Tolnai Napló, 1951. július-december (8. évfolyam, 151-304. szám)

1951-07-06 / 155. szám

mi július 6 NAPLÓ Miért szem teljesíti tervét a Paksi Téglagyár? Ö­téves tervünk ideje alatt 220.000 lakást, 314 új gyárat, köztük Duna­pentelét, új kultúrházakat, iskolákat, csecsemőotthonokat, akarunk építeni. Ezekhez pedig tégla kell, egyre több té­gla! Ha a téglagyárak nem teljesí­tik tervüket , elhúzódik az ötéves terv építkezéseinek ideje. Ezért van nagy szükség a Paksi téglagyár min­den egyes téglájára is. Mi az oka, hogy ennek ellenére hónapok­­ óta nem teljesíti tervét, hogy az elmúlt hónapban is csak 40 százalékos terv­­teljesítést ért el? Emellett zárják a feladatokat, bírálatokat ál­talánosság­ban mondanak és gyakran nevetésibe fullad a gyűlés. Il­lí tett a pártszervezet ennek a hely­te­len állapotnak, ezek­nek a komoly hibáknak a kijavításá­ra? Semmit! Megvitatják ugyan az ilyen dolgokat, de semmi intézkedést nem foganatosítanak vele kapcsolat­ban, így aztán érthető a különböző kifogások se kacagta, a­­ földhiányra való hivatkozás, amit pedig a robban­tás már kiküszöbölt. A munkások so­rozatosan kérik magukat más munka­­beosztásba. Ez az oka annak, hogy a téglagyár 40 százalékra teljesítette ter­­vét, hogy dunapentelei szállításának nem tud eleget tenni, hogy rossz a minőség. Az üzem politikai és műsza­ki vezetői javítsák ki sürgősen a hi­bákat, fej­lesszék a munkások szocia­lista versenyét, szilárdítsák meg, a munkafegyelmet, hogy teljesíthessék terveiket, hogy jó minőségű téglával hozzájárulhassanak országunk büszke­ségének, a Dunai Vasműnek építésé­hez, hogy valóra válthassuk ötéves tervünk nagy építkezéseit. Dunapentele­­ felé sem tud eleget tenni szállítási tervének. Nem kefli sokat keresni az o­koka­t csak alaposan kell figyelni az itt fo­lyó munkát. A DISZ-fiatalok ,,jó példája domborodik ki mindenütt. 50—<>0 százalékot teljesítenek a behordók, az ő hanyag munkájuk következménye, hogy a minőség napról nap­ra rosszabb, a kalóriafogyasz­tás 20 százalékkal emelkedett. Nem fordítanak gondot a minőségi munkára. Dobálják a száraz vályogot a taligákba, ezáltal renge­teg kettétörik, vagy megreped. A meg­repedt vályogot aztán újra kihordják, újra feldolgozás végett. A hanyag, felelőtlen munká­ban a DISZ-titkár fvrausz Ist­ván jár „élen“. Már több hónapja hangoztatja, hogy az orvos eltiltotta a nehéztesti munká­tól, de mindezideig orvosi bizonyít­ványt nem mutatott fel. A titkárnak vannak hő követői, Leber János, Per­­ger Sándor, a­ki azóta már önkényesen távozott az üzemből. De vannak még egy páran, akik nem tartják érdemes­nek dolgozni. Wolf László gyakran hangoztatja, hogy szívesen elmenne egy bányába dolgozni, ahol nem szá­molják, hogy hány lapát földet do­bott a kocsiba, a többi munkatársa rovására. így néz ki a fia­talok tény­kedése a téglagyárban. Csordás Miksa DISZ-tag gyenge fi­zikumú és mégis ő mutat példát a fiataloknak a termelésben. Ezt kü­lönösen akkor bizonyította be, amikor a gyár kéményét újraépítették. Laca Mihály, aki később került oda, szintén példát mutat, de az követetlen marad. Két héttel ezelőtt, a dolgozók jórésze, a DISZ-fiúk kivételével részt vettek a vályogmentési munkáiban, a nagy eső miatt. Két fiatal lány Bródi Katalin és Akkerman Mária vagonlakók becsületes munkájáról példát vehetnek a többi ifjúmunkások és főleg a fiúk. Többször a szükséges munkaidő után segítik megrakni a Dunapentelei Vas­műhöz induló vagonokat. De példát vehetnek a fiatalok az idősebb dol­gozóktól is. A kihordók László József, Bach Ferenc, Márkus István és Pálfi József 160—170 százalékot teljesíte­nek. A Dunai Vasmű építésének