Tolnai Napló, 1951. július-december (8. évfolyam, 151-304. szám)

1951-09-20 / 219. szám

TOLNAIJ A MAI SZÁMBANi AZ M­DP TOLNAMEGYEI SZI«TI Megérkezett a szovjet kolhozparaszt küldöttség 2. o. Alit kell tudni a békekölcsön-kötvények első sorsolásáról (2. o.l Újfajta vadállatok a montenegrói hegyekben 12. o.l Az alapszerv beszámoló-választó taggyűlése (3. o.l Az őszi csúcsforgalom sikeréért harcolnak a­ szekszárdi vasutas dolgozók­­.­1. o.i Marsai Mih­ályné kertjében a burgonya szárán paradicsom terem (4. o.I. Vill. ÉVFOLYAM 219. SZÁM ARA 50 FILLER CSÜTÖRTÖK. IDŐI SZEPTEMB­ER 20 VILÁG PROLETÁRJAI ! V. A rácegresi állami gazdaság dolgozói táviratban jelentették a Megyei Pártbizottságnak, hogy 170 hórd őszi árpát elvetettek Megyénk mezőgazdasági dolgozói m int­demi erejüket felhasználják, hogy szilárd alapokat rakhassanak le a kö­vetkező évi jó terméseredmények biz­­tosítására. Az idei tapasztalatok az­t mutatják, hogy akik tavaly a vetési munkálatoknál követték Pártunk út­­mu­­­a­lását, a minisztertanács határoza­tainak megfelelően végezték a vetést, azok jól jártak. Termelőcsoportjaink és állaimi gazdaságaink a miniszterta­­nác­s határozatai betartásának köszön­hetik a 13—14 mázsás búza átlagter­mést, a 18—20 mázsás ősziárpa ter­mést. Hasonlók az egyéni dolgozó pa­rasztok tapasztalatai is. Ezek a jó tapasztalatok a magyará­zatai annak, hogy megyeszerte a trak­torok százai dübörögnek, végzik a ve­tés alá a talajm­unk­álatokat és a ve ß gépek is már napokkal ezelőtt meg­kezdték a magok elvetését. Állami gaz­daságaink, termelőcsoport­jaink a kö­vetkező évben még az ideinél is na­gyobb eredményeket akarnak elérni. Ezért, igyekeznek a minisztertanács határozatainak megfelelően a magot időben elvetni. A rácegresi állami gazdaság dolgo­zói táviratban jelentették a Megyei Pártbizottságnak, hogy 8 nappal a határidő előtt elvetették 40 hold bíborl­erét, határidőre elvetették a 170 hold őszi árpát és határidő előtt a 40 hold őszi keveréket. A rácegresi állami gazdaság dolgo­zói ezzel tanújelét adták annak, hogy követik Pártunk útmutatását, mert felismerték, hogy azzal jól lesznek sa­ját maguknak és ugyanakkor nagyobb mértékben járulnak hozzá felemelt öt­éves tervünk, a béke tervének meg­valósításához. Termelőcsoport­jain­k legtöbbje már megkezdte az őszi vetéseket, így meg­kezdte az őszi vetést a gyönki „Vörös Csillag”" termelőszövetkezet is. Nagy számmal vannak termelőcsoport­jaink között olyanok, amelyek egyes nö­vényféleségek elvetését jelentették. Ez­zel válaszolnak a kozákság rémhíreire és azokra a „jó tanácsokra“, hogy nem érdemes elvetni a magot, mert még korai. A nemeiken „Súgván“, a szekszárdi ,.Gőgös Ignác“ és még egy egész sós­ termelőszövetkezet az őszi­árpa vetését már elvégezte.­ A sárpilisi gépállomás az élen, a nagykónyi leghátul a gépállomások versenyében Az őszi vetési és egyéb talajműve­­lési munkálatok sikeres elvégzésénél döntő szerepe van megyénk gépállo­másainak. