Tolnai Napló, 1951. július-december (8. évfolyam, 151-304. szám)

1951-11-03 / 257. szám

TOLNAI Világ proletárjai egyesüljetek MAI SZAMBAN: Megnyílt a Béke Világtanács második ülésszaka 12. <>.1­­ ..Amerikai életforma a Tito Jugoszláviájában 2. o.l Ujfibb angol provokációk a Szi­ezi-c.salormi­n­vezetb­e 12. o.l — A N­agy Októberi Szocialista Forradalom m­inc­s pén­ek tiszteletére tett fogadalmak teljesítéséért 13. o.| Ahol nem szereznek érvényt a törvénynek, nem megy a begyűjtés (t. o.l — MOP TOLNAMEGYEI PA­­RTBIZOT A­ NA Viki. ÉVFOLYAM, 257 SZÁM­ÁRA ,>n KILLER SZOMBAT, Ittál NOVEMBLlt -i A vezetőségválasztó taggyűlések tapasztalatairól „Ál a művészet, hogy a né­ha nagyon éles baráti bírála­tot megkülönböztessük az el­lenség bírálatától(Zsdanov) Az eddig megtartott vezetőség­­álasztó taggyűlések tapasztalatai at mutatják, hogy a Központi Ve­­tőség határozata nagy fordulatot eredményezett pártszervezeteink­en, úgy a párton belüli demokra­ta kifejlődésében, mint — és ez nagymértékben az előbbiből fakad,­­ a párttagság aktivitásában. Fel­­lénkültek, mozgásba jöttek még az eddig, kevésbbé aktív pártszer­vezetek is és készülnek a beszá­­moló és vezetőségválasztó taggyű­­és­ekre, a hibák kijavítására. Rá­­kosi elvtárs február 10-i referátu­­ma, amelyben a hibákat feltárja, eleplezi azokat a jelenségeket, amelyek a párt és a dolgozó töm­e­gek előrehaladásának kerékkötői, soha nem látott erőket szabadított fel párttagságunkban, de a dolgo­zók pártonkívüli tömegeiben is. Nap, mint nap halljuk példáit annak, hogy a pártonkívüliek, üze­mi munkások, dolgozó parasztok, tevőlegesen kiveszik részüket a ve­zetőségválasztásból, akár úgy, hogy érdeklődéssel kísérik és kérdezge­tik a párttagjainkat, akár pedig úgy, hogy javaslatokat adnak, arra vonatkozólag, hogy a taggyűlésen majd kit válasszanak be a vezető­ségbe. Dolgozóink, párttagok, pár­­tonkívüliek egyaránt, egyre inkább érzik a pártszervezet, a párt jelen­létének, mozgósító vezetőerejének hatalmas jelentőségét, fontosságát. De találkozunk olyan je­lenséggel is, hogy a pártonkívül dolgozók felkeresték a népnevelő­ket és tanácsokat adtak, bírálatot mondtak a régi vezetőség munká­járól, ezzel is segítve a taggyűlés, az új vezetőség munkáját. Gyakori tapasztalat az is, hogy a pártonkí­­vüliek levelet írnak a felsőbb párt­szerveknek, amelyben javaslatot tesznek a vezetőség megválasztá­sára, így történt ez az Útfenntartó Vállalatnál is. Mozgósító hatása van annak is, hogy most a taggyűléseken foglal­koznak a termelés kérdéseivel is, kiértékelik a kommunisták munká­ját, de megdicsérik a jól dolgozó pártonkívülieket is. Fokozza nagy mértékben a dolgozók aktivitását az, hogy látják, értékelik az ő mun­kájukat is, nem úgy, mint a múlt­ban. Azokban a községekben, ahol felismerték ennek a módszernek a jelentőségét, igen nagyszerű ered­ményeket értek el, nemcsak a tag­gyűlések aktivizálásánál és a ter­melés területén, hanem abban is, hogy az új vezetőség körül szinte kiépítették a pártonkívül dolgozók széles hálózatát. Ez tapasztalható a Simontornyai Bőrgyárban, mely igen jó példát mutatott, a párton­­kívüli dolgozók széles tömegeinek aktivizálására. Simontornyán az elvtársak jól foglalkoztak a tag­gyűlésen is, de általában is a pár­­tonkívü­li dolgozókkal, a népneve­­lők rendszeresen látogatták és be­széltek velük. A taggyűlést az egész község dolgozó népének ér­deklődése kísérte és a vezetőségvá­lasztás után a tömegszervezetek és a pártonkívüliek küldöttsége üdvö­zölte az új vezetőséget. Ugyanígy Gyönkön is, az egész község fog­lakozott a vezetőségválasztó tag­gyűléssel. Azonban igen sok helyen még nem értik meg azt, a Központi Ve­zetőség határozata nem vált még minden szervezet, minden funkcio­nárius vérévé. Még mindig vannak olyanok, akik nem akarják megér­teni a bírálat, a párton belüli de­mokrácia