meg­gyorsítása, a szállítási és termelési terv teljesítése érdekében vállalták a 10 órás munkaidő bevezetését. Ezt azért vált szükségessé, mert túl alacsonyak a teljesítmények. Ez a javaslat sem talált követőkre az ifjúság körében. Krausz István DISZ-titkár, a megyei választmány tag­ja is következőt­­ mondotta: „ele­get dolgoztam már". Felvetődik a kér­­dés, mit tettek a sok hiba kijavításá­ra? A választ egy szóban megtalál­hatjuk, —­ semmit! A ritkán megtar­tott DISZ taggyűlésen nem konkreti­ Erdőgazdaságainkban is készülődnek augusztus 20-ra Állami erdőgazdaságaink dolgozói is munkafelajánlásokkal készülődnek alkotmányunk ünnepére, augusztus 20-ra. Eredményeik fokozásával akar­ják megünnepelni azt az alkotmányt, ami­­ biztosítja a dolgozók jogait és azok gigat­ásához a lehetőségeket. A somforai üzemegység dolgozói vál­lalták, h­ogy a július, augusztus és szeptember hónapokra beütemezett ttr­­ifamenny­iséget augusztus 20-ig le­­szállítják és hajóba rakják. Timi­ Ist­ván, a bátaapáti üzemegység állandó munkása, az üzemegység valamennyi dolgozója nevében vállalta, hogy az eddig elért átlagos eredményeiket 5 százalékkal növelik. B. Tóth József a pörbölyi üzemegység brigádvezető­­je felajánlotta, hogy az 1951-es és III. negyedévi növényápolási munká­latokat úgy szervezik meg, hogy a munkaerőhiány ellenére is legkésőbb augusztus 20-ra elvégzik. Mindez tanúbizonyság arra, hogy erdőgazdasági dolgozóink is követik a termelésben élenjáró ipari mun­kásság példáját és eredményeik fo­kozásával szállnak síkra a béke meg­védése és szocializmusunk még gyor­sabb ütemű építése érdekében. A MÉSZÖV versenyre hívta a baranya megyei szövetkezeteket Mi, a MÉSZÖV dolgozói, hogy ered­ményesen tudjuk elvégezni a begyűj­téssel kapcsolatos feladatokat, elha­tároztuk, hogy munkánkat a Szovjet­unió dolgozói példája nyomán szo­cialista versenyszellemben végezzük. Ezért p­áros vers­eny­re hívjuk a Bara­nyamegyei Szövetkezetek Szövetségét­ Vállaljuk, hogy augusztus 20-ra, Al­kotmányunk ünnepére begyűjtési elő­irányzatunkat 100 százalékra, a szá­­laetakarmányo­k, a kukorica és napra­forgó begyűjtési tervet november 7-re, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom évfordulójára 100 százalékra tel­jesítjük. Versenykihívásunkban vállal­juk: 1. Megszervezzük, hogy a szövetke­zet vezetősége, aktívái és dolgozói pél­damutatóan versenyben álljanak egy­mással ,és az elsők között teljesítsék beadási kötelezettségüket úgy, hogy a cséplőgéptől egyene­sen a begyűjtőhelyre szállít­sák terményeiket. 2. Gondoskodunk arról, hogy­­ szö­vetkezeteink a szükségraktáraka­t leg­később július 15-re rendbehozzák. 3. Hálózatfejlesztési tervünket augusztus 31 -e helyett augusztus 20-ra végrehajtjuk. Min­d­en községiben egy szövetkezeti boltot vasárnap is­­ nyitva tartunk és gondoskodunk, hogy állan­dó inspekciós szolgálat legyen, a gyorsbegyűj­tés ideje­ alatt. 4. Július 8-ig leellenőrizzük, hogy begyűjtő szövetkezeteink biztosítot­ták-e a tűzrendész­eti felszereléseket, a gabonaraktárak és azok felszerelé­­sei­ megfelelnek-e a követelményeknek. 5. Gondoskodunk a verseny kiérté­keléséről és a versenyben élenjáró községek dolgozói részére külön ipar­cikkeket juttatunk a megyei tanács segítségével szövetkezeteinken keresz­tül. 6. Biztosítjuk begyűjtő szövetkeze­teinknek július 10-ig a begyűjtési tervs­zám­i okát hetenkénti ütemezésben. 7. Gondoskodunk arról, hogy be­gyűjtő szövetkezeteink a szállítás za­vartalan lebonyolítása­­ érd­ekében a Megyei Termény­forgalmi Vállalattal szállítási szerződést­­ kössenek július 20-ig. 8. Biztosítjuk vasárnap is a termény állandó átvételét, va­lamint a vagonok 6 órán be­lüli megrakását a komplex­brigádok segítségével. 