Tolnai Napló, 1951. július-december (8. évfolyam, 151-304. szám)

1951-10-06 / 233. szám

A magyar nép boldog jövőjéért, a szocializmusért: jegyezz békekölcsönt! A bölcsk­ei tanácselnök levele a lemaradt Paks község­i taná­csel­nök­éh­ez... KEDVES NÉMETH ELVTÁRS! Október 22-én egy éve lesz annak, hogy Bölcske község dolgozó parasztságának és Pártunknak megbízá­sából, mint községi tanácselnök intézem a község dol­gozóinak ügyeit. A tanács megalakulása után az első időkben voltak bizony nehézségeim is, de később is, mint például a második félévi begyűjtés idején, jó­ma­gam is az ellenség hangját vettem át, hogy a terv nem teljesíthető és így természetesen rossz eredményt ér­tünk el. Az állandó bizottságokat nem aktivizáltam és ez a hiba most is fennáll, az állandó bizottságaink jó­részt csak papíron szerepelnek. De vannak eredmé­nyeink is. Községünk az 1951/52. évi kenyé­rgabona és takar­mánygabona begyűjtést 100 százalékban teljesítette. A párt irányításával községünk 60 népnevelőjét már a cséplés idején mozgósítottuk a begyűjtés sikeréért. Al­kalmaztuk a törvényerejű rendeletet is, azoknak a ter­melőknek a beadási kötelezettségüket felemeltük, akik a csépléstől számított 8 napon, illetve 15 napon túl sem teljesítették a beadási kötelezettségüket. Az eredmény nem maradt el, ma már a terv túlteljesítéséért harco­lunk. Most szervezzük a begyűjtés őszi szakaszát, vala­mint az őszi szántási és vetési munkákat, itt sem aka­runk lemaradni, de a békekölcsön-jegyzésben sem. Én magam a kormány felhívása után 1000 forintot jegyeztem. Sokat töprengtem a jegyzés után. Vajjon teljesítettem-e az államunk iránti kötelezettségemet. Eszembe jutott a múlt. Nem lehet azt elfelejteni, hogy a múltban mennyit szenvedtem, mint mezőgazdasági napszámos sokszor bizony egy köcsög aludfejért dolgoz­tam, vagy munka nélkül voltam. A felszabadulással megváltozott az életem, úgy, mint az országé, mint a községünké, éppen úgy, mint a Tiéd, Németh elvtárs. Amikor mindezt elgondoltam, úgy értem, hogy keveset jegyeztem a sok jóért és még aláírtam egy 200 forintos jegyzést és így összesen 1.200 forintot jegyeztem. A megváltozott életünkért, mindazért, amit az ötéves terv sikeres végrehajtása ígér nekünk. Most arra kérlek Németh elvtárs, írd meg nekem, hogy mennyi békekölcsönt jegyeztél, mert úgy gondolom Te is így éreztél, mint én. Te is végig gondoltad az utóbbi évek fejlődését és úgy is jegyeztél. Válaszod várom! SARACZ ANTAL bölcske­i VB-elnök. Az őszi mezőgazdasági munkák gyors befejezéséért Mos­­ takarítják be termelőszövet­ke­­zeteink és­ csoportjaink, valamint az egyénileg dolgozó parasztok egész évi fáradságos munkájuknak bőséges eredményét és a verésekkel most, rak­ják le a jövő évi jó termés alapját. Az előrelátó, jó gazda ezeknek a mun­káknak a­­ túlnyomó részét már elvé­gezte. Élenjárnak ezekben a munkák­ban a termelőszövetkezeti csoportok, amelyeknek nagyobb része kellő idő­ben befejezte az ő­szi árpa vetését. Az újizegi Béke, a pari Béke, a nagydorogi Szabadság és egy sor más termelőszövetkezeti csoport Irpevetése már szépen kel és erő­södik a téli fagyokra. Ezek a termel­őszövet­kezeti csopor­tok és egyéni gazdák időben és he­lyese­n csetlek­ed­nek és jól járdák. Mert a jó termés egyik előfeltétele­ az ide­jében való vetés. Tudjuk hogy a szep­temberben elvetett­. őszi árpa és rozs nagyobb termést hoz, mint a későbbi vetésű, mert kifejlett gyök­érzet­tel megy neki a télnek és tavasszal ha­marabb indul fejlődésnek. Az idei ősszel hosszan t­artó esőzésekkel kell számolni, ami akadályozza a vetést. A korán bekövetkezhető fagyok még az