Tolnai Napló, 1951. július-december (8. évfolyam, 151-304. szám)

1951-10-17 / 242. szám

s NAPLÓ Sere Ernő elvi érs­el­miniszter,a népgazdasági tanács é­nökének fe­szólalása a EV- és gépipari minisztériumban tartott országos kohászati értekezleten A kohó- és gépipari minisztérium országos kohászati értekezletet tartott, amelyen részt vettek a kohászati üze­mek műszaki vezetői, számos párt és szakszervezeti funkcionárius és sztahanovista. A konferencián­­ meg­jelent és felszólalt Gerő Ernő elvtárs is. Gerő Ernő elvtárs bevezetőben ko­hászatunk helyzetét jellemezte. Meg­állapította: bár vaskohászatunkban a felszabadulás óta viszonylag jelenté­keny összegeket ruháztunk­ be, a mi vaskohászatunk lényegében még a ré­gi. Egészen új üzemeink még nincse­­nek és meglévő üzemeink gyökeres újjáalakítása, általános rekonstruk­ciója éppen csak hogy elkezdődött — mondotta. — De mindezt, figyelembe­­véve sem lehetünk megelégedve vas­kohászatunk munkájával, mert ne­künk nem visszafelé kell néznünk, hanem előre. Nem azt kell elsősor­ban néznünk, hogy milyen óriási utat tettünk meg, hanem azt, hogy az elmaradás a gépiparral, s általá­ban ipari fejlesztésünkkel szemben — amelyről néhány hónappal ezelőtt már beszéltünk — egyelőre nem csökkent, hanem növekedett. Abból a hengerelt árumennyiségből, amel­­­lyel a vaskohászat, elmaradt, kitelne Budapest összes jelenlegi hídjának vasszerkezete. Ha pedig gép készült volna ebből a mennyiségből, úgy az még sokkal nagyobb értéket jelente­ne. És ez csak a­­ mennyiség, a mi­nőség szempontjából ennél sokkal na­gyobb mértékben el vagyunk ma­radva. . Itt számos felszólaló rendkívül meg­győzően bebizonyította, — folytatta­­ Gerő elvtárs, — hogy ha valóban ki­­­használjuk a rendelkezésünkre álló felszerelést, ha megvalósítjuk a gra­fikon szerinti termelést, ha lecsök­kent­jük a kieső időt, ha bevezetjük a tervszerű megelőző karbantartást, ha átépít­jük a bérrendszert, ha be­vezetjük a prémiumrendszert, — úgy­ a tervet túl is teljesítjük. A konferencia egyik legfontosabb­­ eredménye az — a javaslatokon kí­vül, — hogy­ az elvtársak valóban meggyőződtek a terv realitásáról. Ama igazi ipari parancUá munk és igazgatóink­, műszaki kádereink! — Nálunk a vaskohászatban még nincs elegendő számú káder, műszaki vezetőkáder. Különösen akkor lát­szik, hogy kevés a káderünk, ha fi­gyelembe vesszük, milyen feladatok­­ állnak előttünk a jövőben. De ez a konferencia megmutatta, hogy van vezérkarunk. Van vezérkarunk, mun­­kásokból lett gyárigazgatók, régi, ta­pasztalt műszaki káderek és új, fia­­tal műszaki káderek. Ha ezeket ös­­­­szefogjuk, feltétlenül meg tudjuk ol­dani, az előttünk álló feladatokat. De meg kell mondani, hogy a vezetés kérdésében nag­yon sok még a hiá­nyosság. Sztálin elvtárs, amikor a harmincas években arról beszélt, hogy miért nincsen igazi egyszemélyi felelős vezetés az üzemekben, azt mondta: azért nincsen, mert a mi gaz­dasági vezetőink még nem eléggé szakemberek. A mi munkásigazgatóink­­ rendelkeznek vezetőképességgel, van élettapasztalatuk, munkásmozgalmi ta­pasztalatuk. Szakképzettséget is na­gyon sokat szereztek, de még nem­­ eléggé szakemberek. Ezért egyik-má­sik munkásigazgatónk tevékenységé­­ben, cselekedeteiben