9. Megszervezzük, hogy szövetkeze­teink a helyi pártszervezet irányítá­sával a tan­ács és a töm­egszervez­etek segítségével, szoros együttműködésben felvilágosító munkát folytassanak a dolgozó parasztság között a termény-, begyűjtés gyors és zavartalan teljesí­tésére. 10. Az első terménybeadást ünnepé­lyesen szervezzük meg. A magtárakat jelszavakkal és dekorációkkal dí­szítjük szövetkezeteinknél, MÉSZÖV dolgozói Korea földjét nem leh­et hátország­ra és bafeterre felosztani. A Kínával határos Mongpo városában láttuk ho­gyan mentette ki Li En-Szun, öreg koreai asszony ás I11 esztendős Coj Den Hv­an a Néphadsereg sebesült ka­tonáit az a­merikaiak által lángbabo­­rítolt házakból. Tanúi voltunk, amint az ismételten megjelenő ellenséges va­­d­ászrepül­őgépek tüzében nők, öregek és gyermekek százai kimentették a gyógyszereket lángban álló vonat­ról. Három vakmerő vasutas, Szen Csan-In, Hau Mer-Gsir és Kim Dii- Min életét kockáztatva dobálta ki az égő kocsik ablakaiból a kötszerrel, vattával és gyógyszerrel telt ládákat, melyeket­­ a kívülállók futva vittek fe­dél alá, védett helyre, hogy meg­mentsék a betegek és sebesültek szá­mára. Nemrégiben nyílt pályán elakadt egy, a front keleti része felé üzem­anyagot­­ szállító vonat. A környező falvakból csakhamar több mint ezer paraszt, férfi és nő érkezett a szerel­vény segítségére. Kirakták a vasúti kocsikat, s védett helyre gurították a benzines és olajos hordókat, melyeket álcázással mentettek meg az amerikai repülőgépek elől. Korea egész népe vállvetve küzd együtt a fronton har­coló dicső hadsereg katonáival. * Koreában nemcsak az országutakon, falvakon és városokon, de a földeken is mindenhol keresztü­lhúzódik a frontvonal. A koreai parasztok, akik az ellenség légitámadásai közepette is folytatják munkájukat, ugyancsak a front harcosai. A megművelt táb­­lák mellett mindenütt futóárkok és kezdetleges óvóhelyek húzódnak. Az amerikai parancsnokság idén tavas­­­szal különleges légi rohamosztagokat állított fel, melyek alacsony repülés­ben vadásznak minden emberre és igavonó jószágra. Káosz megyében árpavetés idején több mint 2 ezer koreai nőt, öreget és gyereket lőttek le. Jongni megyében­­ 1224 békés la­kót, sok igavonó állatot és mezőgaz­dasági felszerelést pusztítottak el a szántás­vetés idején. Az északi Hangen tartományban Eran járás parasztjainak kezdemé­nyezésére többezer „kölcsönös pa­raszti segélynyújtás frontbrigádot" szerveztek a földek közös megműve­lésére. A Koreai Köztársaság többi dolgozói is óriási segítséget nyújta­nak a parasztságnak. A Munkapárt és Kim Ir-Szen veze­tésével az egész koreai nép egy em­berként áll szemben az amerikai leigázókkal. * 1 Tizenkét hónap óta garázdálkodnak Koreában az óceánontúli gyilkosok állig felfegyverzett hordái. Gyors és könnyű győzelmet reméltek, amikor kiprovokálták a hiszinmanista ten­yeres támadását Észak-Korea ellen. Azt hitték, hogy embertelen bombá­zásaikkal, hadihajók tüzével és atom­bombával való fenyegetőzéseikkel né­hány hét alatt sikerül meg­törniök és gyarmati rabságba hajtaniok a koreai népet. Úgy vélték, támaszpontokká te­hetik Koreát, hogy onnan tovább folytassák Ázsia többi népének le­igázását. Az élet azonban keresztül­húzta az amerikai hadvezérek és po­litikusok számításait. Ennek fő oka, hogy az imperialisták lebecsülték a koreai nép acélos akaratát és ellenál­lásra való elszántságát. „Az amerikai rablók elfelejtették — mondotta Kim Ir-Szen, a koreai nép vezére, — hogy a koreai nép ma már nem a tegnap gyarmati rabszolganépe, hogy amióta a Szovjet Hadsereg