Tolnai Napló, 1951. július-december (8. évfolyam, 151-304. szám)

1951-10-28 / 252. szám

1951 OKTÓBER 29 W­Ä­P­L­O Zomba községet Bátaszék megelőzte a begyűjtési versenyben Újabb községek kapták meg a szabadpiaci forgalmat Megyénk legjobb begyűjtő községe továbbra­­ is Újireg, amely gabona be­gyűjtési tervét 138.2 százalékban te­lje­­sí­tette. Második Gerjen 124.2 százalék­­kal. Az előretörő Zomba községet Bá­­taszé­k megelőzte 115 százalékos­ teljesí­tésével, így Zomba a negyedik helyre szorult 112.11 százalékos teljesítéssel. Kukoricabegyüjtésben legjobb köz­ség Pári 132.4 százalékkal. Kövek kö­ztt Rétv 10« százalékkal és Lá­­pafő 103.9 százalékkal. Burgonya­­begyűjtésben Bonyhádvarasd ve­­zet 176.9 százalékkal és ezzel meg­előzte Pusztahenesét, amely 157 százaléknál áll. A Napraforgóbegyű­j­­tésben Kély község vezet 207.5 szá­zalékkal, utána Bonyhádvarasd 206.3 százalékos eredményével. A gabonabegyűjtésben legrosszabb község továbbra is Cikó 56.3 százalék*­kal és Paks 57.4 százalékkal. A kuko­­ricabegyöj­tésben nagyon elmarad! Koppányszántó község 17.2, Kajdacs 19.8, Ozora 20 százalékos teljesítésével. Burgonyából leghosszabb Dunatkömlőd 25, Murga 32.4, Gyulaj 36.4 százalék­kal. Napraforgóban Szárazd község csak 37.6 százaléknál, Máza 41.5, Grá­­bóc 44.7 százaléknál tart. Megyénk te­­rü­letén Pári árpa, zab, kukorica, bur­gonya és Mőzs, Pu­sztahenc­se, Nagy­­ve­jke, Bonyhádvarasd, Pincehely, Koppányszántó és Értény burgonyából való felszabadítása után október 25-én az alábbi újabb községeket oldottuk fel és engedélyeztük részükre a sza­badpiaci forgalmat: Kétv árpa, zab, kukorica és burgonya, Zomba, Kurd, Sióagárd községek, valamint Szekszárd­ város részére burgonyából. A járások versenyében továbbra is a tamási já­rás vezet gabonából, utána a gyönki, sze­kszárdi, bonyhádi, dombóvári és a paksi járások következnek. Kukoricabegy­űjtésben legjobb eredmén­yt a bonyhádi járás ért el 65,4 százalékkal. A további sor­rend: dombóvári járás 65 száza­­lék, tamási járás 48,7 százalék, szekszárdi járás 46.5 százalék, gyönki járás 41.2 százalék és a sereghajtó a paksi járás 39.6 szá­zalékkal. Burgonyából legjobb a tamási járás 92.1 százalékkal. A paksi járás 89.1, a­­ szekszárdi járás 85.1, a bonyhádi já­rás 81.6, a dombóvári járás 72.1 és a gyönki járás 50.5 százalékos ered­ményt értek el. Napraforgó begyűjtés­­be­n első a bonyhádi járás 70,7 száza­lékkal. A községek és a járások jó be­gyűjtési teljesítései mellett megyénk termelőszövetkezetei és dogozó pa­rasztjai is kiveszik részüket a begyűj­tésből. A Dózsa György termelőszö­vetkezeti csoport Kurdon 100 mázsa kukoricát adott be annak ellenére, hogy kukoricabeadási kötelezettsége nincs. A gyönki Úttörő termelőszövet­kezeti csoport, amely 100 mázsa kuko­ricát kötött le szállítási szerződésre. A keszőhidegkúti Új élet­ű termelőszövet­­kezeti csoport 80 mázsa kukoricát adott be „C“ vételi jegyre. Ezzel egyidőben dolgozó paraszt­jaink is szép teljesítéseket érnek el a begyűjtésben. Mászáros Ferenc udvari 6 holdas dolgozó paraszt lő mázsa májusi morzsolt kukoricát kötött szállí­tási szerződésre, amely után nagy örömmel vette át az 525 forintos vásárlási utalványt és a 150 fo­rint felárat. Megjegyezte, hogy egyedüli kívánsága: a községben az ő példáját kövesse a többi dolgozó paraszt is, így a község tervét határidő előtt teljesítheti. Tölgyesi Lajos iregszemcsei 12 hol­das középparaszt, mikor a beadási kö­telezettségének 100 százalékban eleget tett, azt mondta: ,,Tudom, hogy min­den szem terménnyel a dolgozó nép államát segítem