érvényesülésének, kifej­lesztésének jelentőségét. Előfordul még mindig, hogy elnyomják, meg­akadályozzák az alulról jövő bírá­latot, hogy megfenyegetik, vagy más rosszabb beosztásba teszik a bátran bírálókat, mint a tamási Vörös Szikra tsz-ben Péti János elvtár­sat, aki szólni mert a hanyag mun­kát végzőknek, hogy az első a ve­tés, aztán a vadászat, s ezért meg­fenyegették. Súlyos megsértése ez a Központi Vezetőség határozatá­nak. Nem értik meg, hogy a bírálat nem támadás, hanem a hibák ki­javításának egyik legfontosabb esz­köze. Sztálin elvtárs írja egyik művé­ben: Olykor szidják a bírálókat, mert kritikájuk nem tökéletes, mert a bírálat néha nem bizonyul száz­százalékig helyesnek. Nem ritkán azt követelik, hogy a bírálatnak minden pontban igaza legyen, ha pedig nem mindenben helytálló, elkezdik ,ócsárolni, becsmérelni. Ez helytelen, elvtársak. Ez veszélyes eltévelyedés. Próbáljanak csak ilyen követelményt támasztani és legott betapasztották a száját a munkások, munkáslevelezők, szá­zainak, ezreinek, akik javítani kí­vánnak fogyatékosságainkon, de nem mindig értenek ahhoz, hogy helyesen fogalmazzák meg gondo­lataikat. Ebből síri csend származ­na, nem pedig önkritika." A továbbiakban rámutat Sztálin elvtárs, hogy a kritika alatt nem akármilyen kritikát értünk, hanem gondosan meg kell különböztetni az ellenséges kritikát dolgozóink egészséges, jószándékú kritikájá­tól. Sohasem szabad az alulról jö­vő, becsületes, jószándékú kriti­kát összekeverni az ellenség hang­jával. Az ellenség építő munkán­kat akarja akadályozni „bírálatá­val" is, míg dolgozóink kritikája, ha néha nem is egészen megfelelő a hangja, az építést, az egészséges fejlődést segíti elő. Pártszerveze­teinknek ezért döntő feladatuk, hogy kifejlesszék a kritikát, a bí­rálatot szervezetükben,, hogy meg­­tanítsák a bírálni még nem mindig megfelelően tudó párttagjainkat, dolgozó tömegeinket. Döntő fel­adatunk, Hogy megtanítsuk a párt­tagságot arra, hogyan kell részt­­venni a taggyűlésen és hogyan kell bátran bírálni a vezetőiket, a párt­­szervezet hiányosságait. A pártszervezetek megerősítése, a vezetőségek újjáválasztása ko­moly feladatokat jelent szerveze­teink vezetőinek, tagságának egya­ránt. Az előttünk álló feladatok, — ötéves tervünk, az új ország­építés — megkövetelik, hogy a pártszervezetek a párton belüli de­mokrácia, a kritika-önkritika és a munkában való szoros együttmű­ködés szigorú betartásával még jobban fokozzák harckészségüket, egyre jobban megerősítsék kapcso­lataikat a dolgozók széles tömegei­­vel. Csak íly módon tudnak sike­reket elérni a szocializmus építé­sében és csak ily módon tudják megoldani a rájuk váró feladato­kat. Földművesszü­vetkezeteink dolgozói teljesítik november 7-re tett felajánlá­saikat Napról-napra újabb felajánlások válnak élő valósággá, ami alap arra, hogy november 7-ét méltóképpen ün­nepelhessük. Megyénk földművesszö­­vetkezetei legtöbbjében már hetekkel ezelőtt megtörténtek a felajánlások a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére. A szövet­kezetek dolgozói azóta vállalásaik leg­nagyobb részét már teljesítették. Van­­nak olyan dolgozók, akik már túl is teljesítették a felajánlásaikat. Sípos István, a dalmandi szövetkezet ügy­vezetője november­i tiszteletére a szö­vetkezetbe 30 új tag beszervezését vállalta és elhatározta, hogy mind­egyik új taggal 10 forint részjegyet befizettet. Sípos István vállalását már ed­dig is túlteljesítette, mert 32 új tagot szervezett be és több, mint 400 forint értékű részjegyet sze­dett össze. Lindinger Imre dunaföldvári ügy­vezető november 7-i felajánlása is élő valóssággá változott. Vállalta, hogy november 2-ig megalakítja a községben az egyénileg dolgozó pa­rasztok gyapottermelő csoportját. A csoportot október 28-ig meg­alakította 13 taggal, 7 hold földön. Lindinger Imre most