Tolnai Napló, 1951. július-december (8. évfolyam, 151-304. szám)

1951-07-15 / 163. szám

NAPLÓ Kövessenek el mindent a lemaradások behozására téglagyáraink dolgozói és vezetői Az építőiparban még mindig hatalmas lemaradások mutatkoznak. Számos téglagyár csak 50—60 százalékra teljesítette havi tervét. De a legrosszabb képet a paksi téglagyár nyújtja, bár a megyében az egyedüli gépesített üzem. Az elmúlt hetekben bíráltuk a paksi téglagyárat, ahol laza a munkafegyelem, rossz a versenyszervezés és a munkaerőhiányra, a földhiányra hivatkoznak. A bírálat nem sokat használt. Még semmi javulás nem mutatkozott azóta. A pártszervezet úgy látja, hogy minden rendben megy, nincs hiba sehol. Nem ezt bizonyítják az eredmények, a 37 százalékos tervteljesítés. De ugyanez a helyzet valamennyi az Egyesüléshez tartozó téglagyárnál. Egyetlen telep sincs, amely tervét ha globálisan is, de teljesítette volna. Szállítási tervüknek csak részben tudnak eleget tenni. A minőség, különösen a paksi téglagyárnál állandóan rosszabbodik. Dunapentele több vagon téglát küldött vissza, mert használhatatlan, selejtes volt. Országunk építéséhez egyre több tégla kell. Így szükség van a megyei téglagyárak minden egyes téglájára is. Ezzel szemben minden a régi, nincs javulás, nem felelős semmiért senki. A telepvezetők a munkaerőhiányra, a műszaki vezetők a rossz minőségű földre, a dolgozók a lakáshiányra panaszkodva elintézettnek vették a nagyfokú lemaradást. Az elmúlt hetekben megmozdult az Egyesülés műszaki vezetősége. Belátta, hogy ez így nem mehet tovább. Versenyt hirdetett a legjobb kézi vető címért. A versenyben 1.250 darab vályogot vettek alapul. Ennek legjobb százalékos túlteljesítője nyeri el a Tolnamegye legjobb kézi vetője címet. Az egyhónapos versenyszakaszban Fábián Ferenc, a szekszárdi téglagyár dolgozója végzett az első helyen Napi átlagban 1816 darab vályogot vetett.A verseny alapot 45 százalékkal túlteljesítette. A versenyben igen erős ellenfele volt Veres István, aki ugyancsak 45 százalékkal teljesítette túl az alapot, de napi átlaga 1812 darab tégla volt. Naponta csupán négy téglával maradt el Veres Fábián mögött. A verseny harmadik helyezettje a tamási téglagyár dolgozója Miksi Ferenc. A versenyalapot 36 százalékkal teljesítette túl. A Tolnamegyei Téglagyári Egyesülés a három legjobb dolgozót az igazgatói alapból jutalomban részesíti. Az első 300, a második 200, a harmadik 100 forint jutalmat kap. De nem csak a verseny megjavításával, hanem a még nagyobb tőkű gépesítéssel, újításokkal és a dolgozók szociális viszonyainak megjavításával is igyekeznek a műszaki vezetők biztosítani a lemaradások behozását. A megye egész területén a téglagyárak mellett munkásszállók és kultúrtermek épülnek. Pakson 1045 előtt még meg sem fürödhettek a dolgozók, mert nem volt az üzemnek fürdője. A munkások piszkosan mentek haza este, a községen keresztül. Most emeletes munkásszálló épül, amelyben nem csak fürdő, de jól felszerelt kultúrterem is lesz. Dombóváron három téglagyár működik. A munkások nagy része más megyéből jön tavasszal és ősszel a munkák befejeztével ismét visszamennek. Ezért a Téglagyári Egyesülés 52.000 forint beruházással 20 ágyas munkásszállót rendezett be. A dombóvári II. számú téglagyár mellett kultúrterem lesz, ahol három üzem dolgozói szórakozhatnak és tanulhatnak. A közeljövőben kezdik meg Dombóváron a téglagyári munkások gyermekei részére a napközi otthon építését. A nők termelő munkába való fokozottabb bevonását az üzemi konyhákkal