetni lehet, hogy a bonyhádi tanács hogyan állja a szavát. A tojás és baromfinál az első negyedévi előirányzatukat nem a vállalat határidőre, hanem még a minisztertanács határozata alapján sem teljesítették. Július 1-i kiértékelés alapján a tojásbeadási kötelezettségüket 36 százalékra, a baromfibeadási kötelezettségüket 38 százalékra, a szénabeadási kötelezettségüket pedig 40 százalékra teljesítették. Ezek az eredmények világosan mitatják, hogy a bonyhádi tanács vállalása csak papírvállalás volt, mert azt a gyakorlatban nem teljesítette. Pedig ha úgy szervezték volna a népnevelő munkát, mint ahogyan a versenykihívásukban lefektették, még túl is tudták volna teljesíteni. A tanács azonban úgy látszik nem emlékezett vissza arra, hogy mit vállalt, mire kötelezte magát a versenykihívásban, mert ahelyett, hogy megfelelő gondot fordítottak volna a begyűjtés szorgalmazására, felületesen kezelték azt A lehetőség pedig meg lett volna a teljesítésre, mert számtalan gazda van a községben, aki még túl is teljesítette az előirányzatát. Sváb Jakabné például tojásbeadási kötelezettségét 200 százalékra teljesítette és a másfél kiló baromfi helyett 4,5 kilót adott be. Varnya Ferencné 120 százalékra teljesítette tojásbeadási kötelezettségét a baromfibeadási kötelezettségét pedig 100 százalékra. Istenes Sándor dolgozó paraszt is túlteljesítette a tojás és baromfibeadási kötelezettségét. A bonyhádi tanács szedje elő fiókjából a versenykihívást, azt tanulmányozza jól át. Vegye számba, hogy mire kötelezte abban magát. Versenykihívásukban megtalálják azt is, hogy hogyan tudják vállalásaikat teljesíteni. Gondoljanak vissza arra a meglátásukra, hogy ,.minden vállalás csak annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle". PÉCS—BAJA ÉS TOLNA VÁROSOK KÖZÖTTI ÚSZÓ ÉS VÍZILABDA VERSENY TOLNÁN Vasárnap délután 4 órakor a tolnai uszodában úszó és vízilabda verseny lesz a Tolnai Vörös Lobogó ^K rendezésében. Az úszóversenyen különböző versenyszámok kerülnek lebonyolításra, majd nem barátságos és bajnoki vízilabda mérkőzések következnek. Tolnai Vörös Lobogó II— Bujai Vörös Lobogó (barátságos) utána Tolnai Vörös Lobogó—Pécsi Dózsa (bajnoki)