és a magam javát is szolgálom. Ezért kötelezettségemen fe­lül 15 mázsa kukoricát kötök le szál­lítási szerződésre“. Példáját követte ifj. Czaba István 5 holdas dolgozó pa­raszt, aki 4 mázsára, Kecskés József, Csókási Pét­er és Bati Ferenc dolgozó parasztok, akik 3—3 mázsa kukoricá­ra kötöttek szállítási szerződést. Frei­­zinger György 5 holdas pári dolgozó paraszt beadási kötelezettségét 1035 százalékban teljesítette. Piszker János­­né 11 holdas döbröközi dolgozó pa­ra­szt­asszony kukoricabeadási kötele­zettségét 160 százalékra teljesítette. Guth Ferenc 4 holdas nagym­ányo­­ki dolgozó paraszt 1584 százalékra teljesítette beadási kötelezettségét. A begyűjtésnél előfordult olyan eset is, mint Nagyszokolyon, ahol a ter­ményfelvásárló nem vette át a szénát a dolgozó parasztoktól, mert akkor épp nem volt szénaátvételi nap. Más­nap azért nem vette át, mert kukori­cát szedett. Felsőnyéken a szövetkezeti ügyvezető nem biztosította, hogy több helyen is át lehessen venni a kukori­cát, így gyenge a község teljesítése. Ezen a helyen rosszul dolgozott a termény­átvevő, mert nem volt haj­landó kora reggel és este átvenni a kukoricát, arra hivatkozott, hogy nincs megfelelő világítás. A jól teljesítő dolgozó parasztok mel­lett vannak olyan hanyagok is, mint Kemény Tamás a tamási szövetkezet ügyvezetője, aki tanácstag is és nem­csak, hogy a tanácsülésre nem jár el, hanem még beadási kötelezettségét sem teljesíti. Mint ügyvezető jó példá­val kellene előszámni a beadásban,, en­nek ellenére kukoricabeadását csak 30 százalékban teljesítette. Burgonyá­ból pedig még nem adott be sem­mit. Megyei Tanács Begyűjtési Osztálya Ünnepi tanácsülések megyénkben a tanácsok egyéves fennállása tiszteletére Szerte a megyében ünnepi tanács­üléseken méltatták a dolgozó pa­rasztjaink a tanácsválasztások első évfordulóját. A tanácstagokon kívül a dolgozó parasztok is megjelentek, hogy meghallgassák, mit tett a ta­nács egyéves fennállása óta az ő érdekükben, általános fejlődésünk érdekében. Ahol az előkészítő, szer­vezési munkák jól mentek, ott ezek az ülések igen aktívak voltak, és a dolgozó parasztok igen sok jó javas­latot adtak tanácsainknak, hogy a meglévő hiányosságokat hogyan kü­szöböljék ki és hogyan vigyék si­kerre a napi munkák jó elvégzésén keresztül mindnyájunk szent ügyét, béke ügyét. Ahol a tanácstagok széles körben tudatosították e nagy nap jelentő­ségét, mint például Mucsfán, ott a tanácstagokon kívül több mint 60 dolgozó paraszt jelent meg. Az út­törők énekkel köszöntötték a tanács­üléseket, virágokat nyújtottak át a tanácstagoknak. A jól előkészített be­számolók nyomán a tanácstagok példamutatására a dolgozó parasztok vállalásokat is tettek, mint Báta­­apátiban, Tabódon, ahol ígéretet tet­tek, hogy a betakarítást október 30-ra befejezik. Kurd és Duzs község dolgozói ezen a gyűlésen vállalták, hogy november 7-re a begyűjtési és egyéb munkálatokat 100 százalékig elvégzik. E nagy nap hatására hívta ki versenyre Gyönk, Varsád és Kis­tormás községeket, hogy az őszi mélyszántást október 30-ig elvégzik és a begyűjtést november 7-re tel­jesítik. E nagyszerű eredmények mozga­tója, — tudják dolgozó parasztjaink, — az egyéni vállalás, ezért vállalta Németkéren Ambach János, hogy 12 mázsa kukoricára köt szállítási szer­ződést. Sárszentlőrincen az egyik ta­nácstag a vb. elnököt hívta ki ver­senyre, hogy november 7-ig 110 szá­zalékban teljesíti beadását. A harci begyűjtési állandó bizottság elnöke is vállalta, hogy november 7-re minden kötelezettségének eleget tesz. Becsen Papp János tanácstag a kommunis­ták példamutatását hangsúlyozta ki, amikor azt mondotta: — „Nem az a­ jó párttag, aki csak a mellén viseli a jelvényt, hanem, az, aki szívén vi­seli szeretett hazája sorsát, teljesen hazafias kötelességét.