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a gépi munka nemcsak azért előnyös, mert megkönnyíti a szántás­vetést, hanem azért, mert mi­nőségileg is jobb munkát lehet vé­gezni. Az állami gazdaságok és ter­melőcsoportok terméseredményei azért múljáik felül az egyénieket, mert a gépekkel kellő mélységben meg tudják szántani a földet és az egyéb talajmunkálatok elvégzését is szakszerűbben tudják biztosítani. A minisztertanács az elért eredmények­ből indult ki, ami­k­or határozatot ho­zott a gépi munka fokozottabb hasz­nálatára. Gépállomásaink tehát a közeli na­pokban és hetekben igen komoly harci feladatot kell megoldani. Min­den erejükkel az őszi munkálatok sikeres­­ elvégzését kell elősegíteniük. Gépállomásaink az őszi munkálatok­nál fokozottabb mértékben használ­ják fel eddigi tapasztalataikat. Pár­tunk útmutatását követve szervezzék meg a munkájukat, mert csak így tudják az erejüket megsokszorozni. Megyénk gépállomásai versenyben végzik az őszi munkálataikat, hogy ezt a harci feladatot minél eredmé­nyesebben tudják megvívni. Ebben a harcban az élen a sárpilisi gépállo­más dolgozói haladnak. Az őszi idény­tervüket a múlt hét végéig 20,6 százalékra teljesí­tették. Példát mutatnak a többi gépállomásoknak az üzemanyag­­fogyasztás és a szerződéskötés terén is. Az előirányzott üzem­anyagnak mindössze 91 százalékát fogyasztották el, a szerződéskö­tést pedig a tervükhöz viszonyít­va 102 százalékra teljesítették. Második helyen a pincehelyi gép­állomás dolgozói vannak, megyei vi­szonylatban, akik az őszi idénytervü­ket 14,6 százalékra teljesítették, üzemanyagfogyasztásuik pedig 96 szá­zalék. Lemaradás mutatkozik azon­ban a szerződéskötések terén, mert azt még mindössze csak 61 százalék­ban biztosították. A versenylistán leghátul a nagy­kónyi gépállomás kullog. Talajmunka­­tervét 2,7 százalékra teljesítette, ami azt mutatja, hogy a nagykónyi trak­torosok nem tesznek meg mindent az őszi mezőgazdasági munkálatok kel­lő időbeni és minőségi elvégzése, kö­vetkező évi kenyerünk biztosítása érdekében. A nagykónyi gépállomás traktorosai gyenge teljesítményük­­ mellett az üzemanyaggal sem takaré­koskodnak. Elvégzett munkájukhoz viszonyítva 10 százalékkal többet fo­gyasztottak üzemanyagból, akkor, amikor a dalmandi ifik és a többi gépállomás traktorosai is sorra teszik vállalásaikat az üzemanyagtakarékos­ságra. A nagykónyi gépállomás trakto­rosai lemaradtak a szerződéskö­tésben is, mert tervüket még 20 százalékban sem biztosították a múlt hét végéig. Ezért a nagy lemaradásért súlyos felelősség terheli a nagykónyi gép­állomás vezetőségét, de főleg az üze­mi pártszervezetet, mert a kommu­nistáknak kell elősegíteniük a na­gyobb teljesítményekért folytatott harcot,­ elsősorban a személyes pél­damutatásukkal, majd pedig a szer­vező munkával. A lemaradásért ugyanakkor felelős minden traktoros is személy szerint, mert a gépállomás eredménye nem egy-két, hanem az összes traktoros eredményeiből tevő­dik össze. Pesti Lajos három mázsa Móricára kü­lött szerződés! Napokkal ezelőtt adta ki kormány­zatunk azt a rendeletet, amely lehető­vé teszi a dolgozó parasztoknak a ku­korica szállítási szerződéskötést. A szerződéskötés mázsánként 10 forint felárat jelent a dolgozó parasztnak a „C" vételi jegyes kukorica napi árán felül. Ehhez hozzájön még mázsánként hetenként a 23 filléres tárolási költség. A szerződő kötés beindulása­­ óta a dolgozó parasztok örömmel kötnek ku­koricára szállítási