Tolnai Napló, 1951. július-december (8. évfolyam, 151-304. szám)

1951-11-21 / 271. szám

TOLNAI NAPLÓ VIli. ÉVFOLYAM. 271. SZÁM VUÁO PROLETÁRJA!EGYESÜLJETEK'. A MAI SZAMBAN: Csn En-Laj elvtárs nyilatko­ata a Szovjetunió békejavas­­latairól (2. o.) — November 18 Án Tiranában ünnepélyes keretek között írták alá a magyar—albán kulturális egyezményt. (2. o ] — A Tito-banda garázdálkodása. (2. o.) — A párttagság előiskolája a tagjelöltség. (3. o) Az állami gazdasági brigádvezetők, munkacsapatvezetők és a III. helyettesek szerepe a mezőgazdasági versenymoz­­galomban. (3. o.) DP TO­LN­AM­E­G­YE­I PÁR TÁL2­O­T­T 5 ÁG­ÁN­A­K L­APJA ÁRA M­­ FILLÉR Gépállomásaink teljesítsék december 1-ig évi tervüket „Zúgnak már a traktorok, S­zánt, az a gép .. . ennek az ének­k­a sorai napról-napra válnak élő jósággá. Az aratásban a trakto­­r százai húzták az aratógépeket ezáltal sokezer emberi kéz sza­­du­lt fel ettől a nehéz munkától. : őszi vetések elvégzéséhez ns gy segítséget nyújtottak a gépál­­lások traktorai. Szinte vala­­m­inyi állami gazdaság és termelő, A port őszi vetésterve csak ,,terv“ i­adt volna, ha nincs a gép, az ,bér nélkülözhetetlen segítőtársa, gépek nagy segítsége nem csa­­k abban rejlett az idei év eddig élt szakaszában, hogy gyorsa­­­n elvégezte a szántást, vagy ve.­­t, mint az ember, hanem a mi­ségi munka fokozása terén is skülözhetetlen a traktor segít­se. A traktorosok szerepe napjaink­­n az őszi vetési munkálatokról erősödött az őszi mélyszántás}­unkálatokra. Ha kimegyünk a ba­ba, mindenfelől a traktorok zá­ját hozza felénk a csípős őszi ü. A traktorok nyomában nehéz seke jár és szinte szemlátomást fekszik a felszántott terület: ál­­tolóan emelkedik megyénk őszi leszántási eredményének száza­­,a. Pezsgő élet folyik mindenfelé, sokezernyi, „páncéloshad“ a frak­­isták áldozatkész munkájával vas­harcot folytat a jövő évi bő més alapjai lerakásáért, az őszi lyszántás sikeres elvégzéséért. Ha­ valaki megkérdezi, hogy meg­y gépállomás traktorosai állják a legjobban helyüket, az őszi lyszántás sikeréért folytatott -cban, csak­ egy feleletet lehet ad. ..A dalmandi traktorosok.“ Nem­­­ olyan traktorosa van a gépás­­rtásnak, mint Pravics István, aki napi normáját rendszeresen tel­­jesíti. Ennek lett az az eredmé­­e, hogy az őszi idénytervét a­zál­lomás már 104 százalékon át teljesítette az utóbbi ldértéke­­alapján. A sárpilisi traktorosok jól megállják a helyüket, mert teljesítették az idénytervüket. A gyirónyi gépállomás traktorosa j­­ábbra is a sereghajtó nevet vi­­ik, mert még 50 százalékos ered­­myt sem értek el. Talán nem egyformák gépállo­­­sainkon az adottságok az ered­­m­yek fokozásához és nincsenek íg mindenütt az alapok az erő zdaságos kihasználására? Ezt m mondhatjuk, hiszen az élen já­­traktorosok megyei értekezletén ámtalan felszólaló konkrét té­tekkel bizonyította ,­­ hogy min­­t traktoros szór­ára adva vannak szükséges adottságok- Kiss József rpilisi traktoros a gépje tervét ár 140 százalékon felül teljesi­­tte. Kiss József elmondotta az ér­­kezleten, hogy a 2 műszakos antás és a munka jó megszerve. •s e mellett állandóan azt tartja em előtt, hogy a határidős teljes­tésekkel a bő termést segíti elő, .. hogy a szovjet katonák sem aludtak akkor, amikor eljöttek or­szágunkat felszabadítani. Hiba lenne azonban azt gondol­nunk, hogy kizárólag a traktoroso­kon függ az elért eredmény nagy­sága. Hiába van a traktoros lelke­sedése, hiába igyekszik jól meg­szervezni a munkát, ha a vezetőség nem nyújt kellő segítséget. Sípos Gyula bölcskei traktoros például arról is beszélt a megyei értekezle­ten, hogy még nagyobb eredményt tudott volna elérni, ha a gépállo­más vezetősége gyakrabban láto­gatja, segítséget ad számára a jó tanácsain keresztül. Ha a vezető­ség elszakad a trktorosoktól, nem beszélget el velük a problémákról, az eredmények közel sem olyanok, mint amilyenekre megvannak az adottságok. Az a traktoros, akit teljesen magára hagynak, olyan, mint a sivatag közepére letett em­ber, akinek még csak iránytű sem áll rendelkezésére, nem tudja, ho­­va, merre menjen. Az élenjáró traktorosok megyei értekezletén Sajgó elvtárs, a Me­gyei Központ vezetője a többi kö­zött ezt mondta: „ ... ha a hibákat kiküszöböljük, és erőnket gazdasá­gosan kihasználjuk, akkor decem­ber 1-én büszkén jelenthetjük pár­tunknak, Rákosi elvtársnak, hogy teljesítettük az évi tervünket.