inkább hasonlít az UD-titkárra, semmint az igazi igaz­gatóra, ipari parancsnokra. Munkás­­igazgatóinknak továbbra is ugyan­olyan jó kapcsolatot kell tartaniok a do­gozókkal, mint akkor, amikor még párt vagy szakszervezeti funkcióban voltak. De egyik-másik igazgatónkat helyes emlékeztetnünk arra: ő az üzem­ gazdája, akinek irányítania kell az üzemet, nem pedig „általában“ agitálni és rábeszélni. ’ A­ másik kérdés: A mi műszaki ká­dereink kérdése. Régi, idősebb mű­szaki generációnk általában becsület­­tel teljesíti kötelességét, odaadóan dolgozik népünk, országunk érdeké­ben. Ez vonatkozik a kohászati ipar régi műszaki értelmisénére is. De igen gyakori eset a mi műszaki értelmisé­günk körében, hogy az állam odaál­­l't­a őket­ egy parancsnoki posztra — és ők nem mernek parancsolni. Tár­gyalnak, vitatkoznak, mint valami diplomaták, ahelyett, hogy utasítást adnának ki. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne kellene megbe­szélni, megvitatni a kérdéseket, de a felelős vezetőnek kell döntenie, uta­sítania. Mitől félnek? Ha a párt és az állam megbízik bennük, ha odaállí­totta őket felelős munkára, ne félje­­nek semmitől! Ha becsületesen dol­goznak, megkövetelik a munkát és emiatt valaki, a dolgozók közül meg­haragszik rájuk­­ a minisztérium, az állam, a párt teljes súlyával mögöt­tük lesz. Meg kell mondani, hogy bizonyos mulasztás a mi részünkről is történt. Mi egy időben észrevettük, hogy a főkönyvelő szerepe elmosódott. Erre hoztunk egy feltétlenül helyes hatá­rozatot, amelyben kiemeltük a fő­­könyvelőt és meghatároztuk helyét a vállalatnál, a minisztériumnál, stb. De a főmérnök szerepét nem ugyan­akkor, hanem csak később szabályoz­tuk. Ezért sok helyen azt hiszik, hogy az igazgató után a főkönyvelő követ­kezik Ez merő tévedés. Az igazgató első helyettese a főmérnök s érmék érvényt kell szerezni a gyakorlatban is. A bérezésről és a k­szellátásról Gerő Ernő elvtárs a bérezésről be­szélt. — Oly módon kell megváltoztat­­nunk a kohászatban a bérrendszert, hogy a bér ösztönzőbb legyen. A ko­hászat területén progresszív prémiu­mot vezetünk be. Ezt a rendszert ter­mészetesen kiterjesztjük a műszaki értelmiségre is. A közellátás kérdésével kapcsolat­ban ezeket mondotta Gerő elvtárs: “ Mi, kommunisták, hozzászoktunk ahhoz, hogy a kérdésekről teljes nyílt­sággal beszéljünk Kenyeret tudunk eleget adni. Cukrot, lisztet, főzelékfé­lét is tudunk életet adni. De húsban és zsírban egyelőre még vannak ne­hézségeink ,egyre számottevő men­­­nyiséget adunk, de kétségtelenül van­nak bizonyos nehézségek. Miért? Azért, mert néhány éven keresztül szárazság volt nálunk, komoly takar­mányhiányunk volt és ennek következ­tében az állatállomány, amely szépen fejlődött, ismét visszaesett. Most újab­ban ismét fejlődik. Olajunk már van és mind több lesz De abból a kukori­cából, amelet most törünk le, csak bizonyos idő múlva lesz hús és zsír. Idén jó a kukorica- és árpa­termésünk, általában a takarmányhelyzet megja­vult. A hizlalás, az állattenyésztés fejlődött, ez év végére sertésállomá­nyunk eléri az eddigi legnagyobb szín­vonalat és fokozatosan rendbejövünk a többi területen is. A helyzet tehát kétségtelenül javulni fog. Mindent el­követünk, hogy megjavuljon. Ennek