Tolnai Napló, 1951. július-december (8. évfolyam, 151-304. szám)

1951-12-23 / 299. szám

W­APLO A hulladékgyűjtési versenyben a paksi járás vezet Sereghajtó a bonyhádi járás Arra a hírre, hogy a hulladék­gyűj­­­tő hónapot megh­o­sszab­bíto­tták, a föld­művesszövetkezetek között megélén­kült és szélesedett a versenymozga­­lom­. A gyűjtés munkája az egész or­szágban meggyorsult. Vonatkozik ez Tolna megyére is, ahol a járások egy része lemarad* * 1, a terv teljesít­­ésében. A legutóbbi kiértékelés szerint a járá­sok között a hulladékgyű­jtésben Paks »­is Szekszárd vezetnek, de igen szóra*­osan követi a gyönki és tamási járás. Ezután a dombóvári járás következik, a sereghajtó pedig a bonyhádi járás. Vannak olyan földművesszövetkeze­­ek, amelyeknek ügyvezetői azzal ma­gyarázzák gyenge eredményeiket, hogy májusban a fémgyűjtő hét fo­lyamán minden vasat és más hulla­dékot összeszedtek és most már nem lehet sehol újabbat felkutatni. Hogy ez a védekezés mennyire tarthatat­­lan, legjobban a két szomszédos köz­ségnek gyűjtési eredménye igazolja. Zomba községben Babarcai József szö­vetkezeti ügyvezető rosszul indította b­e a hu­ll­adékgyű­jtést és az iskola pedagógusai sem támogatták, így az­után az egyébként mindig készséges útitörők sem vették ki részüket a munkában. A szomszédos Kétyen Nier János szövőke­zeti ügyvezető, Domokos Ferenc szövetkezeti tejkezelő, Ambrus Vilmos tanács VB-titkár­­helyettes és Márki János igazgató taná!s elhatározták, hogy maguk is házról-házra agitálnak. Ter­mészetesen az úttörő pajtások a legnagyobb örömmel állottak a gyűjtés szolgálatába. Az ered­m­ény nem maradhatott el. Két­ község több, mint négyszer an­­nyit gyűjtött be, mint szomszéd­ja, Zomba, férfi érvét pedig már most is 200 százalékra teljesítette. Hogy milyen különbség van agilis és nem agilis földmű­vessz­ö­v­e­­tk­e­z­e­t között, arra jó példa a dombóvári já­rás községeinek legújabb kiértékelé­se. Míg Döbrököz, Dombóvár, Csín­­rák és Dalmand már közel vannak ahhoz, hogy gyűjtési tervüket 100 szá­zalékig teljesítsék, Gyulaj és Szakos még csak a kezdet kezdetén van, Duzs és Várong pedig meg se mozdult ez­­ideig. Remélni kell, hogy ezekben a falukban is tudatosítani fogják­­ a hul­ladékgyűjtés fontosságát, ami nem lesz nehéz: a falu népe nagyon jól adja, hogy a több vashulladék több új traktort, a több rongy több jó ru­hát, a több papírhulladék pedig több irkát, több könyvet jelent. A hull­a­dékbegy­ű­­j­t­é­she­z elengedhe­tetlenül szükséges a jól megszerveze­t fuvarozás. Pecnik László, a dombó­vári Vörös Sugár tszcs elnöke önként és ingyenesen segítette Bertus Feren­­ce­t, a dombóvári fökm­­űves sz­ö­v­etke­­zet agilis fiatal ügyvezetőjét. h­a min­denki így segíti majd a szövetkezetet, úgy az teljesíteni tudja azt a fotóján­­­ását, hogy tervét globálisan és rész­leteiben is túlteljesíti. Annyi bizonyos, h hogy a dombóvári pedagógusok és út­törők megértették a gyűjtés népgaz­dasági fontosságát, a gimnázium ré­széről Szanyi István igazgató, az ál­ta­lános iskolából pedig Farkas Tibor igazgató, az úttörő csapatokkal vás­­­lvfve dolgoznak. Az úttörőkről külön kell megemlé­kezni. A májusi fémgyűjtő héten mint emlékezetes , a tanuló ifjúság igaz haza­fiságáról tet­t tanúságot és a gyűjtési eredményiekben hatalmas része volt. Nem is maradt el a juta­lom, igen sok iskola úttörő pajlásai kaptak