“ Ezeknek a szavaknak az élő való­sággá változására megvannak az alapok. Ahogyan Keppel Ferenc, dalmandi traktoros már 2 év óta szinte üzemzavar nélkül tud dol­gozni a gépével és naponként túl­teljesíti a normáját, ugyanúgy a többi traktorosok is sokkal na­­gyobb eredményt tudnának elérni. Ehhez elsősorban a munka helyes megszervezése szükséges. Az élen­járó traktorosok munkájára az jel­lemző, hogy 2—3 dűlőhosszat szán­tanak az üresjárat csökkentése ér­dekében és a munka biztosítása, va­lamint az előző tervkészítés által csaknem teljesen kiküszöbölik az üresjáratot még az egyéni gazdák kisparcelláin is. Ezen a téren sok javítani való van, hogy gépállo­­másaink az őszi idénytervüket idő­ben és kellő minőségben teljesíthes­sék, megfelelően elősegítsék a kö­vetkező évi bő termést. Gépállomásainkon szélesíteni kell az ellenőrzést is. Gyakran előfor­dul, hogy valamelyik traktoros nem megfelelő minőségi munkát vé­gez. Ezt csak a rendszeres ellenőr­zés által lehet megállapítani. Az ilyen mulasztásokért szigorúan fe­lelősségre kell vonni az illetékes traktorosokat, mert hiszen hanyag munkájukkal a következő évi bő termés elérését akadályozták. A­z ellenőrzésnél feltétlen fel kell hasz­nálni a­z eddigi tapasztalatokat és az ellenőrzésnek olyan formáját kell megvalósítani, ami konkrét, gyakorlati segítséget ad a trakto­rosoknak és hozzásegíti őket ere­jük gazdaságos kihasználásához, az idényterveik határidő előtt való tel­jesítéséhez. 'A SZERDA, 1951 NOVEMBER 21 Szervezetlenség, egyenlősdi — ezért lépnek ki többen a györkönyi Dózsából Vasárnap délután van. A nap csak ritkán bújik ki a szürke felhők közül és akkor is csak néhány pereiig bo­csájtja aranyos sugarait erre a vidék­re. Csípős őszi szél fúj. Fin nyár vol­na, a szél az utca homokját hordozná egyik helyről a másikra, por formá­jában. Ehhez nincs ereje, mert a ho­mok az őszi esőzésektől összetapadt és most Györköny utcáin nem kell térdig homokiban járni. A felszabadulás utáni években ezen a téren változás állott be, mert a kör­nyék és az egész megye dolgozó pa­rasztjai úgy ismerték Györkönyt, mint ahol az elsők között alakult ter­melőcsoport és később szövetkezeti község lett. E nevezetességek, főleg az utób­biak, nagy dicsőségére válnának en­nek a községnek, ha nem lennének tömegével olyan csorbák, olyan hiá­nyosságok, amelyek megelőzéséért minden községben szívós harcot foly­tatnak a kommunisták vezetésével. Tavaly például még a dombóvári járásban is erről beszéltek a dol­gozó parasztok: „A györkönyi Dózsa tagjai még karácsony után is kukoricát törtek és a többi munikátoreka! is nagyon lemarad­tak, mert a vezetőség nem tö­rődik kellően a tagsággal.“­ Az idén szintén bő alap van a ha­sonló beszédtémára, mert bizony a györkönyi Dózsa tagjai az idén sem végeztek sokkal jobb munkát, mint tavaly, annak ellenére, hogy a „Ratvai féle“ vezetőséget leváltották. A Dózsa termelőcsoportból már több tag kilépett. Kilépett Gyöngyösi József középparaszt is, aki másodma­gával dolgozott a csoportban. A kilé­pés magyarázatául azt mondta, hogy nem tud a családjával megélni abból, amit a csoportban keres. „Hát ho­gyan — kérdeztük t­őle, — amikor mintegy 600 munkaegységet szerzett a kilépéséig másodmagával?