felszabadította, öt év alatt, hazája északi részében, a munkásosztály vezette népi hatalom irányításával óriási demokratikus erő­ket teremtett­, megszerezte az összes demokratikus jogokat, megismerke­dett a boldogsággal és a szabadság­gal". Az amerikaiak gazda nélkül esi nullák 1» számítást. És terveik kudarc­ra vannak ítélve. A szabadságáért kü­­dlő hős koreai nép elszántságát, hazasze­retetét nem törhetik meg. Korea né­pe győzni fog! NEMZETK­ÖZI Az országg, shot mindenütt harctér ram Másodveteménnyel biztosítsuk évi takarmányszükségletünket A minisztertanács határozata ki­mondja, hogy az 1952-es év végére 2.8 hold szántóföldre, ezen belül az állami gazdaságokban 2.4 hold, a ter­mel­őcsoportokban pedig 2.7 hold szán­tóföldre kell jutnia egy számosállat­nak. Ezenkívül megállapítja azt is a minisztertanács határozata, hogy ál­latállományunkat nemcsak mennyisé­gileg, hanem minőségileg is fejlesz­teni kell. Mindez nem kis feladat, de megoldásához adva vannak a le­hetőségek A határozat végrehajtása törvényszerűen, megkívánja, hogy ta­karmánytermesztésünket is fokozzuk. A takarmánytermesztés átlagát orszá­gos viszonylatban 30 százalékkal, ezen belül az állami gazdaságokban 40 százalékkal, a termelőcsoportokban pedig 32 százalékkal kell növelni. Ez azt jelenti, hogy minden lehetőséget meg kell ragadnunk a több takar­mány előállítása érdekében. Az idei év kedvező volt takar­mánynövényeink számára és ennek tudható be, hogy rétjeink is átlago­san több szénát adtak, mint például tavaly. A tavaszi vetésű és évelő ta­karmánynövényeinknél is bővebb volt az átlagtermés a szokottnál. Ez azonban­­ korántsem jelenti azt, hogy megelégedhetünk az eddig betakarí­tott szénamennyiséggel. A béke front­ján való szilárd kiállásunkat az tük­rözi legjobban vissza, hogy milyen ütemben építjük szocializmusunkat, hogyan rak­juk le ötéves tervünk si­kere alapjait. Szocializmusunk építé­sének, ötéves tervünk sikerének is, egyik legfontosabb alapja, állatte­nyésztésünk fokozása. Állattenyészté­sünk fokozása pedig nem képzelhető el a takarmánytermesztés fokozása nélkül. Tehát, ha nagyobb mérték­ben fokozzuk takarmánytermesztésün­ket, gyorsabban tudjuk építeni a dol­gozó nép fényesebb jövőjét, a szocia­lizmust. Az idei kedvező időjárás, a több eső, nagyban elősegítette takar­mánynövényeink jó fejlődését, a több szénatermést, de ugyanakkor a bő esőzés biztos alap arra is, hogy az év még hátralévő részében nagyobb terül­eten termelhessünk takarmány­­növényeket. A minisztertanács éppen ezért hozta azt a határozatot, hogy ebben az évben országos viszonylat­ban mintegy­ 600.000 holdon kell má­sodnövényt termeszteni, a másodnö­vények termesztésére kiválóan alkal­masak a kellő időben felszántott tar­lók. A szükséges nedvesség is bent van a talajban és így jó kilátásaink vannak arra, hogy gabonák learatása után az arra megfelelő területeken kukoricacsalamádét, mudart, kölest, takarmánykáposztát, marokrépát és egyéb értékes takarmánynövényt ter­jeszthetünk. A másodnövények termesz­tésének jelentőségét egyéni dolgozó paraszt­jaink közül is egyre többen ismerik fel. Legtöbben saját tapasztalataikból beszélnek, amikor azt mondják, hogy „érdemes másodnövényt termeszteni, mert azáltal olyan időszakra is bizto­síthatunk értékes zöldtakarmányt, mi­kor egyébként már nem lenne.