értékes jutalmakat. Ezek a jutalmak most sem fognak elmarad­ni. Annál szomorúbb, hogy megyénk­ben van olyan földművesszövet­kezet is, amely nem hajlandó az iskola fiataljaitól a fáradsággal begyűjtött hulladékot átlvenni és természetesen ki is fizetni. Kimsola községben az úttörők, csak úgy­, mint a tanítók pa­­naszkodnak, hogy a szövetkezet felvásárlóját nem lehet­ megtalálni és még azt a hulladék papirost sem hajlandó átvenni és kifizetni, amit az iskolában c­­élból félre­tették. A községi tanács VB-elnöke lesz ille­tékes itt minél előbb rendet terem­teni. A Tolnai Napló részletes tudósítás­ban emlékezett meg Benins Máriáról, a dombóvári általános iskola úttörő pajtásáról, aki igen magas eredményt ért el a hulladékgyűjtésben. Ez idő szerint még mindig ez a kislány áll a megyében a gyűjtés élén, ha azon­ban a nagydíjra pályásuk, nagyon igye­kednie kell, mert Szabó József, Bódog Ferenc, Bíró Márta és Árvai Antal paj­zsok nyomában vannak és megszoríthajók. Országos viszonylat­ban egyébként egy rétsági támaló, Sá­fár Endre 13 éves úttörő ve­zet, aki többszáz forintot érő különböző hul­ladékot adott már át­ a földművesszö­­vet­kezetnek. A kis „sztahanovista“ hulladék­gyüjtő gépészmérnöknek ké­szül és annyi pénzt akar összehozni, hogy kémiai laboratóriumot rendez­hessen be. „Egy kiló rongryért 14 felszó­lal»*1 országos mozgalmat indítottak el az orosházai általános iskola úttörői. Versenyre hívták ki az ország összes iskoláit és vállalták a­zt, hogy minden egyes úttörő legalább egy kiló ron­gyot gyűjt be és ad át az illetékes földművesszövet­kezet­tek, vagy Méhé­szeti Vállaltatnak. A mozgalom erősen terjed az országban is jó volna, ha miegyénik iskoláinak pedagógusai fel­hívnák erre a figyelmet és a fiatalok­nak elmagyaráznák a ronggyű­jtés je­lentőségét. Bizonyos, hogy Tolna me­gye úttörői is szívesen csatlakoznának az eddiginél nagyobb erővel a moz­galomhoz. Szabó József liFesdi ka’árcot begyű­­tési kötelezettségének e'szeatálásáért 3 évi birtvre ítélte a gyönki járásbíróság Nép­köztársaságn­aik min.iis.­zsi&rtaná­­csát kidolgozta kétéves adatt­eny­észté­­sií tervünket. A terv teljesítése tör­vény tehát ennek a tervnek a telje­sítése ép­pen­úgy kötelező, mint bár­mely más, népgazdaságunk részére kidolgozott terv. Azonban parasztsá­gunk nagy­­ része e terv teljesítés­ét etem tartja magára nézve kötelezőnek, amint az elszaporodott feketevágások mutatják. Állami fegyelmünk meg­követeli, hogy súlyosan járjunk el a spekulánsok, szabói­álók ellen. Bí­rósági szervezeteinknek az a feladata­­hogy a rendelkezések ki­játszóit szi­gorú büntetésben részesítse. Az élelmezési miniszter rendeletet adott ki a feketevágások elleni küz­delemről. A rendelet értelmében a fe­ketevágásért jogerősen elítéltek és közös háztartásukban élő hozzátarto­zóik az ítélet jogerőre emelkedésétől számított két évig nem­ kaphatnak á­l­­­latvágási engedélyt. A tamási járásbíróság özv. Végh József né­vzáraj 13,5 holdas közép­parasztot, mert november 19-én egy darab sertést vágott le engedély nél­kül, 4 hónapi börtönre, 1500 forint pénzbüntetésre és 3 évi közügyektől való eltiltásra ítélte. Riba Pál regölyi kulák 11 kiló 35 deka baromfit nem szolgáltatott be, amiért 7 hónapi bör­­tönbüntetésben, 500 forint pénzbünte­tésben és 5000 forint értékű vagyon­­elkobzásban lett részesítve, azonkí­vül a közügy­ektől 