ellenére még néhány hónapon keresz­tül számolni kell hús- és zsír­oz árán nehézségekkel — és a nehézségek el­lenére teljesíteni kell a tervet. Ami a kereskedelmi apparátusban mutatko­zó hibákat illeti, — mert ilyenek is vannak és nem is csekélyek — ezeket igyekszünk kijavítani. Használ fal jobb­an a szovjet tapasztalatokat A szovjet műszaki tapasztalatok fel­­használásában már igen komoly javu­lás mutatkozik. De a jelenlegi hely­zettel mégsem elégedhetünk meg. Az a tény, hogy a Szovjetunió átadja műszaki tapasztalatait, óriási segítsé­get jelent a mi­ számunkra. Két kapi­talista ország között elképzelhetetlen lett volna i­lyen viszony. Elképzelhetet­len, hogy egy tőkés nagyhatalom se­gítsen egy kistőkés országot a korszerű nehézipar megteremtésében, ellenkező­leg, igyekezne megakadályozni, hogy korszerű nehézipara legyen. Teljesen új típusú viszony az, ami a kommuniz­must építő Szovjetunió és a szocializ­mus alapjait lerakó Magyarország kö­­zött kialakult. Ezt a segítséget na­gyon meg kell becsülnünk. Ehhez pe­dig hozzátartozik az is,, hogy valóban megszervezzük a szovjet műszaki ta­pasztalatok alkalmazását a gyakorlat­ban. Itt még sok hiba van: elismerik a szovjet tapasztalat helyességét, de a gyakorlatban nem szervezik meg a bevezetését, nem ellenőrzik a végre­hajtást. Ezután Gerő Ernő elvtárs a munka­verseny kérdéseire tért át. — A mun­­kaverseny az utóbbi időben meglehe­tősen elbürokratizálódott nálunk. Sok esetben papírosok kitöltéséből, hiva­talos versenyirodák papírgyű­jteményé­ből áll — a­helyett, hogy eleven való­ság volna és azokra a konkrét fel­­­­adatokra irányulna, amelyektől a terv megvalósítása és túlteljesítése függ. Hányszor előfordul szégyenünkre, hogy a munkaverseny „kitűnően sikerül“, a dolgozók 85—95 százaléka részt­ vesz a munkaversenyben, óriási vállalások vannak, — de a tervben elmaradnak Köszönjük szépen, de az ilyen mun­­kaversenyből nem kérünk. A munka­verseny eredményének mértéke a terv teljesítése. Az olyan verseny, amely mellett a tervet nem teljesítik, egy tojáshéjat nem ér. Mire kell irányulnia a vaskohászati munkaversenynek ? Mi ndem kelett a meglévő felszerelés maradéktalan kihasználására. Ezt kell minden munkahelyen meghatározni. Ne álljon a hengersor, ne legyenek állási idők, stb A salgótarjáni kezde­ményezés, a gyorsdróthúzás, nemcsak a dróthúzás, hanem az egész vaskohá­szat és mindenekelőtt a hengerművek területén alkalmazható Annál is je­lentősebb ez, mert népgazdaságunkat elsősorban a hengerművek elmaradása fenyegeti. Ezért tehát ennek a mód­szernek az átvétele minden hengerdé­­nek rendkívül fontos. Befejezésül ezeket mondotta Gerő Ernő elvtárs: Ha a mai értekezlet út­mutatásait megtárgyaljuk minden egyes dolgozóval, úgy jelentős mérték­ben hozzá fog járulni ahhoz, hogy vas­kohászatunk tervét teljesítse és tűl tel­jesítse s ezzel megalapozza a még na­gyobb feladatokat jelentő 1952 évi terv teljesítésének feltételeit. Mielőtt idejöttem, Rákosi elvtárs megbízott azzal, hogy adjam át a mi kohászaink­nak, mérn­ökeinkn­ek műszaki embe­reinknek sztahánovistáinknak, igazga­tóinknak, meleg üdvözletét kérjem meg őket, az ő nevében, hogy a foga­dalom, amelyet az 1951-es terv telje­sítésére tettek, legyen szent. Vaskohá­szatunk teljesítse azt az ígéretet, ame­lyet Rákosi elvtársnak tett, — a ma­gyar nép javára, népgazdaságunk fel­virágoztatására. Minden ország dolgozó népe támogatja a Béke Világtanács felhívását ,­Bél­ét a világnak!