“ Ha­­sonló véleményen van Illés János kétyi dolgozó paraszt is, aki miután learatta őszi árpáját, azonnal hozzáfo­gott a tarló felszántásához és kuko­­ricacsak imádóval bevetette földjét. — Azóta már szépen kikelt és zöldes a vetése, Farkas József 9 holdas faddi dolgozó paraszt is nagy jelentőséget tulajdonít a másodnövények termesz­tésének- Ezen kérészül biztosítja ta­­karmánykészletének fokozását és így minisztertanács kétéves állattenyész­tési és növénytermesztési terve sike­rének elősegítését. Ezt bizonyítja az is, hogy aratását már 100 százalékig elvégezte és mintegy fél hold terüle­ten másodnövényt vetett. Pesti Lajos 9 holdas alsónyéki és Boldizsár Gás­pár 6 holdas medinai dogozó parasz­tok is nagyobb területen vetettek má­sodnövényt. Állami gazdaságainkban is nagy lendülettel folyik a másodnövények vetése. A másodnövény nagy részét tarlóba vetik és így gazdaságosabban, használják ki a föld termőerejét. A tamási állami gazdaságban például már mintegy 50 holdon vetettek má­sodnövényt. A nagytormási állami gazdaságban 20, a palánki állami gaz­daságban 10 holdon muhart, a gerje­­ni állami gazdaságban 10 holdon ma­rokrépát vetettek. Az ozorai Petőfi tagjai is látják a másodnövények termesztésének jelentőségét.. Több holdon vetettek kukoricacsalamádét, ami már ki is kelt, és fejlődésnek in­dult. Legtöbb helyen a másodnövé­­nyek termesztésének csaknem olyan jelentőséget tulajdonítanak, mint az aratási munkálatoknak. A tamási Vö­rös Szikra termelőszövetkezet tagjai még nem végezték el az aratást, de erejüket úgy osztották be, hogy köz­ben el tudják végezni a másodnövé­nyek vetését. Tíz hold muhart és 4 hold rövid tenyészidejű kukoricát már­ elvetettek, de még fognak vetni ta­karmánykáposztát és hajdinát is. Eddigi eredményeinket a lehető legnagyobb mértékben tovább kell fo­koznunk. Állami gazdaságainkban, ter­­me­lőcsoportjainkban és az egyéni dolgozó parasztoknak is arra kell venni az irányt, hogy minél nagyobb földterületen termesszenek másodnö­vényt. Több helyen felvetődik a ve­tőmag probléma. A valóság az, hogy nincs hiány a vetőmagból, csak aránytalanul van elosztva. Ez főleg egyéni dolgozóink körében fordul elő, de több tszcs-ben és állami gaz­daságban is így van. Éppen ezért egyéni dolgozóink és szocialista szek­toraink is lehetőleg kölcsön, vagy másféle magokért csere útján igye­kezzenek biztos­ítani azt a magot, amire szükségük van a másodvetés­ben. Állami gazdaságaink és termelő­­csoportjaink legtöbbjében már bizto­sítva van a szükséges mag az egyes vállalatokon keresztül. Vannak azon­ban­ olyan esetek is, mint a fácán­kerti Petőfi termelőcsoporté, hogy már több, mint 1 hete kész a föld a vetésre, de vetőmag hiányában nem tudták elvetni a másodvetésű nö­vényt. Az ilyen hiányosságokért el­sősorban a csoport vezetője felelős Nekik a feladatuk, hogy a hasonló hiányosságokat megelőzzék azáltal, hogy időben megteszik a szükséges lépéseket a vetőmag biztosítás érde­kében. A járási mezőgazdasági osztályok is vizsgálják felül minél előbb járá­­suk területén a másodverések állását és hassanak oda, hogy a miniszterta­nács határozatából rájuk eső részt nemcsak teljesítsék, hanem túl is tel­jesítsék szocialista szektoraink és egyéni dolgozó parasztjaink. Adjanak meg minden segítséget járásunk terü­letén, hogy a másodvetésű növények termesztésén keresztül növelhessük takarmánykész­letünket. Az illetékes állami vállalatok is gondoskodjanak arról, hogy a megrendelt vetőmagok kellő időben a helyszínre érkezzenek. Gondoljanak arra, hogy a vetőmagom késői diszponálása, akadályozza a má­­sodvetésű növényeink termeléséne’]k sikerét. Állami gazdaságaink, terme­lőcsoportjaink és egyéni dolgozó pa­rasztjaink pedig gondoskodjanak ar­ról, hogy minél előbb learassák a­ be­érett gabonát, helyét minél előbb fel­szántsák, hogy abba minél előbb és­, minél nagyobb területen mag kerül­­­­jön. Olvasd a gríütaiiista minden számát, elméleti fejlődésedet segíti elöl

Next