“ Amikor e nagyszerű eredményeket ismertetjük, meg kell állapítani, hogy voltak olyan helyek, ahol bizony le­becsülték e nap jelentőségét, mert nem folytak bele a szervező munká­ba szívvel-lélekkel. Ennek nyomán volt határozatképtelen a tolnai ta­nácsülés. De súlyos felelősség terheli a tanácsülés elmaradásáért a lengyel­ tanácselnököt, aki ehelyett elment vadászni, a titkár viszont elment haza. Az ilyen példa nem segíti elő állami fegyelmünk megszilárdulását. Az ilyen hiányosságok sürgős meg­szüntetése döntően hozzá fog járulni ahhoz, hogy a soron következő fel­adatok végrehajtásában ezek a taná­csok is teljes részt vállalva sikert fognak aratni. Az egyre jobb eredmények eléré­sét megköveteli tőlünk Pártunk és népi demokráciánk, de megköveteli az egyre éleződő nemzetközi helyzet is, de nem utolsó sorban dolgozó né­pünk fokozottabb felemelkedése. fi 3 napos forduló megvalósítását vállalták november 7-ig a bálaszéki vasutasok A bálaszéki vasútállomásra négy irányból érkeznek vonatok. A nagy forgalmú állomáson a dolgozók ered­ményesen dolgoznak az őszi csúcsfor­galom zavartalan biztosításáért. A pályafenntartási dolgozók meg­szüntették a lassú jeleket és a Dombó­vár—bátaszéki útszakaszon a javítás miatt nem kell lassabban közlekedni a vonatoknak. Azonban a pályafenntar­tási dolgozók jó munkája mellett ott találjuk a kocsirendezők jó munkáját is. Vállalták, hogy egy kocsira eső mozgatási időt 2 percről 1,8 percre csökkentik. Ezt a felajánlásukat hogy győzelemre vigyék, a műszak megkezdése előtt negyedórával előbb mennek a munkahelyre, ott megbeszélik a napi feladatokat Az eredményes munka érdekében a tolatókkal és a váltókezelőkkel komplex­ brigádot alakítottak. A rakodómunkások az engedélyezett 5 óra helyett 4,6 óra alatt rakják meg a vonatokat. Két héttel ezelőtt még az állomás kocsifordulója 4 nap volt, de az utóbbi napokban elérték a 3.5 napos ered­ményt. A 24-én megtartott termelési érte­kezleten azonban vállalták az állomás dolgozói azt, hogy elért eredményüket november 7.ig 3 napos kocsifordulót érnek el. Pécsi József vonatkísérő brigádja vállalta, hogy az eddig 8.4 kilométer óránkénti átlagsebességet 10.2 kilomé­terre emeli fel­. Versenyben állnak az állomás valamennyi vonatkísérő bri­gádjával, hogy ezen vállalásokat győ­zelemre vigyék a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 34. évforduló­jára. EGYIPTOM ÉS ANGLIA Október 8-án Nahaz pasa, egyiptomi miniszterelnök törvény­javaslatot új lott be a parlamentbe az 1936. évi angol-egyiptomi szerződés és az 1899- es egyezmény felbontásáról. Az angol csapatok ezeknek az egyezmények­nek alapján tartják megszállva Egyiptom és Szudán területét. E szerződések nem­ egyenjogú jellegűek, sértik Egyiptom szuverenitását, annak idején fegy­veres fenyegetéssel kényszerítették rá ezeket az országra. Azonkívül az angol kormány durván megsértette az 1936 évi szerződést. A szerződés értelmében Angliának nem szabad tízezernél több katonát tartani Egyiptom területén. A valóságban a külföldi sajtó híradása szerint az Egyiptomban állomásozó angol csapatok létszáma eléri a százezer főt. Az egyiptomi nép régóta és kitartóan követeli, hogy vonják ki földjéről az angol csapatokat és semmisítsék meg a megalázó egyezményeket. Ez a mozgalom különösen széleskörű lendületet kapott 1951-ben. Az iráni nép sikeres harca az Angol-Iráni