idejét múlt késői vetéseket is meg­akadályozzák. A dolgozó parasztság­nak komoly fontolóra kell vennie eze­ket a körülményeket. Tolna megyében a vezetők mai ál­­lá­sa igen szomorú képet mu­ta­t. Az őszi árpa vetését a minisztertanács ha­tározata szerint már szeptember 1é­ig be kellett volna fejezni. És ezzel szemben a helyzet az, hogy megyénkben mindeddig átla­gosan 54 százalékban történt meg az ősziárpa vetése. Ugyanilyen sú­lyos lemaradás tapasztalható a rozs vetésénél is, amelynek vetési határideje szeptember 30-a volt és ezideig csak 22 százalékban van Hvetve. Az őszi takarmánykeveré­kek vetésénél tapasztalható azon­ban a legnagyobb elmaradás. En­nek a vetését szeptember 15-ig be kellett volna fejezni, de a mai napig­ az előirányzott mennyiség­nek csak 18 százalékát vetették el. Ezek az adatok azt jelentik, hogy a d­­olgozó parasztság nagy rés­ze nem­­ tljesített­e eddig a hazával s­zembeni kötelességét. Emellett rossza",­­tiesd ma­gának is a késlekedő paraszt, mert sa­ját magá­nak ellensége az, aki a ve­tést­ halogatja, mert minél később vet, annál kevesebb lesz a termése. A ve­lős­ eredmények elbírálásán­áll meg kell dicsérni a amási járás dolgozó pa­rasztságát, amely az ősziárpa vetését szeptember hó végéig 80 százalékban végezte el, ezzel szem­­ben a bonyhádi járás 23,1 százalékos eredményével aki az utolsó helyen áll. Az ősziárpa vetésénél a követke­zőképpen helyezkednek a járások: 1. tamási járás 80 százalék, 2. Szekszárd város 70.1 százalék, 3. gyönki járás 51.7 százalék, 4. paksi sem mennek a szükséges lendüle­­­tel. A napraforgót például már 100 száza­lékban le kellett volna szedni szep­tember végére s ez a munka mégis csak 92.3 százalékban történt meg. Pe­dig itt már igazán nincs mire várni. Különösen szembetűnő az elmaradás a kukorica- és napraforgószár Lé­mka­­rítás­ánál, mert ez­ a munka­ az előb­binél csak 14,6 az utóbbinál pedig 45 százalékban végezte el dolgozó pa­rasztságunk. Az ismertetett adatok arra­ figyel­meztetnek, hogy Tolna megye dolgozó parasztsága az őszi mezőgazdasági munkákkal, de különösen a vetésekkel súlyosan le van maradva. Arra figyelmezteti a dolgozó paraszt­járás, 48.7 százalék, 5. szekszárdi járás 44.3 százalék, 6. dombóvári járás 31.5 százalék, 7. bonyhádi járás 23.1 százalékkal. A rozs vetésénél legjobb a paksi já­rás 31.2 százalékos eredményével, leg­rosszabb Szekszárd város 6 százalé­kos teljesítményével. Hogy egyes já­rások tel­je­sí­ményei között ilyen nagy eltolódások tapasztalhatók, annak tud­ható be, hogy a jobban teljesítő járá­sokban tanácsaink és tömegszerveze­­teink jó felvilágosító és tudatosító munkát végeznek, mint az elmaradt járásokban, jobban átvitték a gyakor­latba a­ párt és a kormány észszerű határozatait, ságot, hogy itt most már egy pillanat­nyi idő sincs a további tétovázásra! Nem kevesebbről mint az ország jö­vő évi kenyeréről, állatállományunk fenntartásáról és népünk boldogulásá­ról van szó! Az előrehaladott idő kér­lelhetetlenül és súlyosan int és a jó­zan ész parancsolóan mondja: Itt van az utolsó óra, hogy a vetéseknél tanúsított késedelme", haladék nélkül behozd. Ma még nincs késő, de hol­nap már késő lesz. Állj tehát rá min­dé erővel az őszi árpa, rozs és takar­mánykeverékek azonnal elvetésére, a szántás, búzavetés és betakarítás üte­mének fokozására. Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztálya. A betakapítási munkák 1?I­in «lázért, a jóért... jegyeztem 500 forintot KEDVES TOLNAI NAPLÓ! Másfél hónapja, hogy a gyöngyösi főboltos tanfolyamra kerültem. Itt megtanultam a marxi-lenini elméletet. Megtanultam, hogy milyen munkát kell végezni a szocialista kereskede­lemben a békéért. De nemcsak tanu­lással teszek hitet a békéért, hanem kivszem részem a Második Békeköl­csön-jegyzésből is, hogy segítségére legyek Pártunknak és kormányunk­nak az ötéves tervünk építésében. Mindazért a jóért, amit eddig adott és adni fog pártunk, jegyeztem 500 forint békekölcsönt, 412 forint fizeté­semből. Tudom, hogy jegyzésemmel hozzá­járultam a béke megvédéséhez és a szocializmus építéséhez. Ezenfelül még jobb tanulással és majd iskolám elvégzésével még jobb munkával fo­gom elősegíteni a békeharcot. Előre a békekölcsön-jegyzéssel a békéért! Nódli Gyula II. szeminárium, II. tankör. így irányítja a békekölcsönjegyzés munkáját dunaföl­dvári pártszervezet...a J\/Jár késő este volt. .A pártszerve­zet ablakán 1­1 azonban még mindig­­ fény szűrődött ki. A Sárga­ fénycsóva megvilágít­ja a sötét utca egy részét. Bent a pártirodában összevont vezetőségi értekezletet tartanak. Új haditervet készítenek a békekölcsön jegyzés munkájánál,­ megjavítása érdekében. ■ — Nézzük, mit kell tennünk — hallatszik Juhász Ferenc elvtárs, Dunaföl­dvár község pár Ilit­kárcinak hangja. Az asztalra kerül a község térképe és mini had­gyakorlaton a vezérkar, úgy ülik körül a párt-, állami és tömeg­szervezeti vezetők az asztalt. — üzemeink dol­­gozói helytálltak ebben a munkában, példamutatóan ki­vették részüket a jegyzésből, — állapítja meg Juhász elvtárs. Az ujjak továbbsiklanak a térképen. Megállnak egy pillanatra, össze­moso­yog a sok­ kemény arc és már hallik is a megállapítás. — Termel­őszóv elkezdi ■ csoportunk tagjaira büszkék lehetünk. Nem hoztál,­ szé­gyent községünkre. Példát, mutattak az egyénil­eg dol­­­­gozó parasztoknak a jegyzésben is. — Le vagyunk maradva a dolgozó parasztok és kis­iparosok jegyzésével — szól közbe Hauszknecht elvtárs. Mi itt a teendő? Gyorsan számíthatni kezdenek. Jelen­leg 140 népnevelő áll rendelkezésünkre. — Megvan a csap homlokára Bognár elvtárs. •— Sokkal több nép­nevelőnk van, mert nincsenek még bevonva az üzemek dolgozói és az á­l­ajáró jegyzők. — Gyorsan Számítgat­­ják, a BEK vállalattól 40, a DfJFOSZ-tól 20, az MNDSZ- től 30, már együtt is van a 400 népnevelő — Végre lehet, hajtani a feladatot, sőt még Bölcs­­írének is tudunk segítséget adni — mondja Juhász elv­társ. — Na elv­társak, oldjuk meg ezt a problémát is. Hogyan mozgósítjuk a népnevelőket — mondja Hausz­­knecht elvtárs. Újra összedugják fejüket. Hangzanak a javaslatok a sorban. Végre megvan a nyílegyenes kiút, a megoldás felé. A vállalatvezetői,­, tszcs-elnök és a többi kommunista vezető közt . szétosztják a területet. Minden vezető kap egy utcát, ahol támogatják­ a nép­nevelőket, sőt a vezetők is végeznek felvilágosító mun­kát. ~ A népnevelők újbóli kioktatása legyen az első teendőnk — szól közbe Bognár elvtárs. —­ Úgy van — hangzik az egyöntetű válasz. —A Szabad Nép vezér­cikke nyomán még egyszer átbeszéljük a feladatokat és megnyerjük a csatát a­ legnehezebb területen is. Kialszik a villany­fény a pártirodában, az utcán is csak a haza siető kommunisták lépte kopog a késő esti órákban. Holnap új harc kezdődik, új csatát kell vívni, hogy a község a jegyzési átlagot a 473 forintról még­­javítsa, hogy büszkén jelenthesse pártunknál,­. Duna­i földvár község dolgozói győzelemre vitték a béke­­s kölcsön ügyét. Erről beszéljenek népnevelőink ... Tamás József Szekszárd, Rózsa­ utcai dolgozó paraszt, amikor Mösz­­né, az MNDSZ nőnevelője elment ho­zzá, először bizony húzódozott attól, hogy ő is békekölcsönt jegyezzen. Bizony előjött a szó, hogy így nincs, meg úgy nincs. Ha most Mészné ráhagyott