3 évre tiltották el. A gyönki járásbíróság Szabó Jó­zsef 35 holdas kötesd»­ kubi­kot 11 mázsa, kukorica és 3 mázsa széna be­adásának elmulasztása miatt 3 évi­ börtönre, 5000 forint pénzbüntetésre, 5000 forint értékű vagyonának el­kobzására, valamint 6 évi közügyek­­től való eltiltásra ítélte Apósát Ha­rmai­ Józsefet 5 hónapi börtönbüntetés­re, 1000 forint pénzbüntetésre, 3 évi közügyektől való eltiltásra ítélte, mert bár közösen gazdálkodtak, hogy a beadási kötelezettségüket kisebbít­sék, ez év júliusában különváltak. Hamar József, a termények nagy ré­szét magánál tartotta azt a látszatot keltve, hogy Szabó Józsefnek nincs annyi terménye, ami a beadási köte­lezettség teljesítésére elegendő volna. Verebes József fedő rónai közép­­parasztot 600 liter tej beadási köte­lezettség el­mulasztása miatt három hónapi börtönre és 800 forint pénz­büntetésre ítélte a paksi járásbíró­ság. Ruby Vilma mi­színi lakost, a gyön­ki járásbíróság 3 hónapi börtön­re, 500 forint pénzbüntetésre és 3 évi köz­ügyektől való eltiltásra ítélte, mert 8 mázsa kukoricát vásárolt feke­tén. Leghasznosabb ajándék a ta­kar­ékbe­tét könyv! Ajándék a% % heteik ö­n % ut ff I W­­E U VASÁRNAP,­­DECEMBER 28 ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR, 11/1. sz. Áll. gyógyszertár. NÉVNAP, Viktória. IDŐ­JÁRÁS JELENTÉS: Várható időjárás vasárnap estig. Párás, ködös idő, néhány helyer ese­t­leg ködszitálás, vagy ónos eső. Mér­sékelt szél, a hőmérséklet n­em válto­­zik lényegesen. Várható hőmérsékleti értékeik az ország területére, vasár­nap reggel 3 — ~~6, délben 0 —3 f­­k. IMI DECEMBER 2» iUtsí Alkotm­ánii asatoijeí ía­ ins*ísilití«i­ »skalmazásával emeli terméseredmén­yét Hideg, decemberi reggelre virradt « határ. Az élettelen tájat dér bo­ntja és a felkelő nap máskor oly perzselő sugarai­­ bágyadtan törnek meg a fagyott rögökön, falu azon­ban már éledni kezd. Az utcákon ki­pirult arcú iskolás gyermekekkel si­ető felnőttekkel találkozunk. Megér­kezünk útunk céljához, a decs?­ Al­kotmány termelőcsoporthoz. Belépünk a csoport irodájába, hárman, négyen «, árokban lévő kályhát fogják kö­­­ ui, hogy hidegtől gémheredett kezü­ket felmelegítsék. A jelenlévők a zárszámadás eredményeiről beszélhetek. Egyesek bizony nem voltak megen­gedve részesedésükkel, azt hangoztat­­­ták, nem volt érdemes dolgozni, több pénzt kellett volna kiosztani. Kiderült, hogy azok mondják ezt, akik a leg­kevesebbet dolgoztak, kevés munka­egységet teljesítettek, tehát részese­désük is kevesebb. A jól dolgozó cso­port­tagok azonban meg vannak elé­gedve az eredményekkel. 11 hold földön gazdálkodtam — mondja Be­ne Lajos —, még­sem volt ennyi jö­vedelmem­, mint most, pedig a mun­kát akkor sem hanyagoltam el Ne­­hézségek vannak, annyi bizonyos. — mondja, hiszen a­ Szovjetunióban sem ment simán a kolhozok meg­szervezése, ott is voltak kezdetben nehézségek, amint az Uj , barázdát szánt az­ eke című könyvben is olvas­hattuk. Én azért léptem be mond­ja az öreg Keresztes bácsi. .... mert itt­ mutatkozik meg a legszebben, hogy mindenki annyit ér, amennyi munkát végez. A terményrészesedés általá­ban elég jó volt — szól közbe Papi József. Többek között 5 k­iló búza és 5 kiló kukorica jutott egy munka­egységre. Csak a­ készpénzrészesedés körül voltak nehézségek, hiszen az egy év­e fennálló csoportnak több, mint 140 ezer forintot kellett kifizetni