azon dolgo­zik, hogy minél több új tagot szervezzen még be az egyénileg dolgozó parasztok gyapottermelő csoportjába. Bársony Jánosné, a tamási földnyi­­vesszövetkezet tagja is munkafelaján­­lással akarja mállóképpen megünne­peli­k­ november 7-ét. Vállalta, hogy t­erménybeadási kötelezettségét 150 százalékra teljesíti és 5 mázsa kuko­ricára köt szállítási szerződést. Ami­­kor ezt a vállalását megtette, arra gondolt, hogy ő is a sokmillió dol­gozó társával együtt a Nagy Ok­tóbé fi Szocialista Forradalomnak köszönhe­tik a szabadságot. Bársony Jánosné a begyűjtési hét keretében teljesítette a november 7-re tett felajánlását. Megyénk f­ö­l­d­­m­ű­v­e­s s­z­ö­v­e­t­k­e­z­e­t­e­i­n­e­k dolgozói tehát követik az ipari mun­kásság példáját. November 7 lisz­ cl­­­tere olyan felajánlásokat tesznek, amelyek ötéves tervünk sikerét segí­tik elő. Sok vállalás történt szővel, kezeli dolgozóink részéről a gyapot­szedéssel kapcsolatban is. Ezeknek a felajánlásoknak nagy része már szin­tén valósággá változott és valóban no­vember 7 méltó megünneplésének ügyét szolgálja. A decsi földmím­­­szö­vetkezet igazgatósági tagjai közül Vodli Péterné és a tagság közül Sik­lósi Imréné már egy napot segített a közeli állami gazdaságnak gyapotot szedni. Siklósiné és Vódliné felajánlá­sát tehát tettek követték. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulójának t­iszteletére legtöbb füldnúíves szövetkezet páros versenyre kelt. Számos versenykihí­vás történt a szövetkezetek üzemágai és dolgozói között is. A versenykihívások megtörténtek, de legtöbb helyen annak értékelé­­séről megfeledkeztek. A feladat la­trát az, hogy földművesszövetkeze­teink ezentúl az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítsanak a verseny értékelésére. A szövetkezetek versenybizottságai, vezetői gondoskodjanak arról, hogy az egymással páros versenyben állók állandóan értesülve legyenek verseny­társaik eredményéről. Gondoljanak ar­ra szövetkezeteink, hogy csak az a verseny hozza meg a kívánt ered­ményt, amelyet rendszeresen értékel­nek. A Paksi Betonútépítő Vállalat dolgozói november 7-re tett vállalásukat 20 százalékkal túlteljesítették Ahogy közeledünk november 7-hez, egyre inkább nagyobb lendületet vesz üzemeinkben, vállalatainkban, a vál­lalások teljesítéséért, s­ a túl­teljes­­lé­séért folyó harc. Sokat köszönhet a magyar dolgozó nép október hőseinek. Nincs is olyan becsületes dolgozó, aki ne emlékezne vissza azokra az időkre, amikor munka nélkül ácso­­rogtak az utcasarkokon. Azért, hogy ma nem így élnek a dolgozók, hanem felszabadultan és boldogan építik öt­éves tervünket. Ezért elsősorban a Szovjetunió iránt él a hála a dolgozók szívében. Ez a hála és szeretet sugalja a november 7-i vállalások teljesítését. A Paksi Betomíz Építő Vállalat dolgozói eddig is már nagyszerű ter­melési sikereket értek el. Ezt bizonyítja az is, hogy már szeptember 24-én teljesítették ez­ évi tervüket, ma már 1952-es, első negyedévi tervükön dolgoz­nak. A nagyobb eredmények eléréséért a lekesedés a dolgozók között még na­gyobb lendületet vett. Fogadalmat tet­­tek szeretett vezérünknek, Rákosi elvtársnak, a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom méltó megünneplésére. Fogadalmukban benne volt, hogy az 5/B szakasz betonozásának határ­ideje december 31, ezzel szemben vál­lalták, hogy október 31-re befejezik. Ezren vállalásaiknak már lerakták az első kockáit. Amikor vállalásaikat megtették a dolgozók, akkor a brigá­dok átlaga 132 százalék volt, azóta a dolgozók lelkes munkája nyomán el­érték azt, hogy az összes brigádok teljesítménye 152 százalékra emelke­dett. A Sztahanov-m­ozgalom is egyre jobban szélesedik a Betonút­építő Vállalatnál. Ezideig 14 lelkes sztahanovista segíti elő, hogy a no­vember 7-i munkaversenyből győzte­sen kerüljenek ki. Most újabb két szt­ahanovistát