“ Ez a jelszó ol­vasható Sztálingrád új utcája, a Béke utca felett A sztálingrádiak bék­ét követelnek és harcolnak érte. Békét az egész vi­lágnak, követelik a Volga—Don csa­torna és a sztálingrádi vizierőtelep építői ,a sztálingrádi öntők, a folya­mi hajósok és vasutasok, tudósok és diákok. URUGUAY A béke híveinek első uruguayi kongresszusa határozatot hozott a béke védelmében. A határozat hang­súlyozza­, hogy a béke híveinek uru­guayi országos kongresszusa lelkesen támogatja a Béke Világ­tanács felhí­vását, felszólít minden sza­kszerveze­­tet, paraszt- és sportszervezetet, kul­turális,, felekezeti és más egyéb szer­vezetet, hogy fokozza tevékenységét a Béke Világtanács felhívását támo­gató aláírásgyűjtési mozgalom ér­dekében, NYUGAT-NéM­ETORSZ­Á­G Vasárnap a Ruhr-vidéken megtartot­ták Nyugat-Ném­etország asszonyai­nak első békekongresszusát. A kon­gresszusra Nyugat-Németország min­den részéből, összegyűltek a békesze­re­tő asszonyok. A kongresszus szó­nokai hangsúlyozták, minden eszköz­zel meg kell akadályozni az újrafel­­fegyverzést, mert az fokozza a hábo­rús veszélyt. STOCKHOLM Most, ért­ véget Stockholmban a baloldali svéd nők szövetségének ér­tekezlete. Az értekezlet egyhangú ha­tározata a lobbi között így hangzik: „Mindent elkövetünk annak érdeké­­ben, hogy Svédország lehető legna­gyobb mértékben támogassa a Béke Világtanács felhívását.“ MADRID A spanyol nép megértette a Spa­nyol Kommunista Párt felhívását és egyre nagyobb számban csatlakozik a békeláírásgyűjtési mozgalomhoz. Különösen sikeresen folyik az alá­­írásgyüjtés Galíciában és Katalóniá­­ban. Az aláírók közül sokan Fran­ciaországban vagy Dél- Amerikában tartózkodnak és onnan folytatják har­cukat Franco terroria ellen. A spa­nyol békeharcosok Mexikó fővárosá­­ ban „Espana Y La Paz“ (Snanyo:or­ szág és a béke) címmel hetilapot je­lentetnek meg. A francia járási választások eredményei A legutóbbi hivatalos statisztikák szerint a francia járási választások második fordulójában 6.503.579 szava­zásra jogosult, összesen 3.857.329 ér­vényes szavazatot adott le, a szava­zók több, mint 39 százaléka pedig­ tartózkodott a szavazástól. A Francia Kommunista Párt, a­z ér­vényes 3.857.329 szavazatból egymil­lió 62 ezer 360 szavazatot kapott. A hivatalos statisztika szerint a Kommunista Párt, amely az első for­dulóban a szavazatok 23.8 százalé­kát nyerte el, most 27.6 százalékot kapott. A kommunista szavazatok szám­a azonban valójában magasabb ennél, mert azokban a járásokban, amelyekben a szocialista, radikális vagy má­s jelölt a Kommunista Párt egy­ségprog­ramja alapján indult, a kommunista szavazók erre a jelöltre szavaztak. A Kommunista Párt az eddig hiva­talosan elismert 42 mandátummal is már több, mint kétszer annyi man­dátumot kapott, mint 1949-ben a já­rási választások második fordulójá­ban, amikor csak 19-et nyert. 