szerződést. Pesti La­jos alsónyéki 10 holdas dolgozó pa­raszt 3 mázsa kukoricára kötött szállí­tási szerződést. Első volt a községben, aki felismerte ennek jelentőségét és szerződést kötött. Pesti Lajos a föld­műves-szövetkezet igazgatóságának tag­­j és mint népnevelő ezentúl is a sze­mélyes példamutatás fegyverével akar elsősorban agitálni. A kenyérgabona­­beadási kötelezettségét t­últel­jesíteti, é­s így meg is van az alap arra, hogy jó népnevelő munkát végezzen. Elindult harminc ifjú boldog jövőt építen­i Harminc fiatal indult újra me­gyénkből Budapestre, hogy megismer­kedhessen a vasas, tímár és egyéb szakmával, hogy mint ipari tanuló, majd később szakmunkás nyújtson segítséget országunk építéséhez, öt­éves tervünk nagy alkotásainak megvalósításához. Harminc fiatal munkás- és parasztgyermek követi sokezer társát, akik már régebbi idő óta Pesten tartózkodnak és élvezik a népi demokráciánk nyújtotta lehető­­ségen, a tanulóotthonokon keresztül a tanulás, a munka nagyszerűségét. Ezek a fiatalok jórészben tegnap még a földet művelték szüleikkel. Ma, az új elhatározás eredményeként út­nak indulnak, hogy együtt építsék ezer és ezer dolgozóval szocialista ha­zánkat, boldog jövőnket. Ezek a fiatalok a megye legkülön­bözőbb területéről tevődnek össze. Bogdán Mária e­vtársnő, kisvejkei DISZ-fiatal is ott áll­t a többiek között. Arcán boldog mosoly, alig várja már, hogy indulhassanak. Kérdésünkre el­mondja,­­ lakatos szeretnék lenni. Barátaim sokat beszéltek a tanulók életéről, a szépen l­erendezett ottho­nokról. Titokban mindig irigyeltem azokat, akik egyenruhában jöttek ha­­za és büszkén mesélték élményeiket, az új élet lehetőségét. Édesanyám tszcs-tag. Ő is helyesli elhatározáso­mat, mondva, oda kell menni lányom, ahol szükség van rád az ötéves terv, a béke terve megvalósítása érdeké­ben. De így nyilatkozik Huber János 14 éves paksi fiú is, aki a tímár szakma tanulója esz. Elmondja, hogy édes­apja számtalanszor emlegeti a régi] inaséveit, amelyen keresztül ment,­­­ pofonoktól a vízhordásig. Ma ne­m ilyen élet várja a fiatalokat. Tanulás, művelődés, tudás és ennek nyomán megbecsülés. — Menj fiam, ha kedved van, a saját jövődről van szó. Ezek­­kel a szavakkal búcsúzott tőle édes­apja. Ezek a szavak kísérik végig az úton a fiatal emberpalántát, a jövő boldog és megelégedett dolgozóját, szakmunkását. Ifjú ember bátran néz a jövő elé, mert tudja, ebben az országban a fia­taloknak adva van a lehetőség, hogy sarkmunkásokká, országunk harcos építőivé váljanak. Kneller Anna tolnai DISZ-fiatal is örömmel indul a hosszú útra, mely­­nek­ végcélja a tanulás, a munka. Sokan vagyunk testvérek,­­ mondja.­­• Van, aki gyárijan dolgozik, van aki napszámba jár. Én az ipari­­ szak­mát választom, mer­t tudom, itt szük­ség van rám. Géplakatos szeretnék lenni. A Párt nyújtotta lehetőséget kihasználva tanulok, dolgozok, a jobb élet megteremt­éséért. .. M­iskol­­czi Vera, fad­di lány. Ő is elindul, hogy megismerkedjen a szakmával, a fővárossal, a tanuló otthonnal. Most kerül először Pestre és izgatottan várja, hogy megpillantsa hazánk fő­városát. — Sok szakmunkásra van szükség az ötéves terv végrehajtása sorá­n — mondja. — Én is közéjük