“ Erre azt válaszolta és igaza is volt: „Nem a sok munkaegység a fontos, hanem az, hogy nagy legyen a munkaegy­ségek értéke, a Dózsánál pedig a munkaegység értéke még talán a 16 forintot sem haladja meg.“ Aki is­meri a Dózsa csoport ezévi munkáját, annak nem nehéz kitalálni, hogy mi­ért alacsony a munkaegység értéke. Mintegy 70,900 forint értékű szé­na elrothadt, a kukoricatermés szintén alacsony. Elvetettek 10 hold tarlórépát, de ennek a ter­mésének értéke is csaknem a nullával egyenlő. A Dózsa tagjai tehát az ablakon szór­ták ki a pénzt: hagyták, hogy elves­­­szen a beérett t­akartmány és a többi terményeiknek is nagy része. A Dózsa tagjainak talán nincs szük­sége a pénzre, a terményre, hogy hagyták ezt a nagy pocsékolódást? Dehogy nincs, hiszen jelentős tartozá­sa van a csoportnak és­ a ruházatra is minden család nagyobb összegeket akar fordítani. A hiba o­­t van, hogy az idei gazdasági évben a tagság nem egy emberként, hanem szervezetlenül dolgozott. A brigád, munkacsapat és egyéni területek csak elméletben van­­­­nak, de a valóságban nem volt meg, hogy az egyes munkálatok elvégzéséért melyik brigád felel. A kapálásoknál kezdetiben egyé­nekre is felosztották a területet. Ez a helyes kezdeményezés azonban csakhamar elmosódott és helyette a legnagyobb fiöksi egyenlősdi hódított magának teret. A rossz munkaszervezés miatt a tag­ság nem érezte magáénak a közös vagyont. Annál nagyobb volt a tag­ság e­lkedvetlenedése, amikor legtöbb reggel még maguk a brigádvezetők sem tudták, hogy mi lesz a napi munka és ki mit fog dolgozni. Mind­ezek után érthető, hogy miért tudta az­ eső el ár­­alni a sok szénát és miért* „ette meg“ a gaz a terményeik nagy részét. A györkönyi Dózsa termelőcsoport­nál nem mindennapi események tör­téntek meg ebben az évben. A veze­tőség ahelyett, hogy ragaszkodtak vol­na a munkaegység alapján való dol­gozáshoz, a terménybeítakarítás egy részét résziből végeztették. Burgonyá­nál 100 n­ öl fölszedéséért 30 kilót, tengerinél pedig 2 mázsát adtak 1­ hold betakarításáért. A tagság tehát nem munkaegységért, hanem résziből dolgozott. A természetbeni juttatások­nál is sárba tiporták a párt és a kormány rendeleteit. Ha valamilyen termény, vagy kü­lönféle háztartási cikk kiosztására került sor, nem azt nézték, hogy kinek mennyi munkaegysége van, hanem azt, hogy hány személy van a családban. Porteleki János és Gyöngyösi József jól dolgozó tagok kilépése tehát in­dokolt. Gyöngyösi és Porteleki, a töb­bi jól dolgozó tagokkal együtt (akik kiléptek a csoportból) nem tudták el­nézni, hogy a szervezetlenség miatt ők is bűhődjenek. Vaj­jon meddig fogja még a györ­könyi Dózsa termelőcsoport az ellen­ség malmára hajtani a vizet azzal, hogy rossz munkát végez és nem tud­ja bebizonyítani a nagyüzemi gazdál­kodás fölényeit? s Mindezért súlyos felelősség terhe­li a csoport kommunistáit és a vezetőséget, akiknek első feladata lett volna: a munkaszervezetek megszilárdítása és a soronlévő fel­adatok időbeni elvégzésének biz­tosítása. Ezért a súlyos mulasztásért az egész dolgozó nép előtt kell feleliük, hiszen sárba tiporták mindazokat a kimerít­hetetlen lehetőségeket, amelyekre ha­talmas eredményeket tudta volna el­érni és növelhették volna a tagság életszínvonalát. A SKIMCSATAEET ! A szekszárdi MAVAUT kirendeltség dolgozóinak felhívása az üzemi és irodai dolgozókhoz Most, amikor a MÁVAUT második ligrádja indul el a széncsata sikeres efejezése érdekében, bányafaterme­­?sre a szálkái erdőgazdaság üzem­­gység erdejébe, a visszatért Sztálin­i Vörös Meteor brigádok felhívással ordulltak az üzemi és hivatali dolgo­­ók­ felé, hogy az országunk lüktető erejét adó szén­csatát a földfel­etti munkával, vagyis bányafa kitermelés­re­ segítsük elő. A szekszárdi Erdőgazdaság szálkái üz­emegy­ség 1951 december 1 - ig 100 köbméter fenyő bányái­ leszállítását válla­ja, amihez a dolgozók segítsége szükséges. Mi, MÁVAUT