Olajtársaság ellen önbizalmat és erőt adott az egyiptomi népnek. Ez év augusztusában és szeptemberében egész Egyiptom­ban mindenféle tömeggyűléseken és tüntetéseken követelték az Angliával kö­tött szerződés felbontását. Az angol kormány igyekezett elfojtani ezt a mozgalmat, többízben ígére­­t tett, hogy kivonja csapatait Egyiptomból és beleegyezett abba, hogy tár­­gyalásokat folytassanak ebben a kérdésben. A tárgyalások folyamán azon­ban mindig kiderült, hogy Anglia az 1936-os szerződésnek csak olyan mó­dosítására hajlandó, amely lehetővé teszi, hogy továbbra is csapatokat tart­son Egyiptomban és Szudánban. Az angol imperialisták e kérdésben tanúsí­tott makacsságát a „Time“ című amerikai újság azzal magyarázza, hogy „az Egyiptomban lévő angol katonaság Anglia közelkeleti hatalmának kulcsa...“ Az angol kormány megkísérelte, hogy ezúttal is elejét vegye az 193­5. évi szerződés felmondásának, s két héttel Nahaz pasa parlamenti felszóla­lása előtt levelet írt neki. Ebben arról értesítette, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország új javaslatot dolgozott ki az angol-egyiptomi kon­fliktus rendelkezésére vonatkozólag. A javaslat szerint bele akarják vinni Egyiptomot a közelkeleti és középkeleti országok katonai-politikai szövet­ségébe, amelyet Amerika és Anglia az agresszív Atlanti Tömb fiókvállalata­­ként létesített. A londoni újságok megjegyzik, hogy amennyiben Egyiptom beleegyezik e szövetségbe való belépésbe, a területén lévő angol csapato­kat nagylelkűen „szövetségi csapatoknak“ fogják nevezni. A „News Ch­ro­­nicle‘‘ közlése szerint Egyiptom kéretlen szövetségeseinek nagylelkűsége egé­szen odáig ment, hogy Egyiptom földjén az angol csapatokon kívül megje­lennek az amerikai katonák, sőt még a török janicsárok is... A Kairóban, Alexandriában és más városokban október 9-én lezajlott hatalmas tüntetések megadták az egyiptomiak csattanós válaszát az angol diplomácia szokványos trü­klijére. ..Ki velük Egyiptomból! Ne tárgyaljunk az imperialistákkal!“ — követeli egyhangúlag az egyiptomi nép, amely igazi függetlenségre vágyik és arra, hogy országa megszakadni jön az imperia­listák igája alól. . A Hagy Október szülte A Nagy Ok­tóberi Szocialista For­radalom Oroszországban megdöntötte a tőke hatalmát, megteremtette a munkásosztály uralmát, széttörte a­ nemzeti elnyomás bilincseit, a párt vörös zászlaja köré gyű­jötte a szov­jet köztársaságok népeit, hogy vala­­mennyiöket egyesítse a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetségé­ben. Lenin és Sztálin már jóval az Ok­tóberi Forradalom előtt lerakták a párt nemzetiségi politikájának alap­ját. Ez a nemzetiségi politika bizto­sítja a nemzetek egyenjogúságát, ön­rendelkezési, államalkotási, egyes­ü­­lési és kölcsönös bizalom, egyenjogú­ság és baráti együttműködés alapján kell megtörténnie. A Bolsevik Párt Lenin és Sztálin vezetésével egyetlen forradalmi ára­dattal egyesítette a különböző forra­dalmi mozgalmakat. Az Októberi Szo­cialista Forradalom győzelme után a Lenin és Sztálin által aláírt dekré­tummal megvalósult a lenini-sztálini nemzetiségi politika. A polgárháború és az intervenció idején létrejöttek a nemzeti szovjet köztársaságok, amelyek az önvédelem érdekében ka­tonai szövetség formájában működ­tek együtt. A polgárháború befejezése után, amikor szükségessé vált, hogy a szovjet köztársaságok az újjáépí­tés érdekében egyesítsék gazdasági erejüket, a köztársaságok a katonai szövetséget gazdasági szövetséggel is kibővítették. Az 1922-ben megala­kult Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetségében a népek együtt­működése a többnem­zetiségi, de egy­séges szovjet államban való katonai, gazdasági és politikai egyesülés for­máját vette fel. Ez az egyesülés a­ Szovjetunió népei előtt megnyitotta a gazdasági és kulturális fejlődés kor­látlan lehetőségeit. A Kommunista Párt és a szovjet­ kormány a lenini-sztálini nemzetiségi politikára támaszkodva érte el azt a célt, hogy a Szovjetunió élenjáró nemzetei — elsősorban a nagy orosz nép — segítséget nyújtanak országuk elmaradott népeinek. Ilyen módon sikerült példátlanul rövid idő alatt felszámolni az azelőtt­ elnyomott né­pek gazdasági, kulturális és politii­i elmaradottságát. Az a jelentős szocialista átalakulás, amely Lenin-Sztálin Pártjának veze­tésével ment végbe, teljesen megvál­toztatta a Szovjetunió nemzeti köz­társaságainak, területeinek és kerüle­teinek jellegét.­ A régi burzsoá nem­zetek életképes, összeforrott, új, szo­cialista nemzetekké formálódtak. A Szovjetunió népei, élükön az orosz néppel, nagy testvéri családon egyesültek, s a Bolsevik Párt veze­tésével mélyreható szocialista átala­kítást valósítottak meg. Példátlanul gyors ütemben hajtották végre az orosz szocialista iparosítást, a mező­gazdaság szocialista átalakítását, a kizsákmányolás megszüntetését és a kultúrforradalmakat. A Szovjetunió élenjáró, erős, szocialista hatalommá lett. A Szovjetunió népei között a kölcsönös segélynyújtás eredménye­képpen úrrá lett a nemzetek egyen­jogúságának, a népek barátságának eszméje. A fasiszta barbárok ellen viselt Nagy Honvédő Háború sem gyengítette, hanem ellenkezőleg még jobban megszilárdította a soknemze­tiségű szovjet államot. A szovjet tár­sadalomban a népek nemzeti hagyo­mányai és a dolgozók közös érdekei harmonikus összhangban vannak. Egyedül az internacionalizmus esz­méjének hordozója, a Bolsevik Párt, volt képes arra, hogy megszilárdítsa a különböző nemzetiségekhez tartozó dolgozók egymás közötti kapcsolatot és szorosabbra fűzzék a szovjet nép, s a többi országok dolgozóinak ba­ráti szövetségét. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok közötti kapcsolat a népek közötti viszonynak olyan új, magasabbrendű és igazsá­gos formája, amelyre tőkés orszá­gokban nem lehet példát­­ találni. A béke és a demokrácia hatalmas erői egyre­ jobban felzárkóznak a Szovjet­unió mögött. A gyarmati és függő országok sokmilliós tömegei remény­kedve fordítják tekintetüket a sok­­nemzetiségű szovjet állam felé, amely példát mutatott a nemzeti kérdés és a nemzetek közötti együttműködés problémájának megoldására. A kínai nép nagy győzelme, a népi demokratikus országokban folyó szo­cialista építés sikere, a béke, a de­mokrácia és a szocializmus táborá­nak erősödése nagyszerűen bizonyítja a leninizmus felszabadító eszméinek nemzet­közi jelentőség­ét. A Szovjetunió és a Kínai Népköz­­társaság megbonthatatlan barátsága világtörténelmi jelentőségű tény. Le­nin már 1923-ban hangsúlyozta, hogy a kommunizmus és a kap­ital­izmus között dúló világméretű harc kime­netelét végső fokon az határozza meg, hogy Oroszország, India és Kína népei milyen erővel vesznek részt a felszabadító mozgalomban. Ma m­­ár több mint 800 millió ember él a béke, a demokrácia és a szocializmus taná­rához tartozó országokban. Október szülötte, a Szovjetunió ál­tal vezetett imperialistaellenes, demo­kratikus tábor erői­ napról napra nö­vekszenek és erősödnek, em­i legfőbb biztosítéka a béke, demokrácia és szocializmus győzelméért harcaid né­pid, átülő sikereinek. Olvasd a Társadalmi Szemle minden számát. Elméleti fejlődésedet segíti elől

Next