állok, hogy együtt építsük a saját jövőnket. A többi fiatal is mind lelkes han­gú útban, látható izgalommal várja, hogy útnak indulhassanak. Dóra Pál dombóvári, Szimhardt József paksi, Telegdi Lajos faddi fiatalok ott áll­nak a sor élén, amely indulásra vár, hogy­ elinduljon a boldog jövő, a vidám élet felé. - Be fogjuk bizonyítani, hogy meg­álljuk helyünket a tanulásban, a ter­­melő munkában — mondja Telegdi Lajos. Községünk DISZ-titkára, Sza­badi József le akart beszélni arról, hogy ipari tanulónak menjek. ,­Te is meghülyültél“ — mondta. Én nem hülyültem meg, most­ jött meg csak igazán az eszem. Ott a helyem, vár a munk­a, vár sokezer társam, akiie­k mi együtt vívjuk harcunkat a terme­lés frontján. Lelkes hangulatban indult útnak a sok fiatal az új élet, a gazdag lehető­ségek zárt­ kapuja felé. A szülők sze­mében egy-egy könnycsepp csillog, búcsúztatják fiaika­t, lányaikat. Nem­sokára viszontlátják őket, mint egyen­ruhás ipari tanuókat, büszke fiaul­o­­kat. Harcba indultak­ a tudásért, a béke csatájának diadalmas megví­vásáért.­ Ezeket a hotelokat száz és száz másik fogja követni, akik felis­­merik, hogy ott a helyük a gépek mellett, hogy egyre több és több szakmunkás kell a gigászi küzdelem­hez, az ötéves terv megvalósításához. A tovaszáguldő vonat ablakaiból még sokáig integetnek az új világ felé­ in­duló fiatalok. A sok kendő különbö­ző színe, mint tarka virágcsokor so­káig leng az ablakokban. Lassan el­tűnik­ a vonat, csal­ a vidám nóUiszA hangja hallik... Sorsodat, ha kezedbe veszed és elindult harminc ifjú, boldog jövőt építeni. Versenyben a begyűjtési terv teljesítéséért A tamási járásnak már csak néhány erőfeszítésre van szüksége és akkor büszkén jelentheti Pártunknak, hogy teljesítették a gabonabegyű­jtési tervü­ket. Továbbra is szilárdan tartja az első helyét a megye többi járásaival szemben. A versenylistán második he­lyen álló gyönki járással szemben majdnem 6 százalékkal vezet. A har­madik helyen a szekszárdi járás van, ahol az utóbbi napokban kissé alszik a begyűjtés. Ennek az a következmé­nye, hogy mind kevesebb reménye van a jelenleg előtte lévő járások meg­előzésére. A bonyhádi járást a negyedik, a dombóvári járást az ötödik helyen ta­láljuk a versenylistán az első három járásnál jóval kisebb százalékos ered­ményükkel. Mindennél sokkal súlyo­sabb a lemaradás a paksi járásban. Ez a lemaradás fényesen visszatükrözi a járási pártbizottság és a járási ta­nács munkáját. A gerjem dolgozó pa­rasztok és a többi községekben is szá­mos dolgozó paraszt bebizonyította, hogy megvan a lehetőség a begyűjtési terv teljesítésére. A járási pártbizott­­ság és tanács jelenlegi szervező, vala­mint irányító munkája azonban nem elég ennek a lehetőségnek a kihasz­náláshoz. A járás több községében a vezetők részéről opportunista megal­kuvás mutatkozik. Az ilyen megnyil­vánulásokat a járási pártbizottságnak és tanácsnak fel kell számolnia azzal, hogy konkrétan megcáfolja a gyenge átlagtermés és a hasonló meséket. Szekszárd város változatlanul tartja az utolsó helyét. Ezt a helyezését az­zal biztosította — legalább is egy időre —, hogy messze lemaradt a töb­bi járásoktól. A tamási járás mintegy 20 százalékkal vezet Szekszárd