ebben az évben. Gondoskodni kellett arról is, hogy a csoport jövő évi fej­lődése biztosítva legyen, ezért jelen­tős pénzösszeget­­ tartalékoltunk szö­vetkezeti és üzemi alapra is. 3. h­iányosságok álát abban kereshetjük, hogy olyanok vannak a csoportban, mint Ács Jó­zsef és Drilla. Elég vélemény már ak­is róluk"., amikor az újonnan belépők azt mondják, hogy nem akarnak az Áccsal és Dri­lával közösen dolgoz­ni, mert már eléggé ismerik őket Ez a két­ ember ..példát mutat­ a dolog­­kerülésben. Amíg a többi csoportta­gok dolgoznak, addig ők vadászpus­­ztával a vállukon járják a határt.­­les József annak ellenére, h­ogy erős, munkabíró férfi, elnézte, hogy az­ asszonyok emelgetik le a kocsiról a nehéz gabonás zsákokat. Arról sem­ feledkeznek meg, hogy a csoportla­pokat egymás ellen uszítsák és ezzel tombolnák a csoport egységét. An­­­nyira­ rájuk a viszály két csoporttag között, bujtogatásuk eredményeként, hogy az egyik kije­l­entette, vagy ő megy a csoportból, vagy én. A cso­port vezetősége nem sok­ gondot for­dít arra, hogy az­ ilyen fajta nézetel­téréseket m­egszü­nte...se. A lemaradás oka «ért­i az­­, hogy Dömény András elnök nem fogta erélyes kézzel a dolgok irányítását. Ezek voltak az okai, hogy a csoport nem tudott kiváló eredményt elérni — mondja Papp József. — A terme­­lésben hiába alkalmazzuk a szovjet módszereket, ha nem műveljük meg kellően a földet. A kukorica négyze­tes vetésében 35—40 mázsa közötti átlagot értünk el holdanként ha kel­lően megmunkáltuk volna, könnyen 50—55 mázsa termést takaríthattunk volna be. A jövő évben a helyes te­rületi el­osztással, brigádok, munkacsa­patok megszervezésével, egyéni te­­rületfelelősséggel javítjuk meg mun­kánkat a rendbontókat pedig e­távo­lítjuk a csoportból. 1 szovjet tgj?Bsz?eletok alkalmazáséval a jövő évben a gabonát is keresztbe vetjük. Igaz, hogy a vetésnél mégegy­­szer annyi munkát jelent de bízunk abban, hogy a fáradtság bőven meg­térül, mert a termésátlag jelentősen növekszik — mondotta Papp József. Már elmúlt dél, amikor elbúcsú­zunk. Sok sikert­ kívánunk a csoport fejlődésében Papp Józsefnek, Boné Lajosnak, aki, mint mondja már úgy szeretné, ha legalább 10 évvel előre járminak a fejlődésben. Bene Lajos­­nak­ nem­ kell sokáig várni. Országunk sokat fejlődött c­z elszabadulás óta el­telt rövid idő­ner­ és hamarosan meg­valósulnak Bem Lajosnak tervei is.i lm a csoport tagsága, szorgalmasan, szar la­fist­a öntudattal repú­rntunkd/t M. Tolna megye labdarigó bajnoksága mérlegen A tabella körülbelül hűen fejezi ki az er­ővi­sz­ony­o­kat.. A Nagym­ányoki Bányász az egész idényben a mezőny legkiegyensúlyozottabb csapata volt és mindössze csak­ Sianontornyán és Mázán szenvedett vereséget. Simon­­tornya fölénye is elvitathatatlan a többi csapat­tal szemben. A harmadik helyért ellenben végig nagy küzdelem folyt és csak az utolsó forduló hoz­ta meg a döntést olyképpen, hogy a majdnem végig 3. Sz. Építők vissza­esett a 6. helyre és nemcsak a D. Lo­komotív előzte meg, hanem a Sim­on­­tornyán győzt­es Duna­föld­vár és a mázai mérkőzését megnyerő Bonyhá­di Vasas is. A­­ kiesésért vívott­ harc is érdekes­en alakult. A Sárközi ÁMG és a Fadd* Kinizsi­ sorsa már az őszi idény ele­jén megpecsételődött, azonban a szek­szárdi Vörös Meteor az idény végére összeszedte magát és majdnem fel­borította a papírforma számításait. Végülis