biztosítják. Dombóváron 200 munkás részére főznek az üzemi konyhán. A paksi téglagyárban is üzemi konyha útján jutnak főtt ételhez a téglagyári dolgozók. Láthatják a téglagyári dolgozók, hogy Pártunk gondol rájuk, ötéves tervünk hatalmas beruházásaiból nekik is sok mindent juttat. Éppen ezért kell még nagyobb lelkesedéssel, még több odaadással, még szilárdabb munkafegyelemmel, még jobb munkával segíteni annak megvalósítását, tervünk teljesítésén keresztül is. A pártszervezetek, a telepvezetők, az Egyesülés vezetői kövessenek el mindent, hogy megjavuljon a munka, javuljon a minőség, hogy segíthessék ötéves tervünk nagyszerű építkezéseinek meggyorsítását. Világosítsák fel a politikai és műszaki vezetők a dolgozóikat, hogy saját országukat, boldog életüket építik. Végezzenek még jobb nevelő és ellenőrző munkát, hogy a meglévő hibákat kijavítva, a lemaradásokat behozva, a téglagyár dolgozói is élharcosai legyenek a békéért folyó küzdelemnek. Ismerkedési estet tartottak a Tatarozó és Építő Vállalat dolgozói A tolna megyei Tatarozó és Építő Vállalat dolgozói és kultúrcsoportja műsoros ismerkedési estet tartott. Képviseltette magát az esten, többek között a szekszárdi MNDSZ, a tűzoltóparancsnokság és az építőipari szakszervezet is. Az előadás bevezetővel kezdődött, melyet László István elvtárs tartott a Tatarozó Vállalat részéről. Ismertette, azt est jelentőségét és kifejezte, hogy a békéért való küzdelemben, a nagyobb eredmények eléréséért milyen fontos, hogy a dolgozók között jó kollektív szellem ki legyen építése. Majd egymás után folytatódtak a különböző számok. ,,Mire vigyáznak Amerikában“ című villámtréfában Bereczki Teréz, Bencze István és Takler József szerepeltek igen nagy sikerrel. Jó megérdemelt sikert aratott a Magasépítő Vállalat tánccsoportja is. Az előadás befejező számában „Vidám strófáik“ címmel csasztuskákat adott elő nagy sikerrel Takler József. A szereplésből az úttörők is kivették részüket, kibővítették az élvezetes műsort és nagyban hozzájárultak a sikerhez. Ez az ismerkedési est legyen kezdeményezése annak a folyamatnak, melynek éppen most az egyre éleződő nemzetközi helyzetben a békéért vívott, egyre fokozódó küzdelemben mind a két vállalatnak nagy szerepe van. Ez az ismerkedési est legyen kezdeményezője az ezutáni még jobb munkának, amellyel elérhetik, hogy a terveket ezután most már 100 százalékig végrehajtják műmöé.Nmfnyemilékig végre tudják hajtani, sőt túl is teljesítik. Éppen ezért kulturális vonalon elért sikerekkel a vállalatokon belül el kell érni, hogy jobb munkamegszervezéssel, nagyobb fegyelemmel, még jobban tudjunk vigyázni népi demokráciánkra és egyre szebb, boldogabb építő életünkre . 1951 JULIUS 15 Aminek nem szabadna lenni . . . Aki Bonyhádon járt, láthatja, hogy nap mint nap tömegek állnak a Népbolt üzletek előtt, akik arra várnak, hogy szabadcukor, zsír és egyéb közszükségleti cikkhez jussanak. A sorbanállók órákig tanyáznak a brltek előtt anélkül, hogy árut kapnának s mikor néhány órai sorbanállás után szétoszlik a tömeg, elkezdik a nevezett cikkek szétosztását. Az elgondolás talán jószándékú lehet a Népbolt árudavezetők részéről, hogy nem akarják a sorbanállást s ezért tagadják le, hogy van áru, de azzal, hogy a már üzletben lévő feloszlott is becsomagolt árut a tömegek szétosztása után kezdik szétosztani, éppen azt érik el a tömegeknél, hogy búza majonná válnak és így akaratlanul is megszervezik a tudatos sorbanállást, mert az üzletnyitástól zárásig ott áll a tömeg