dolgozói megértettük a pártunk hívó szavát: minden igyekezettel azon vagyunk, hogy méltóan vegyü­k ki részünket az ország építéséből, nemcsak a forga­lom terén, hanem a szabadságidőnket felhasználva, sietünk a széncsatához szükséges bányafakitermelésben olyan eredményt elérni, aminek követését kérjük minden öntudatos dolgozótól. A szálkái üzemegység a dolgozókat a városból a helyszínre szállítja, ahol részükre lakást, világítást és tisztál­kodáshoz szükséges edényt biztosít. A munka irányítását, vagyis annak zavartam,, folyamatáról az erdészet gondolkodik, brigádonként helyi fo­gyasztásra eg­y-egy nyúl­at ajándékoz, amit a dolgozók maguk készítenek el. Karinai Mátyás Haas Márton brigádvezető brigádvezető A.szalai János VB-titkár. -­ Az üzemegység a dolgozókat mun­kájuk után a kollektív szerződésben előírt tűzifamennyiség­gel látja el. — Egyben kéri, hogy a MÁVAUT.dol­­gozók jó példája nyomán minél töb­ben jelentkezzenek a széncsata befeje­zése, valamint az ötéves terv sikeres megvalósítása érdekében a fakiterme­lési munkára. Zsigm­ond Bébi üzemegység­ vezető. A Bonyhádi Cipőgyár dolgozói továbbviszik a november 7-i munkaverseny lendületét is tíizside dob­olók december 71-re terven felül lOGO pár szandál felsőrészt gyártanak A Bonyhádi Cipőgyár dolgozói 115,2 százalékban teljesítették szere­tett vezérünknek, Rákosi elvtársnak tett fogadalmukat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évforduló­jának méltó megünneplésére. E szép eredmény azonban újabb taipaszt­a­la­tot és lendületet ado­tt a dolgozóknak ahhoz, hogy tovább vigyék a versenyt és fogadalmuk többi pontját is ma­radéktalanul teljesíthessék. Rákosi elvtársnak tett fogadalom szerint a lemaradások behozására, valamint 1951-es évi tervük december 18-i be­fejezésére te­tek ígéretet. Az októberi hónaptól számítva, 116 százalékos na­pi teljesítménnyel szemben, amelyet vállalásukban is megtettek, október 1-től november 10-ig megszakítás nél­kül 117,2 százalékos mennyiségi ter­melést értek el. Ezzel a vállalásukat túlteljesítették. A bőranyag gazdaságos kihaszná­lása meghozta az eredményt az október 1-től november 10-ig ter­ jedő időben 46 239 forintot taka­rítottak meg, a Gazda-mozgalom­ kertén belül pedig 68.900 forintot A legjobb brigád ahol a Gazda-mozgalom keretén be­lül is a legnagyobb eredmények szü­letnek a verseny során. Legjobb bri­gád a Ratkó-brigád, akik 141 száza­lékot teljesítenek, de nem marad messze a József Attila-brigád sem, akik 130 százalékot teljesítenek. Ezek a számok, ezek az eredmények újabb termelési harcra lelkesítik a dolgozókat. A cipőgyár tiizedei üzem­rész dolgozói újabb vállalást tettek. Vállalták, hogy terven felül Sztálin elv­­’ars 72. születésnapjának méltó megünneplésére 1000 pár szandálfel­sőrészt gyártanak le. A Bonyhádi Cipőgyár dolgozói takarítottak meg. Ezek az eredmények azonban nem születtek maguktól, a számok között ott van a cipőgyár dolgozóinak lel­kes és alkotó készsége, akik fáradtsá­got nem ismerve harcolnak a terme­lésben a még szebb és boldogabb életük megteremtéséért. Az eredmé­nyek elérését nagyban elősegítette 24 brigád alapos és jó munkája, amelyen keresztül 23 brigád jó versenyrendi­ letük eredményeképpen 100 százalé­kon felül termelnek. A csátlózóban van, 1951 első felében súlyosan lemarad­tak. Ezeket a lemaradásokat az ú­ vezetőség jó munkája nyomán elér­ték, hogy ma már állandóan javul a termelés, jobb a műszaki vezetés, amelynek alapján napról-napra emel­kedik a termelés is. A Bonyhádi Ci­pőgyár­ dolgozói szép eredményt ér­tek el a november 7 i munkaverseny­­ben. Azonban ha még jobban meg­szervezik a munkát, ha a­ pártszer­vezet és az üzemi bizottság a verseny­­mozgalom élére állnak, el fogják érni azt, hog­y Rákosi elvtársnak lett fo­gadalm­ukat határidő elől­ létesítik, illetve túlteljesítik.

Next