már nem tudt­a elkerülni a kiesésit. A volt NB II-as csapatok közül a Nagymányoki Bányász és a Simontor­nyai Vörös Lobogó, mint már emlí­tettük is, kiemelkedett a mezőnyből, azonban a D. Lok­omot­ívnak egyen­rangú ellenfelei voltak a volt I. osz­tályú Duna­földvári Dolgozók és a Bonyhádi Vasas is. Határozott fejlő­dést mutato­tt a tavaly még a II. osz­tály 4. helyén végzett Szekszárdi Épí­tők csapata is, amely sokáig birto­kolta a 3. helyet, végül is a 6. helyen kötött ki. A volt I. osztályú Tolnai Vörös Lobogó és a Mázai Bányász középső helyezését változó eredményei magyarázzák. Megállják helyeiket­­ a tavalyi II. osztályú bajnokok, a Dom­bóvári Postás és a Paksi ÁMG is. A sors szeszélye, hogy azok a csapatok jutnak a kiesés sorsára, amelyeket annak idején a TSB az egyesületek kollektívájának határozata folytán jogcím nélkül osztott be a megyei bajnokságba. A Sz. Vörös Meteor a kiesést gólképtelen csatásorána­k és rossz szellemének köszönheti, bár a csapat az idény végére feljavult. Bár kiesnek, mégis meg kell álla­pítanunk, hogy nagy fejlődést érek ell egy év alatt a falusi csapatokat képviselő, Sárközi AMG és a Faddi Kinizsi is. Különösen áll ez a­ megál­lapítás a derék csécsiekre, akik nem egy meglepetéssel szolgáltak a baj­noki küzdelmek során. Ha a csapatok gúla­rányára tekin­tünk, azt látjuk, hogy a sok gól a mezőny ki­egyen­súlyoza­tlanságát bizo­nyítja. Az a körülmény, hogy nem egy esetben került sor kétszámjegyű eredményre, azt mutatja, hogy a baj­nokság k­i­e­gyen­súl­y­o­za­tja­ maga gá­ja a további fejlődésnek. Éppen ezért látná szívesen Tolna megy­e az NB III. felállítását, amelytől az 1951-ben megindult fejlődés meggyorsítását re­málné. A megye közlekedési viszonya olyanok, hogy az NB III felállítás sem jelentene lényegesen nagyot anyagi megterhelést a megye veze csapatai számára, ugyanakkor újab falusi csapatok bevonása válna lehe­ség­es­sé a megyei bajnokságba és s ilyképpen lényegesen, kiegyensúlyozot­tabbá váló bajnoki mezőny küzdő náci az eddiginél nagyobb arányú fej­lődést eredm­ényezhet Tiének. Kétség kívüli tény, hogy Tolna megye az or­szág egyik legelmaradottabb m­­egyé’ a labdarúgás szempontjából.­ Hog azonban a fejlődés megindult, azt bi­zonyítja az a két eredmény is, am­­lyet a megye válogatottja az elmúl bajnoki idényben elért. Baranya rác gye cs­apattól: Szekszárdon 4:1 arány­ban sikerült legyőznünk és Pécst­ ugyanilyen arányban szenvedett ven­déget a hulm­völgybe került csapa­t­uunk. A­ megyei bajnoki mérkőzéseket csapatok 2 kivételitől eltekizetve, sorr lejátszották és mindössze egy mérkő­zésnek az újrajátszását kellett a TSE- nek elrende­ln­ie. Az imént említett eseten kívül ugyancsak még két ízbe került sor a pályán előírt eredmét megváltoz­tatására igazolatlan játékos szerepeltetése miatt. A csap­a­tok fegyelmi állapota i­z egész bajnoki idény folyamán kielégí­­­tő volt. Három esetben került csa­k sor három hónapos, vagy annál na­gyobb eltiltás kiszabására. Különöse megmutatkozott a csapatok sportszerű magatartása a bajnokság tavaszi for­dulójában, ahol a játékvezetők áltl felajánlott sportszerűségi díjat meg kellett duplázni, hogy mind Duna­földvár, mind pedig a Szekszárdi Épí­tők megjutalmazhat­ók legyenek. A szél szoros értelmében vett botrányra az egész idény folyamán nem került sor. Pedig a csapatok szurkolótábora nem egy