anélkül, hogy valamihez hozzájutna. A Párt helyi szervezete, a szakszervezet üzemi értekezleteken egészséges javaslatokat és megoldásokat tárt a Népbolt áruda dolgozói elé ezeknek a visszásságoknak a megszüntetésére. De úgy látszik, hogy azok saját „okos“ elképzeléseiket tartják egyedül helyesnek. Sajnos azt kell tapasztalnunk, hogy a községi tanács sem tesz semmit a sorbanállás megszüntetéséért. Simon Sándorné tanácstag is jó módszert javasolt a tanácsülésen a sorbanállás megszüntetésére, de mindezideig nem történt semmi. A javaslat süket fülekre talált. A másik tanácstag, Köplek Lajosné ugyancsak többször kérte és javaslatot is hozott a helyes megoldásra a tanács elé, a tanácsüléseken, de a válasz az volt, hogy „majd gondolkozunk rajta.“ A nem dolgozók, a henyélők, akiknek idejük van az utcán tölteni sorbanállással az idejüket, esetleg 2—3 családtag egyszerre, jogosulatlanul több mennyiséghez jutnak, mint a dolgozók, akik nem érnek rá. Vizsgálják meg az illetékesek ezt a kérdést alaposan, mert ezt kívánja tőlünk dolgozó népünk, így Bonyhád sokezer dolgozója is. Bemutatkozott a Vidám Cirkusz Szekszárdon Pécsi szereplése és a zombai Vörös Csillag tsz tagjainak meghódítása után Szekszárdon is nagy sikert aratott az új szellemű Vidám Cirkusz bemutatkozó előadásával. A Vidám Cirkusz műsorából sem hiányoztak a „nagy számok". De élesen meglátszott az is, hogy a cirkusz profitot hajhászó magánvállalásból, a dolgozókat szolgáló intézménnyé alakult át. Az „ügyetlen lámpatisztogató“, a drótkötélen a zsonglőrök, a villámakrobaták, a légtornászok, világvárosi színpadokon is megállnák helyüket. A bemutató előadás közönsége sem fukarkodott az elismeréssel, mikor szűnni nem akaró tapssal jutalmazta az artisták gyönyörű produkcióit. De hatalmas sikert aratott az új típusú bohóc is: a tánc története című műsorszám szereplői is fergeteges tapsot kaptak, mikor szellemes kísérő szöveggel magyarázott jelenetükben kigúnyolták a rokokó-táncokat lejtő lúdtalpas grófokat, shimmiző polgárokat fizambázó, rángatódzó idegbetegeket. Villányi, a Vidám Cirkusz bűvésze is új úton jár. Megmagyarázza a közönségnek a „műhelytitkokat“ és a babona, a hiszékenység ellen küzd akkor, mikor leleplezi, hogy a különböző varázsszavaiknak varázsvesszőnek nincs sem értelmük, sem jelentőségük az egész nem más, mint szemfényvesztés. — Mindenki megtanulhatja ezekt a mutatványokat — mondja. Különösen nagy jelentőségű az a tény, hogy a Cirkusz művészei igen sokoldalúaknak bizonyultak. Szívesen és jól dolgoztak. Az egész kollektíva munkájából látszott, hogy nemcsak jól és szellemesen akarnak szórakoztatni, hanem oktatni és nevelni is szeretnének. A bemutató sikere itt Szekszárdos is bizonyítja, hogy a Vidám Cirkusz jó úton halad. A szocializmust építő, a békéért küzdő népünknek ilyen egészséges, szocialista szellemtől áthatott művészekre van szüksége. Ez biztosította sikerüket itt Szekszárdon is. Az előadás végén pedig a pécsi dolgozók és a zombai Vörös Csillag tsz dolgozói után Szekszárd város dolgozói is így búcsúztak el az újszellemű cirkusztól: „de érdemes volt eljönni A cséplőgéptől a melli raktárig Jú'ius 12-ét jelzett a naptár. Majdnem mindenki arról beszélt Mőzsön, hogy az idén még nem volt ilyen forró nyári nap. A régi öregek szokták ilyenkor mondani, hogy ókorán reggel és estefelé kell dolgozni délben, amikor meleg van, akkor meg aludni kell". A mőzsiek az ilyen tanácsokat nem hallgatják meg. Délben is, amikor legmelegebben süt a nap, olyan az egész község, mintha