1951 OKTÓBER t? A Román Népköztársaság nagyszabású építkezése a Duna-Fekete­­tenger csatorna partján rövidebb hajózható viziutat biztosít a Fekete­tenger felé. Az új viziút lehetővé teszi a Dobrudzsa elmaradt vidékének iparosítását és kedvező feltételeket teremt a földművelés számára. Olyan falvakból, mint Cernavoda, Medsidia, Poarta Alba és Novodari modern város lesz. Új utakat, vasutakat, ipari üzemeket és erőműveket építenek. A Szovjetunió önzetlen segítségé­vel gyorsan halad az építési munka. Képünk egy szovjet exkavátort mut­at be munka közben a csatornaépít­kezésnél. A jugoszláv ifjúság szabotálja a titoista terveket Irta: VELTKO SCSEPANOVICS, jugoszláv politikai menekült A Tito-banda véres rendszerében a jugoszláv ifjúság osztályrésze fa­siszta terror, féktelen kizsákmányolás és a legvadabb elnyomás. A titoisták arra kényszerítik az ifjúságot, hogy minél több stratégiai nyersanyagot és fe­készítményt­­­ termeljen a Tito­­banda és imperialista gazdái háborús c­élki­tűzései­nek megv­al­ó­s­í­tá­sá­ra. A titoisták aljas hazugságai nem­­ ismernek határt. Miközben a legféktelenebb terrorral kényszerítik az ifjúságot arra, hogy a háborús építkezéseknél rabszolga-munkát vé­gezzen, szemérmetlenül „a jugoszláv ifjúság boldog és dicsőséges életé­ről“ fecsegnek. Hogy milyen „boldog“ a jugoszláv ifjúság, azt híven tükrö­zik maguk a tények. Az ifjúmunká­sok a gyárakban, napi 10—12 órát dolgoznak, hiányoznak a legelemibb védelmi berendezések­, nincs számuk­ra sem megfelelő élelmezés, sem megfelelő lakás. — Jugoszláviában évente közel százezer ifjú hal meg tüdővészben­­ és más betegségben. A „Torpedo“-gyárban az ifjúmunkások 80 százaléka, a belgrádi egyetemeken a hallgatóknak több, mint 70 száza­léka tüdőbeteg. Rankovics különböző börtöneiben és haláltáboraiban több, mint százezer hazafias ifjút kínoz­nak. A parasztifjúságot féktelen, terror­­ral, a tanulóifjúságot meg azzal a fe­nyegetéssel hurcolják el kényszer­­munkára, hogy tanulmányaik meg­szakításával fenyeg­eti­k. a kényszer­­munkától még a­ kisgyerekeket sem kímélik meg és a háborús építkezé­seknél dolgozó „önkéntesek“ 40 szá­zaléka 10—15 év körüli gyermek. Kü­lönösen sok parasztifjút hurcolnak el kényszermunkára, így például a Ban­­ja-Luka—Doboj vasútvonal építésébe, közel 60 ezer parasztifjút akarnak „toborozni.“ A Tito-fasiszták bevezették a kö­telező katonai előképzést, ezzel mi­li­­tarizálni és fasizálni akarják a jugo­szláv ifjúságot. A középiskolák és az egyetemek katedráiról burzsoá-fa­­siszta professzorok és UDB­ ügynökök a fasiszta,, nacionalista-soviniszta ideológiát terjesztik, a Szovjetuniót, és a népi demokráciákat rágalmazzák a legaljasia­bb módon.. Betiltották az orosz nyelv tanítását és olyan tantár­gyakat iktattak be, amelyek meg­­mérgezik a tanulóifjúság gondolko­zásmódját, militarista szellemet szíta­nak és­ meggyalázzák a marxista el­méletet. A Nép, Ifjúság, a Népi Tech­nika és az Egyetemisták Szövetsége nevű fasiszta ifjúsági szervezetek, UDB.