volna mindent Tamás Józsefre, akkor bi­zony a jegyzésből nem lett volna sem­mi. Itt azonban másképpen történt. Mészné nem hagyta annyiban a dolgot, és a további beszélgetés során ki­derült, hogy Tamáséknak van egy fiúk, aki Pártunk és népi demokrá­ciánk jóvoltából kollégiumban tanulhat. Azzal érvelt Mészné, hogy a múltban ez nem lehetett volna és hogy most lehetséges kötelességünk erőnkhöz mérten a jegyzés. Tamás József ezután megértette a jegyzés fontosságát, hiszen saját bőrén tapasztalta, hogy mi volt a múltban, ő sem taníthatott. A türelmes, jó népnevelő munka nyomán és az ilyen élő bizonyítékokkal alátámasztott érveléssel elérte Mészné, hogy Tamás József a szebb, a boldogabb jövőért 200 forintot jegyzett. 1)1 SZ-i­f­j­ú­ságu­n­­k a Második Békekö!csön győzelméért A Második Békék ölcsén jegyzés már eddig is hatalmas számadatat felmér­­het­etlen távlatokat nyit meg dolgozó népünk további felemelkedésére, a béke biztosítására. Ezen belül me­gyénk dolgozó ifjúsága tisztában va­n azzal, hogy számukra is az eddigiek­nél is nagyobb mérvű támogatásra számíthatnak. Egyre több kul­túrház, iskola, könyvtár és a legmesszebb­menő tanulási lehetőség fogja az ér­deküket is szolgálni. Harcot indítottak emellett azért is, hogy megyénk a jegyzésben utolsók közül az élre törjön. A sint­ott tor­nya­i DÍSZ szervezet tagjai is jó eredményt ér­tek el, jegyzési átlaguk 500 forint. De emellett lelkesedésük magával ra­gadta az üzem többi dolgozóját is. Különösen kitűntek a ,,MeSzes“-bri­­gád­ tagjai, akik amellett, hogy a munkában is élenjárnak, most a jegy­zésben is példát mutattak. Csősz László, Papp Sándor, Varga Lajos, Küzdi Endre és a többiek 900 forintos ke­resetük mellett 1000—1000 forintot je­­­­gyezt­ek. a csepeli állami gazdaságban Nagy János DISZ-titkár 600 forintot jegyzett, Keszőhidegkúto­n Rat Ferenc DISZ-titkár, tszcs-tag szintén 600 fo­rintot jegyzett. De így sorolhatnánk tovább Szakadat, Kala­znó DISZ-szer­­vezetének tagjait, ahol a példamuta­tásban nem volt hiány. Varga János, a szekszárdi Népbolt DISZ-szervezeté­nek titkára 1.600 forintos jegyzésével bizonyította be, hogy méltó vezetője szervezetének. A dunaföldvári BEK IXV­ ifibrigádjának tagjai 600 forintos ke­resetük mellett 1000—1000 forintot je­gyeztek. Vezetőjük, Búzás elvtárs el­mondotta az ő nevükben is, hogy n­e­­kik ezek az összegek már eddig is busásan megtérültek, mert eddig is sokat kaptak a tervtől. Hornok Ilona, a­ dunakömlődi tszcs DISZ-szervezeté­­nek tagja 100 forintot jegyzett és 2 óra alatt 1300 forintot jegyeztetett, mert jó felvilágosító munkát végzett. A dolgozókkal való beszélgetés folya­mán nem felejtkezett el azok egyéni prob­émáiról sem és megmagyarázta nekik azokat a mindennapi kérdése­ket, amelyekkel nem voltak tisztában. Rámutatott arra, hogy mit kapott az egyén eddig a tervtől és mit fog kapni még ezután. Pál János, szintén dunakömlődi fia­tal agitációs munkájában , elmondta, hogy az apja gazdasági cseléd­ volt és most a demokráciában kaptak a hold földek ami által életük meg­javult, sokkal szebb lett, mint régen volt és­­ ezért jegyez. Dolgozó paraszt-fiatalok és tanulók kövessétek ezeknek az élenjáró fia­taloknak a példáját, harcoljatok azért, hogy mint annyi más csatából,, most a békéért, szebb, boldogabb életünkért vívott küzdelemben is, a mi nagy pártunk­ vezetésével, a dicső Kom­szo­­mol példája nyomán soha nem tapasz­talt győzelemmel kerüljünk ki. Nagyarányú öntözési munkálatok a Szovjetunió központi területein Moszkva (TASZSZ) A mintegy 28 millió hektár terület öntözését biz­tosító hatalmas volga­i, dnyeperi és Amu-Darja-i