vásár volna benne. A kocsik, szekerek zajától hangosak az utcák. Néhol akkora, port vernek, hogy a szembejövőt csak egész közelről lehet észrevenni. A kocsik, mint ahogyan mondani szokták: ,,csatolásosra és hosszúra vannak átszerelve", mert így sokkal több gabonakévét lehet rá felrakni. A kertek alatt még ennél is nagyobb forgalom van. Mintha csak a földből nőnének ki a magas, terebélyes osztagok. A valóságban azonban a szorgalmas mőzsi dolgozó parasztok lakják, akik az elsők között végezték el a megyében az aratást. A sokféle hangból kiválik a gépállomás traktorának vastag hangja Éppen csépel az egyik szérűben, ahova több gazda hordta gabonáját. Eddig csak próbacsépléseket végzett, de most már a teljes cséplés megy Mohón nyeli a cséplő a kévéket, míg az óra 12.re nem ér és nem kezdődik el az ebédidő. A gép hirtelen megáll, mindenki elhagyja a munkahelyét. Elhangzik egy.két „siessünk, siessünk" és máris a bűs fák alnl fogyasztja a cséplőbrigád a jó ebédet,. Az ólról még valaki visszakiáltja, hogy „most nem érünk rá aludni, majd a télen“. Az öreg Takács Lajos bácsi pedig ott áll a félbenlévő asztagja mellett. Várja a kocsikat. Nincs késnivaló ideje a behordással mert a szomszédjáé még aznap délután elfogy és utánna az övé következik Őszülő bajusza alatt mosoly jelenik meg, amikor arról beszél, hogy tavaly is eleget tett a beadási kötelezettségének 10 holdja után, de az idén még jobban tudja teljesíteni kötelezettségét, mert egy 120 kilós hízót is bead. Cséplés után azonnal beviszem amivel tartozom, nem cipelem még a padlásra is, — mondja komoly elhatározottsággal. A tojás, és báró műbeadási kötelezettségét az ütemtér szerint már teljesítette, pedig kevés a baromfia. Amikor beadásról beszél, a békére gondol, meg a három fiára, akik már mint, katonák, szenvedtek a múlt háború alatt. Eszébe jut hogy az ő gabonája is akadályozza majd az újabb háború kitörését, mert azzal az államot, a dolgozók államát segíti. Visszaemlékezik arra is, hogy ő terv kölcsönt is, meg békekölcsönt is jegyzett és ezt is azért tette hogy az ország építését segítse elő. Itt megáll egy pillanatra, újból elmosolyodik és megelégedetten dicsekszik, hogy 100 forint tervkölcsönt jegyzett és 150-et nyert helyette a mőzsi szérükön, de megindult a begyűjtés is. A gabonájukat most hordó dolgozók még csak arról beszélgetnek hogy a cséplés után azonnal beviszem a feleslegemet a szövetkezet magtárába. Azok a dolgozók, akik már csépeltek, cselekszenek is merkő ! Megindult a cséplés felességtudóan teljesítik a saját államukkal szembeni adósságukat. Puxler Márton 6 holdas gazda is a géptől egyenesen a magtárba vitte a gabonáját. Beadott 453 kiló búzát és ezzel a kötelességének 114 százalékig eleget tett. Visnyei János 10 holdas dolgozó paraszt a cséplés után mindjárt 127 százalékra teljesítette kenyérgabona beadási kötelezettségét. Telik a mőzsi gazdák padlása de telik a földműves szövetkezet magtára is, amely a munkás-paraszt szövetség kapcsának megerősödését szolgálja. A szövetkezet a raktárakat már előre kitisztította és most bátran öntözik be a zsák búzákat, rozsokat ... A forgalom nemcsak ma, hanem csaknem minden nap ilyen Mözs utcáin. A szövetkezet magtárának környéke azonban még csak ma kezd forgalmas lenni, mert a cséplés most indult be teljes erővel. Mind gyakrabban érkeznek be a magtár udvarába a nehéz gabonarakományok, — közvetlenül a cséplőgéptől. Jobbágyék kocsija is begördült a kapun, úgy délután 2 óra után. Pintér Vilmos 14 holdas gazda jött