ügynökök irányítása alatt kato­nai kiképzésben részesítik az ifjú­ságot. Azonba­n a fasiszta Tito-banda minden i­lyen törekvése csúfos ku­darcba fullad a jugoszláv ifjúság el­szánt harcával szemben. Az ifjúmunkások tervszerűen sza­­botálják a haditermelést, meg­rongálják, tönkreteszik a gépeket, a gyárak falaira forradalmi jelszavakat írnak ki és kifüggesztik Sztálin elv­­társ arcképét. A parasztifjúság szabo­tálja a beszolgáltatások teljesítését, bojkottálja a fasiszta előadásokat, és szervezeteket, Dalmáciában 240 falu­ban egyetlen ifjúsági szervezet sincs., Csel­je körzetében 16 pártszervezetben egyetlen ifjú tag, 66 pártszervezetben egyetlen ifjú tagjelölt sincs. Az ifjú­munkások 60 százaléka, a parasztif­júság 25 százaléka nem vesz részt a kötelező katonai eőképzésen. Az egyetemisták szabotálják a katonai tantárgyakat és a kötelező katonai előképzést. A középiskolások nem jelentk­ez­nek a titoista katonaiskolák­ba. A hadsereg ifjú tagjai leleplezik a háborús készülődéseket, illegális, Tito-elenes röpiratokat és brosúrákat olvasnak és terjesztenek, a kaszár­nyák falaira foraadalmi jelszavakat ír­­nak. A leggyakrabban látható jelszó. ..Bajtársak! A fegyverek a mi kezünk­ben vannak és mi ezeket a fegyvere­ket sohasem fogjuk a Szovjetunió el­len fordítani!“ A jugoszláv ifjúság hűségesen ki­­tartva harcos hagyományai mellett, az illegális új Jugoszláv Kommunista Párt vezetése alatt, a jugoszláviai doMozó töm­egek első soraiban harcol Tito fasiszta rendsze­re ellen,, azzal a szilárd meggyőző­déssel, hogy dia­dalmaskodni fog,­ mert igaz ügyért harcol. Titoék „új fizetési rendszere“ A jugoszláv politikai emigránsok. ..Az internacionalizmus zászlaja alatt” című, Romániában megjelenő lapjában Sztojanovics cikket közöl a jugoszláv dolgozók nyomoráról. Titoék fasiszta rendszere, melyben az éhség, a nyo­mor, a megvesztegetés és a fekete­piac lett úrrá, lehetővé teszi, hogy a kapitalisták óriási összegeket hará­csoljanak a jugoszláv­ dolgozóktól. Tények bizonyítják, hogy Titoék spekulánsokat, tolvajokat és csaló­kat támogatnak s ezzel­ önmaguk cá­folnak rá az „Üzérek elleni harcuk­­ról“ szóló hazugságaikra. Az úgyneveztt „új fizetési rendszer“ segítségével az egész országban fo­kozódik a munkások és alkalmazot­tak kifosztása. Az új fizetési rendszer alapján a titoista vállalatok vezetői­nek fizetése húszaffiritása a munkások fizetésének. A „Kucsaj“ nevű épít­kezési vállalat­­ vezetőinek fizetése márciusban 135 százalékkal, április­ban 65 százalékkal, májusban 96 szá­zalékkal, júniusban 97 százalékkal emelkedett. A pr­istinai fonóervár épí­tésénél a vezetők fejenként 50.000 di­­nárt kerestek, míg a munkások fize­tése 1.200—3.500 dinár között mozog. Titoék Macedóniában 13 millió di­nár értékű ásványt adtak el egy üzérnek, aki néhány nap alatt hiva­talos adatok szerint — 200.000 dinárt keresett az üzleten. Hasonló a hely­zet Belgrád ötödik kerületének „­Ta­buka' 'nevű vállalatánál is, amely 9 tor­ lnó értékű árut adott el spekulán­soknak, amit azok 12 millióért adtak tovább, így­­ tehát, néhány óra alatt hárommillió dinárt harácsoltak — fe­­jezi be cikkét Sztojánovics. Hetvenkét iráni politikai fogoly éhségsztrájkba kezdett T­eh­erán (TASZSZ). Huszonhét politikai fogoly, akó több hónapja ítélet nélkül börtönben van, október 13-án éhségsztrájkot jelentett be, követelve, hogy vagy helyezzék őket szabadlábra, vagy emeljenek vá­dat és állítsák bíróság elé őket. A szolidaritás jeléül csatlakozott az éhségsztrájkhoz a teheráni központi Kaszr-börtönben már hosszú ideje fogvatarttot 45 politikai fogoly is.

Next