terjesztettek fel. Bereczki Miklós ács, aki 3 havi 195 százalékos átlagteljesítményé­vel és kiváló munkájával érdemelte azt ki, hogy felterjesszék sztaha­novista oklevél elnyerésére. November 7-re vállalta, hogy 195 szá­zalékát 210 százalékra emeli. Ezt a válalalását teljesít­ette, most újabb harcba indul a termelés vonalán, hogy november 7-re még nagyobb eredményt hozhasson felszínre. A kö­vetkező sztahanovista jelölt Pápista László kubikos, aki 3 hónapon ke­resztül 130 százalékot teljesített, de vállalta azt, hogy e szép eredményét Ahogy a száza­lékjuk nő, úgy növek­szik keresetük is. Papp Mihály kubi­kos brigádjában 7 fő dolgozik. November 7-re felajánlották, hogy 165 százalékot teljesítenek, leg­utóbbi kiértékelés szerint 42 szá­­zalékkal teljesítették túl vállalá­sukat, így érték el azt, hogy 10 nap alatt 2.107 forintot kerestek. Faragó József sztahanovista kubikos brigád vállalása 180 százalék volt, tel­jesítettek 197 százalékot. Az új dol­gozók is hamar elsajátítják a kiváló szakmunkások jól bevált módszereit, továbbra is tartani fogja. Novák An­tal sztahanovista asztalos 150 száza­lékot vállal­, teljesített 157 százalé­kot. Ezt bizonyítja Nagy Ferenc kubikos brigádjának eredménye is. Alig né­­hány hete dolgoznak a vállalatnál, máris 227 százalékos teljesí­ettek. Ugyancsak rövid ideje dolgozik Fekecs János kubikos brigádja, aki öt taggal sajátítja el a jó munka­­módszereket. Ezzel elérték, hogy 199 százalékot teljesítettek és 3,225 forintot kerestek 16 nap alatt. E szép eredményekkel elérték azt a dolgozók, hogy október 20-i kiértéke­lésnél 20 százalékkal túlteljesítették november 7-i felajánlásaikat. Kimagasló eredményeket érnek el a brigádok versenyzői A szovjet paras%ki­üldötte és látogatása nyomán KEDVES TOLNAI NAPLÓ! A szovjet para­sztkül­döttség szek­szárdi látogatása alkalmával én is je­­len voltam. A beszámolón értékes ta­pasztalatokat gyűjtöttem és hoztam haza a mi kis falunkba, Bölcskére. Haza­jövet elmondottam mindazt, amit a szovjet barátainktól hallottam és megállapítottuk, hogy nálunk is na­­gyon sok még a javítanivaló, úgy a tszcs, mint az egyénileg dolgozó pa­rasztság körében. Ezeket a hibákat, csak akkor tudjuk kijavítani, ha kö­vetjük nagy barátunknak, Sztálin elvtársna­k javaslatait és útmutatásait. Megszilárdítjuk a munkafegyelmet és nagyobb gondot fordítunk a munka meg­sze­rvezésére. Nálunk, a bölcskei Ságvári terme­­lőcsoportban is sok hiba van, nincs jó munkaszervezés, nincsenek meg a munkabrigádok és így szervezetle­nül mennek a munkálatok. Az érte­kezleten hallottak után mi is oda fo­gunk hatni, hogy hibáinkat kijavít­suk. Kérjük a többi termelőcsoporto­kat is, hogy fogadják meg a szovjet elvtársak javaslatát, javítsuk meg eddigi munkánkat, szilárdítsuk meg a munkafegyelmet, mert csak szilárd munkafegyelemmel és jó munkaszer­vezéssel tudjuk megerősíteni terme­­­lőcsoportjainkat és építeni szocializ­musunkat. Szanyi János bölcskei levelező. A vezetőségválasztó taggyűlésről üdvözöljük a Megyei Pártbizottságot! MDP TOLNA MEGYEI PÁRT­BIZOTTSÁGÁNAK ! A Szekszárdi Általános Fiúiskola üzemi pártszervezete a vezetőségvá­­lasztó taggy"­éséről örömmel üdvözli a Megyei Pártbizottságot és rajta ke­resztül az Országos Központi Vezető­séget és szeretett vezérünket, Rák­osi Mátyás elvtársat. Egyben jelentjük, hogy az új veze­­tőség tagjai: Raffai Sándorné, Tóth Nándor, és Szabó Józsefné nevelők Szekszárd városi pártbizottságának ja­vaslatára a Fiú- és Leány Általános Iskola alapszervezetei egyesültek a vezetségvál­asztá­s alkalmával. így erősítettük meg pártszervezetünket, hogy az elkövetkezendő nagy felada­tokat, melyek felemelt ötéves tervünk sikeres végrehajtásában reánk is há­rulnak, az eddigieknél nagyobb ered­ménnyel megoldhassuk. Előre az ötéves terv sikeréért! Az új vezetőség nevében: Hajfai Sándorné

Next