esetben mutatta ki klubsovi­nizmusát és nem egy esetiben kellett a TSB-nek­ egyes nézők ellen pályás látogatása eltiltása eszközéhez­­ nyúlni. A pályák, illetve mérkőzésiek láto­gatottsága is annak a bizonyítéka hogy a megyei bajnokságok tűzdel­­­mei mindig érdeklődésre Marhattak szá­mot a szurkolóik részéről. Különösen a Bonyhádi Vasasnak van nagy szár­kötőtábora, ahol a 2000 körüli néző­szám szinte állandó volt. Ugyancsak 1500 2000 néző nézte végig majdnem­, állandóan a d­umna­földvári csapat , az Sz. Építők mérkőzéseit is. Nagy és lelkes közönsége volt az elmúlt idény folyamán a Tolnai Vörös Lo­bogónak is. De a többi csapatok mér­kőzéseit is álland­óan 500—1000 néző szurkolta vé­gig. A pályák állapota azonban sok kívánnivalót­ hagy maga után. Szek­szárdon az ötéves terv keretében ké­szülő, 5000 néző befogadására alkal­mas stadion, melynek edzőpályáján zajlottak le az idén a szekszárdi­­ csapatok bajnoki mérkőzései. Tekin­­­tettel azonban arra, hogy az­ elmúl bajnoki idényben is 7 csapat vett részt a megye, illetve a járási baj­nokságokban, felvetődik a­­ második pálya megépítésének gondolata, mely­nek létesítésére elsősorban a megyei bajnokságba kerülő Dózsa lenne hiva­tott. Bonyhádon is új pálya­ épült a­t az ezenútt év folyamán. Elfogadható sportteleppel rendelkezik a Nagyúri­­nyéki Bányász, a D. Lokomotív, a Si­montornyai VL és a Bátaszéki Loko­­­­motiv. Pakson ugyancsak most van a pálya épülőben. Dunaföldvár, Tolna Máza és a falusi csapatok pályája azonban feltétlenül javításra szorul s a D. Postás számára is célszerű len ne új pálya építése, mivel jelenleg s a. Lokomotív albérlője. Különben Dombóváron is ugyanazok a bajo­k vannak a község egyetlen pályájával, min­t Szekszárdon. Mindent egybevetve megállapítható, hogy a megyei bajnokság rendszeree határozott fejlődést eredményezett, különösen az alsóbb régiókban tanyá­zó csapatok, számára és minden re­mény meg van arra, hogy ez a fej­lődés néhány év forgása alatt ki fogja emelni a megyéd elhagyatott állapo­tából. KOSÁRLABDA Bajai Vörös Meteor Dombóv­éri Lokomotív 26:24 (20:21) Bajai Béke Kupa, vezette: Kovácsáé. — A mérkőzés hatalmas iramban kezd­ődik. A dombóvári fiúk nq­yszerűen küzdenek. Ta­más vezérletével eal earantán­ak a jóképes­­sepfi bajai csapattal. Az első félidőben ve­zetnek is a vasutasok egy kosárra­. A második félidőben erősen támad a te Ik­i csapat. Majd eldurvul a játék és a­­ S percben a játékvezető lefújja a nék­­i­­tót és nem hajlandót tovább vezetni. TOLNAI NAPLÓ felébb szerkesztő: PÁLINKÁS GYÖRGY Felelős kiadói KIRÁLY LÁSZLÓ Szerkesztőség? telefonszáma: 22­»** Kiadóhivatal fplefintuároa ao 50 M M B eev«zám­ 'skíhic <336 srt s& Előfizet­ésd dl|» h«vt II— forint. Pécs. S.vilkin nyomda Pfea, Munkáczy MiMI*-utca» **■ Teldfest mtr. I­n­­*m*t*r* f-V»r. MríflP« í. M*gymányoki B. 26 95 I 2 157:29 4? 2. Simon­tornyai VL. 26 16 5 4 79 :52 41­­ S. Dombóvári Lók. 36 15 5 6 96:52 35 4. Dunaföldv. D­ SK 26 16 5 7 82:53 35 5. Bonyhádi Vasas 26 15 * 7 70:44 3* 6. Szekszárdi Építők 26 1­1 5­­ 7 70:51 33 7. Tolnai VL. 26 15'— IS 72:65 26 8. Alázat Bányász 26 41-­ 2 13.61:58­-24 9. Dombóvári Postád 26 .9­ 1 16 73:66 19 10. Bátaszéki Lók. 26 9 1 16­­»8:63 19 11. Vaksi ÁG. 26 7 5 16 50:91 17 12. Szekszárdi VM. tóó 6 3 17 40:85. 15 ,13. Sárközi ÁMG. 26 6 — 30 55:84 12 1­4. S­addi Kinizsi 26 1­­5 20 28:171 7

Next