város­sal szemben Szekszárd városban is termett annyi termény, hogy a begyűj­tési rendelet betartásával a jelenlegi­nél sokkal nagyobb eredményeket tud­nának elérni Számos olyan dolgozó paraszt van Szekszárdim, akinek hát­ralékát 5—10 százalékkal fel kellett emelni. Mindebből jogosan leh­et arra következtetni, hogy a hiba a népne­velő munkánál van. Amint a tapaszta­­latok mutatják Szekszárdim nem vé­geznek a népnevelők eléggé szívós munkát, ezt a hiányosságot számolja már végre fel a Szekszárd városi párt­bizottság és a tanács, változtassák meg ezt a szégyenletes helyezésüket. A gabonabegyűjtés mellett megye­szerte szorgalmaznunk kell a kukori­ca, burgonya és a napraforgó begyűj­tését i­s. Erélyes harcot kell folytatni az olyan káros megnyilvánulásokkal szemben, mint amilyen Bogyi­szló köz­ségben is előfordult. Bogyiszlói­ , a fi­­­d ni íí v­esszü­ve­t­k­e­z­e­t term­é­n­y í­el­vásá­r­­lója több ízben visszaküldte a gaz­dákkal a beadásra szánt terményü­ket, azzal, hogy most nem ér rá át­venni, mert vetőmagcserével foglalko­zik. A bogyiszlói felvásárló vegye tu­domásul, hogy sem a vetőm­agcserét, sem pedig a begyűjtést nem szabad elhanyagolni. A földmű­vesszővel kere­tek keretén belül úgy szervezze meg munkáját, hogy az egyik feladatának elvégzését ne kelljen leállítani a má­sik miatt. Ma k­ezd­ődik Ma Pártunk és népi demokráciánk újra fényes bizonyítékát adja annak, hogy ígéreteit mindenkor valóra vált­ja. Már az­ ötéves tervkölcsön harma­dik sorsolása is világosan mutatta ezt. De megmutatta azokban a hatal­mas alkotásokban is, amelyeket azért hozott létre, hogy dolgozó népfink, a régi rabszolgasorsból a fejlődés és az emberi jólét soha nem tapasztalt magas fokára emelje A nyertesek nyilatkozatai is azt tükrözik vissza, hogy dolgozó népünk a szovjet emberek példája nyomán fokozódó lendülettel.­, vett részt már a jegyzésben is, ünneppé avatja eze­ket a napokat, de annál inkább hála­­telt szívvel gondol Párunkra­ és a felszabadító Szovjet Hadseregre, amely ezt számunkra lehetővé tette. Bonyhádom az egyik boldog nyerő, Búzás Gáspárné a következőket írja: — A te’szabadulás előtt cseléd vol­tam, akkor kerültünk össze az uram­mal, aki gyári munkás volt. Csekély fizetésünkből erőszakkal levontak több ízben elég sok pénzt kölcsönök­re, amiből sohasem­ kaptunk vissza semmit. A felszabadulás új, jobb éle­tet hozott számunkra. Ezeket mind a Pártnak és Rákosi elvtársnak köszön­­hetjük. Meg­­ is fogadjuk, hogy még jobban fogunk dolgozni a békéért. De sorolhatnánk sokáig még azok­nak a számát akik mindennapi éle­tükön kívül nyereményekkel kibővít­ve is érzik államunk gondoskodását. Most újra mindenig lázas izgalommal, várja, szeptember 20-át, a békeköl­csön sorsolás napját, amikor 93.427 nyereményt sorsolnak ki 38 millió 160 ezer forint értékben, teh­ent jóval töb­bet, mint a tervkölcsön legutóbbi sorsolásén. A békekölcsön első sorso­lása újra megdönthetetlen bizonyíték lesz arra, hogy a kommunisták sza­vára építeni lehet, mint a kősziklára. De egyúttal bizonyíték lesz arra is, hogy dolgozó népünk, éppen a hatal­mas eredmények nyomán még szoro­­sabban­­ felsorakozik Pártunk és a hatalmas Szovjetunió-vezett a béketá­­bor mellé

Next