vízművek építésével egyidejűleg nagyarányú öntözési mun­kálatok folynak a Szovjetunió köz­ponti vidékein. A voronyezsi, tambo­­vi és kurszki területen az elkövet­kező években több, mint félmillió hektár kolhozföldet öntöznek majd a helyi csatornák vízével. Az állam komoly segítséget nyújt a kolhozoknak az öntözőrendszer építésében azzal, hogy hosszúlejáratú hiteleket nyújt és teljes egészében­ megtéríti a terv összeállításával kap­csolatos kiadásokat. A föld- és be­tonmunkákat a gép- és traktorállomá­­sok végzik. KÉT VILÁG A Német Demokratikus Köztársa­ságban a dolgozó naponta érnek el újabb és újabb kiemelkedő eredmé­nyeket. Naponta jelennek meg hírek arról, hogy munkások, parasztok, mérnökök és a tudósok újabb és újabb sikereket érnek el az ötéves terv tel­jesítésében. Kiváló eredményeket értek el a Ke­leti Vaskohó kombinát építői, akik határidő előtt készítették el a kom­binát első nagy kemencéjét. A dobleni acélgyár naponta jelentősen túltelje­síti tervét. A traktoristák naponta ér­nek el új, kimagasló eredményeket az őszi szántási munkálatok során Ezek a hatalmas eredmények nem véletlen következményei. A dolgozók tudják, hogy ha a Német Demokrati­kus Köztársaságot építik, a békét erő­sítik és különösen jól látják ezt itt. .Németországban, ahol a Német Demo­kratikus Köztársaság közvetlen szom­szédságában próbálják az imperialis­ták egy új háború tűzfészkét megte­rem­teni. A dolgozók itt, a Német Demokra­tikus Köztársaságban a békét építik Mi ezzel szemben a helyzet Nyugat- Németországban? Itt a fejlődés irá­nya éppen ellenkező. A nyugatnémet dolgozók verejtékes munkájának ered­ményeit egy áruló kormány az új há­ború kirobbantása érdekében szeretné felhasználni. Ny­ugat-Németországban naponta emelkednek az árak és sűrű egymásutánban emelik fel az adókat. Az egész ipart a háborús készülődés szolgálatába állították, a polgári­­ szükségleteket szolgáló iparokat pedig elsorvasztják. Legújabban már a szap­pan gyártását is felére korlátozták, mert a klórt és a marólúgot a hadi­iparban használják fel. A szenet és a vasat kiviszik az országból, hogy ezt az amerikaiak és angolok hadiiparuk fokozására fordíthassák. Ezzel szem­ben az élelmiszer- és ruházati ipar megbénult, és a most következő télen a világ egyik legnagyobb szénlelő­he­­lyén, a Ruhr-vidéken még annyi sze­net sem kapnak a dolgozók, hogy la­kásaikat fűthessék. Ny­uga­t -Ném­etországban a dolgozók vásárlóereje annyira lecsökkent, hogy a textiliparbján 22 százalékkal, a ci­pőiparban 30 százalékkal kevesebb a megrendelés, mint az elmúlt évben. De nemcsak a munkások kérése is csök­kent igen nagy mértékben, hanem a felemelt adók a középiparosok tízez­reit juttatta a tönk szélére. Mindezt látják a Német Demokrati­kus Köztársaság dolgozói és levonják ebből a fényből is a tanulságokat Összehasonlítják a béketábor­ építő munkájának hatalmas eredményeit, a Szovjetunió, a népi demokráciák és a Német Demokratikus Köztársaság nö­vekvő jólétét Nyugat-Németország, Anglia, Franciaország, Olaszország, Ausztria, a Marshall-államok és a gyarmatok lakosságának fokozatos el­szegényedésével. De mindezeket a tényeket látják Nyugat-Ném­etország dolgozói is, akik elszántan harcolnak a gyarmati sors ellen. Ezt bizonyítja, hogy Nyugat- Németországban újból hatalmas erő­vel kapott lábra az újrafelfegyverzés betiltását követelő mozgalom és egy­re hatalmasabb méreteket ölt a nyu­gatnémet vasmunkások és földmunká­sok sztrájk­mozgalma. Nyugat-Német­­or­szág és a Német Demokratikus Köz­társaság dolgozói, a tényeket felismer­ve, vállvetve harcolnak a békéért, Né­metország egységéért.

Next