Jobbágy Andrással, mert hiszen ő még fiatal és segít neki zsákolni. Egymás szomszédságában laknak és mindenben segítik egymást. Segítenek egymásnak a kapáláskor is, aratáskor is és az állammal szembeni tartozás kiegyenlítését is közös erővel végzik. A 15 éves Jobbágy András jól fejlett izmai megduzzadnak amikor hátára emeli a nehéz zsákokat. A fejadagon és a vetőmagon felül mindent behoztunk mondja és iparkodik a zsákkal befelé a magtárba. Nem tétlenkedik ezidő alatt a terményfelvásárló és a terményadminisztrátor sem. Gyorsan lemérlegelik a gabonát és azonnal kiállítják a mérlegelési jegyet. Mire az utolsó zsákok is a magtárba kerülnek, készek a vételigyek is. De kész a „T‘‘ utalvány is amire a postán a pénzt kapja majd meg. A gabona nagyrészét ,,A" jegyre adta le, kiegyenlítette a tavalyról visszamaradt 16 kiló hátralékát is. A terményadminisztrátor hozzászámolta az összeghez a 4 forint gyors beadási jutalmat is, mert a minisztertanács rendelete ezt előírja. Az egész átvétel pár percig tartott. Pintér Vilmosnak azonban mégis volt arra is ideje, hogy eldicsekedjen azzal, hogy ő is beadja a géptől mindjárt a terményét. Tavaly is 10 mázsával adott be többet, de mint szövetkezeti igazgatósági tag, az idén is jó példát akar mutatni a többi dolgozóknak. Őszi árpáját is a géptől vitte be és így előirányzatát 100 százalékra teljesítette. Baromfi- és tojásbeadását túl is teljesítette az ütemterv szeri. — Ha valaki nem ad be, az nem épít. Ha valaki mindent magának akar, mi lesz a gyári munkásokkal? — mondotta beszéd közben. A szövetkezet ügyvezetője, meg még jónéhányan ezalatt a már kiöntözött búza fölé hajolnak. Mintha valami kincset találtak volna . . . Egyik is, másik is vesz egy marokkal a kezébe. Összehasonlítást tesznek köztük. Dicsérik, hogy Puxler Márton milyen szép, tiszta búzát adott be. — Én azt mondom, hogy ennek 80-nál is több lesz a fajsúlya — jegyzi meg a terményfelvásárló. — Ez már nem olyan tiszta — mutatnak a halom búza egyik részére. — a szem minősége sincs olyan jó, mint Puxler Mártoné, de annál szemetesebb is, mert a gépet nem jól állították be. — Amint így szemlélik a gabonát Ledt György felügyelőbizottsági tagnak egy gondolat született meg az agyában. Arra gondolt, hogy ez így valahogyan nics jól. Fel is hívta mindjárt a felvásárló figyelmét, hogy ezentúl a különböző minőségű gabonát ne egybe, hanem külön öntöztesse. A beszélgetést Balogh Mátyás 11 holdas dolgozó paraszt megjelenése szakította meg. Zsákokat kért kölcsön a szövetkezettől, mert holnap csépel nála a gép és legyen miben beszállítani tartozását a szövetkezetbe. Balogh Mátyás 5 családos apa és éppen ezért most is gyermekeinél járt gondolata. Rájuk gondolt, meg arra, hogy az ötéves terv mit fog majd adni a dolgozóknak. — Én is csak a fejadagot, meg a vetőmagot hagyom meg, a többit haza sem viszem, hanem egyenest beadom mert ezzel is az ötéves tervet építem. — Ezzel már fogtam a kölcsönkapott zsákokat, vállára vette és iparkodott. Sietett, mert hiszen minden percért kár ebben a nagy munkaidőben. Még egy pillantást vetett az ajtóból a nagy búzahalomra. Ráncos arcán megjelent egy boldog tudat öröme. Eszébe jutott, hogy nem sokára az ő beadott búzája is itt lesz és az is gazdagítja a dolgozók államát, az is hozzájárul az ötéves terv sikeréhez. Gyűjtsük az anyarozsot! Dolgozó Parasztok! Az anyarozsból igen fontos gyógyszer készül. Az anyarozs gyűjtése jó jövedelmet biztosít, mert kilogrammonként 700 forintot fizetnek a földművesszövetkezetek.